YoSeob oneshot

Ma hazalátogatom a szüleimhez és magammal viszem ______-t . Ő is a CUBE-nál dolgozik sminkesként. Nagyon jó barátságot ápolok vele.

- ______ hazajössz velem a szüleimhez?

- Én? – nézett rám nagy szemekkel – De miért is?

- Nem akarok egyedül menni. Légyszi  - néztem rá kiskutya szemekkel. Ennek a nézésemnek nem tud ellenállni.

- Na, jó. – egyezett bele – Mikor indulunk?

- Most – és már hívtam is egy taxit. Tíz perc múlva megérkezett. Beszálltunk és elmondtam a sofőrnek a címet. Másfél óra kocsikázás után megérkeztünk. Kifizettem a taxit és becsöngettem. Kis idő múlva nyílt az ajtó.

- Szia, anya! – öleltem meg, amit ő is viszonzott

- Szia YoSeob. Ő a barátnőd? – mutatott _____-ra/re

- Nem. Ő a legjobb barátom.

- Jó napot a nevem ______    ______ - hajolt meg

- Én Mrs. Yang vagyok. Biztos, hogy csak barátok vagytok? – kérdezte

- Na, de anya!

- Jól van, jól van. Gyertek beljebb – invitált be

- Wáó. Nagyon szép a lakásuk – mondta _____ elámulva

- Köszönjük. – mondta anya – Kértek valamit inni?

- Én kérek narancslevet.

- Én kérnék egy pohár vizet. – mondta ______

Leültünk a konyhába és anya hozta az innivalókat. Beszélgettünk egy darabig, majd anya hirtelen megkérdezte:

- Nézzünk YoSeob-ról kiskori képeket?

- Igen, kíváncsi vagyok milyen volt Seob kisgyerekként.

- Jaj, ne – fogtam a fejem. Most muszáj leégetned _______előtt? Előhozta a fényképes dobozt, meg pár felvételt. Azokat nézegettük másfél órán keresztül, közben jókat nevetgéltünk. Anya azt is megmutatta ______-nak/nek, hogy miket gyűjtöttem kiskoromban, majd egy álmos kisember jött ki az egyik szobából. Amint meglátott engem, egyenesen ide szaladt hozzám.

- Szia YoSeob – mászott az ölembe és szorosan megölelt.

- Szia álomszuszék – pusziltam meg. Ő az öcsém Yang ChungHee. Négy éves, de nagyon rosszcsont kisgyerek. Szeret mindenkin lógni, mint a kis majmok.

- Köszönj szépen _______ -nak/nek. Mondd szépen, szia _______ noona! – nem mondott semmit csak a mellkasomba fúrta a fejét – Szégyenlős.

- Szia ChungHee. Ne félj, ______ noona nem harap – mosolygott a mellettem űlő lány.

- _______ noona és YoSeob jön velem játszani? – kérdezte öcsém

______-val/vel egymásra néztünk és elmentünk ChungHee-vel játszani.

- Aztaa de szép szobája van valakinek. Ez mind a tiéd? – kérdezte ______

- Igen – mondta öcsém

- De jó neked.

CHungHee megkért hogy vegyek le neki valamit a polcról, majd egyszer csak azt éreztem, hogy valamit hozzám dobtak. Ránéztem _____-ra/re, aki úgy tett mintha nem ő dobta volna és elkezdett szaladni. Felkaptam az öcsémet és utána eredtünk. El is kaptuk, de mivel zokniban voltunk és csúszott a parketta, ezért egy hatalmas borulás lett a vége.  Mindketten rám estek.

- Nem fájt? – kérdezte ______

- Nem. – nevettem, majd ők is elkezdtek kuncogni

- Minden rendben? – kérdezte kintről apa

- Öhm… igen, csak leesett egy játék – füllentettem. Még egy darabig játszottunk ChungHee-vel és beszélgettünk. _______ előre ment, követtem én is, de nem merem bevallani a szüleimnek hogy, szeretem, de ha most nem teszem, akkor lehet, hogy több alkalmam nem lesz rá.

- Anya, apa én… szeretem ______-t. – kimondtam. Félve RÁ pillantottam, aki csak úgy állt ott mint aki megkövült.

- De… hogy… mi… - nem engedtem, hogy befejezze mondandóját, rátapadtam ajkaira. Képes vagyok ilyet tenni, hogy a szüleim előtt megcsókolom, Mióta lettem én ilyen? Mindegy, most már nem ez a fontos. Végül levegőhiány miatt váltunk el.

- A fiunk végre talált egy hozzá illő lányt – mondta apa

- Szeretlek ______!

- Én is – ölelt meg - De ezt még megbeszéljük.

- Anya, apa mennünk kell. Sziasztok – indultunk, mert a taxi már várt ránk.

- Viszlát! – köszönt el _____

Tao oneshot 18+

Ma megint fotózás ZiTao-val. Épp időben értem be. Ő már ott volt és fotózták.

- Szia! – integettem neki

- Annyeonghasseyo! – hajoltam meg

- Kisasszony sietnünk kell, mert nemsokára maga következik – mondta az egyik stilys-t

Elmentem átöltözni, majd kisminkeltek. Elmondta a fotós, hogy először külön-külön csinál képeket kettőnkről, majd együtt. Elnéztem, ahogy pózolgat a kamerának, és nevetnem kellet, amikor azt kérték tőle, hogy cukiskodjon. Végeztek Tao-val, megnéztük a képeit és szerintem egész, jól sikerültek. Jöttem én. Nekem is ugyanazt kellett tennem, mint neki. Tartottunk egy kis szünetet, majd jött a közös fotózás. Egy szoknya volt rajtam tornacipővel és egy pólóval. Az első póz olyan volt, hogy háttal álltunk egymásnak és úgy kellet ránéznünk a másikra.

A következőkben, megint cukiskodni kellet, amit én kifejezetten szeretek, és a harmadik, ami sosem maradhat el egy fotózásról: a szexi képek. Az utolsó témát nem nagyon szeretem, mert zavarba jövök, és mindig elnevetem magam, ami most sem történt másképp.

Tao keze egyre feljebb csúszott a combomon és tudtam, mit akar. Nem tagadom és is, vágyom rá.

- Végeztünk. Szép munka emberek. – mondta a fotós

Elmentünk átöltözni. Felhúztam az utcai ruhámat, amikor kopogtak.

- Szabad.

Tao volt az. Bezárta maga mögött az ajtót és egyből nekem esett. Elkezdtük falni egymás ajkait. Nekinyomott a falnak, majd levette rólam a pólót. Én sem tétováztam, lehámoztam róla a felsőjét. Nyakamat kezdte el szívogatni. Számat jóleső sóhajok hagyták el, így adtam tudtára, hogy tetszik, amit csinál Kár volt felöltöznöm úgy is tudtam, hogy ez lesz a vége.. Kezei végig szántották az egész testemet. Mikor a fenekemhez ért belemarkolt utalva, arra hogy ugorjak a derekára. Kezeimet nyaka köré fontam, hogy le ne essek róla. .Ezután lerakott a szobában található kis asztalra. Keze a melltartóm pántjával szórakozott, míg végül sikerült kikapcsolnia. Levette rólam és eldobta a szoba egyik sarkába. Melleimet kezdte kényeztetni. Hol az egyiket hol a másikat szívogatta. Haladt egyre lefelé hasamat puszilgatva, míg a nadrágom gombjával bíbelődött. Pillanatok alatt megszabadított alsómtól, már csak egy szál bugyiban feküdtem előtte. Ezután visszatért ajkaimhoz és gyors pozíciót váltottunk. Ráültem derekára, míg kezem végigjárta kidolgozott felsőtestét. Megéreztem magam alatt dudorodó férfiasságát. Csípőmmel körözgetni kezdtem, ezzel is húzva Tao agyát. Ekkor egy hatalmasat nyögött. Perverz vigyor ült ki arcomra, majd ezután újra csókban forrtunk össze. Kezeim letévedtek nadrágjának övéhez, amit kis bíbelődés után ki is kapcsoltam. Nem tétováztam tovább egyből lerántottam róla a nadrágot. Dudorodó férfiasságán végighúztam a kezemet. Már csak egyetlen ruhadarab választott el bennünket a mennyország kapujától. Egy váratlan pillanatban maga alá gyűrt. Derekam alá nyúlt és apró puszikkal lepte el hasamat. Egy szempillantás alatt lerántotta rólam a bugyit. Én se tétlenkedtem, rögvest leszedtem bokszer alsóját Tao egy csókra invitált, majd belém hatolt. A csókunkba nyögtem, amitől elkezdett idegesítő lassúsággal mozogni bennem. A hajába túrtam és közelebb húztam magamhoz.

- Gyor… shab…. bahn – súgtam fülébe

Vette az adást és gyorsabb tempóra váltott. Éreztem, hogy nemsokára elérek a csúcsra. Egy sikoly kíséretében elélveztem majd utána nem sokkal Tao is egy morgással. Kihúzódott belőlem és kezeivel megtámaszkodott fölöttem. Ezután szép lassan visszatért lélegzetünk a rendes kerékvágásba. Összeszedtük a ruháinkat és felöltöztünk. Megnéztem, hogy nem törtünk össze semmit. Szerencsére minden ép maradt. Ő előrement, addig én leoltottam a villanyt és bezártam az ajtót. Tao felajánlotta, hogy hazakísér, amibe beleegyeztem. Egész hazavezető úton nem szóltunk egymáshoz. Az egyik pillanatban megfogta a kezem, amitől zavarba jöttem. Ránéztem és elmosolyodott. Nem sok kellett volna, hogy menten összeesek. Az a mosoly. Gyilkolni tud vele. Közben hazaértünk.

-  Hát… köszönöm ezt a csodálatos napot – álltam meg a bejárati ajtó előtt. Belenéztem gyönyörű fekete íriszeibe és elvesztem bennük. Már csak arra eszméltem fel, hogy megcsókolt.

- Szeretlek______  _____! – vált el ajkaimtól

- Én is szeretlek Huang Zi Tao!

Chanyeol oneshot

Végre péntek van. Ma egész nap keményen gyakoroltunk a következő fellépésre. Park Jina vagyok, 20 éves és az EXO egyik háttértáncosa. Nemrég költöztem oda hozzájuk a főnök parancsára. Kicsit furcsa együtt élni tizenkét fiúval, de hozzá kell szoknom, hogy még egy darabig itt fogok élni velük.

- Ennyi volt. Mára végeztünk.  – mondta a koreográfus. Gyorsan összeszedtem a cuccaimat és elmentem átöltözni. Holnap szabadnap. Végre egy kis pihenés. Fogadtam egy taxit, ami hazavitt.

- Sziasztok – intettem a kanapén ülőknek

- Szia.

Hazaérve egyből elfoglaltam a fürdőt. Egy-kettő letusoltam, majd bementem a szobámba. Kicsit körülnéztem a neten, hogy mik is a friss hírek. Láttam, hogy barátnőm is fent van, így meghívtam skype-olni. Úgy másfél órát beszélhettünk, amikor valaki kopogott.

- Bocsi Sara. Mennem kell. Szia. – csuktam össze a laptopom- Szabad.

- Nincs kedved megnézni egy filmet?

- Bocsi Chanyeol, de nagyon fáradt vagyok.

- Na légyszi. – kezdett el könyörögni

- Nem.

- Na. Légyszi, légyszi, légyszi! – nyavalygott, mint egy óvodás

- Jól van. Legyen, de csak egy filmet. – adtam be a derekam

Hogyis mondjam? Chanyeol az a bandatag, akinek mindent elmondhatok, mindig meghallgat, és ha rossz kedvem van vagy szomorú, vagyok ő, mindig felvidít. Nem tenné ezt, ha nem ő lenne a Happy Virus. Ti hisztek a fiú-lány barátságban? Én igen, és lehet, hogy kicsit többet is érzek, mint barátság?. Nem azt nem lehet. Ő egy idol és pont az egyik háttértáncossal jöjjön össze? Kizárt. Lementünk, mindenki ott ült a nappaliba. Behuppantam Chen és Chanyeol közé.

- Mit nézzünk? – kérdezte a leader a DVD-s polc előtt állva

- Horrort. – vágták rá egyszerre, kivéve engem

Na ne már! Nem szeretem a horrort. Rosszat fogok álmodni.

- Melyik legyen?

- A Holtak napja – mondta Kris

Az eleje még elég tűrhető volt, majd jöttek az egyre vérfagyasztóbb részek, azoknál inkább elfordultam, vagy becsuktam a szemem. Az egyik ijesztőbb résznél nem figyeltem a tévét és ezt Chanyeol észrevette. Az egyik kezét a combomra rakta. Arcomat egyből elöntötte a pír. Ránéztem és mosolygott. Még jobban elpirultam. Körülbelül a film felénél bealudhattam, mert a végére egyátalán nem emlékszem. Reggel a kanapén ébredtem, de nem voltam egyedül. Félig Chanyeol-on feküdtem. Próbáltam úgy átmászni rajta, hogy ne keltsem fel, de a tervem füstbe ment, ugyanis felébredt.

- Jó reggelt! – mosolyogtam kínosan

- Neked is.

- Bocsi, nem akartalak felébreszteni - másztam le végül róla. Szerencsémre még a fiúk aludtak így nem látták a kis „incidenst”.

- Semmi baj. Akkor én most megyek és letusolok – állt fel

- Oké. De siess, mert én is le szeretnék.

- Mit is szeretnél te? – kérdezte Kai lefele jövet az emeletről

- Letusolni, mert nem voltatok hajlandóak felkelteni, amikor véget ért a film.

Nem szólt semmit, csak eltűnt a konyhában.

- Férfiak – forgattam meg a szemem. Felmentem a szobámba és vettem elő másik ruhát. Ránéztem az órámra. Chanyeol már lassan egy órája a fürdőben van. Mi a fenét csinál ilyen sokáig?

- Chanyeol nem sietnél? Én is szeretnék letusolni – dörömböltem az ajtón

- Miért nem mész be hozzá? – kérdezte SeHun

Hogy mi? Ezt jól hallottam? SeHun mióta lett ilyen bunkó? Na ezt nem gondoltam volna a maknae-ról. Végre valahára a nagyságos úr kimászott a fürdőszobából. Gyorsan bementem és magamrazártam az ajtót. Levetkőztem és beálltam a folydogáló víz alá. Mint minden ember, aki szeret énekelni én is, csak a zuhany alatt. Nincs jó hangom, de most nem érdekelt, hogy a többiek meghallják. Elkezdtem énekelni a Wolf-ot méghozzá kínaiul, amin én is meglepődtem. Nem tudom miért, de most ahhoz volt kedvem. Letusoltam, majd felöltöztem és visszamentem a szobámba. A délelőtt elég hamar eltelt. Délben megebédeltünk és pihentünk kicsit. Éppen az egyik kedvenc könyvemet olvastam, amikor megcsörrent a telefonom.

- Haló! – vettem fel

- Szia Jina! Ráérsz? – kérdezte barátnőm

- Aha.

- Arra gondoltam elmehetnénk sétálni. Mit szólsz hozzá?

- Oké, menjünk, de előbb átöltözöm.

- Rendben. Fél óra múlva ott vagyok nálatok – tette le

Jó lesz egy kis időt a barátnőmmel tölteni, úgyis régen találkoztunk már. SooHee-t már óvodás korom óta ismerem. A szüleink nagyon jó barátságban vannak egymással, viszont mióta felvettek az SM-hez elég keveset tudtunk találkozni, most ideje bepótolni. Egy leggingst vettem fel egy tunikával és egy tornacipővel. A hajamat lófarokba fogtam. Tettem fel natúr sminket. Éppen végeztem, amikor csengettek.

- Nyitom – szaladtam le a lépcsőn

- Szia SooHee! – öleltem meg

- Szia! Mehetünk?

- Fiúk! Elmentem SooHee-vel sétálni, majd jövök. – kiabáltam fel

Barátnőmmel elmentünk a városba körülnézni meg a parkba sétálni. Sokat nevetgéltünk és hülyéskedtünk.

- Na és van már valami fiú a láthatáron? – kérdezte hirtelen SooHee

- Őszintén? Van. – pirultam el

- És ki az?

- Park Chanyeol.

- Egy idol? De jó neked. Mázlista vagy – mosolygott

- Ez nem ilyen egyszerű. Gondolod, hogy egy híres ember, mint Ő pont az egyik háttértáncosával jöjjön össze? Pff… Badarság – legyintettem

- Ki tudja, még mit hoz a jövő.

Még elég sokat beszélgettünk, majd SoHee-nek el kellett mennie. Elköszöntünk egymástól és én hazafele vettem az irányt. Hazaértem, levettem a cipőm az előszobába, majd felmentem a szobámba átöltözni valami kényelmesebb ruhába. Lementem vissza a nappaliba a fiúkhoz, akik éppen a tévét bámulták. Leültem közéjük. Valami nagyon idióta filmet néztünk.

- Bwaah.. Olyan unalmaaas – nyöszörgött LuHan

- Játtszunk felelsz vagy merszet, de ne hagyományosan – mire ezt kimondta SuHo, addigra a többiek behozták a piát. Kris töltött mindenkinek.

- Fenékig! – majd lehúztuk. Eléggég erős volt, mert mikor megittam marta a torkom. Körbeültünk és Lay pörgetett. Az üveg nálam állt meg.

- Jina felelsz vagy mersz? – kérdezte

- Felelek.

- Akkor mondd meg, hogy melyikünk jön be neked!

De jó pont egy ilyen kérdéssel kezdeni a játékot.

- Hát… nem is tudom. Mind nagyon jó pasik vagytok, de talán egy icipicit jobban kedvelem Chanyeolt – pirultam el. Ránéztem Channie-ra, aki zavarban volt a mondandóm hallatán, de nem nézett rám. Chen a kezembe nyomott egy teli poharat, mire én nagy szemekkel néztem rá.

- Minden felelés és merés után inni kell.

Lehúztam. Ugyanolyan volt, mint az első pohár. Gondoltam, hogy erre fog kimenni a játék. Leitattak. Már csak arra emlékszem, hogy SeHun-nak le kellett smárolnia LuHan-t… asszem. Reggel szörnyű fejfájásra ébredtem és nem a saját szobámban, hanem Chanyeol-éban. Ott feküdt mellettm. Észrevettem, hogy nincs rajtam ruha, csak fehérnemű. Pánikba estem. Elkezdtem Chanyeol-t bökdösni, hogy keljen fel.

- Chanyeol kelj fel! – piszkáltam – Hallod?! Kelj már fel! – persze hogy nem kelt fel, inkább átfordult a másik oldalára.

- Park Chanyeol azonnal kelj fel! – ugrottam rá

- Mi v…an? - látta hogy fehérneműben vagyok. Gyorsan magam elé  kaptam a takarót, de amint felkaptam az ágyról, megláttam Chanyeol-t egy szál boxerben. A szemem elé kaptam a kezem.

- Légyszii öltözz fel.

- Miért? Nem tetszik? – kérdezte, majd odajött elém és elvette a kezem a szememtől

- Elmondanád, hogy mi is történt valójában, mert nem emlékszem semmire.

- Hát… kicsit bevadultál…

- Akkor mi most lefeküdtünk? – kérdeztem félve

- Nem, de majdnem. Még időben sikerült leállítanom.

- Huh – fújtam ki a levegőt – Megyek, felöltözöm – indultam az ajtó felé, de Chanyeol megfogta a csuklóm.

- Amit tegnap mondtál...tudod...az tényleg igaz?

- Igen. Azt komolyan mondtam. Tudod… még eddigi életem során nem találkoztam egy ilyen kedves, aranyos fiúval, mint te. Na én megyek átöltözni.

- Hé! A takaróm.

- Nyugi, visszahozom – mondtam az ajtón kilépve. Átsiettem a szobámba, nehogy valaki meglásson. Felöltöztem. Egy farmerrövidnadrágot vettem fel egy toppal. Miután felöltöztem, visszavittem Chanyeol-nak aa takaróját és utána bementem a fürdőbe, de útközben összetalálkoztam SeHun-nal.

- Hó de szexi valaki. – mondta

- Fogd be SeHun! – mondtam bunkón. Mi ütött belé? Egyszer bunkózik velem, most meg nyalizni akar? Nem értem a maknae-t. Szálljon le rólam, ott van neki LuHan. Hagyjon engem békén. Bementem a fürdőbe elvégezni a szokásos reggeli teendőimet. Visszamentem a szobámba és leültem az ágyra.  Kopogásra lettem figyelmes.

- Szabad – mondtam. Chanyeol volt az. Bejött és leült mellém.

- Jina én gondolkodtam és arra jutottam, hogy szeretlek – törte meg a csendet. Az utolsó szó visszhangzott a fejemben. Egy pillanat alatt megéreztem puha ajkait a számon. Automatikusan lehunytam szemeimet és átadtam magam az érzésnek. A pillanatot LuHan sipítozása törte meg.

- Jina és Chanyeol együttvan, Jina és Chanyeol együttvan- kiabálta

- Elfelejtetted becsukni az ajtót. Igaz? – kérdem a velem szemben ülő fiút

- Hupsz. – mosolygott kínosan. Felálltam és becsuktam.

- Én is szeretlek Chanyeol – ölelem meg – Kérdezhetek valamit? – toltam el magamtól

- Bármit.

- SeHun mióta lett ilyen? Egyszer bunkózik velem, másszor meg nyalizik.

- Vannak rossz napjai, vagy biztos összeveszett LuHan-nal.

- Ah. Értem. Hát… akkor úgy tűnik, hogy mi most együttvagyunk – mosolyogtam

- Igen és együtt is leszünk örökké. Szeretlek Park Jina – csókolt meg

Az álmom valóra vált. Soha nem gondoltam volna, hogy egy ilyen fiú lesz a barátom, mint Chanyeol.

Kai oneshot Part 2

Az egyik barátnőm kérésére folytattam a Kai-s oneshotom.

---------------------------------------------------------------------------------

Már fél éve együtt voltam vele és egész idő alatt mindezt eltitkolta? Pont a legjobb barátnőmtől kellett megtudnom és nem tőle? Egy hazug disznó vagy Kim Jong In. Soha többé nem akarlak látni, de ez a furcsa érzés nem hagy nyugodni. Magamnak nem tudom bemesélni… még mindig szeretem, de hazudott nekem és nem szeretem a hazug embereket. Ő valahogy mégis más… érzem. A könnyeim patakokba folytak. Miért velem történik mindez? Még az eső is elkezdett esni. Ő is érzi, amit én. A csengő hangjára lettem figyelmes. Megtöröltem könnyektől vörös szemem és az ajtó felé vettem az irányt. Ki lehet az ilyen időben? Biztos Ji Eun az. Kinyitottam az ajtót és meglepetésemre Kai állt előttem csurom vizesen. Mégis mit akar? Rá akartam csapni az ajtót, de lábával megakadályozta. Kikerekedett szemekkel néztem rá. Bejött, de én nem foglalkoztam vele. Hátat fordítottam neki.

- Te meg mit akarsz? – kérdeztem flegmán

- Kérlek, beszéljük meg.

- Nincs mit megbeszélnünk. Hallottam, amit hallottam és ez épp elég.

- Figyelj! Én csakis miattad nem lettem vámpír, mert ha az lettem volna nem tudnék neked ellenállni és már rég megöltelek volna, vagy te is vámpírrá változtál volna.

- Akkor XiuMin harapásától miért nem változtam át?

- Mert kiszívtam a „mérget”.

- És mégis mikor akartad elmondani ezt az egészet? – kérdeztem, de választ nem kaptam-, Hahó! Kai! – fordultam, meg- Hahó! – legyeztem előtte a kezem. Aztán megláttam azt, amit inkább nem kellett volna. Az ő szeme is vörössé vált és megjelentek a fogai. Egy újabb hazugság. Már meg sem lepődtem. Kinéztem az ablakon és már besötétedett. De jó még egy vámpír. Annyira tudok neki örülni. Már csak ez hiányzott. Még egy gonddal több.

- Kai minden rendben?

- Persze – megnyalta alsó ajkát, majd egyre közelebb jött hozzám

- M-mit akarsz? – kérdeztem remegő hangon és elkezdtem hátrálni, de a fal megakadályozott. Elkezdett puszilgatni. Nem tagadom jól esett, de…

- Elég – toltam el magamtól – Még mindig szeretlek, nem tudok neked ellenállni, de ha azt akarod, hogy a barátnőd maradjak engem is át kell hogy változtass vámpírrá, ha nem akkor örökre elfelejthetsz.

- Nem azt nem tehetem!

- Válassz! Vagy ez vagy, vége.

Végül az elsőre esett a választása, ugyanis belémharapott. Az érzés, ami átjárt iszonyatos volt. Mintha kínoznának. Nagyjából ennyire emlékszem, mert elájultam. Reggel arra keltem, hogy fáj a nyakam és Jong In is ott feküdt mellettem. Most már hivatalosan én is vámpír vagyok. Ezen túl két életem van. Nappal egy átlagos lány éjjel pedig egy vámpír.

- Jó reggelt Byungie! – ölelt meg Kai

- Neked is. Mennem kell suliba.

- Egy kicsit még – húzott vissza barátom

- Kai nem lehet. El fogok késni

Gyorsan felöltöztem, megreggeliztem és mentem is.

- Szia, majd jövök. – léptem ki az ajtón. Útközben azon gondolkodtam, hogy elmondjam-e Ji Eun-nak. Mi van, ha megharagszik rám és soha többé nem áll szóba velem, vagy egész jól fogadja és megérti? Ezek a dolgok jártak a fejemben. A délelőtt gyorsan eltelt, főleg hogy majdnem minden tantárgyból dolgozatot írtunk. Végre elérkezett az ebédszünet.

- Szia Ji Eun – ültem le mellé

- Szia. Mizu csajszi?

- Semmi különös. Veled?

- Velem se. Ma egész nap dogát írtunk.

- Mi is.

Itt az idő, hogy elmondjam neki. Nem szeretek titkolózni.

- Ji Eun… én vámpír vagyok – egyszerűen kimondtam, mire kinevetett

- Na ne röhögtess már – nevetett tovább – Tényleg? – egyből komoly arcot vágott

- Igen. Tegnap Kai megharapott… az én kérésemre.

- Hát kislány Te választottad ezt az életet.

- Nem is vagy mérges? Nem is haragszol? - kérdeztem felvont szemöldökkel

- Előre tudtam hogy, hogy ez lesz a vége.

- Jujj, Ji Eun annyira szeretlek. Te vagy a legjobb barátnőm – öleltem meg

- De egyre kérlek. Ne csinálj hülyeséget vámpírként, légy szíves!

- Ígérem, nem fogok.

Örülök, hogy barátnőm ilyen jól fogadta és még a barátságunk se ment tönkre. Most már nyugodt vagyok már amennyire… Véget ért a suli, mentünk haza.

- Szia Jong In! Megjöttem – kiabáltam barátomnak

- Szia Ji Byung – ölelt meg hátulról – Milyen volt a suli?

- Fárasztó, egész nap dogát írtunk – huppantam le a kanapéra. Kai leült mellém.

- Ma este el kell mennünk a fiúkhoz tudatni velük, hogy van egy új tagja a klánnak. – mondta

- Muszáj? Nem fognak megenni?

- Nem te butus. Fajtársakra nem vadászunk.

- Jól van, na. Még nekem új ez az egész – durciztam be

- Szeretlek – ölelt meg

- Én is kis vámpír oppa-m – csókoltam meg

Lassan közeledett az este. Éreztem, ahogy átváltozom. Kai meg fogta a kezem és elkezdett maga után húzni. Valami sikátorféle helyre mentünk. Undorító, sáros, mocskos egy hely. Bementünk.

- Hol van a leader? – kérdezte barátom. Egy pillanatra sem engedtem el Kai kezét. Szóltak SuHo-nak, hogy Jong In hozott valakit. SuHo egyből ott termett mögöttem, amitől kicsit megijedtem.

- Szia szépségem – köszönt

- SuHo még mielőtt bármit is tennél vele, had mondjam el, hogy ő is vámpír – fordult meg Kai. A leader körbejárt és jól megnézett. Még mindig nem engedtem el barátom kezét. Tudom, hogy már én is olyan vagyok, mint ők, de még mindig féltem.

- Lássuk igazi vámpír vagy-e. D O. – csettintett. Kai elengedte a kezem. Megjelent egy fiú előttem.

- Most mit csináljak? – kérdem Kai-t

- Csak nyugi. Cselekedj ösztönösen – otthagyott. D.O. felém rohant és jött egy érzés, ami azt mondta, küldjem a földre. Egy szempillantás alatt került a földre.

- Kris – hívta a másikat. Ő is ugyanúgy végezte, mint D.O. A többiek csak ámultak.

- Ügyes – tapsolt SuHo – Üdv a klánban.

Odajött Kai felkapott és megpörgetett, majd megcsókolt. Előjöttek a többiek is. Megláttam XiuMin-t és szúrósan néztem rá. Vette az adást és inkább a háttérbe vonult. Most már én is a McClod klán tagja vagyok.

Kai oneshot Part 1

A suliban ma volt a barátomnak az osztálytalálkozója, amit én szerveztem meg. Már mindenki hazament, kivéve a fiúkat. Ők életük során összetartoztak, hisz most egy ugyanazon banda tagjai. Éppen készültem hazamenni, de valaki megakadályozott.

- Ji Byung! Köszönöm szépen. – kiabált utánam Tao

Kis habozás után válaszoltam neki.

- Szívesen… Várj! – szaladtam fel a lépcsőn – Mit is köszönsz? – kérdeztem értetlenül

Fárasztó volt a mai napom, így kicsit lassan esik le a tantusz.

- Hát, hogy megszervezted ezt a napot.

- Ja! Semmiség. – legyintettem

Már kezdett lemenni a nap, ideje mennem.

- Na én megyek – néztem ki az ablakon, majd vissza Tao-ra

Kicsit összerezzentem, amikor megláttam. A szeme vörös lett és a foga… Elkezdtem hátrálni, de nekimentem valakinek. Megfordultam, XiuMin volt az. Neki is a szeme vörös és a fogai… Olyan, mint Tao. Amikor rájöttem, hogy ők vámpírok sikítani kezdtem, de XiuMin befogta a számat és beleharapott a nyakamba. BaekHyun is megérezte a vérszagot és ő is ott termett. Lassan elkezdtem szédülni, a lábaim felmondták a szolgálatot, és a földre rogytam. Reggel a saját szobámban ébredtem. Hát igazából két lakásom van. A sajátom és a Kai-val közös. Ez az álom rossz volt.

- Hogy kerültem ide? – néztem körbe. Mindegy. Nem foglalkoztam vele. Felkeltem, megmosakodtam. Mikor belenéztem a tükörbe, megláttam a nyakamon a harapás nyomát. Úristen! Ez mégse álom volt.

- Mit fog szólni a barátnőm, ha ezt meglátja? – estem pánikba

Gyorsan felöltöztem és a nyakamra tekertem egy sálat. Sietnem kellett, már így is késésben voltam. Még éppen elértem az iskolabuszt.

- Szia Ji Eun! – ültem le mellé

- Szia! Miért van sál a nyakadon ilyen jó időben? – szegezte nekem egyből a kérdést

- Fáj a torkom – vontam vállat

~A suliban~

Az utolsó óránk tesi volt és a tanár jól megizzasztott minket. Óra után gyorsan letusoltam, már csak mi voltunk az öltözőbe Ji Eun-nal. Felöltöztem, majd a tükörhöz mentem.

- Ji Byung! Az ott mi a nyakadon? – kérdezte a harapásra nézve. Basszus! Nem húztam fel a sálat.

- Az csak szúnyogcsípés, amit kivakartam – füllentettem

- Mert hallottam a McClod klánról, akik tizenketten vannak. A tagjai SuHo, LuHan, SeHun, Tao, Chen, Kris, D.O., Lay, XiuMin, Kai, Chanyeol és BaekHyun. Mindegyik vámpír egy kivételével, Kai. Ő ember, de csatlakozott hozzájuk, viszont nem akart vámpírrá változni. Nappal egy fiúbanda, éjjel pedig egy vámpírklán.

- Te figyelsz rám egyátalán? Nem is azt mondtam, hogy megharapott egy vámpír, hanem azt, hogy ezek szúnyogcsípések.

- Én már ismerlek annyira, hogy tudom, mikor hazudsz és mikor nem, egyébként ezen látszik, hogy vámpírharapás. Szóval most hazudsz! Igaz?

- Igen. – hajtottam le a fejem

- Melyik harapott meg?

- XiuMin.

- Huh. Akkor jó. SuHo-val vigyázz ő a legerősebb köztük.

- De Kai a barátom – csuklott el a hangom

- Micsoda? – lepődött meg Ji Eun – Ez most komoly?

Bólintottam.

- Azonnal szakítanod kell vele!

- De én szeretem. – sírtam el magam

- Nem is mondta, hogy ő klán tagja?

- Nem – ráztam meg a fejem

- Mekkora egy hazug.

- Ha hazamegyek, kifaggatom. – pakoltam össze a cuccaim

Útközben még beszélgettünk, majd a busz megállt előttünk.

- Szia! – intettem Ji Eun-nak

Bementem, levettem a cipőm, ledobtam a táskám. Elkezdtem összepakolni a holmim egy bőröndbe.

- Ji Byung! Megjöttem! – hallom Kai hangját, majd a motoszkálást, ahogy bejön

- Te meg mit csinálsz? – kérdezte meglepve

- Elköltözöm innen.

- De miért? – kapott a kezem után

- Szakítok veled.

- Hé! Várj! Mi ütött beléd? – kérdezte ingerülten

- Elegem van a folytonos hazugságaidból. Eressz el! – ahelyett hogy elengedte volna a kezem, még jobban megszorította

- Mit hazudtam neked?

- Áú. Ez fáj. – szisszentem fel, mire lazított szorításán – Egy szóval sem mondtad, hogy egy vámpírklán tagja vagy, csak te nem vagy vámpír. Nézd csak meg! Ezt a kedves XiuMin barátod tette – mutattam a nyakamra

- Tudom. Én vittelek haza – halkult el a hangja – De én nem olyan vagyok. Én nem vagyok vámpír.

- Ezek után mégis hogy higgyek neked?

- De én szeretlek. – ellenkezett

- Sajnálom. Én is szerettelek, de ennek most már vége. – kiviharzottam a közös lakásból és hazamentem. Otthon rádőltem az ágyra és csak sírtam.

XiuMin oneshot

Tegnap volt a nagy nap. Most már hivatalosan is Kim Min Seok felesége vagyok. Öt év járás után kérte meg a kezem. Szűk családi és baráti körben tartottuk meg az esküvőt. Egy háromszobás kis családi házban élünk a belvárosban. Mindkettőnk munkahelye elég közel van hozzánk.

- XiuMin! Segítenél elpakolni az ajándékokat?

- Hát persze drágám, de tudod, hogy a Min Seok-ot jobban szeretem.

- Tudom, de már megszoktam, mert a tv-ben mindig XiuMin-t hallok, és amikor elkezdtünk járni akkor is, azt mondtam neked. Akkor még nem zavart? – kérdeztem értetlenül

- Nem igazán, akkor még fiatalabb voltam.

Elpakoltuk az ajándékokat, majd leültünk a nappaliba.

- Hova menjünk nászútra? - kérdeztem

Min Seok egyből rávágta, hogy Hawaii.

- Jó hely. Mikor indulunk?

- Holnap után?

~2 nap múlva~

- Minden megvan? Indulhatunk?

Még utoljára leellenőriztem, hogy az ablakok be-e vannak csukva, és a villanyok lekapcsolva. Elindultunk a reptérre taxival. Oda értünk, hatalmas tömeg fogadott. Sorba álltunk.

- Az útleveleiket legyenek szívesek – kérte az ellenőr – Rendben van. Mehetnek. Jó utat.

- Köszönjük.

A csomagokat felraktuk a futószalagra. Átnézték, majd visszaadták.

- Kérjük utasainkat, szálljanak fel a Hawaii-ra, tartó gépre – hallottuk a hangosbemondót. Szaporábbra vettük lépteinket, majd felszálltunk. Elindultunk. Min Seok egyből elaludt.

- Hogy te mindenhol el tudsz aludni! – pusziltam meg orcáját

Elmosolyodott. Egy darabig még néztem a felhőket. Olyan szabadnak érzem magam. Vajon vattacukorból vannak és a hold, pedig sajtból? – előjött kislányos énem.  Nekem sem kellett sok, én is elaludtam. Félúton járhattunk, amikor hirtelen felébredtem. Ránéztem Xiu-ra, olvasott. Megnyugodtam, mert azt álmodtam, hogy elveszítettem…

- Hwa Young baj van? - tette le a könyvet. Hangjában aggodalmat véltem felfedezni.

- Szeretlek! – öleltem meg szorosan, amit ő is viszonzott kicsit habozva

- É-én is.

Pár óra repülés után meg is érkeztünk. Előre le volt foglalva a szoba egy part közeli szállóban. Odaértünk a kis nyaralóhoz. Elkértük a kulcsot, majd felmentünk. Gyönyörű szép két emeletes panzió. A kilátás a tengerre nyílik. A szoba ízlésesen van berendezve, középen egy dohányzóasztal, tv, franciaágy és az erkélyen székek.. Leraktam a bőröndöket és ledőltem az ágyra.

- Meseszép ez a szoba – a mennyezetet kémleltem

- Olyan, mint te – mászott fölém Min Seok, majd megcsókolt

Szája lágyan simult az enyémre, ajkaimat elöntötte a forróság. Elmélyítettem csókunkat. Végigsimított combom belső felén, amibe beleremegtem. Elkezdte szívogatni a nyakam érzékeny pontját. Számat jóleső sóhajok hagyták el. Keze felcsúszott az oldalamon egészen a melltartómig. Megfogtam kezét, mire tányér nagyságúra nyíltak a szemei.

- Hé! Nyugi! Ne legyél ennyire mohó édesem! - szakítottam meg csókunkat

 - Durcizva lemászott rólam és kiment az erkélyre. Követtem.

- Naa! Majd este – bújtam oda hozzá, mint egy kiscica.  Engesztelésképpen újra megcsókoltam, amibe belemosolygott.

Most lelki szemei előtt biztos meztelen fekszek az ágyon. Ch… férfiak. Mit is várunk tőlük? 

- Nem vagy éhes? – kérdeztem XiuMin-t

- De.

Ettünk, majd eldöntöttük, hogy lemegyünk a partra. Összepakoltuk egy táskába a szükséges dolgokat és átöltöztünk. Az a fránya bikini..

- Min Seok bekötnéd a bikinim? – jöttem ki a fürdőből

- Persze! – bekötötte, majd belecsókolt a nyakamba, amitől kirázott a hideg. Odafordultam hozzá és megcsókoltam újra meg újra.

- Azt hiszem most már ideje, lenne indulnunk. – javasolta

Lassan lesétáltunk és élveztük a szabadságot. Végre nem mindig a munka az első. Felállítottuk a napernyőt és lepakoltunk alá. Bekentük magunkat naptejjel, hogy ne égjünk le. Egyből be is mentünk lehűteni magunkat. Amikor már elég jól kiázott a bőrünk, kijöttünk, pihentünk kicsit majd elmentünk fagyizni. Az egész délutánt, lent töltöttük a parton, lassan kezdett alkonyodni. Kicsit hűvösebb lett, ezért felhúztam egy lengébb felsőt, Min Seok  meg a pólóját.

- Megnézzük a naplementét? - kérdeztem

Bólintott. Összepakoltuk a cuccunkat és leültünk a homokba. A nap is nyugodni készül.

- Ez olyan romantikus! – hajtottam fejem a vállára

- Az – karolt át majd megcsókolt

Még ültünk ott egy darabig. A nap is eltűnt a végtelen horizonton. Visszamentünk a szállásunkra. Mivel nem nagyon tudtunk aludni, ezért az éjszaka további részét hasznosan töltöttük. Felkelt a nap. Ma utazunk haza. Nem akarok menni, de muszáj.

- Jó reggelt! Hogy aludtál? – puszilt meg Min Seok

- A kis meglepid után tökéletesen.  – nyújtóztam egyet

- És te?

- Én is.

Felöltöztünk, majd lementünk reggelizni. Reggeli után visszaszaladtunk a cuccunkért és a repülőtér felé vettük az irányt. Taxival mentünk. Negyed óra kocsikázás után meg is érkeztünk.

- Köszönjük. – szálltunk ki

Megint sorba álltunk. Átestünk az ellenőrzéseken és felszálltunk a Koreába tartó gépre. Szinte az egész utat végigaludtuk. Megérkeztünk. Leszállt a gépünk. Újra taxiba ültünk. Közeledtünk uticélunkhoz. Lassan de végül hazaértünk. Előkerestem a kulcsot a táska aljából és kinyitottam az ajtót. Annyira jó érzés volt hazajönni.

- Otthon, édes otthon. – léptem be

Levettem a cipőimet és nem törődve semmivel végigdőltem a kanapén. Hulla fáradt vagyok. Körübelül öt perc múlva már aludtam is. Arra ébredtem fel, mintha nem is a kanapén feküdnék. Kinyitottam a szemem és láttam, hogy XiuMin bevisz a szobánkba.

- Ne haragudj drágám, nem akartalak felébreszteni. – észrevette, hogy fent vagyok

- Nem baj. Úgy is fel akartam kelni.- tett le

Elmentem letusolni. Majd holnap elpakolok, most nincs kedvem. Tévéztünk kicsit és utána elmentünk aludni. Reggel madárcsicsergésre ébredtem. Kaptunk mind a ketten egy hét szabadságot. Megreggeliztünk és én elpakoltam a holmikat.

~1 hónap múlva~

Egyre többször éreztem magam rosszul, és mostanában felszedtem egy keveset. Mindig a sütiket kívántam. Felhívtam barátnőmet, hátha tud segíteni.

- Szia! Hogy vagy?  – vette fel

- Szia! Rosszul.

- Na! Mi van?

- Hát először is hányingerem van, másodszor meg már meg kellett volna neki jönnie és nem jött meg.

- Barátosném azt hiszem te terhes vagy.

- Mi? Biztos vagy benne?

- Igen, de ha te nem hiszed el, akkor vegyél terhességi tesztet.

- Oké. Megyek is. Szia! – tettem le

Gyorsan felvettem a cipőm és elmentem a gyógyszertárba tesztet venni. Hazasiettem. Otthon elolvastam a használati útmutatót.

- Ha mínuszjelet mutat, akkor az azt jelenti, hogy nem terhes, ha pluszjelet mutat, akkor viszont terhes. – olvastam. Végrehajtottam a műveletet, amit írt. 

- Na mi lesz már? – idegeskedtem – Várjon tíz percet az eredményre – olvastam újra

- Aissh. Nemár.

Az a tíz perc egy örökkévalóságnak tűnt. Megnéztem, pluszjelet mutatott. Úristen! Min Seok örülni fog neki.

- Szívem megjöttem. – hallom férjem hangját

- Szia! – jöttem ki a fürdőből – Mi is volt neked a célod? Az, hogy teherbe ejts? – kérdem tőle

- Azt hiszem igen. Miért? - csillant fel a szeme

- Sikerült.

Felkapott és megpörgetett, majd megcsókolt.

- Tényleg igaz? Nem hazudsz? - hunyorított

- Hazudtam én már neked valaha? Tessék nézd csak meg – mutattam neki a terhességi tesztet – a pluszjel azt jelenti, hogy terhes vagyok.

- Annyira boldog vagyok. – öleltem meg

- Hát még én.

Teltek a hetek, a hónapok és a pocakom egyre csak nőtt. Már a gyerekszobát is berendeztük. Azt is tudjuk, hogy kisfiú lesz. Ma éppen hétvége van és Min Seok- nak sem kell mennie dolgozni.

- Mi legyen a neve, ha megszületik? – kérdem tévénézés közben

- Nekem tetszik a Kim Chung Hee, meg a Kim Chung Ho is.

- Nekem inkább a Kim Chung Ho.

- Ha szeretnéd, lehet az.

Már csak egy hónap van hátra a szülésig. Remélem jó kisfiú lesz és akkor akarja meglátni a napvilágot mire ki vagyok írva. Éppen a szennyest pakolom a mosógépbe, amikor hirtelen erős fájást érzek, majd az elsőt követi a többi. Már csak azt veszem észre, hogy egy nagy víztócsa van alattam.

- XiuMin! – kiabálok neki

- Igen! Baj van?

- Vi - vigyél be a kórházba! Azt hiszem, mindjárt szülök.

Gyorsan beültünk a kocsiba és padlóig nyomta a gázt. Tíz perc múlva be is értünk.

- Orvost! Orvost! – kiabálta én meg ott nyögdécseltem mellette. Egy nővérke sietett oda hozzánk.

- A feleségem mindjárt szülni fog – pánikolt Min Seok

Hozott egy kerekes széket és beleültetett. Gyorsan feltolt a szülészetre. Minden elő volt készítve. Felültettek az ágyra Az orvos gyorsan „beöltözött”. Min Seok-ra adtak egy sapkát meg köpenyt.

- Jól van Hwa Young. Akkor most ne nyomjon, csak lélegezzen mélyeket.  – utasított az orvos – Viszont a következő összehúzódásnál nyomjon egy nagyot.

Elkezdtem nyomni.

- Ügyes vagy szívem, csak még egy kicsit bírd ki. – hallom XiuMin hangját

- Most nyomjon egy nagyot.  – mondta az orvos. Összeszedtem az összes erőmet és nyomtam amennyire csak bírtam.

- Kint van. Ügyes volt Hwa Young.  – mondták a nővérek

Egyből felsírt. Másfél óra vajódás után megszületett a kisfiunk. Min Seok végig ott volt mellettem és fogta a kezem.

- Újdonsült apuka szeretné elvágni a köldökzsinórt? – kérdezte az orvos

Min Seok kicsit meglepődött, amikor ezt mondta az orvos, de megtette. A nővérek megtörölgették, majd bebugyolálták és odaadták nekem.

- Olyan az orra, mint neked – folyt le egy könnycsepp az arcomon. Min Seok elmosolyodott.

- Na! Miért sírsz? – kérdezte

- Olyan boldog vagyok – szipogtam

- Mi lesz a neve? – kérdezte kedvesen az orvos

- Kim Chung Ho – mondtuk egyszerre

A doktor ráírta egy kis karszalagra a nevét, majd felhúzta a picike kezére. A neve azt jelenti tisztességes. Remélem, ha felnő tisztességes gyerek lesz belőle. Átvittek egy másik szobába minket.

- Min Seok hoznál nekem egy pohár vizet?

 - Persze drágám – kelt fel a mellettem lévő székről. Öt perc múlva meg is hozta.

- Köszönöm – vettem el tőle és beleittam – Szóltál már a fiúknak? – tettem le a poharat az ágyam mellett lévő szekrényre

- Igen. Nemsokára itt lesznek. Te addig csak pihenj. – vette el tőlem Chung Ho-t

Eléggé kifárasztott a szülés. Körübelül fél órát aludtam, amikor a fiúk is megjöttek.

- Sziasztok! – jöttek be

- Jaj, de aranyos – mondta LuHan – Megfoghatom?

- Persze, de a fejére vigyázz hogy tartod.

- Hogy vagy Hwa Young? – kérdezte SuHo

- Fáj minden porcikám, de azt leszámítva, jól.

A fiúk úgy egy órát voltak itt, mert fellépésre kellett menniük. Két hét múlva kiengedtek bennünket a kórházból. Amikor a szüleim megtudták, hogy van egy unokájuk, nagyon örültek. Máris imádok anya lenni.

~1 év múlva~

Eltelt egy év mióta Chung Ho megszületett: Pont ma két éves. Szerveztünk neki egy kis szülinapi bulit. Meghívtok az EXO-s srácokat és a szüleinket, de sajna a nagyszülők nem érnek rá, így nem tudnak eljönni. Mindegy. A fiúkkal is elég jó hangulatban telt. Persze ajándékok nélkül nem ér semmit a buli…

- Úgy tűnik Chung Ho Kai oppa-t szereti a legjobban - nevettem

Szegény Jong in. Biztos elege van már Chung Ho-ból, hogy mindig rajta lóg. Jól elvoltunk, mindenki játszott Chung Ho-val. Ránéztem az órára, ami nyolcat mutatott.

- Babám ideje lefeküdni, köszönj el a fiúktól – vettem fel

- Pápá – integetett nekik. Felvittem, majd lefektettem. Visszamentem a nappaliba.

- Köszönjük, hogy eljöttetek. – kísértük ki őket

- Ez természetes – mondta a leader

Lee Joon oneshot

Gyönyörű nyári nap volt. Ragyogott fenn az ég, lengedezett a szellő, csicseregtek a madarak. Mint minden ember, én is munkába igyekeztem. Titkárnőként dolgozom az egyik cégnél. Már öt éve van jogsim, és imádom vezetni. A lakóhelyemtől félórányira van a munkahelyem. Kocsiba ültem és elindultam. A tömegközlekedést nem szeretem. Én Szöul külvárosában lakom. Épp abba az utcába értem, ahol elég kevesen laknak, az amolyan „átkelő” utca, én így nevezem. J Éreztem, hogy a kocsim egyre lassul és egyszer csak megállt.

- Na mi van már? – kérdeztem idegesen – Kevés lehet a benzin? De hát tegnap tankoltam!

Próbáltam indítani, de semmi. Hurrá! Bedöglött.

- Most mit tegyek? El fogok késni – borultam a kormányra

Belenéztem a visszapillantóba, egy motorost láttam közeledni, lassított, majd megállt. Levette a bukósisakját.

- Elnézést! Segíthetek? - kérdezte

- Hát, ha értesz az autókhoz? – egyből letegeztem, mert korombelinek tűnt

Kiszálltam és felnyitottam a motorháztetőt.

- A nevem Lee Joon – mutatkozott be

- Az enyém Kim Da Som – hajoltam meg

- Mi történt?

- Elindultam otthonról, és amikor ideértem megállt.

- Nem hallottál semmilyen furcsa, szokatlan hangot?

- Nem.

Nézegette, piszkálgatta egy darabig a motortérben lévő dolgokat.

- Meg is van a probléma. Eldugult a légszűrő. – szólt végül – Nincs valami, amivel esetleg meg lehetne törölni?

Átnéztem az egész járművet, de nem találtam.

- Nincs.

- Nem baj, megoldom – és lekapta a fehér trikóját

Elém tárult szépen kidolgozott felsőteste. Zavarba jöttem, és azt sem tudtam, hogy merre nézzek. Egyszer elkapta tekintetem, amint őt néztem és elmosolyodott. Megtörölte a légszűrőt.

- Próbáld meg beindítani.

Beindult. Megörültem.

- Köszönöm szépen, hogy megcsináltad, nagyon hálás vagyok.

- Áh. Semmiség.

- Mivel hálálhatom meg?

- Egy ebéddel, mondjuk holnap?

- Rendben. Ööö… nem kéne valamit felvenned?

- De. – és a táskájából elővett egy pólót

- Merre tartasz épp?- kérdeztem

- Az edzőterembe.

Miért akar ez edzőterembe menni, hisz egy álompasi.

- Aha.

- Akkor holnap. Szia! – és elment

Jó kedvvel folytattam az utat. Még éppen odaértem. Igaz kaptam is érte, hogy késtem, de miután elmeséltem, hogy lerobbant a kocsim, elnézték nekem.

- Mi ez a jókedv? – kérdezte kolléganőm, aki egyben a legjobb barátnőm is

- Meghívást kaptam holnap ebédre egy helyes sráccal.

- Tényleg? És, hogy hívják?

- Lee Joon. – mosolyogtam

- Hogy néz ki?

- Magas, barna hajú, barna szemű és izmos.

- Hú, jól nézhet ki. Várj! Mit is mondtál? Izmos?

Elmeséltem barátnőmnek, hogy mi történt reggel. Hát nem kicsit lepődött meg.

- Majd küldök róla képet.

- Oké és mindent el kell mesélned majd, ami az ebédnél történt.

Csend.

- Te hiszel a szerelem első látásban? – kérdeztem eltűnődve

- Talán, vagyis nem tudom. Da Som..csak..te..nem..?

- De lehet – pirultam el – Jó inkább hanyagoljuk a témát.

Lejárt a kávészünet, mindenki ment a dolgára. Az ügyfelek egymást váltották. Alig volt egy kis nyugalmam. Azt hittem rosszul leszek. Mindig bíztattam magam, hogy még öt percet bírj ki. Végül az utolsó ügyfél is elment. Vettem egy nagy levegőt, majd kifújtam. Végre vége a napnak.

- Milyen napod volt? – kérdeztem Soo Ra-t kifele menet

- Pff… tűrhető. Neked?

- Sűrű, eléggé elfáradtam. Ne vigyelek haza?

- Azt megköszönném – mosolygott rám

- A barátnőmért bármit – öleltem meg

Az úton nem szóltunk egymáshoz. Megérkeztünk.

- Köszönöm a fuvart. Holnap átjöhetnél vacsorára!

- Rendben, nincs mit. Szia!

Hazafele vettem az irányt. Pont dugóba keveredtem, szóval várhattam másfél órát. Már kezdett sötétedni, mikor végre hazaértem. Otthon már várt Caesar.

Ő egy entlebuchi pásztorkutya. Még a szüleimtől kaptam öt éve. Kicsit öregecskének számít kutyaévekben számolva, de a legjobb barátom. Külső szemmel nézve alapjáraton eléggé nyugodt természetű, de a felesleges energiáját neki is le kell vezetnie, ezért el szoktunk menni, sétálni. Kedves, aranyos, imádnivaló társ. Kattant a zár, már kintről hallottam, hogy Caesar nyüszít. Bementem, levettem a cipőm, mint mindig most is nagy örömmel várt. Vakkantott egyet.

- Neked is, szia! – simogattam meg buksiját – Éhes vagy?

Adtam neki enni és friss vizet is. Vágytam egy forró fürdőre ez a fárasztó nap után. Teleengedtem a kádat megfelelő hőmérsékletű vízzel, majd jól behabosítottam, és nyakig belemerültem. Lehunytam szemeim, izmaimat ellazítottam és élveztem a nyugalmat. Gyorsan felhúztam pizsamámat.

- Caesar alvás. – kiabáltam neki

Azonnal itt termett, majd felugrott az ágyra. Befeküdtem én is. Most is a lábamnál aludt el. Reggel jó kedvvel keltem ki az ágyból. Felöltöztem, majd megreggeliztem. Caesart is megetettem.

- Lehet, hogy ma korábban hazaérek, addig is szia!

Bevágta a bociszemeket, amik a gyengéim.

- Ígérem, ha hazaértem játszok veled – simiztem meg

A délelőtt gyorsan eltelt, alig vártam az ebédet. A közeli kávézóban beszéltük meg a találkozót. Már várt rám.

- Szia!

- Szia! Ez tiéd – nyújtott át egy szál rózsát

- Köszönöm – szagoltam meg

Rendeltünk magunknak. Amíg az ételekre vártunk, beszélgetünk.

- És mit dolgozol?- kérdeztem

- Autószerelő vagyok.

- Ezt nem is mondtad. Akkor ezért sikerült olyan hamar rájönnöd a problémára – mosolyodtam el

- Hát igen. És te mivel foglalkozol?

- Titkárnő vagyok az egyik cégnél-

Közben kihozták a rendelést. Még sokat beszélgettünk, majd lejárt az ebédszünetem.

- Mennem kell.

A pénztárcámért nyúltam és akartam volna fizetni az én részem, de Joon megfogta a csuklóm.

- Majd én. – kifizette az ebédet

- Köszönöm. Szia! – intettem neki

Visszamentem a munkahelyemre, de a délutánt megkaptuk a barátnőmmel. Nem kellett dolgoznunk, így hát elmentünk haza. Délután játszottam Caesar-ral, ahogy megígértem neki, este pedig mentem SooRa-hoz vacsira. Mindent elmeséltem neki.

- Köszi még egyszer a vacsit. Szia!

Gyalog indultam hisz SooRa nem lakik messze tőlem. Hazamentem és lefeküdtem aludni. Szombat reggel van. Pihenőnap. Reggelire készítettem volna magamnak kávét, de elfogyott. Kénytelen leszek leugrani a boltba. Leszaladtam és kivel találkoztam? Ház persze hogy Joon-nal. Váltottunk pár szót.

- Nincs kedved velem reggelizni… nálam?

- D-de – lepődött meg az utolsó szavamon

Visszaértünk a lakásomra.

- Ne ijedj majd meg – nyitottam ki az ajtót

- Jézusom… - ugrott egyet

Caesar hangos csaholásba kezdett. Joon-t ugatta.

- Caesar helyedre – utasítottam – Joon nem rossz ember.

Szót fogadva elvonult.

- Nyugi, csak még nem ismer. Gyere beljebb, nem fog bántani.

Megterítettem és főztem kávét is. Közben megreggeliztünk.

- Van mára valami programod? - kérdezte

- Nincs.

- Nem lenne kedved a mai napot velem tölteni?

- De.

- Ok. Most hazamegyek átöltözni, aztán jövök vissza – elment

Elpakoltam, letöröltem az asztalt, majd én is átöltöztem. Egy farmer vettem fel egy pólóval. Fél óra múlva Joon is visszaért.

- Csinos vagy - bókot

- Köszönöm. Te is jól nézel ki.

- Mihez lenne ma kedved?

- Menjünk sétálni a parkba. Hozzuk Caesart is.

Szeretek a parkban sétálni, mert ez megnyugtat. Itt ki tudok kicsit kapcsolódni. Elengedtem kutyusomat, hadd szaladgáljon.

- Mesélj kicsit magadról. – ültünk le egy padra

- Hát a szüleimet korán elvesztettem, és a nagynéném nevelt fel. Kis faluban születtem, ott is éltem le a gyerekkorom. Nagyon szegények voltunk, néha nem is volt mit ennünk. Barátaim sem voltak, testvérem már halva született és ez a családunkat nagyon megviselte. – folyt le egy könnycsepp az arcomon

- Ne haragudj, nem akartam – törölte le

- Semmi baj, megesik az ilyen – szipogtam – Te jössz!

- A szüleim kiskoromban elváltak és édesanyámmal éltem. Nekem sincs testvérem. Mi már régóta városban lak(t)unk. Ennyi.

- Caesar megyünk – kiabáltam neki – Joon simogasd meg.

- Nem szeretném.

- Na légyszi – néztem rá bociszemekkel

Megforgatta szemeit és megsimogatta.

- Elmegyünk fagyizni? – kérdeztem

- Menjünk.

- Milyent kérsz? – kérdezte

- Hmm… legyen citrom és málna. Köszönöm- vettem el

Visszamentünk hozzám. Levettem a cipőm és leültem a kanapéra. Joon követte a példámat és leült mellém.

- Itt még fagyis vagy – mondta majd megcsókolt

Ajkai, elváltak egymástól, így bejutást nyert számba. Táncra hívta nyelvemet. A  pillangók a gyomromban fel-le repdestek. A szívem hevesen kalapált, azt hittem kiszakad a mellkasomból. Végül levegőhiány miatt váltunk el.

- DaSom szeretlek - suttogta

- Én is Joon! Annyira jó pasi vagy. J - mondtam

Most biztos öntelt arcot vág. XD

DaeHyun oneshot

DaeHyun-nal már két hónapja együttvagyunk. Minden úgy kezdődött, hogy felvettek a TS-hez háttértáncosnak és a B.A.P- hez kerültem. Egy délután táncpróbára mentünk. Az egyik eléggé nehéz mozdulatnál rosszul léptem és egyszer csak összeestem

- Áú –kaptam a bokámhoz

- Jól vagy? –jött oda DaeHyun

- Nem igazán. Azt hiszem meghúzódott a bokám.

Próbáltam felállni, de nem igazán bírtam.

- Jobb lesz, ha beviszünk a kórházba megröntgenezni nem tört- e el. – javasolta Dae

Bevittek a kórházba, megröntgenezték. Semmi komoly csak meghúzódott. Két hónap múlva rendbe is jött a lábam. Az a két hónap alatt DaeHyun nagyon sokat foglalkozott velem. Látszott rajta, hogy nagyon aggódott miattam. De már végre dolgozhatok újra. A tánc az életem. Nem tudnék nélküle élni. Az állásom velejárója, hogy oda kellett költöznöm hozzájuk. Csütörtökön rengeteget gyakoroltunk. Már nagyon elfáradtam, ezért leültem a padra kicsit pihenni.

- Jólvan srácok! Mára végeztünk. – mondta a koreográfus

- Figyelj cica, ma később megyek haza, még el akarok valamit intézni. Menj haza a fiúkkal- adott egy hosszú csókot DaeHyun

- De ne maradj sokáig. Ne hajszold túl magad – nyomtam puszit a szájára

Gyorsan összeszedtem a cuccomat.

- Mehetünk!

- DaeHyun nem jössz? – kérdezte YoungJae

- Nem, még valamit el szeretnék intézni.

- Akkor, szia! – mondtuk

-Sziasztok.

Alig vártam, hogy hazaérjünk és letusolhassak. Hullafáradtan estem be az ajtón.

- Stipstop a fürdő! - mondtam

Zelo puffogott egy sort. Nem lehet mindig a maknae az első! Felvonszoltam magam az emeletre. Lepakoltam a cuccom, és már birtokba is vettem a fürdőszobát. Magamrazártam az ajtót. Levetettem a táncos ruhámat, amibe beleizzadtam. Beálltam a langyos víz alá. Hagytam, hogy a vízcseppek lefolyjanak a testemen. Fél óra múlva végeztem is.

- Szabad a fürdő -kiabáltam

Zelo úgy rohant be mintha ingyen cukorkát osztogatnának. A nagy lendületben majdnem fellökött. Visszamentem a szobámba és leültem az ágyamra, és csak ültem. Gondolkoztam  azon, hogy eddig mi is történt velem, hogy kerültem ide és hogy jöttem össze Dae-val. Visszagondoltam az első randinkra és elmosolyodtam. A gondolkodásból YongGuk hangja zökkentett vissza.

- Nem jössz tévézni? Valami vígjátékot nézünk – nézett be

- De – pattantam fel űlő helyzetemből

Lementem. Mindenki ott ült DaeHyunt kivéve. Behuppantam JongUp és Zelo közé. Valami nagyon idióta film volt. A vége felé már csapkodtam, mint egy retardált fóka. Vége lett, mindenki elment aludni.

- Jó éjt! – köszöntem el

- Neked is.

DaeHyun valamikor éjfél környékén érhetett haza, mert hallottam valami mocorgást, sustorgást. Késő hajnalban Himchan bejött a szobámba és befeküdt mellém az ágyba amíg én az igazak álmát aludtam. Ajtónyitódásra ébredtem. DaeHyun állt ott ledöbbenve.

- Khm… Ő mit keres itt? – nézett Himchanra

Odakaptam a fejem. Ő meg mit keres itt?  DaeHyun dühösen lerohant a lépcsőn.

- Veled még számolok – mutattam Himchanra

- Dae várj! Kérlek, beszéljük meg! – rohantam utána

- Szerintem ezen nincs mit megbeszélni. – húzta fel a cipőjét

- Most hova mész?

- El – csapta be a bejárati ajtót

Ezt jól megcsináltad Kim HimChan!! Hajtott a düh és feldúlva felmentem a szobámba. Himchan még mindig ott volt. Becsaptam az ajtót.

- Mégis hogy merészelsz te csak úgy bejönni a szobámba? Ez volt a célod? Tesék! Elérted! – kiabáltam sírva

Himchan csak állt szótlanul és az egyik pillanatban megcsókolt. Gyorsan észbekaptam és lekevertem neki egyet.

- Mégis mit képzelsz? Takarodj ki a szobámból, de rögtön! Indíts!

Kiment és becsapta az ajtót. Komolyan már sajnáltam szegény ajtót, hogy ennyit csapkodjuk. Sírva lecsúsztam a fal mentén. Sokáig csak sírtam és sírtam. Nem tudtam felfogni, ami az előbb történt. Egész nap próbáltam elérni DaeHyunt, de nem vette fel. Aggódtam érte, nehogy valami hülyeséget csináljon. Ki se mozdultam a szobámból, még ebédelni se mentem le. Kopogtak.

- Gyere – mondtam szipogva

YongGuk volt, egy tál ramennel. Lerakta az éjjeliszekrényemre.

- DaeHyun szeret téged annyira, hogy megbocsásson neked – mondta majd elment

Úgy döntöttem átmegyek Himchanhoz, és kifaggatom, hogy miért tette.

- Himchan bejöhetek?

- Gyere – felelte mogorván

Bementem és becsuktam az ajtót, hogy senki ne hallja a beszélgetésünket.

- Figyelj! Sajnálom, hogy megütöttelek.

- Nem. Én sajnálom. Nem kellet volna ezt tennem.

- Nem lett volna egyszerűbb elmondani, hogy mit érzel?

- De. Most már belátom, hogy igen.

- Tudom milyen érzés, amikor valakit elutasítanak. Én is tapasztaltam már.

- Nincs harag? – kérdezte

- Nincs.

- Ölelést? A barátok azt is szoktak. – tárta szét a kezeit

Megforgattam a szemeim és megöleltem.

- Szeretlek Min Soa! Nem ezt akartam- suttogat

- Tudom Himchan.

Visszamentem a szobámba és megettem a rament. Levittem a tányért a konyhába. Kicsit jobb kedvem lett, hogy beszéltem Himchannal. A délután elég lassan telt. Egész végig DaeHyunon járt az eszem, hogy hol lehet, mit csinálhat. Este gyorsan letusoltam és lefeküdtem. Nem jött álom a szememre, ezért leindultam a konyhába inni egy pohár vizet. Amikor kiléptem a szobámból pont akkor ment be DaeHyun a szobájába. Észrevette, hogy én kijöttem, és gyorsan becsapta az orrom előtt az ajtót.

- Dae! Beszéljük meg, kérlek! – kopogtattam az ajtaján

Egész éjjel el nem mozdultam onnan. Lassan kezdett elnyomni az álom és elaludtam. Reggel a saját szobámban ébredtem.

- Hogy kerültem ide? – néztem körbe – és ki hozott be? Mikor? Ezek a kérdések kavarogtak a fejemben. Fogtam magam és felöltöztem. Bementem a fürdőbe, megmostam a fogam, majd az arcom. Belenéztem a tükörbe, és szörnyen néztem ki, mint egy zombi. Visszamentem a szobámba és leültem az ágyra. Valaki kopogott.

- Szabad.

DaeHyun volt az. Megörültem, hátha van még remény. Felkeltem és meg akartam ölelni, de elutasított.

- Min Soa ezt még ne! – tolt el – Beszélni szeretnék veled – ült le az ágyamra énmeg mellé

- Mi ez az egész? Miért nem mondtad, hogy neked Himchan kell és nem én?

- Figyelj! Ez nem így van! Én téged szeretlek és nem Himchant.

- Akkor mit keresett itt a szobádban?

- Fogalmam sincs mi ütött belé. Szeretnél vele beszélni?

- Igen.

- Majd én szólok neki. Maradj itt!

Bekopogtam Himchan szobájába.

- Szabad.

- DaeHyun akar veled beszélni, és kérlek, mondd el, hogy miért tetted.

Visszamentünk a szobámba. Előreengedtem Himchant, majd és is bementem és becsuktam az ajtót.

- Szia! – köszönt Himchan

- Szia! Na szóval hogy is van ez? – kérdezte Dae

Chan mindent részletesen elmesélt. Azt is, hogy amióta itt élek velük azóta tetszem neki. Ezt még nekem sem mondta el.

- Sajnálom DaeHyun – hajtotta le a fejét – Bocsáss meg - suttogta

- Elfogadom, de többet ilyen ne legyen ám – parancsolt rá

- Akkor és most magatokra is hagylak – ezzel elment

- Min Soa kérlek, bocsáss meg nekem, hogy kételkedtem benned – fogta meg kezeim

- DaeHyun nem tudok rád haragudni, mert szeretlek – öleltem meg – Akkor most mi még együttvagyunk? – kérdeztem

- Igen. Miért?

- Hát, mert nem fogadtad el az ölelésemet, amikor bejöttél a szobámba.

- Ha tényleg igaz lenne az amit láttam, akkor vége lenne mindennek azt ugye tudod?

 - Tudom, de féltem, hogy elveszítelek – folyt le egy könnycsepp az arcomon

- Ne sírj – törölte le

- Szeretlek és szeretni foglak örökké- csókolt meg

Zelo oneshot

Fél órája csak forgolódtam az ágyamban, nem jön álom a szememre. Még amikor először találkoztam a B.A.P-vel Zelo-tól  kaptam egy macit, amit Bumi-nak neveztem el nem tudom miért. Azóta avval alszom. Ránéztem a telefonomra : éjfél és még mindig ébren vagyok. Azon gondolkoztam, hogy át-e menjek Zelo-hoz vagy ne. Végül annál maradtam, hogy átmegyek. Kimásztam az ágyból, csendesen kinyitottam a szobám ajtaját, és elindultam Zelo szobája felé a macival a kezemben. Benyitottam.

- Zelo alszol már? – suttogtam

- Erin valami baj van? – kérdezte aggódva

- Nincs semmi, csak nem bírok aludni. Gondoltam átjövök és megkérdezem, hogy te mit szoktál csinálni, ha nem bírsz aludni – mondtam

- Hát.. megpróbálom kiüríteni a fejem, nem gondolni semmire – felelte

- De, ha... már itt vagy…aludj… itt… velem – ajánlotta fel

Nem mondtam semmit, gyorsan bebújtam mellé. Egymásnak háttal feküdtünk.

- Jóét – mondta Zelo

- Neked is.

„Vacsora után Zelo-val elmentünk sétálni. A parkba mentünk. Gyorsan telt az idő, ahogy beszélgettünk. Hirtelen erős ütést éreztem a tarkómon és utána teljes sötétség… Egy furgonban ébredtem összekötött kezekkel, lábakkal, és beragasztott szájjal. Körülnéztem Zelo is ugyanúgy volt bekötözve, mint én. Odakúsztam mellé. Öt maszkos férvi volt a kocsiban. Egy raktárhelyiségbe vittek minket.

- Te menj ki őrködni - mutatott az egyikre

Levették a szánkról a ragasztót.

- ÁÚ… ez fájt – szólaltam meg

- Kit érdekel? Na…hol van a pénz?- kérdezte a főnökük

- Milyen pénz? – értetlenkedett Zelo

- Főnök, a zsaruk – jött be az, aki őrködni volt

- Te jössz velünk – mutatott rám a főnökük

- Nee… Zelo nee.. – kiabáltam”

Arra ébredtem, hogy valaki mondja a nevem.

- Erin..... Erin nyugi – hallottam Zelo hangját, éreztem, ahogy megölel

Felriadtam és én is átkaroltam. Megnyugodtam, hogy itt volt mellette, hogy ez az egész csak egy rossz álom. Kérte, hogy meséljem el neki. Elmondtam.

- Nyugi. Nincs semmi baj – mondta

- Tudom, de nagyon rossz álom volt. Legalábbis én úgy érzem.

- Ez csak egy jelentéktelen álom. Aludj tovább – mondta és már aludtunk is.

Reggel furcsálltam, hogy nem hallottam a telefonomat csörögni, hogy ideje lenne felkelni. Egyből kipattantak a szemeim és észrevettem, hogy Zelo arca nagyon közel van az enyémhez és engem néz.

- Jézusom Zelo! – eszméltem fel

- Hány óra? El fogok késni! – ültem fel az ágyban

- Erin hova akarsz menni szombat reggel? – kérdezte

- Mi? Ma szombat van? Akkor sehova – dőltem vissza

- Mióta vagy fent? – fordultam felé

- Fél órája kb.

- Miért nem keltettél fel? – akadtam ki

Nem akartalak…. Olyan szép vagy,amikor alszol

- Ya! Zelo nem! – húztam a fejemre a takarót már amennyire bírtam

- De komolyan. Gyönyörű vagy – húzta le a fejemről

- Köszönöm – pirultam el

Mire észhez tértem volna Zelo ajkai az enyémet kóstolgatták. Ajkai puhák voltak. Lágyan és érzékien csókolt. Végül levegőhiány miatt váltunk el. Az eset után nem jutottam szóhoz, csak nagyokat pislogtam.

- Erin szeretnék valamit kérdezni tőled – törte meg a csendet

- Leszel a barátnőm? – kérdezte végül

Egy pár másodpercig csak néztem ki a fejemből a sokk hatása miatt. De miért pont én? Ezerszer szebb lányok vannak még rajtam kívül, és pont én?

- Igen te nagy gyerek – öleltem meg

A szemei csak úgy csillogtak az örömtől. Nagyon boldognak tűnt. Hát még én mennyire boldog voltam. Madarat lehetett volna fogatni velem. J

- Ma kirándulni megyünk, és jössz te is velünk, de előbb készíts nekünk reggelit. – mondta és felkapott a vállára

- Zelo! Tegyél le! – kapálóztam

Mintha csak a falnak beszéltem volna. Meg se hallotta. Ch… Ezt még megbánod. Ahogy leértünk az emeletről letett. Szilárd talaj a lábam alatt. Végre. A konyhában DaeHyun állt ott tiszta kómásan, szerintem még félig aludt. Palacsinta lesz reggelire.

- Dae – tettem a vállára a kezem

- Mi? Hol? – „kelt fel”

- Menj. Majd én megcsinálom – mondtam

Ezzel elviharzott. Gyorsan megreggeliztünk, majd felmentünk átöltözni. A fontosabb dolgokat bepakoltam egy táskába, de a telefonomat nem találtam. Feltúrtam az egész szobám a kis kütyüért.

- Ezt keresed? – kérdezte Zelo az ajtóban állva

- Igen. Köszönöm. – vettem volna el ha nem húzza el előlem

- Mit kapok cserébe?

- Aish –puffogtam magamba

Kezeimet nyaka köré fontam és megcsókoltam.

- Khm… - köszörülte a torkát YongGuk megzavarva a romantikus pillanatot

Hirtelen szétrebbentünk.

- Tudtam, hogy össze fogtok jönni - bólogatott

- Öhm…YongGuk….szeretnénk még valamit befejezni – mondta Zelo

- Jó oké, már itt sem vagyok – ezzel elment

- Hol is tartottunk? – kérdezte kajánul vigyorogva

- Azt hiszem itt – és megcsókoltam

Hosszú szenvedélyes csók volt.

- Nem kéne indulnunk? – szakítottam meg a csókot

- De menjünk.

Leértünk az emeletről és a többiek elkezdtek tapsolni és gratulálni. Először csak néztem nagyokat mire ez a nagy felhajtás, de aztán leesett. Hm… YongGuk elmondta. Ezért még számolunk Bang.

- Mehetünk? –kérdezte YoungJae

- Igen – mondtuk egyszerre mindannyian

Akkor kalandra fel! J

YongGuk oneshot

__________ hívnak 21 éves vagyok és a TS Entertainment-nél dolgozom, mint háttértáncos. Hazaérve a munkából folytattam a pakolást, mivel tegnap költöztünk össze a barátommal YongGuk-kal. Kis idő múlva hallom, hogy csapódik a bejárati ajtó. Vártam, hogy szerelmem jelzi, hogy megjött, de semmi. Éppen a hálószobába pakolásztam, amikor dühösen berontott.

- Mégis mit képzelsz te? – kiabálta

- YongGuk nem értem miről beszélsz.

- Nagyon jól tudod, hogy miről. Arról hogy megcsalsz – mondta dühösen

Kezdtem kicsit megijedni, mert ilyennek még nem láttam a barátomat.

- Ezt mégis honnan veszed? – már a sírás határán voltam

- Ugyan már, láttam, amit láttam – mondta flegmán

Na igen. Ma hazafele a munkából találkoztam a bátyámmal és váltottunk egy – két szót. Öleléssel és puszival váltunk el egymástól. Gondolom, erre célozhatott.

- De YongGuk…

- Semmi de. Ne tereld a témát!

Már csak ez hiányzott. Nagyon fájt, hogy YongGuk nem bízik bennem. Nem bírtam tovább és egyszerűen kikeltem magamból, pedig általában egy egész nyugodt lélek vagyok, de ha felhúznak vagy valami, akkor harcolok az igazamért. (Na ez elég bölcs volt. Asszem. XD)

- YongGuk, ő a bátyám. – kiabáltam sírva

- H-hogy mi? – lepődött meg

Nem törődve semmivel sírva lecsúsztam a fal mentén.

- Jól hallottad – mondtam szipogva

A gyűlölet lángoló parazsai lassanként halványodni kezdtek benne, csöndesen kialudtak, megszürkültek, s a hideg unalmas hamu körülvette Őt és beporozta. Nem szólt semmit, odajött elém és leguggolt. A szemem sarkából láttam. Enyhén megemelte a fejem az államnál fogva, hogy lássa az arcom, de én kerültem a tekintetét.

- Nézz a szemembe – kérte

Belenéztem gesztenyebarna szemeibe, és elvesztem bennük. Az a megbánó tekintet, Istenem mit meg nem adnék érte. Az a tekintet még a legkőszívűbb ember szívét is képes lenne meglágyítani, szerintem. 

- Nagyon sajnálom, nem tudtam, hogy ő a bátyád – mondta most már nyugodt hangnemben

Nem mondtam semmit, csak hallgattam.

- Tudod, amikor megláttalak titeket ölelkezni… és amikor megpusziltátok egymást elborult az agyam, nem tudtam hova tenni, amit láttam – mondta megbánóan

- A féltékenység mindennél erősebb ösztön, de egyben nem éppen a legjobb is, és ez természetes – mondtam szememet törölve

- Felejtsük el ezt az egészet, és lépjünk tovább - javasolta

- Oké – egyeztem bele

Örülök, hogy a vitáinkat ilyen jól meg tudjuk beszélni. Azthiszem ilyen egy jól működő kapcsolat egyik alapköve.

- Szeretlek ______! – mondta és adott egy puszit

- Én is Oppa! – öleltem meg

- Na gyere, főzök neked egy teát – felállt előlem – Na mi lesz? – nézett le rám

- Ahjj…  YongGuk-sshi – kérleltem cukin és nyújtottam a kezeimet, hogy vegyen fel

Komolyan mondom, úgy festhettem, mint egy óvodás. XD

Mosolyogva felkapott és kivitt a konyhába. Csinált nekem egy finom gyümölcsteát.

- Vigyázz forró! – adta kezembe a bögrét

- Auu.. ez meleg.

- Én szóltam. Gyere majd én lehűtöm – húzott magához és megcsókolt

Miután megittam átmentünk a nappaliba, és összebújva néztük a tévét.

~THE END~

Hát ez most rövid lett. Nem jött az ihlet. Na mindegy. Ehhez is jó olvasást.

HimChan oneshot

Az óvodában volt egy legjobb barátom, Kim HimChan. Sülve-főve együtt voltunk. Még a szabadidőmet is vele töltöttem. Neki mindent elmondhattam. Amikor az iskolát elkezdtem a szüleimmel Amerikába költöztünk. A suliba nagyon nehezen tudtam beilleszkedni, mert mindig csúfoltak a származásom miatt, és ez nagyon rosszul esett. De sikeresen lediplomáztam, és elég jól beszélek már angolul. Divattervezőnek és stilystnak tanultam. Még nem volt munkám. Valamit hallottam HimChanról, hogy egy híres fiúbanda tagja, de semmi több. Úgy döntöttem, hogy visszautazom Koreába.

 - YooRa! Vacsora!- kiabál fel anya az emeletre

- Megyek. –kiabáltam vissza

Befejeztük a vacsorát, ami nagyon finom volt.

- Anya, apa szeretnék valamit bejelenteni . - kezdtem bele mondandómba – úgy döntöttem, hogy visszamegyek Koreába .- mondtam

- Nem gondolod, hogy ez még kicsit korai? Most fejezted be az iskolát és még nem volt egy kisebb munkád sem. Nem vagy még tapasztalatlan? – kérdezte anya

Anyum mindig is a legjobbat akarta nekem, mivel egyke gyerek vagyok, ezért általában mindent megkapok, amit szeretnék. Amiben csak tud mindig mellettem áll és segít.

-  Lana, hagyd had menjen! Felnőtt nő, elvégre tud magáról gondoskodni. Az ő élete ő alakítja .- mondta apum

Apa mindig is próbált kicsit keményebben nevelni. Megtanított a tiszteletre, a szeretetre, és hogy mennyire fontos a család.

- Szóval akkor mehetek?- kérdeztem

 - Mehetsz!

- Nagyon szépen köszönöm!- öleltem meg őket

- Mikor indulsz?- kérdezte anya

- Pénteken este a 6-os géppel, de ki tudnátok vinni a repülőtérre?

- Persze. – bólintott apa

Felmentem a szobámba és elkezdtem pakolni. Tudom, hogy csak két nap múlva megyek. De még a szüleimmel akarom tölteni azt a kis időt. A másnapot végig velük töltöttem. Anyának segítettem a házimunkában, apának pedig a kertmunkában. Este pedig játszottunk egy jó társasjátékot. Jókat nevetgéltünk, jól éreztük magunkat. A péntek délelőtt gyorsan eltelt. Ebéd után a maradék holmimat is elpakoltam. Beszálltunk a kocsiba és elindultunk a reptér felé.

- Majd hívlak titeket, ha megérkeztem, és küldök képeslapot-, mondtam útközben.

- Megérkeztünk- szólta apa

Kiszálltunk a kocsiból, segítettek hozni a bőröndjeimet.

- Nagyon fogtok hiányozni- ölelem és puszilom meg őket

- Te is nekünk, és nagyon vigyázz magadra. Ha történik valami, azonnal hívj. – mondta anya

- Ti is vigyázzatok magatokra- utoljára ölelem és puszilom meg őket

Tudom mennyire nehéz most nekik, hogy elmegyek, de már felnőttem. Az ablakból még integetek nekik. Felszállt a gép, indulok Koreába. Lassacskán besötétedett és én néztem a csillagos eget. Az úton inkább zenét hallgattam és aludtam.

- Fél óra a landolásig – bemondták a rádióba

Fél óra múlva leszálltunk. Mindenki kiszállt a gépből. Beszippantottam Korea levegőjét és itt éreztem azt igazán, hogy itthon vagyok. Felhívtam anyáékat, hogy megérkeztem és megkérdeztem tőlük, hogy merre is laknak a nagyiék, de mondtam nekik, hogy ne szóljanak nekik, hogy megyek. Elmondták a címet én pedig fogadtam egy taxit. Útközben az egyik buszon rajta volt a B.A.P. A csapatról már hallottam korábban is. Zelot ismertem csak fel. A többieket nem. L Megérkeztem a nagyiékhoz. Becsengetem. Nyílt az ajtó.

-  Nagyi- ölelem meg

-  YooRa! Te vagy az?- kérdezte az arcomat vizslatva – de sokat változtál – ölel meg

-   Gyere beljebb- tessékel be

-  Nagyapa, de jó téged újra látni – puszilom meg

-   Ülj le. Kérsz egy kis sütit?

-   Igen. Köszönöm.- vettem el egyet

A nagyi sütije a legfinomabb. Kiskoromban sokat sütöttem vele és HimChannal is… Nagyiék szerették HimChant , tudták, hogy ő a legjobb barátom, ezért mindig szívesen látták.

- Hogyhogy ittvagy? Visszajöttetek Amerikából? – kérdezte nagyapa

Mindent elmeséltem nekik, hogy miért jöttem HAZA, heg mi minden történt velem Amerikába. Azt is, hogy minek tanultam.

-    Nagyi… nem maradhatnék itt egy-két napot, amíg nem találok egy albérletet és munkát? Cserébe segítek mindenbe, amibe csak tudok. – kérdeztem

-     Addig maradsz, ameddig csak szeretnél. – mondta nagyapa

-     Köszönöm szépen.

Van egy vendégszoba, azt kaptam meg. Gyorsan kipakoltam mindent.

-   Nem tudjátok hol találhatnék munkát? – jövök ki a ’szobámból’.

-    Sajnos nem bogaram – mondta nagyi

-    Sebaj. Szétnézek a neten.

Találtam egyet, ami így szólt: „ Stilyst, divattervezőt keres a TS Entertainment. Ha szeretné megkapni az állást, küldje, el az önéletrajzát vagy jöjjön el el a vállalathoz.” – olvastam

Úgy döntöttem, hogy elmegyek. Felvettem az egyik saját készítésű pólómat meg egy farmert és egy tornacsukát.

- Nagyi megyek a TS -hez  - kiabáltam az ajtóból

-          Ügyes legyél – kaptam a választ

Kiléptem az ajtón és elindultam. Kb. fél óra alatt oda is értem. Beléptem az épület ajtaján, és a portáshoz mentem.

-   Annyeonghasseyo! – köszöntem

-    Annyeong! Miben segíthetek? – kérdezte

-    A stilysi állás miatt jöttem.

-    A főnökhöz menj, 5. emelet jobbra a folyosón 3. ajtó.

-       Köszönöm! – hajolok meg

Felmentem az ötödikre és ott leöltem a többi várakozóhoz. Nagyon ideges voltam, már az önéletrajzomat gyűrögettem. Végül szólítottak. Bementem.

-   Annyeonghasseyo! – hajoltam meg

-   Annaeong! Foglalj helyet…. YooRa ugye jól mondom?

-   Igen. Köszönöm. – leültem

-   Nos miben segíthetek?

-    A stilysti és divattervezői állás miatt jöttem.

A főnök nagyon kedves volt, nem erre számítottam. Azt hittem, hogy szigorú, mogorva lesz. Kellemeset csalódtam.

Odaadtam az önéletrajzomat, hogy megnézze.

-    Nagyon szép a felsőd. – dicsérte meg az általam készített darabot

-    Oh… köszönöm, én terveztem.

-     Nagyon ügyes vagy. Látom van kreativitásod. – mondta

-    Köszönöm. – pirultam el

-    Azt hiszem te jó munkaerő lennél, szóval felveszlek próbaidőre.

Leírhatatlanul boldog voltam. Legszívesebben agyonra ölelgettem volna a főnököt, még ha próbaidős is vagyok.

-    Nagyon szépen köszönöm- hajlok meg mélyen

Ezzel távoztam, de az önéletrajzomat bennhagytam a főnök irodájába. Fel sem tűnt. Kiléptem a folyosóra egy csapat szőke hajú srác állt ott, és beszélgettek.

-    YooRa! Az önéletrajzod – hozza ki a főnök

Mindenki odakapta a tekintetét, aki a folyosón volt.

-    Oh,  köszönöm – veszem át a papírokat – Viszlát!

-     Várj… YooRa! – kiált rám egy ismerős hang

Megfordultam és ránéztem az előttem magasodó fiúra.

-    Már egy ölelést sem kapok? – kérdezte szomorúan

Nagyon cuki volt, de mégsem tudtam, hogy ki is ő valójában.

-    Bocsi, de nem tudom ki vagy. – mondtam elszégyellve

-    Nemtudood? – nyíltak tágra a szemei. – Én vagyok az Kim HimChan.

-    Úristen HimChan! – ugrok a nyakába és ölelem meg – De sokat változtál, rád sem ismerek. Biztos, Hogy te vagy az? – kérdeztem összehúzott szemekkel

-    Igen én. Te is sokat változtál Yoo! – mondta

Odavezetett a többi szőke sráchoz. Bemutatkoztak, hogy ők a B.A.P.

-     Ő YongGuk ő a leader, ő Zelo a maknae, ő Jong Up, DaeHyun, YoungJae és persze én. – mutatott végig rajtuk

-    Biztos te vagy YooRa. HimChan sokat mesélt rólad. – mondta YongGuk

-   Igen én vagyok, és úristen, hogy foglak titeket megkülönböztetni?

-    Majd kitalálunk valamit – mondta JongUp

A fiúkkal még nagyon sokat beszélgettünk és nevetgéltünk. Kedvelem őket, szimpatikusak. Kinéztem az ablakon és már kezdett sötétedni.

- Ne haragudjatok, de mennem kell, mert már a nagyszüleim biztos aggódnak értem, hogy ilyen sokáig maradtam – mondtam

- Ne kísérjünk haza?- kérdezte a leader

- Ha szeretnétek.

Kiléptünk a TS ajtaján és elindultunk. A fiúk mentek elöl én HimChannal hátul  battyogtam.

-   Képzeld a főnök próbaidőre felvett a stilysti állásra.

-   Ez szuper. És megvan, hogy kinél fogsz majd dolgozni? – kérdezte

-   Még nincs. Örülnék, ha veletek dolgozhatnék. – mondtam

-  Megjöttünk. Köszönöm szépen, hogy hazakísértetek. – állok meg az ajtó előtt.

-    Neked is HimChan – nyomok egy puszit az arcára.

~THE END~