Kai oneshot Part 2

Az egyik barátnőm kérésére folytattam a Kai-s oneshotom.

---------------------------------------------------------------------------------

Már fél éve együtt voltam vele és egész idő alatt mindezt eltitkolta? Pont a legjobb barátnőmtől kellett megtudnom és nem tőle? Egy hazug disznó vagy Kim Jong In. Soha többé nem akarlak látni, de ez a furcsa érzés nem hagy nyugodni. Magamnak nem tudom bemesélni… még mindig szeretem, de hazudott nekem és nem szeretem a hazug embereket. Ő valahogy mégis más… érzem. A könnyeim patakokba folytak. Miért velem történik mindez? Még az eső is elkezdett esni. Ő is érzi, amit én. A csengő hangjára lettem figyelmes. Megtöröltem könnyektől vörös szemem és az ajtó felé vettem az irányt. Ki lehet az ilyen időben? Biztos Ji Eun az. Kinyitottam az ajtót és meglepetésemre Kai állt előttem csurom vizesen. Mégis mit akar? Rá akartam csapni az ajtót, de lábával megakadályozta. Kikerekedett szemekkel néztem rá. Bejött, de én nem foglalkoztam vele. Hátat fordítottam neki.

- Te meg mit akarsz? – kérdeztem flegmán

- Kérlek, beszéljük meg.

- Nincs mit megbeszélnünk. Hallottam, amit hallottam és ez épp elég.

- Figyelj! Én csakis miattad nem lettem vámpír, mert ha az lettem volna nem tudnék neked ellenállni és már rég megöltelek volna, vagy te is vámpírrá változtál volna.

- Akkor XiuMin harapásától miért nem változtam át?

- Mert kiszívtam a „mérget”.

- És mégis mikor akartad elmondani ezt az egészet? – kérdeztem, de választ nem kaptam-, Hahó! Kai! – fordultam, meg- Hahó! – legyeztem előtte a kezem. Aztán megláttam azt, amit inkább nem kellett volna. Az ő szeme is vörössé vált és megjelentek a fogai. Egy újabb hazugság. Már meg sem lepődtem. Kinéztem az ablakon és már besötétedett. De jó még egy vámpír. Annyira tudok neki örülni. Már csak ez hiányzott. Még egy gonddal több.

- Kai minden rendben?

- Persze – megnyalta alsó ajkát, majd egyre közelebb jött hozzám

- M-mit akarsz? – kérdeztem remegő hangon és elkezdtem hátrálni, de a fal megakadályozott. Elkezdett puszilgatni. Nem tagadom jól esett, de…

- Elég – toltam el magamtól – Még mindig szeretlek, nem tudok neked ellenállni, de ha azt akarod, hogy a barátnőd maradjak engem is át kell hogy változtass vámpírrá, ha nem akkor örökre elfelejthetsz.

- Nem azt nem tehetem!

- Válassz! Vagy ez vagy, vége.

Végül az elsőre esett a választása, ugyanis belémharapott. Az érzés, ami átjárt iszonyatos volt. Mintha kínoznának. Nagyjából ennyire emlékszem, mert elájultam. Reggel arra keltem, hogy fáj a nyakam és Jong In is ott feküdt mellettem. Most már hivatalosan én is vámpír vagyok. Ezen túl két életem van. Nappal egy átlagos lány éjjel pedig egy vámpír.

- Jó reggelt Byungie! – ölelt meg Kai

- Neked is. Mennem kell suliba.

- Egy kicsit még – húzott vissza barátom

- Kai nem lehet. El fogok késni

Gyorsan felöltöztem, megreggeliztem és mentem is.

- Szia, majd jövök. – léptem ki az ajtón. Útközben azon gondolkodtam, hogy elmondjam-e Ji Eun-nak. Mi van, ha megharagszik rám és soha többé nem áll szóba velem, vagy egész jól fogadja és megérti? Ezek a dolgok jártak a fejemben. A délelőtt gyorsan eltelt, főleg hogy majdnem minden tantárgyból dolgozatot írtunk. Végre elérkezett az ebédszünet.

- Szia Ji Eun – ültem le mellé

- Szia. Mizu csajszi?

- Semmi különös. Veled?

- Velem se. Ma egész nap dogát írtunk.

- Mi is.

Itt az idő, hogy elmondjam neki. Nem szeretek titkolózni.

- Ji Eun… én vámpír vagyok – egyszerűen kimondtam, mire kinevetett

- Na ne röhögtess már – nevetett tovább – Tényleg? – egyből komoly arcot vágott

- Igen. Tegnap Kai megharapott… az én kérésemre.

- Hát kislány Te választottad ezt az életet.

- Nem is vagy mérges? Nem is haragszol? - kérdeztem felvont szemöldökkel

- Előre tudtam hogy, hogy ez lesz a vége.

- Jujj, Ji Eun annyira szeretlek. Te vagy a legjobb barátnőm – öleltem meg

- De egyre kérlek. Ne csinálj hülyeséget vámpírként, légy szíves!

- Ígérem, nem fogok.

Örülök, hogy barátnőm ilyen jól fogadta és még a barátságunk se ment tönkre. Most már nyugodt vagyok már amennyire… Véget ért a suli, mentünk haza.

- Szia Jong In! Megjöttem – kiabáltam barátomnak

- Szia Ji Byung – ölelt meg hátulról – Milyen volt a suli?

- Fárasztó, egész nap dogát írtunk – huppantam le a kanapéra. Kai leült mellém.

- Ma este el kell mennünk a fiúkhoz tudatni velük, hogy van egy új tagja a klánnak. – mondta

- Muszáj? Nem fognak megenni?

- Nem te butus. Fajtársakra nem vadászunk.

- Jól van, na. Még nekem új ez az egész – durciztam be

- Szeretlek – ölelt meg

- Én is kis vámpír oppa-m – csókoltam meg

Lassan közeledett az este. Éreztem, ahogy átváltozom. Kai meg fogta a kezem és elkezdett maga után húzni. Valami sikátorféle helyre mentünk. Undorító, sáros, mocskos egy hely. Bementünk.

- Hol van a leader? – kérdezte barátom. Egy pillanatra sem engedtem el Kai kezét. Szóltak SuHo-nak, hogy Jong In hozott valakit. SuHo egyből ott termett mögöttem, amitől kicsit megijedtem.

- Szia szépségem – köszönt

- SuHo még mielőtt bármit is tennél vele, had mondjam el, hogy ő is vámpír – fordult meg Kai. A leader körbejárt és jól megnézett. Még mindig nem engedtem el barátom kezét. Tudom, hogy már én is olyan vagyok, mint ők, de még mindig féltem.

- Lássuk igazi vámpír vagy-e. D O. – csettintett. Kai elengedte a kezem. Megjelent egy fiú előttem.

- Most mit csináljak? – kérdem Kai-t

- Csak nyugi. Cselekedj ösztönösen – otthagyott. D.O. felém rohant és jött egy érzés, ami azt mondta, küldjem a földre. Egy szempillantás alatt került a földre.

- Kris – hívta a másikat. Ő is ugyanúgy végezte, mint D.O. A többiek csak ámultak.

- Ügyes – tapsolt SuHo – Üdv a klánban.

Odajött Kai felkapott és megpörgetett, majd megcsókolt. Előjöttek a többiek is. Megláttam XiuMin-t és szúrósan néztem rá. Vette az adást és inkább a háttérbe vonult. Most már én is a McClod klán tagja vagyok.