- Kimi, jól
vagy? Sápadtnak tűnsz. – mondta Leeteuk
- Nem. –
ráztam a fejem, amibe beleszédültem, és ha nem lett volna ott Leeteuk, hogy
elkapjon, akkor most már a padlóval néznék farkasszemet.
- Gyere, ülj
le. – húzta ki az egyik széket
- Köszönöm.
– nyöszörögtem. Ryeowook épp ekkor jött le az emeletről.
- Ryeowook
főzz Kiminek gyógyteát és hozz fel neki gyógyszert is, addig felkísérem. –
mondta Leeteuk
Nehezemre
esett felállni, de vettem magamon annyi erőt és sikerült. JungSoo segített
felmenni. Az ajtómhoz érve lábaimból kiment az erő és összeestem. Ennyire beteg
még sosem voltam. JungSoo felsegített, majd bemásztam az ágyamba.
- Oppa,
fázom. – suttogtam, mivel a hangom is elment
- Úgy
emlékszem, hogy a te szobádban is van valahol egy pléd.
Bólogattam
és mutattam, hogy a szekrényben a legfelső polcon van egy. Leeteuk levette,
majd betakart és kiment. Nem sokkal utána Ryeowook megjött a teámmal és a
gyógyszerrel. Nagyon kis cuki volt a rózsaszín kis tálcával a kezében. Letette
az éjjeli szekrényemre. Elvettem róla a gőzölgő bögre teát.
- Vigyázz,
még forró. Most lett kész.
Mielőtt
beleittam volna, megkevertem és megfújtam, hogy ne égessem meg a számat vele.
- Kicsiket
kortyolj. – mondta Ryeowook
Komolyan
olyan, mintha a második anyukám lenne. Rengeteget törődik velem, ami jól esik,
de néha kicsit túlzásba viszi.
- Most pedig
vedd be a gyógyszert szépen. – adta a kezembe a pirulát
Amint
megláttam, vágtam egy fintort. Utálok gyógyszert szedni, de hát, ha ez kell
ahhoz, hogy jobban legyek, akkor muszáj lesz bevennem. Egészben kell lenyelnem,
ilyenkor mindig attól félek, hogy megakad a torkomon és megfulladok. Jó
nagyokat kortyoltam a teámból miután bevettem. Nem akartam érezni a keserű
ízért.
- Jól van.
Hagylak pihenni. Később még visszanézek. – ment ki
Kis idő
múltán éreztem a gyógyszer hatását, ezáltal egy ici-picit jobb lett. Éppen
kezdtem volna szundikálni, mikor a telefonom megcsörrent. Egyből felriadtam.
- Haló! –
szóltam bele
- Szia Kimi.
Nincs ma kedved este tartani egy csajos bulit?
- Bocsi
MinHee, de nagyon beteg vagyok. Tegnap még nem volt semmi bajom, reggel már úgy
keltem fel, hogy nagyon rosszul voltam.
- Oh, hát
akkor gyógyulj unnie. Szia! – tette le
MinHee
telefonhívása kiverte a szemeimből az álmot. Gondoltam egyet és elővettem a
laptopom, majd kerestem egy filmet és azt kezdtem el nézni. Ajtónyitódásra lettem
figyelmes.
- Azt hittem
alszol. – jött be Ryeowook tálcával a kezében
- Akartam,
de a barátnőm hívott és utána már nem voltam álmos.
- Hoztam
neked…
- Kaját? –
csillant fel a szemem
-… igen,
rament. – mosolyodott el
- Nyami, a
kedvencem. – vettem el a tálcát tőle és elkezdtem enni
Wookie
istenien főz. Egyszer Kyu is főzött nekünk, de annak az lett a vége, hogy
majdnem felgyújtotta a konyhát. Azóta a főzést inkább Ryeowook-ra hagyjuk.
- Mit nézel?
– nézett a laptopomra
- A Holtak
városát. – mondtam teli szájjal
- És eddig
milyen?
- Most
kezdtem el nézni.
- Akkor
megnézhetnénk együtt. – helyezkedett el az ágyamban
- De oppa!
Én megfertőzhetlek téged és neked nem szabad betegnek lenned. – fejeztem be az
evést
Ryeowook
eddigi vidám arca, most szomorúvá változott. Az eddig felfelé ívelő görbe vonal
az arcán most az ellenkezőjét mutatta.
- Ne
szomorodj el. Ha meggyógyultam, akkor megnézzük ketten ezt a filmet.
- Rendben.
~Két héttel
később~
Most már
visszajött rendesen a hangom, elmúlt a köhögésem és a torokfájásom. Végre mondhatom,
hogy meggyógyultam.
(A
betegségem miatt rengeteg munkát halmoztam fel, de ezt majd megoldom
túlórával.)
A fiúk
eltervezték, hogy ma este buliba mennek, de egyvalakinek nem szóltak előre.
- Ryeowook
nem jössz velünk? – kérdezte Donghae, aki éppen a cipőjét húzta fel
- Hova? –
értetlenkedett Wookie
- Hát
bulizni.
- Jaa… nem.
- Felőlem nyugodtan elmehetsz, majd máskor
megnézzük a filmet. – mondtam a mellettem ülő fiúnak
- Menjetek
csak, most úgy sincs kedvem bulizni.
- Oké,
akkor, sziasztok. – mentek el
- Hol is van
az a film? – kelt fel Ryeowook a kanapéról és elkezdte keresni a filmet
- Miért nem
mentél a fiúkkal? – váltottam hirtelen témát
Abbahagyta a
kutakodást, megfordult majd rám nézett.
- Már régóta
meg akartam nézni és is ezt a filmet és itt az alkalom rá. – mondta egyszerűen
Van egy
olyan érzésem, hogy azért maradt itthon, hogy velem lehessen, vagy ezt rosszul
érzem?
- Egyébként
és már előkerestem, itt van az asztalon.
Kivette a
tokból majd berakta a lejátszóba és elindította.
Az egész
filmet végigrettegtem, és ahogy láttam Ryeowook is megijedt néha. Amikor
egyedül kezdtem el nézni, akkor csak az első fejezetig jutottam el, mert
félelmetes volt és megfogadtam, hogy soha többé neme nézek horrort egyedül. Még
mindig egy kicsit a film hatása alatt vagyok. Azt hiszem, ma nem fogok sokat
aludni.
- Oppa,
alszol ma velem? Félek.
- Mitől? –
mosolyodott el Ryeowook
- A
szellemektől.
- Szellemek
nem léteznek te butus. – simogatta meg a fejem búbját – De ha ettől nyugodtabb leszel,
akkor alszok veled.
Az éjjel
közepén arra keltem fel, hogy a szívem hevesem dobogott és kivert a víz.
Össze-vissza forgolódtam, nagyon nyugtalan voltam.
Hirtelen
felriadtam.
- Kimi,
minden rendben? – ébredt fel Ryeowook
- Azt hiszem
láttam. – estem kétségbe
- Mit?
- A
szellemet.
- Szerintem
csak rosszat álmodtál. Feküdj vissza.
- De én
biztos vagyok benne, hogy láttam. – néztem a szekrényem felé
- Nincs ott
semmi. – húzott közelebb magához
Egy
pillanatra meglepődtem, a szívem nagyot dobbant érintésére… Vajon én érzek
valamit iránta? Vajon ő mit érez ott legbelül? E gondolatokkal merültem újra
álomba.
Reggel
ajtónyitódásra keltünk fel és egyből elhúzódtunk egymástól.
- Oh…
valamit megzavartam? – nyitott be Leeteuk
- Nem, mi
csak… - még mielőtt befejeztem volna mondanivalóm elment
- Mennyi
lehet az idő? – néztem Ryeowook-ra
- Öt perc
múlva dél. – nézte meg a telefonját- Megyek, felöltözöm.
Én is
kerestem valami ruhát és felöltöztem, majd lementem ebédelni, de még előtte
betértem a fürdőbe. Útközben találkoztam Leeteuk-kel.
- Milyen
volt Ryeowook az ágyban? – kérdezte suttogva és vigyorral az arcán
- Mi? –
kérdeztem vissza értetlenül
- Hát
tegnap.
- Csak velem
aludt, mert horrorfilmet néztünk és féltem.
- Aha,
persze, persze. – bólogatott továbbra is vigyorogva
- Perverz. –
csaptam mellkasára
- Jól van,
na. – ment el azzal a vigyorral a képén
- Férfiak. –
forgattam szemeim
Miután
elvégeztem, amit akartam, megebédeltünk. Ebéd után mentem az SM-hez kippforgatásra,
mert az EXO most fog comeback-elni.
Szerencsére
ma ügyesek voltak a fiúk így nem kellett csak háromszor újravenni egy részt.
Este 8-kor értem haza. Felmentem a szobámba és az ágyamon volt egy szál rózsa
egy kis cetlivel. Ledobtam a cuccomat, majd odasétáltam az ágyamhoz és elvettem
a cetlit meg a rózsát. Megszagoltam a virágot és elolvastam a papírkát.
„Lelkeddel táncolnék,
mely megérintett egyszer.
Bár érzem már táncoltunk,
lehet nem is egyszer.
Közös táncunk élvezem,
bár a tánc nem könnyű velem.
Kezdő lelkem botladozik,
mégis próbálj, táncolj velem!”
Amint
elolvastam, valami megmozdult odabent. A szívemben melegség áradt szét, a
gyomromban a pillangók megjelentek. Vajon melyikük írhatta ez? Egy vad idegent
csak úgy nem engednének be, szóval közülük volt valaki. Kézzel volt írva, de
nem ismertem fel.
Kerestem egy
vázát és vízbe raktam a rózsát, a cetlit pedig az asztalomra tettem.
A nap
hátralévő részében az járt a fejemben hogy ki írhatta.
~
Ma már csak
a kis cetli volt az ágyamon.
„Oly hosszú egy hét,
S hogy megmondjam az őszintét,
Minden nap rád gondolok,
S belülről csak tombolok…
Annyi most csak a lényeg,
Hogy miért nincs még péntek!
Miért nem vagy mindig velem?
Miért nem fogod most a kezem?
Várom a percet, várom az órát,
mikor csak letépek egy rózsát,
Egyszerre megpillantom szemed,
S a letépett rózsát odaadom neked.
S te végre karodba fogsz engem,
Ekkor majd szárnyra kap lelkem,
S megszűnik köröttem a világ,
És lecsukódnak lassan a pillák.
Egymást átölelve alszunk csendben,
Együtt lélekben, együtt testben,
Nem mondok mást jelenleg,
Egy szót csak, hogy SZERETLEK!”
~
Reggel bal
lábbal keltem fel úgy, hogy semmi kedvem munkába menni, de a muszáj az nagy úr.
Felöltöztem,
majd elmentem dolgozni.
Nagyon
lassan telt az idő, amíg dolgoztam, legalább is én úgy éreztem. Mikor lejárt a munkaidőm,
szinte úgy indultam meg mintha rakétából lőttek volna ki.
Hazaérve egy
újabb versike várt.
„Csak egy percig szeress,
míg elmondom, imádlak.
Csak egy óráig szeress,
míg megsúgom, kívánlak.
Szeress egy napig,
míg csókolni tudlak.
Szeress egy életen át,
és én is szeretni foglak.”
Ahogy
olvastam sokkal jobb kedvem lett tőle, de még mindig nem jöttem rá, hogy ki
írta. Most már nagyon furdal a kíváncsiság.
~
„Öröm és bánat együtt van a szívemben,
egy könnycsepp csillan meg a szememben.
Ha megkérdeznéd mi bajom,
csak annyit mondanék: HIÁNYZOL, de
nagyon!!!”
- Úristen! –
leesett, hogy ki volt, miután elolvastam a verset
Ryeowook. Ő
volt. Ebben biztos vagyok, mert mióta megnéztük azt a filmet együtt, azóta
sokat törődik velem. Előtte is rengeteget foglalkozott velem, mert beteg
voltam, de mostanában úgy érzem, mintha keresné a társaságomat. Bevallom
egyikükre se tekintettem ÚGY, mindenkivel jó barátok vagyunk, de Ryeowook…
Amikor velem aludt, akkor elgondolkodtam, hogy mi lenne, ha mi ketten… És mostanában
is egyre többször járt ez a fejembe, úgy éreztem mintha valami hiányozna az
életemből és ez nem más, mint a SZERELEM.
Gyorsan
kerestem egy tollat és papírt, amire nagy betűkkel ráírtam, hogy HIÁNYZOL.
Fogtam magam és átmentem Ryeowook-hoz. Bekopogtam, majd benyitottam. Ott ült az
ágyán és a laptopját bújta.
- Kimi… te.
– állt fel az ágyáról
Még mielőtt
végigmondhatta volna, amit akart, elővettem a papírkát és megmutattam neki. Nem
szólt semmit, hanem ő is elővett egy pergament és széthajtogatta.
- HIÁNYZOL!
– olvastam
Még mindig
szótlanul álltunk egymással szemben, majd odaléptem hozzá és megöleltem.
- Szeretlek!
– súgta fülembe
- Én is.
Kisség
eltolt magától, hogy szemembe nézhessen, majd ajkai egyre közelebb kerültek az
enyéimhez és egy lágy csókot lehelt rájuk.
Megtaláltam
a hiányzó darabot. Az életem most már teljes Ryeowook-kal.
