Yuseong megint hozott haza egy nagy adag szennyest, amit
moshatok ki. Átnéztem a nadrágja zsebeit, mert múltkor benne hagyott egy
zsebkendőt és kimostam. A farzsebében találtam egy kulcsot, ami nem a miénk.
Egyből átfutott az agyamon, hogy megcsal valakivel. Megvárom még hazaér és
akkor majd kifaggatom.
Leültem tévézni és vártam, hogy hazaérjen. Kis idő múlva
hallom a bejárati ajtó nyitódását.
- Szia, szívem. Megjöttem.
- Szia. Milyen napod volt?
- Egész jó.
- Figyelj csak! Ez mi? – mutattam neki a kulcsot
- Ez…
- Van valakid?
- Nem. Nincs.
- Akkor kié ez a kulcs?
-…. szóval az van, hogy vettem egy kétemeletes házat a
tengerparton.
- Hogy mit csináltál? – akadtam ki – Nem jó nekünk a
mostani evvel a két szobával meg a többivel? Ráadásul engem meg sem kérdeztél.
- De ez túl kicsi.
- Már miért lenne kicsi? Én nem akarok elköltözni.
- De ha megnézed, garantálom, hogy tetszeni fog. Gyere,
menjünk, nézzük meg.
- Hát nem tudom Yuseong. – ingattam a fejem
- Naa, gyere, légyszii.
- Na, jó - adtam be a derekam
- Szeretlek – puszilt meg
Beszálltunk a kocsiba és elindultunk.
- Ha a tengerparton vetted azt a házat, akkor nem fogja
elönteni a tenger, ha árvíz, lesz?
- Nem. Nem fogja.
Kb. fél óra kocsikázás után megérkeztünk.
Mikor beléptünk a házba volt egy kis folyosó ahol fogas
és cipős szekrény foglalt helyet. Utána következett egy nagy nappali, aminek a
közepén volt egy üvegasztal, azzal szembe pedig egy TV meg CD lejátszó
hangfalakkal. A TV felett volt egy közös kép rólunk. Az üvegasztal körül volt
egy téglavörös bőrkanapé fotelokkal.
- Nézz jobbra, bocs nem, balra. Itt van a konyhád, amiben
majd főzöl nekem. – mondta Yuseong
- Oppa , ez a konyhapult hatalmas. Ugye nem itt akarod
majd….
- Kicsim vigyázz még a végén felizgatod magad. - nevetett
Tehát a nappalitól balra volt a konyha, aminek a bejárata
felett boltív van kirakva pirosas téglákból és egy csapóajtó választja el a
nappalitól. A konyha U alakú és a nappali fele nézett egy kerámia főzőlap, amin
majd tudok főzni.
A főzőlap mögött volt egy hűtőszekrény meg egy mosogatógép
és konyhaszekrény. Ezek mellet egy hagyományos mosogató is volt, ami felett a
csempén lógtak a főző és merőkanalak.
A nappalitól jobbra egy hatalmas ablak nyújtott gyönyörű
kilátást a tengerpartra. Ha fel akartál menni az emeletre, akkor nagy
talpformák voltak fából kifaragva és a lábnyomok mellett üveg, hogy ha véletlen
nem arra lépsz, rá akkor ne ess le.
Az első emeleten volt egy vendégszoba, ami mellett egy
fürdő és toalett. Erről a szintről nyílt egy U alakú erkély, amin h kihajoltál
akkor le tudtál nézni a földszintre.
A második emelet felé tartva a lépcsők már hagyományosak
voltak. Itt az első helység egy gyerekszoba volt, mellette a hálószobával és a
fürdővel. Utána már legfelül a padlás volt.
- Hát mit ne mondjak, elég nagy ez a ház. – mondtam, miután
körbejártuk az egész lakást
- Tudod, majd ha többen leszünk, akkor jól fog jönni. –
ölelt meg hátulról
- Várj egy kicsit! Mi az, hogy többen leszünk?
- _____én nagyon szeretlek és szeretnék tőled gyereket.
- Nem gondolod, hogy ez még korai?
- Nem. Úgy érzem, készen állok, hogy kibővítsük a
családot. Most már van szép nagy házunk, elférnénk itt akár négyen is.
- Már egyből kettőt akarsz? - lepődtem meg
- Nem bánnám.
- A családalapítással szerintem várjunk még. Viszont ha
ideköltözünk, akkor mi lesz a régi házunkkal?
- Kiadjuk albérletbe.
- Ez jól hangzik.
Végül beleegyeztem hogy ideköltözzünk mert láttam
Yuseong-on hogy mennyire szeretne itt lakni.
