Chanyeol oneshot

Végre péntek van. Ma egész nap keményen gyakoroltunk a következő fellépésre. Park Jina vagyok, 20 éves és az EXO egyik háttértáncosa. Nemrég költöztem oda hozzájuk a főnök parancsára. Kicsit furcsa együtt élni tizenkét fiúval, de hozzá kell szoknom, hogy még egy darabig itt fogok élni velük.

- Ennyi volt. Mára végeztünk.  – mondta a koreográfus. Gyorsan összeszedtem a cuccaimat és elmentem átöltözni. Holnap szabadnap. Végre egy kis pihenés. Fogadtam egy taxit, ami hazavitt.

- Sziasztok – intettem a kanapén ülőknek

- Szia.

Hazaérve egyből elfoglaltam a fürdőt. Egy-kettő letusoltam, majd bementem a szobámba. Kicsit körülnéztem a neten, hogy mik is a friss hírek. Láttam, hogy barátnőm is fent van, így meghívtam skype-olni. Úgy másfél órát beszélhettünk, amikor valaki kopogott.

- Bocsi Sara. Mennem kell. Szia. – csuktam össze a laptopom- Szabad.

- Nincs kedved megnézni egy filmet?

- Bocsi Chanyeol, de nagyon fáradt vagyok.

- Na légyszi. – kezdett el könyörögni

- Nem.

- Na. Légyszi, légyszi, légyszi! – nyavalygott, mint egy óvodás

- Jól van. Legyen, de csak egy filmet. – adtam be a derekam

Hogyis mondjam? Chanyeol az a bandatag, akinek mindent elmondhatok, mindig meghallgat, és ha rossz kedvem van vagy szomorú, vagyok ő, mindig felvidít. Nem tenné ezt, ha nem ő lenne a Happy Virus. Ti hisztek a fiú-lány barátságban? Én igen, és lehet, hogy kicsit többet is érzek, mint barátság?. Nem azt nem lehet. Ő egy idol és pont az egyik háttértáncossal jöjjön össze? Kizárt. Lementünk, mindenki ott ült a nappaliba. Behuppantam Chen és Chanyeol közé.

- Mit nézzünk? – kérdezte a leader a DVD-s polc előtt állva

- Horrort. – vágták rá egyszerre, kivéve engem

Na ne már! Nem szeretem a horrort. Rosszat fogok álmodni.

- Melyik legyen?

- A Holtak napja – mondta Kris

Az eleje még elég tűrhető volt, majd jöttek az egyre vérfagyasztóbb részek, azoknál inkább elfordultam, vagy becsuktam a szemem. Az egyik ijesztőbb résznél nem figyeltem a tévét és ezt Chanyeol észrevette. Az egyik kezét a combomra rakta. Arcomat egyből elöntötte a pír. Ránéztem és mosolygott. Még jobban elpirultam. Körülbelül a film felénél bealudhattam, mert a végére egyátalán nem emlékszem. Reggel a kanapén ébredtem, de nem voltam egyedül. Félig Chanyeol-on feküdtem. Próbáltam úgy átmászni rajta, hogy ne keltsem fel, de a tervem füstbe ment, ugyanis felébredt.

- Jó reggelt! – mosolyogtam kínosan

- Neked is.

- Bocsi, nem akartalak felébreszteni - másztam le végül róla. Szerencsémre még a fiúk aludtak így nem látták a kis „incidenst”.

- Semmi baj. Akkor én most megyek és letusolok – állt fel

- Oké. De siess, mert én is le szeretnék.

- Mit is szeretnél te? – kérdezte Kai lefele jövet az emeletről

- Letusolni, mert nem voltatok hajlandóak felkelteni, amikor véget ért a film.

Nem szólt semmit, csak eltűnt a konyhában.

- Férfiak – forgattam meg a szemem. Felmentem a szobámba és vettem elő másik ruhát. Ránéztem az órámra. Chanyeol már lassan egy órája a fürdőben van. Mi a fenét csinál ilyen sokáig?

- Chanyeol nem sietnél? Én is szeretnék letusolni – dörömböltem az ajtón

- Miért nem mész be hozzá? – kérdezte SeHun

Hogy mi? Ezt jól hallottam? SeHun mióta lett ilyen bunkó? Na ezt nem gondoltam volna a maknae-ról. Végre valahára a nagyságos úr kimászott a fürdőszobából. Gyorsan bementem és magamrazártam az ajtót. Levetkőztem és beálltam a folydogáló víz alá. Mint minden ember, aki szeret énekelni én is, csak a zuhany alatt. Nincs jó hangom, de most nem érdekelt, hogy a többiek meghallják. Elkezdtem énekelni a Wolf-ot méghozzá kínaiul, amin én is meglepődtem. Nem tudom miért, de most ahhoz volt kedvem. Letusoltam, majd felöltöztem és visszamentem a szobámba. A délelőtt elég hamar eltelt. Délben megebédeltünk és pihentünk kicsit. Éppen az egyik kedvenc könyvemet olvastam, amikor megcsörrent a telefonom.

- Haló! – vettem fel

- Szia Jina! Ráérsz? – kérdezte barátnőm

- Aha.

- Arra gondoltam elmehetnénk sétálni. Mit szólsz hozzá?

- Oké, menjünk, de előbb átöltözöm.

- Rendben. Fél óra múlva ott vagyok nálatok – tette le

Jó lesz egy kis időt a barátnőmmel tölteni, úgyis régen találkoztunk már. SooHee-t már óvodás korom óta ismerem. A szüleink nagyon jó barátságban vannak egymással, viszont mióta felvettek az SM-hez elég keveset tudtunk találkozni, most ideje bepótolni. Egy leggingst vettem fel egy tunikával és egy tornacipővel. A hajamat lófarokba fogtam. Tettem fel natúr sminket. Éppen végeztem, amikor csengettek.

- Nyitom – szaladtam le a lépcsőn

- Szia SooHee! – öleltem meg

- Szia! Mehetünk?

- Fiúk! Elmentem SooHee-vel sétálni, majd jövök. – kiabáltam fel

Barátnőmmel elmentünk a városba körülnézni meg a parkba sétálni. Sokat nevetgéltünk és hülyéskedtünk.

- Na és van már valami fiú a láthatáron? – kérdezte hirtelen SooHee

- Őszintén? Van. – pirultam el

- És ki az?

- Park Chanyeol.

- Egy idol? De jó neked. Mázlista vagy – mosolygott

- Ez nem ilyen egyszerű. Gondolod, hogy egy híres ember, mint Ő pont az egyik háttértáncosával jöjjön össze? Pff… Badarság – legyintettem

- Ki tudja, még mit hoz a jövő.

Még elég sokat beszélgettünk, majd SoHee-nek el kellett mennie. Elköszöntünk egymástól és én hazafele vettem az irányt. Hazaértem, levettem a cipőm az előszobába, majd felmentem a szobámba átöltözni valami kényelmesebb ruhába. Lementem vissza a nappaliba a fiúkhoz, akik éppen a tévét bámulták. Leültem közéjük. Valami nagyon idióta filmet néztünk.

- Bwaah.. Olyan unalmaaas – nyöszörgött LuHan

- Játtszunk felelsz vagy merszet, de ne hagyományosan – mire ezt kimondta SuHo, addigra a többiek behozták a piát. Kris töltött mindenkinek.

- Fenékig! – majd lehúztuk. Eléggég erős volt, mert mikor megittam marta a torkom. Körbeültünk és Lay pörgetett. Az üveg nálam állt meg.

- Jina felelsz vagy mersz? – kérdezte

- Felelek.

- Akkor mondd meg, hogy melyikünk jön be neked!

De jó pont egy ilyen kérdéssel kezdeni a játékot.

- Hát… nem is tudom. Mind nagyon jó pasik vagytok, de talán egy icipicit jobban kedvelem Chanyeolt – pirultam el. Ránéztem Channie-ra, aki zavarban volt a mondandóm hallatán, de nem nézett rám. Chen a kezembe nyomott egy teli poharat, mire én nagy szemekkel néztem rá.

- Minden felelés és merés után inni kell.

Lehúztam. Ugyanolyan volt, mint az első pohár. Gondoltam, hogy erre fog kimenni a játék. Leitattak. Már csak arra emlékszem, hogy SeHun-nak le kellett smárolnia LuHan-t… asszem. Reggel szörnyű fejfájásra ébredtem és nem a saját szobámban, hanem Chanyeol-éban. Ott feküdt mellettm. Észrevettem, hogy nincs rajtam ruha, csak fehérnemű. Pánikba estem. Elkezdtem Chanyeol-t bökdösni, hogy keljen fel.

- Chanyeol kelj fel! – piszkáltam – Hallod?! Kelj már fel! – persze hogy nem kelt fel, inkább átfordult a másik oldalára.

- Park Chanyeol azonnal kelj fel! – ugrottam rá

- Mi v…an? - látta hogy fehérneműben vagyok. Gyorsan magam elé  kaptam a takarót, de amint felkaptam az ágyról, megláttam Chanyeol-t egy szál boxerben. A szemem elé kaptam a kezem.

- Légyszii öltözz fel.

- Miért? Nem tetszik? – kérdezte, majd odajött elém és elvette a kezem a szememtől

- Elmondanád, hogy mi is történt valójában, mert nem emlékszem semmire.

- Hát… kicsit bevadultál…

- Akkor mi most lefeküdtünk? – kérdeztem félve

- Nem, de majdnem. Még időben sikerült leállítanom.

- Huh – fújtam ki a levegőt – Megyek, felöltözöm – indultam az ajtó felé, de Chanyeol megfogta a csuklóm.

- Amit tegnap mondtál...tudod...az tényleg igaz?

- Igen. Azt komolyan mondtam. Tudod… még eddigi életem során nem találkoztam egy ilyen kedves, aranyos fiúval, mint te. Na én megyek átöltözni.

- Hé! A takaróm.

- Nyugi, visszahozom – mondtam az ajtón kilépve. Átsiettem a szobámba, nehogy valaki meglásson. Felöltöztem. Egy farmerrövidnadrágot vettem fel egy toppal. Miután felöltöztem, visszavittem Chanyeol-nak aa takaróját és utána bementem a fürdőbe, de útközben összetalálkoztam SeHun-nal.

- Hó de szexi valaki. – mondta

- Fogd be SeHun! – mondtam bunkón. Mi ütött belé? Egyszer bunkózik velem, most meg nyalizni akar? Nem értem a maknae-t. Szálljon le rólam, ott van neki LuHan. Hagyjon engem békén. Bementem a fürdőbe elvégezni a szokásos reggeli teendőimet. Visszamentem a szobámba és leültem az ágyra.  Kopogásra lettem figyelmes.

- Szabad – mondtam. Chanyeol volt az. Bejött és leült mellém.

- Jina én gondolkodtam és arra jutottam, hogy szeretlek – törte meg a csendet. Az utolsó szó visszhangzott a fejemben. Egy pillanat alatt megéreztem puha ajkait a számon. Automatikusan lehunytam szemeimet és átadtam magam az érzésnek. A pillanatot LuHan sipítozása törte meg.

- Jina és Chanyeol együttvan, Jina és Chanyeol együttvan- kiabálta

- Elfelejtetted becsukni az ajtót. Igaz? – kérdem a velem szemben ülő fiút

- Hupsz. – mosolygott kínosan. Felálltam és becsuktam.

- Én is szeretlek Chanyeol – ölelem meg – Kérdezhetek valamit? – toltam el magamtól

- Bármit.

- SeHun mióta lett ilyen? Egyszer bunkózik velem, másszor meg nyalizik.

- Vannak rossz napjai, vagy biztos összeveszett LuHan-nal.

- Ah. Értem. Hát… akkor úgy tűnik, hogy mi most együttvagyunk – mosolyogtam

- Igen és együtt is leszünk örökké. Szeretlek Park Jina – csókolt meg

Az álmom valóra vált. Soha nem gondoltam volna, hogy egy ilyen fiú lesz a barátom, mint Chanyeol.