Chanyeol oneshot

Végre péntek van. Ma egész nap keményen gyakoroltunk a következő fellépésre. Park Jina vagyok, 20 éves és az EXO egyik háttértáncosa. Nemrég költöztem oda hozzájuk a főnök parancsára. Kicsit furcsa együtt élni tizenkét fiúval, de hozzá kell szoknom, hogy még egy darabig itt fogok élni velük.

- Ennyi volt. Mára végeztünk.  – mondta a koreográfus. Gyorsan összeszedtem a cuccaimat és elmentem átöltözni. Holnap szabadnap. Végre egy kis pihenés. Fogadtam egy taxit, ami hazavitt.

- Sziasztok – intettem a kanapén ülőknek

- Szia.

Hazaérve egyből elfoglaltam a fürdőt. Egy-kettő letusoltam, majd bementem a szobámba. Kicsit körülnéztem a neten, hogy mik is a friss hírek. Láttam, hogy barátnőm is fent van, így meghívtam skype-olni. Úgy másfél órát beszélhettünk, amikor valaki kopogott.

- Bocsi Sara. Mennem kell. Szia. – csuktam össze a laptopom- Szabad.

- Nincs kedved megnézni egy filmet?

- Bocsi Chanyeol, de nagyon fáradt vagyok.

- Na légyszi. – kezdett el könyörögni

- Nem.

- Na. Légyszi, légyszi, légyszi! – nyavalygott, mint egy óvodás

- Jól van. Legyen, de csak egy filmet. – adtam be a derekam

Hogyis mondjam? Chanyeol az a bandatag, akinek mindent elmondhatok, mindig meghallgat, és ha rossz kedvem van vagy szomorú, vagyok ő, mindig felvidít. Nem tenné ezt, ha nem ő lenne a Happy Virus. Ti hisztek a fiú-lány barátságban? Én igen, és lehet, hogy kicsit többet is érzek, mint barátság?. Nem azt nem lehet. Ő egy idol és pont az egyik háttértáncossal jöjjön össze? Kizárt. Lementünk, mindenki ott ült a nappaliba. Behuppantam Chen és Chanyeol közé.

- Mit nézzünk? – kérdezte a leader a DVD-s polc előtt állva

- Horrort. – vágták rá egyszerre, kivéve engem

Na ne már! Nem szeretem a horrort. Rosszat fogok álmodni.

- Melyik legyen?

- A Holtak napja – mondta Kris

Az eleje még elég tűrhető volt, majd jöttek az egyre vérfagyasztóbb részek, azoknál inkább elfordultam, vagy becsuktam a szemem. Az egyik ijesztőbb résznél nem figyeltem a tévét és ezt Chanyeol észrevette. Az egyik kezét a combomra rakta. Arcomat egyből elöntötte a pír. Ránéztem és mosolygott. Még jobban elpirultam. Körülbelül a film felénél bealudhattam, mert a végére egyátalán nem emlékszem. Reggel a kanapén ébredtem, de nem voltam egyedül. Félig Chanyeol-on feküdtem. Próbáltam úgy átmászni rajta, hogy ne keltsem fel, de a tervem füstbe ment, ugyanis felébredt.

- Jó reggelt! – mosolyogtam kínosan

- Neked is.

- Bocsi, nem akartalak felébreszteni - másztam le végül róla. Szerencsémre még a fiúk aludtak így nem látták a kis „incidenst”.

- Semmi baj. Akkor én most megyek és letusolok – állt fel

- Oké. De siess, mert én is le szeretnék.

- Mit is szeretnél te? – kérdezte Kai lefele jövet az emeletről

- Letusolni, mert nem voltatok hajlandóak felkelteni, amikor véget ért a film.

Nem szólt semmit, csak eltűnt a konyhában.

- Férfiak – forgattam meg a szemem. Felmentem a szobámba és vettem elő másik ruhát. Ránéztem az órámra. Chanyeol már lassan egy órája a fürdőben van. Mi a fenét csinál ilyen sokáig?

- Chanyeol nem sietnél? Én is szeretnék letusolni – dörömböltem az ajtón

- Miért nem mész be hozzá? – kérdezte SeHun

Hogy mi? Ezt jól hallottam? SeHun mióta lett ilyen bunkó? Na ezt nem gondoltam volna a maknae-ról. Végre valahára a nagyságos úr kimászott a fürdőszobából. Gyorsan bementem és magamrazártam az ajtót. Levetkőztem és beálltam a folydogáló víz alá. Mint minden ember, aki szeret énekelni én is, csak a zuhany alatt. Nincs jó hangom, de most nem érdekelt, hogy a többiek meghallják. Elkezdtem énekelni a Wolf-ot méghozzá kínaiul, amin én is meglepődtem. Nem tudom miért, de most ahhoz volt kedvem. Letusoltam, majd felöltöztem és visszamentem a szobámba. A délelőtt elég hamar eltelt. Délben megebédeltünk és pihentünk kicsit. Éppen az egyik kedvenc könyvemet olvastam, amikor megcsörrent a telefonom.

- Haló! – vettem fel

- Szia Jina! Ráérsz? – kérdezte barátnőm

- Aha.

- Arra gondoltam elmehetnénk sétálni. Mit szólsz hozzá?

- Oké, menjünk, de előbb átöltözöm.

- Rendben. Fél óra múlva ott vagyok nálatok – tette le

Jó lesz egy kis időt a barátnőmmel tölteni, úgyis régen találkoztunk már. SooHee-t már óvodás korom óta ismerem. A szüleink nagyon jó barátságban vannak egymással, viszont mióta felvettek az SM-hez elég keveset tudtunk találkozni, most ideje bepótolni. Egy leggingst vettem fel egy tunikával és egy tornacipővel. A hajamat lófarokba fogtam. Tettem fel natúr sminket. Éppen végeztem, amikor csengettek.

- Nyitom – szaladtam le a lépcsőn

- Szia SooHee! – öleltem meg

- Szia! Mehetünk?

- Fiúk! Elmentem SooHee-vel sétálni, majd jövök. – kiabáltam fel

Barátnőmmel elmentünk a városba körülnézni meg a parkba sétálni. Sokat nevetgéltünk és hülyéskedtünk.

- Na és van már valami fiú a láthatáron? – kérdezte hirtelen SooHee

- Őszintén? Van. – pirultam el

- És ki az?

- Park Chanyeol.

- Egy idol? De jó neked. Mázlista vagy – mosolygott

- Ez nem ilyen egyszerű. Gondolod, hogy egy híres ember, mint Ő pont az egyik háttértáncosával jöjjön össze? Pff… Badarság – legyintettem

- Ki tudja, még mit hoz a jövő.

Még elég sokat beszélgettünk, majd SoHee-nek el kellett mennie. Elköszöntünk egymástól és én hazafele vettem az irányt. Hazaértem, levettem a cipőm az előszobába, majd felmentem a szobámba átöltözni valami kényelmesebb ruhába. Lementem vissza a nappaliba a fiúkhoz, akik éppen a tévét bámulták. Leültem közéjük. Valami nagyon idióta filmet néztünk.

- Bwaah.. Olyan unalmaaas – nyöszörgött LuHan

- Játtszunk felelsz vagy merszet, de ne hagyományosan – mire ezt kimondta SuHo, addigra a többiek behozták a piát. Kris töltött mindenkinek.

- Fenékig! – majd lehúztuk. Eléggég erős volt, mert mikor megittam marta a torkom. Körbeültünk és Lay pörgetett. Az üveg nálam állt meg.

- Jina felelsz vagy mersz? – kérdezte

- Felelek.

- Akkor mondd meg, hogy melyikünk jön be neked!

De jó pont egy ilyen kérdéssel kezdeni a játékot.

- Hát… nem is tudom. Mind nagyon jó pasik vagytok, de talán egy icipicit jobban kedvelem Chanyeolt – pirultam el. Ránéztem Channie-ra, aki zavarban volt a mondandóm hallatán, de nem nézett rám. Chen a kezembe nyomott egy teli poharat, mire én nagy szemekkel néztem rá.

- Minden felelés és merés után inni kell.

Lehúztam. Ugyanolyan volt, mint az első pohár. Gondoltam, hogy erre fog kimenni a játék. Leitattak. Már csak arra emlékszem, hogy SeHun-nak le kellett smárolnia LuHan-t… asszem. Reggel szörnyű fejfájásra ébredtem és nem a saját szobámban, hanem Chanyeol-éban. Ott feküdt mellettm. Észrevettem, hogy nincs rajtam ruha, csak fehérnemű. Pánikba estem. Elkezdtem Chanyeol-t bökdösni, hogy keljen fel.

- Chanyeol kelj fel! – piszkáltam – Hallod?! Kelj már fel! – persze hogy nem kelt fel, inkább átfordult a másik oldalára.

- Park Chanyeol azonnal kelj fel! – ugrottam rá

- Mi v…an? - látta hogy fehérneműben vagyok. Gyorsan magam elé  kaptam a takarót, de amint felkaptam az ágyról, megláttam Chanyeol-t egy szál boxerben. A szemem elé kaptam a kezem.

- Légyszii öltözz fel.

- Miért? Nem tetszik? – kérdezte, majd odajött elém és elvette a kezem a szememtől

- Elmondanád, hogy mi is történt valójában, mert nem emlékszem semmire.

- Hát… kicsit bevadultál…

- Akkor mi most lefeküdtünk? – kérdeztem félve

- Nem, de majdnem. Még időben sikerült leállítanom.

- Huh – fújtam ki a levegőt – Megyek, felöltözöm – indultam az ajtó felé, de Chanyeol megfogta a csuklóm.

- Amit tegnap mondtál...tudod...az tényleg igaz?

- Igen. Azt komolyan mondtam. Tudod… még eddigi életem során nem találkoztam egy ilyen kedves, aranyos fiúval, mint te. Na én megyek átöltözni.

- Hé! A takaróm.

- Nyugi, visszahozom – mondtam az ajtón kilépve. Átsiettem a szobámba, nehogy valaki meglásson. Felöltöztem. Egy farmerrövidnadrágot vettem fel egy toppal. Miután felöltöztem, visszavittem Chanyeol-nak aa takaróját és utána bementem a fürdőbe, de útközben összetalálkoztam SeHun-nal.

- Hó de szexi valaki. – mondta

- Fogd be SeHun! – mondtam bunkón. Mi ütött belé? Egyszer bunkózik velem, most meg nyalizni akar? Nem értem a maknae-t. Szálljon le rólam, ott van neki LuHan. Hagyjon engem békén. Bementem a fürdőbe elvégezni a szokásos reggeli teendőimet. Visszamentem a szobámba és leültem az ágyra.  Kopogásra lettem figyelmes.

- Szabad – mondtam. Chanyeol volt az. Bejött és leült mellém.

- Jina én gondolkodtam és arra jutottam, hogy szeretlek – törte meg a csendet. Az utolsó szó visszhangzott a fejemben. Egy pillanat alatt megéreztem puha ajkait a számon. Automatikusan lehunytam szemeimet és átadtam magam az érzésnek. A pillanatot LuHan sipítozása törte meg.

- Jina és Chanyeol együttvan, Jina és Chanyeol együttvan- kiabálta

- Elfelejtetted becsukni az ajtót. Igaz? – kérdem a velem szemben ülő fiút

- Hupsz. – mosolygott kínosan. Felálltam és becsuktam.

- Én is szeretlek Chanyeol – ölelem meg – Kérdezhetek valamit? – toltam el magamtól

- Bármit.

- SeHun mióta lett ilyen? Egyszer bunkózik velem, másszor meg nyalizik.

- Vannak rossz napjai, vagy biztos összeveszett LuHan-nal.

- Ah. Értem. Hát… akkor úgy tűnik, hogy mi most együttvagyunk – mosolyogtam

- Igen és együtt is leszünk örökké. Szeretlek Park Jina – csókolt meg

Az álmom valóra vált. Soha nem gondoltam volna, hogy egy ilyen fiú lesz a barátom, mint Chanyeol.

Kai oneshot Part 2

Az egyik barátnőm kérésére folytattam a Kai-s oneshotom.

---------------------------------------------------------------------------------

Már fél éve együtt voltam vele és egész idő alatt mindezt eltitkolta? Pont a legjobb barátnőmtől kellett megtudnom és nem tőle? Egy hazug disznó vagy Kim Jong In. Soha többé nem akarlak látni, de ez a furcsa érzés nem hagy nyugodni. Magamnak nem tudom bemesélni… még mindig szeretem, de hazudott nekem és nem szeretem a hazug embereket. Ő valahogy mégis más… érzem. A könnyeim patakokba folytak. Miért velem történik mindez? Még az eső is elkezdett esni. Ő is érzi, amit én. A csengő hangjára lettem figyelmes. Megtöröltem könnyektől vörös szemem és az ajtó felé vettem az irányt. Ki lehet az ilyen időben? Biztos Ji Eun az. Kinyitottam az ajtót és meglepetésemre Kai állt előttem csurom vizesen. Mégis mit akar? Rá akartam csapni az ajtót, de lábával megakadályozta. Kikerekedett szemekkel néztem rá. Bejött, de én nem foglalkoztam vele. Hátat fordítottam neki.

- Te meg mit akarsz? – kérdeztem flegmán

- Kérlek, beszéljük meg.

- Nincs mit megbeszélnünk. Hallottam, amit hallottam és ez épp elég.

- Figyelj! Én csakis miattad nem lettem vámpír, mert ha az lettem volna nem tudnék neked ellenállni és már rég megöltelek volna, vagy te is vámpírrá változtál volna.

- Akkor XiuMin harapásától miért nem változtam át?

- Mert kiszívtam a „mérget”.

- És mégis mikor akartad elmondani ezt az egészet? – kérdeztem, de választ nem kaptam-, Hahó! Kai! – fordultam, meg- Hahó! – legyeztem előtte a kezem. Aztán megláttam azt, amit inkább nem kellett volna. Az ő szeme is vörössé vált és megjelentek a fogai. Egy újabb hazugság. Már meg sem lepődtem. Kinéztem az ablakon és már besötétedett. De jó még egy vámpír. Annyira tudok neki örülni. Már csak ez hiányzott. Még egy gonddal több.

- Kai minden rendben?

- Persze – megnyalta alsó ajkát, majd egyre közelebb jött hozzám

- M-mit akarsz? – kérdeztem remegő hangon és elkezdtem hátrálni, de a fal megakadályozott. Elkezdett puszilgatni. Nem tagadom jól esett, de…

- Elég – toltam el magamtól – Még mindig szeretlek, nem tudok neked ellenállni, de ha azt akarod, hogy a barátnőd maradjak engem is át kell hogy változtass vámpírrá, ha nem akkor örökre elfelejthetsz.

- Nem azt nem tehetem!

- Válassz! Vagy ez vagy, vége.

Végül az elsőre esett a választása, ugyanis belémharapott. Az érzés, ami átjárt iszonyatos volt. Mintha kínoznának. Nagyjából ennyire emlékszem, mert elájultam. Reggel arra keltem, hogy fáj a nyakam és Jong In is ott feküdt mellettem. Most már hivatalosan én is vámpír vagyok. Ezen túl két életem van. Nappal egy átlagos lány éjjel pedig egy vámpír.

- Jó reggelt Byungie! – ölelt meg Kai

- Neked is. Mennem kell suliba.

- Egy kicsit még – húzott vissza barátom

- Kai nem lehet. El fogok késni

Gyorsan felöltöztem, megreggeliztem és mentem is.

- Szia, majd jövök. – léptem ki az ajtón. Útközben azon gondolkodtam, hogy elmondjam-e Ji Eun-nak. Mi van, ha megharagszik rám és soha többé nem áll szóba velem, vagy egész jól fogadja és megérti? Ezek a dolgok jártak a fejemben. A délelőtt gyorsan eltelt, főleg hogy majdnem minden tantárgyból dolgozatot írtunk. Végre elérkezett az ebédszünet.

- Szia Ji Eun – ültem le mellé

- Szia. Mizu csajszi?

- Semmi különös. Veled?

- Velem se. Ma egész nap dogát írtunk.

- Mi is.

Itt az idő, hogy elmondjam neki. Nem szeretek titkolózni.

- Ji Eun… én vámpír vagyok – egyszerűen kimondtam, mire kinevetett

- Na ne röhögtess már – nevetett tovább – Tényleg? – egyből komoly arcot vágott

- Igen. Tegnap Kai megharapott… az én kérésemre.

- Hát kislány Te választottad ezt az életet.

- Nem is vagy mérges? Nem is haragszol? - kérdeztem felvont szemöldökkel

- Előre tudtam hogy, hogy ez lesz a vége.

- Jujj, Ji Eun annyira szeretlek. Te vagy a legjobb barátnőm – öleltem meg

- De egyre kérlek. Ne csinálj hülyeséget vámpírként, légy szíves!

- Ígérem, nem fogok.

Örülök, hogy barátnőm ilyen jól fogadta és még a barátságunk se ment tönkre. Most már nyugodt vagyok már amennyire… Véget ért a suli, mentünk haza.

- Szia Jong In! Megjöttem – kiabáltam barátomnak

- Szia Ji Byung – ölelt meg hátulról – Milyen volt a suli?

- Fárasztó, egész nap dogát írtunk – huppantam le a kanapéra. Kai leült mellém.

- Ma este el kell mennünk a fiúkhoz tudatni velük, hogy van egy új tagja a klánnak. – mondta

- Muszáj? Nem fognak megenni?

- Nem te butus. Fajtársakra nem vadászunk.

- Jól van, na. Még nekem új ez az egész – durciztam be

- Szeretlek – ölelt meg

- Én is kis vámpír oppa-m – csókoltam meg

Lassan közeledett az este. Éreztem, ahogy átváltozom. Kai meg fogta a kezem és elkezdett maga után húzni. Valami sikátorféle helyre mentünk. Undorító, sáros, mocskos egy hely. Bementünk.

- Hol van a leader? – kérdezte barátom. Egy pillanatra sem engedtem el Kai kezét. Szóltak SuHo-nak, hogy Jong In hozott valakit. SuHo egyből ott termett mögöttem, amitől kicsit megijedtem.

- Szia szépségem – köszönt

- SuHo még mielőtt bármit is tennél vele, had mondjam el, hogy ő is vámpír – fordult meg Kai. A leader körbejárt és jól megnézett. Még mindig nem engedtem el barátom kezét. Tudom, hogy már én is olyan vagyok, mint ők, de még mindig féltem.

- Lássuk igazi vámpír vagy-e. D O. – csettintett. Kai elengedte a kezem. Megjelent egy fiú előttem.

- Most mit csináljak? – kérdem Kai-t

- Csak nyugi. Cselekedj ösztönösen – otthagyott. D.O. felém rohant és jött egy érzés, ami azt mondta, küldjem a földre. Egy szempillantás alatt került a földre.

- Kris – hívta a másikat. Ő is ugyanúgy végezte, mint D.O. A többiek csak ámultak.

- Ügyes – tapsolt SuHo – Üdv a klánban.

Odajött Kai felkapott és megpörgetett, majd megcsókolt. Előjöttek a többiek is. Megláttam XiuMin-t és szúrósan néztem rá. Vette az adást és inkább a háttérbe vonult. Most már én is a McClod klán tagja vagyok.