December
van. Hideg, szeles és havas időjárás. Tél. Nem igazán szeretem, én inkább a
nyarat várom minden évben.
Hétvége van.
Itthon ülök a szobámban egy bögre meleg kakaóval és hallgatom a rádiót. Ma a
Bangtan Boys a vendég. Ők a kedvenceim. Az eddigi összes fellépésükön ott
voltam és mindig az első sorban. Sokszor észrevettem már, hogy Hoseok, amikor
fellépnek, mindig arra szokott nézni amerre én állok és egyszer rám is
kacsintott. Na, akkor azt hittem ott helyben elájulok. Ezt titkoltam, de most
elárulom, hogy beleszerettem Jung HoSeok-ban. Amikor J-Hope rám kacsintott az
egyik fellépésükön akkor azt elmondtam a barátnőmnek is, és szerinte én bejövök
Hope-nak. Tudom butaság, mert minden rajongója arról álmodik, hogy majd egyszer
ő lesz a barátnője a szeretett oppájának. Így vagyok vele én is. Egy
álomvilágban élek.
- És most
következzen egy játék. – mondta a műsorvezető – Az első szerencsés válaszadó
egy teljes napot eltölthet a BTS-szel, ha megválaszolja a kérdést, hogy ‘Mikor
debütált a Bangtan Boys?’
Nem
tétlenkedtem sokat, egyből felhívtam őket. Ezt a lehetőséget ki nem hagynám.
- Haló! –
szólt bele a műsorvezető
- Hello!
- Szóval
mikor debütált a BTS?
- 2013.
június 12-én.
- Helyes a
válasz. Megtudhatjuk a neved?
- Jung
MinHye.
- MinHye te
vagy a szerencsés, aki egy napot tölthet a BTS-szel.
- Jujj, de
jó! Köszönöm szépen. –raktam le.
Most fogtam
fel igazán hogy mi is történt. Egy teljes napot eltölthetek a kedvenc
bandámmal. Vigyorgok, mint a tejbetök. Nem lehet levakarni az arcomról a
mosolyt. Mikor már meguntam a rádiózást, kikapcsoltam a készüléket és úgy
döntöttem, hogy megnézek egy filmet. A Halálos iramban 6-ra esett a
választásom, mert az jó akció dús és én sem fogok unatkozni. Beraktam a
lejátszóba és elindítottam.
A film
végeztével elmentem fürdeni, majd lefeküdtem aludni.
Másnap
reggel hóesésre ébredtem. A hideg miatt az ablakon jégvirág képződött. Gyorsan
felöltöztem. Hozzáfogtam reggelit készíteni. Pirítóst csináltam. Épp leültem
enni, amikor csengettek. Ki lehet az? Kinyitottam az ajtót és ledöbbentem.
- Szia! Te
vagy MinHye? – kérdezte Nam Joon, ugyanis a Bangtan Boys állt az ajtóm előtt.
- I-igen. –
dadogtam
- Akkor
öltözz, mert megyünk korcsolyázni.
-
Korcsolyázni? – lepődtem meg – Én nem tudok.
- Nem baj,
majd megtanulsz, de most öltözz!
- Oké. –
addig otthagytam őket és gyorsan felöltöztem jó melegen.
- Mehetünk.
– léptem ki az ajtón, majd bezártam azt.
Beültünk az
autóba és indultunk a koripályára. J-Hope egyfolytában engem nézett, amitől
zavarban voltam és kicsit kényelmetlenül éreztem magam, majd egyszer csak
megszólalt:
- Nagyon
ismerős vagy valahonnan, de honnan?
- Talán
onnan, hogy minden fellépéseteken ott voltam.
- Jé,
tényleg és az első sorban szoktál lenni egy I ♥ J-Hope feliratú
táblával, igaz?
- Igen. – bólintottam
Még sokat beszélgettünk, majd megérkeztünk a koripályához.
- Na, nem jössz? – kérdezte Jimin
- De még soha nem korcsolyáztam és el fogok esni.
- Nem fogsz, majd segítünk. – nyújtja a kezét HoSeok, amit elfogadtam
Rámentünk a jégre, de én csak szorítottam Hope kezét.
- Ne engedj el! – mondtam Hoseoknak.
- Nyugi, nem foglak. – mosolygott rám.
Nem sok kellett, hogy menten összeessek, az a mosoly, káprázatos. Először
csak ott a szélén álltam, nem mertem beljebb menni, majd J-Hope elkapott és azt
vettem észre, hogy vele korcsolyázok. Kicsit bénáztam az elején, de kezdett
egyre jobban menni.
- Ugyanúgy kell mintha görkoriznál.
Ő már nagyon profin tolja, hisz mindenféle mutatványokat csinált, amitől
nekem leesett az állam. Na, én ilyeneket biztos nem fogok tudni csinálni. Aztán
magamra hagyott és ott termett mellettem Taehyung, amitől kicsit megijedtem,
mert váratlan volt. Ez egy jó darabig így ment. Mindenkivel korcsolyáztam, de
legtöbbet Hope-al. Egyszer el is estünk és akkor magammal rántottam, így rám
esett. Elnevettük magunkat.
- Bocsi, ne haragudj.
- Semmi baj. Korcsolyázás nincs esés nélkül. – mosolygott
- Igazad van. – helyeseltem
Felsegített a földről, majd elkapott, mert majdnem megint elestem.
Felnéztem és egy fagyal volt a fejünk felett. Csak álltunk egymást nézve hosszú
percekig. Elvesztem hatalmas csoki barna szemeiben. Pillantásából ki tudtam
olvasni, hogy ma jól érezte magát. Ahogy a mondás is tartja: „A szem a lélek
tükre.” Hope mosolyra húzta ajkait, amitől nekem is mosolyognom kellett. Arcunk
pár centire volt csak egymástól. HoSeok felpillantott és megszólalt:
- Tudod mit szoktak a fagyal alatt állók csinálni?
- Csókolózni? – kérdeztem félve
- Igen.
- És mi is azt fogunk?
Nem szólt semmit csak lehunyta pilláit és közelíteni kezdett felém. Pilláim
automatikusan lehunytam és vártam a csodát. Puha ajkait megéreztem a számon.
Azt akartam, hogy ez a pillanat örökké tartson. Végül levegőhiány miatt váltunk
el.
- Hope én…
- Shh… - nem hagyta, hogy befejezzem a mondandómat. – Figyelj! Én nagyon
megkedveltelek, még ha csak egy napot is töltöttem veled, de amikor megláttalak
az első fellépésünkön, nem tudom, de valami megmozdult idebent – mutatott a
szívére – és amikor a koncert után aláírásokat osztogattunk és te is ott voltál
a sok rajongó között, vártam, hogy sorra kerülj és láthassalak. Amikor elmentél
csak rád tudtam gondolni.
Nem tudtam megszólalni, csak álltam ott, mint egy darab fa. Hope szavai
csengtek a fülemben. Ez most szerelmet vallott nekem? Én most csak álmodom?
Becsuktam a szemeimet, majd kinyitottam. Ez nem álom, ez nagyon is a valóság.
- MinHye lenne kedved jobban megismerkedni velem? – kérdezte
- Igen. – öleltem meg.
Már besötétedett és a kori pálya is bezárt, így beültünk egy kávézóba és
megittunk egy forró italt.
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------
Ezzel szeretnék minden kedves olvasómnak Kellemes Ünnepeket kívánni. :)
