Kai oneshot Part 1

A suliban ma volt a barátomnak az osztálytalálkozója, amit én szerveztem meg. Már mindenki hazament, kivéve a fiúkat. Ők életük során összetartoztak, hisz most egy ugyanazon banda tagjai. Éppen készültem hazamenni, de valaki megakadályozott.

- Ji Byung! Köszönöm szépen. – kiabált utánam Tao

Kis habozás után válaszoltam neki.

- Szívesen… Várj! – szaladtam fel a lépcsőn – Mit is köszönsz? – kérdeztem értetlenül

Fárasztó volt a mai napom, így kicsit lassan esik le a tantusz.

- Hát, hogy megszervezted ezt a napot.

- Ja! Semmiség. – legyintettem

Már kezdett lemenni a nap, ideje mennem.

- Na én megyek – néztem ki az ablakon, majd vissza Tao-ra

Kicsit összerezzentem, amikor megláttam. A szeme vörös lett és a foga… Elkezdtem hátrálni, de nekimentem valakinek. Megfordultam, XiuMin volt az. Neki is a szeme vörös és a fogai… Olyan, mint Tao. Amikor rájöttem, hogy ők vámpírok sikítani kezdtem, de XiuMin befogta a számat és beleharapott a nyakamba. BaekHyun is megérezte a vérszagot és ő is ott termett. Lassan elkezdtem szédülni, a lábaim felmondták a szolgálatot, és a földre rogytam. Reggel a saját szobámban ébredtem. Hát igazából két lakásom van. A sajátom és a Kai-val közös. Ez az álom rossz volt.

- Hogy kerültem ide? – néztem körbe. Mindegy. Nem foglalkoztam vele. Felkeltem, megmosakodtam. Mikor belenéztem a tükörbe, megláttam a nyakamon a harapás nyomát. Úristen! Ez mégse álom volt.

- Mit fog szólni a barátnőm, ha ezt meglátja? – estem pánikba

Gyorsan felöltöztem és a nyakamra tekertem egy sálat. Sietnem kellett, már így is késésben voltam. Még éppen elértem az iskolabuszt.

- Szia Ji Eun! – ültem le mellé

- Szia! Miért van sál a nyakadon ilyen jó időben? – szegezte nekem egyből a kérdést

- Fáj a torkom – vontam vállat

~A suliban~

Az utolsó óránk tesi volt és a tanár jól megizzasztott minket. Óra után gyorsan letusoltam, már csak mi voltunk az öltözőbe Ji Eun-nal. Felöltöztem, majd a tükörhöz mentem.

- Ji Byung! Az ott mi a nyakadon? – kérdezte a harapásra nézve. Basszus! Nem húztam fel a sálat.

- Az csak szúnyogcsípés, amit kivakartam – füllentettem

- Mert hallottam a McClod klánról, akik tizenketten vannak. A tagjai SuHo, LuHan, SeHun, Tao, Chen, Kris, D.O., Lay, XiuMin, Kai, Chanyeol és BaekHyun. Mindegyik vámpír egy kivételével, Kai. Ő ember, de csatlakozott hozzájuk, viszont nem akart vámpírrá változni. Nappal egy fiúbanda, éjjel pedig egy vámpírklán.

- Te figyelsz rám egyátalán? Nem is azt mondtam, hogy megharapott egy vámpír, hanem azt, hogy ezek szúnyogcsípések.

- Én már ismerlek annyira, hogy tudom, mikor hazudsz és mikor nem, egyébként ezen látszik, hogy vámpírharapás. Szóval most hazudsz! Igaz?

- Igen. – hajtottam le a fejem

- Melyik harapott meg?

- XiuMin.

- Huh. Akkor jó. SuHo-val vigyázz ő a legerősebb köztük.

- De Kai a barátom – csuklott el a hangom

- Micsoda? – lepődött meg Ji Eun – Ez most komoly?

Bólintottam.

- Azonnal szakítanod kell vele!

- De én szeretem. – sírtam el magam

- Nem is mondta, hogy ő klán tagja?

- Nem – ráztam meg a fejem

- Mekkora egy hazug.

- Ha hazamegyek, kifaggatom. – pakoltam össze a cuccaim

Útközben még beszélgettünk, majd a busz megállt előttünk.

- Szia! – intettem Ji Eun-nak

Bementem, levettem a cipőm, ledobtam a táskám. Elkezdtem összepakolni a holmim egy bőröndbe.

- Ji Byung! Megjöttem! – hallom Kai hangját, majd a motoszkálást, ahogy bejön

- Te meg mit csinálsz? – kérdezte meglepve

- Elköltözöm innen.

- De miért? – kapott a kezem után

- Szakítok veled.

- Hé! Várj! Mi ütött beléd? – kérdezte ingerülten

- Elegem van a folytonos hazugságaidból. Eressz el! – ahelyett hogy elengedte volna a kezem, még jobban megszorította

- Mit hazudtam neked?

- Áú. Ez fáj. – szisszentem fel, mire lazított szorításán – Egy szóval sem mondtad, hogy egy vámpírklán tagja vagy, csak te nem vagy vámpír. Nézd csak meg! Ezt a kedves XiuMin barátod tette – mutattam a nyakamra

- Tudom. Én vittelek haza – halkult el a hangja – De én nem olyan vagyok. Én nem vagyok vámpír.

- Ezek után mégis hogy higgyek neked?

- De én szeretlek. – ellenkezett

- Sajnálom. Én is szerettelek, de ennek most már vége. – kiviharzottam a közös lakásból és hazamentem. Otthon rádőltem az ágyra és csak sírtam.