Gyönyörű nyári nap volt. Ragyogott fenn az ég, lengedezett a
szellő, csicseregtek a madarak. Mint minden ember, én is munkába igyekeztem.
Titkárnőként dolgozom az egyik cégnél. Már öt éve van jogsim, és imádom
vezetni. A lakóhelyemtől félórányira van a munkahelyem. Kocsiba ültem és
elindultam. A tömegközlekedést nem szeretem. Én Szöul külvárosában lakom. Épp
abba az utcába értem, ahol elég kevesen laknak, az amolyan „átkelő” utca, én
így nevezem. J
Éreztem, hogy a kocsim egyre lassul és egyszer csak megállt.
- Na mi van már? – kérdeztem idegesen – Kevés lehet a
benzin? De hát tegnap tankoltam!
Próbáltam indítani, de semmi. Hurrá! Bedöglött.
- Most mit tegyek? El fogok késni – borultam a kormányra
Belenéztem a visszapillantóba, egy motorost láttam
közeledni, lassított, majd megállt. Levette a bukósisakját.
- Elnézést! Segíthetek? - kérdezte
- Hát, ha értesz az autókhoz? – egyből letegeztem, mert
korombelinek tűnt
Kiszálltam és felnyitottam a motorháztetőt.
- A nevem Lee Joon – mutatkozott be
- Az enyém Kim Da Som – hajoltam meg
- Mi történt?
- Elindultam otthonról, és amikor ideértem megállt.
- Nem hallottál semmilyen furcsa, szokatlan hangot?
- Nem.
Nézegette, piszkálgatta egy darabig a motortérben lévő
dolgokat.
- Meg is van a probléma. Eldugult a légszűrő. – szólt végül
– Nincs valami, amivel esetleg meg lehetne törölni?
Átnéztem az egész járművet, de nem találtam.
- Nincs.
- Nem baj, megoldom – és lekapta a fehér trikóját
Elém tárult szépen kidolgozott felsőteste. Zavarba jöttem,
és azt sem tudtam, hogy merre nézzek. Egyszer elkapta tekintetem, amint őt
néztem és elmosolyodott. Megtörölte a légszűrőt.
- Próbáld meg beindítani.
Beindult. Megörültem.
- Köszönöm szépen, hogy megcsináltad, nagyon hálás vagyok.
- Áh. Semmiség.
- Mivel hálálhatom meg?
- Egy ebéddel, mondjuk holnap?
- Rendben. Ööö… nem kéne valamit felvenned?
- De. – és a táskájából elővett egy pólót
- Merre tartasz épp?- kérdeztem
- Az edzőterembe.
Miért akar ez edzőterembe menni, hisz egy álompasi.
- Aha.
- Akkor holnap. Szia! – és elment
Jó kedvvel folytattam az utat. Még éppen odaértem. Igaz
kaptam is érte, hogy késtem, de miután elmeséltem, hogy lerobbant a kocsim,
elnézték nekem.
- Mi ez a jókedv? – kérdezte kolléganőm, aki egyben a
legjobb barátnőm is
- Meghívást kaptam holnap ebédre egy helyes sráccal.
- Tényleg? És, hogy hívják?
- Lee Joon. – mosolyogtam
- Hogy néz ki?
- Magas, barna hajú, barna szemű és izmos.
- Hú, jól nézhet ki. Várj! Mit is mondtál? Izmos?
Elmeséltem barátnőmnek, hogy mi történt reggel. Hát nem
kicsit lepődött meg.
- Majd küldök róla képet.
- Oké és mindent el kell mesélned majd, ami az ebédnél
történt.
Csend.
- Te hiszel a szerelem első látásban? – kérdeztem eltűnődve
- Talán, vagyis nem tudom. Da Som..csak..te..nem..?
- De lehet – pirultam el – Jó inkább hanyagoljuk a témát.
Lejárt a kávészünet, mindenki ment a dolgára. Az ügyfelek
egymást váltották. Alig volt egy kis nyugalmam. Azt hittem rosszul leszek.
Mindig bíztattam magam, hogy még öt percet bírj ki. Végül az utolsó ügyfél is
elment. Vettem egy nagy levegőt, majd kifújtam. Végre vége a napnak.
- Milyen napod volt? – kérdeztem Soo Ra-t kifele menet
- Pff… tűrhető. Neked?
- Sűrű, eléggé elfáradtam. Ne vigyelek haza?
- Azt megköszönném – mosolygott rám
- A barátnőmért bármit – öleltem meg
Az úton nem szóltunk egymáshoz. Megérkeztünk.
- Köszönöm a fuvart. Holnap átjöhetnél vacsorára!
- Rendben, nincs mit. Szia!
Hazafele vettem az irányt. Pont dugóba keveredtem, szóval
várhattam másfél órát. Már kezdett sötétedni, mikor végre hazaértem. Otthon már
várt Caesar.
- Neked is, szia! – simogattam meg buksiját – Éhes vagy?
Adtam neki enni és friss vizet is. Vágytam egy forró fürdőre
ez a fárasztó nap után. Teleengedtem a kádat megfelelő hőmérsékletű vízzel,
majd jól behabosítottam, és nyakig belemerültem. Lehunytam szemeim, izmaimat
ellazítottam és élveztem a nyugalmat. Gyorsan felhúztam pizsamámat.
- Caesar alvás. – kiabáltam neki
Azonnal itt termett, majd felugrott az ágyra. Befeküdtem én
is. Most is a lábamnál aludt el. Reggel jó kedvvel keltem ki az ágyból.
Felöltöztem, majd megreggeliztem. Caesart is megetettem.
- Lehet, hogy ma korábban hazaérek, addig is szia!
Bevágta a bociszemeket, amik a gyengéim.
- Ígérem, ha hazaértem játszok veled – simiztem meg
A délelőtt gyorsan eltelt, alig vártam az ebédet. A közeli
kávézóban beszéltük meg a találkozót. Már várt rám.
- Szia!
- Szia! Ez tiéd – nyújtott át egy szál rózsát
- Köszönöm – szagoltam meg
Rendeltünk magunknak. Amíg az ételekre vártunk, beszélgetünk.
- És mit dolgozol?- kérdeztem
- Autószerelő vagyok.
- Ezt nem is mondtad. Akkor ezért sikerült olyan hamar
rájönnöd a problémára – mosolyodtam el
- Hát igen. És te mivel foglalkozol?
- Titkárnő vagyok az egyik cégnél-
Közben kihozták a rendelést. Még sokat beszélgettünk, majd
lejárt az ebédszünetem.
- Mennem kell.
A pénztárcámért nyúltam és akartam volna fizetni az én
részem, de Joon megfogta a csuklóm.
- Majd én. – kifizette az ebédet
- Köszönöm. Szia! – intettem neki
Visszamentem a munkahelyemre, de a délutánt megkaptuk a
barátnőmmel. Nem kellett dolgoznunk, így hát elmentünk haza. Délután játszottam
Caesar-ral, ahogy megígértem neki, este pedig mentem SooRa-hoz vacsira. Mindent
elmeséltem neki.
- Köszi még egyszer a vacsit. Szia!
Gyalog indultam hisz SooRa nem lakik messze tőlem.
Hazamentem és lefeküdtem aludni. Szombat reggel van. Pihenőnap. Reggelire
készítettem volna magamnak kávét, de elfogyott. Kénytelen leszek leugrani a
boltba. Leszaladtam és kivel találkoztam? Ház persze hogy Joon-nal. Váltottunk
pár szót.
- Nincs kedved velem reggelizni… nálam?
- D-de – lepődött meg az utolsó szavamon
Visszaértünk a lakásomra.
- Ne ijedj majd meg – nyitottam ki az ajtót
- Jézusom… - ugrott egyet
Caesar hangos csaholásba kezdett. Joon-t ugatta.
- Caesar helyedre – utasítottam – Joon nem rossz ember.
Szót fogadva elvonult.
- Nyugi, csak még nem ismer. Gyere beljebb, nem fog bántani.
Megterítettem és főztem kávét is. Közben megreggeliztünk.
- Van mára valami programod? - kérdezte
- Nincs.
- Nem lenne kedved a mai napot velem tölteni?
- De.
- Ok. Most hazamegyek átöltözni, aztán jövök vissza – elment
Elpakoltam, letöröltem az asztalt, majd én is átöltöztem.
Egy farmer vettem fel egy pólóval. Fél óra múlva Joon is visszaért.
- Csinos vagy - bókot
- Köszönöm. Te is jól nézel ki.
- Mihez lenne ma kedved?
- Menjünk sétálni a parkba. Hozzuk Caesart is.
Szeretek a parkban sétálni, mert ez megnyugtat. Itt ki tudok
kicsit kapcsolódni. Elengedtem kutyusomat, hadd szaladgáljon.
- Mesélj kicsit magadról. – ültünk le egy padra
- Hát a szüleimet korán elvesztettem, és a nagynéném nevelt
fel. Kis faluban születtem, ott is éltem le a gyerekkorom. Nagyon szegények
voltunk, néha nem is volt mit ennünk. Barátaim sem voltak, testvérem már halva
született és ez a családunkat nagyon megviselte. – folyt le egy könnycsepp az
arcomon
- Ne haragudj, nem akartam – törölte le
- Semmi baj, megesik az ilyen – szipogtam – Te jössz!
- A szüleim kiskoromban elváltak és édesanyámmal éltem.
Nekem sincs testvérem. Mi már régóta városban lak(t)unk. Ennyi.
- Caesar megyünk – kiabáltam neki – Joon simogasd meg.
- Nem szeretném.
- Na légyszi – néztem rá bociszemekkel
Megforgatta szemeit és megsimogatta.
- Elmegyünk fagyizni? – kérdeztem
- Menjünk.
- Milyent kérsz? – kérdezte
- Hmm… legyen citrom és málna. Köszönöm- vettem el
Visszamentünk hozzám. Levettem a cipőm és leültem a
kanapéra. Joon követte a példámat és leült mellém.
- Itt még fagyis vagy – mondta majd megcsókolt
Ajkai, elváltak egymástól, így bejutást nyert számba. Táncra
hívta nyelvemet. A pillangók a
gyomromban fel-le repdestek. A szívem hevesen kalapált, azt hittem kiszakad a
mellkasomból. Végül levegőhiány miatt váltunk el.
- DaSom szeretlek - suttogta
- Én is Joon! Annyira jó pasi vagy. J - mondtam
Most biztos öntelt arcot vág. XD
