„ Csak fekszem a sötét szobában és
folyamatosan magamat ostorozom azzal, ami történt. Én nem akartam, hogy ez
legyen. Én egyszerűen csak boldog akartam lenni. Boldog vele, de ez az egy nem
lehetséges. Folyamatos sírásom közben a fejemben a baleset képei pörögnek.
Elfelejtenem is nehéz lesz ezt a dolgot, nemhogy őt. Miért velem történt
mindez? Miért?”
- Sziasztok! – léptem be a GOT7 tánctermébe.
- Szia! – köszöntek egy emberként a padlón
kiterülve.
- Szia Jihye! Mizujs? Hogy vannak a többiek? –
jött oda hozzám JB egy ölelésért.
- Hamarosan debütálunk. Már ki van tűzve a nap,
hogy mikor. Jól vannak, beszélnek a barátjukkal.
- De hiszen én itt vagyok, akkor hogyan tudna
velem Soomin beszélgetni? – kelt fel a helyéről Jackson.
- Tudod, Jackson ez a párkapcsolat csak a te
fejedben létezik. – mindenki felnevetett Jackson pedig egy durcis fejet vágott.
- Ugyan hyung, több ezer szép lány él
Koreában. Egyszer majd találkozni fogsz eggyel. – magyarázta neki Yugyeom.
- Mit csinálsz ma este? Jössz velünk vacsizni?
– kérdezte Mark.
- Még nem tudom. Lehet, hogy unniékkal megyek
kajálni vagy… - a mondatom befejezni nem tudtam, mert egy SMS-t kaptam.
Mihi:
„Szia! Délutánra és holnapra is szabadnapot kaptunk,
ezért Min is a barátjával meg én is a barátommal fogom tölteni ezt az időt. A
dorm teljes egészében a tied. ;) Vigyázz magadra! Szeretünk! :* <3”
- Vagyis megyek veletek vacsizni, mert unniék
otthon sem lesznek. Majd csak két nap múlva látom őket.
- Hova mentek ilyen hirtelen? – ugrott fel
Jackson.
- Délután és holnap szabadnaposak vagyunk, így
ők a barátaikkal töltik az időt.
- Komolyan mit lát abban a gyerekben? Én
sokkal jobban nézek ki nála, kedvesebb is vagyok. – kuporodott össze a kanapén.
- Igen, ezek mind igazak Jackson, csak nem
szereti a… Hogyan is mondjam finoman... Hm. A magukat istenítő pasik nem jönnek
be neki. – ültem le mellé. – Viszont hazanézek. Lehet le is zuhanyozok. Jaebum
oppa? Majd csörögsz, ha indultok vacsizni? – búcsúzásképpen mindenkit
megöleltem.
- Persze. Jó legyél és vigyázz magadra. Majd
olyan hét óra fele fogok talán csörögni. – integetett a táncterem közepéről.
Utam elöszőr a mi tánctermünk felé
vezetett. Beléptem a terembe. Lámpák felkapcsolva, a szobában minden
felforgatva. A lámpa itt is fel van kapcsolva. Unniék néha olyan rendetlenek
tudnak lenni. Gyorsan rendet raktam, felkaptam a táskám és a pulcsim. Mielőtt
kiléptem volna a teremből mindenhol lekapcsoltam a világítást. Pakolás közben
még írtam a menedzser oppának, hogy ha még bent van a cégnél, akkor haza tudna-e
vinni. Szerencsémre még itt volt. Gyorsan hazaértem, nem volt most dugó a
városban. A dormba felérve csináltam magamnak egy szendvicset, mivel eddig ma
csak egy müzli szeletet ettem, ami mondhatni a reggelim volt. Az ebédem után
lezuhanyoztam, utána pedig TV-t néztem. Pont egy dorama tegnapi részének az
ismétlését adtak. Megnéztem azt az egy részt, de semmit nem értettem, hogy mi
történik benne.
- Akkor most a csaj valami médium vagy mi? –
kérdeztem magamtól.
Miután feltettem magamnak a költői
kérdést ismét egy SMS-t kaptam. A kijelzőn megjelent néven meglepődtem. Ő rá ma
nem számítottam, de amúgy is fel akartam hívni már őt.
Taeyong:
„Szia! Hallottam, hogy ma, meg holnap szabadnapotok
van. Nem találkoznánk valamelyik nap? J”
Jihye:
„Szia! Ma már foglalt vagyok, de holnap ráérek. J”
Taeyong:
„Okés. Holnap 11-re ott vagyok nálatok. A többi
pedig legyen meglepetés. ;)”
Jihye:
„Veled tölthetem az egész napot, de jó nekem. J”
Taeyong:
„ Úgy bizony. De nekem most mennem kell, sajnos
próba van. L Holnap
találkozunk J”
Jihye:
„Vigyázz magadra!”
Választ nem kaptam. Gondoltam,
azért, mert elkezdődött a próbája. A nap további részében aludtam. Mostanában
amúgy is keveset tudtam pihenni a tánc- és énekpróbák miatt. Álmomból
csengőhangom ébresztett fel. JB volt az.
„
– Szia! Mi most indulunk a cégtől. Kb. mikorra érsz oda a szokásos helyre?”
- Szia! Hát öt perc, míg egy kicsit észhez
térek és utána indulok is. Talán olyan 20 perc és ott vagyok.
„
– Rendben, akkor ott találkozunk. Szia!”
- Szia! – mindketten bontottuk a vonalat. Még
felkaptam a táskám és egy vastagabb pulcsit akartam felhúzni, de nem találtam
egyet sem. Úgy néz ki, mindegyik mosásra vár. Feltúrtam a szobám, de csak egy
vastagot találtam, az pedig Taeyongé volt. Mivel egy kicsit késésben voltam,
így felkaptam azt és már rohantam is az étterembe, ahol enni szoktunk. A
pulcsiját még a múltkori találkozásunkkor adta nekem. Egy kicsit későn kísért
haza, és, hogy meg ne fázzak nekem adta az egyiket – mivel ő általában kettővel
jár, mert, ha az egyikkel történik valami, akkor legyen a másik tiszta – így
még nem volt időm visszaadni neki. De majd holnap visszaadom. Míg oda értem,
egész végig Taeyong férfias illatát éreztem a pulóveren.
- Nahát, az emlegetett kisasszony is
megérkezett hozzánk. Ez több volt, mint húsz perc. – kezdett bele az ál-lecseszésbe
Mark.
- Tudom, de nem azt mondtam, hogy pontosan 20
perc és itt vagyok. – mentem bele az ál-veszekedésbe.
- Ne veszekedjetek, inkább lássatok neki az
ételnek, amit rendeltünk. A kedvencedet hozattuk. – csitított le minket JB.
- Rendben. Köszönöm, hogy rendeltetek nekem
is.– felvettem az evőpálcikát és már neki is láttam az elém rakott ételnek.
- Amúgy holnap mit csinálsz? – kérdezte tőlem
teli szájjal Jackson.
- Taeyonggal leszek. – válaszoltam neki.
- Taeyong? Az NCT-s Taeyong? – kérdezte Mark.
- Ismersz más Taeyongot? – kérdeztem vissza.
- Nem.
- Szia! – ezer wattos mosolyt kaptam.
- Szia, gyere be! – mosolyogtam vissza rá.
- Rendben. Hű, de csini valaki. – mért végig.
- Köszönöm. Te is jól nézel ki. – ő egy fekete
nadrágot és egy sima, egyszerű fehér pólót viselt. – Mit fogunk ma csinálni? –
tettem fel már vagy ezredszerre a kérdést.
- Hát először úgy gondoltam, hogy egy kicsit
itt maradunk és beszélgetünk, vagy a B terv az, hogy elsétálunk az étteremig,
ahol helyet foglaltam nekünk ebédre. – mosolygott még mindig rám.
- Hm, legyen inkább a B terv, az jobban
hangzik. – nevettem el magam.
- Akkor induljunk is. – karolt belém.
- Mi újság van a JYP-nél? – kezdett bele a
beszélgetésbe, mikor kiértünk az utcára.
- Az az újság van, hogy hamarosan debütálni
fogok, mint a JYP új lánybandája. – újságoltam el neki a nagy hírt.
- Wow, akkor majd megkérem a CEO-nimet, hogy
énekelhessek veled egy dalt. – kacsintott rám.
- Remélem meg fogja engedni, hogy egy dal
erejéig együtt működjünk. – most én karoltam át őt.
- Én is ebben reménykedem. Szerintem már
holnap neki állhatok könyörögni. – nevetett fel majd rátette a kezét az
enyémre, ami az ő karján pihent.
- Amúgy milyen érzés a színpadon állni? – egy
kicsit kérdezgettem az idol létről.
- Az érzés leírhatatlan. Szavakba önteni nem
tudom, hogy milyen nagyszerű a színpadon lenni, vagy az, amikor a fanok a
nevedet kántálják. Imádok ott lenni. Remélem neked is tetszeni fog majd. –
ölelt meg.
Egy óra alatt oda is értünk az
étterembe. Míg sétáltunk, sokat beszélgettünk, nevettünk egymáson. Jól éreztem
magam vele.
- Köszönöm.
- Ugyan, ez egy úriember dolga, hogy segítsen
a hölgynek, nem? – kérdezte miután segített nekem, aztán ő is a helyére sétált.
Velem szemben foglalt helyet.
- Végülis de. – helyeseltem.
- Tudod, elterveztem az egész napot. Remélem
semmi nem szól közbe. – tette le az asztalra a telefonját. – Ebédre pedig a
kedvencedet rendeltem, Carbonara spagettit.
- Ezt a sok mindent, mikor tervezted meg? –
kérdeztem tőle, mikor a letették elénk a tányérokat.
- Szabadidőmben, a foglalást tegnap intéztem,
mert mikor megkérdeztelek csak akkor tudtam pontos időt mondani az étteremnek.
– mosolygott rám.
Válaszként csak visszamosolyogtam
rá. Ebéd közben is csak beszélgettünk.
- Talán azt a harmadik gombóc fagyit nem
kellett volna megennem. Olyan érzésem van, mintha mindjárt kipukkadnék. –
simogattam a teli pocakomat.
- Ya, a felét én ettem meg. De lehet, hogy nem
kellett volna még azt is megenned. Most olyan a hasad, mintha kisbaba lenne benne.
– tette a kezét a pocimra és megsimogatta azt, mintha tényleg terhes lennék.
- Ya, nem vagyok terhes. – vettem el a kezét a
hasamról. – Csak teleettem magam.
- Persze, és ezt higgyem is el? – nézett rám
olyan nemhiszekneked fejjel. – Nyugi csak viccelek. Tudom, hogy nem vársz babát.
– nevetett fel. – Mehetünk a következő helyszínre? – fogta meg a kezem és a
karjára rakta.
A következő program a mozi volt.
Itt elég sok ember volt, így Taeyong felvette magára a maszkot meg a sapkát.
Persze a film alatt levette ezeket magáról. Egy romantikus vígjátékot néztünk
meg. Kicsit csodálkoztam, hogy nyálas filmet nézünk, hiszem Taeyong nem szereti
az ilyet. Mikor megkérdeztem tőle, ő azt válaszolta, hogy erre nagyon is
kíváncsi volt.
- Egy romantikus filmre vagy TE kíváncsi, aki
inkább vígjátékokat néz? – tettem fel a költői kérdést.
- Pszt. Inkább nézd a filmet, mert ránk fognak
szólni, hogy maradjunk csendben.
- Jó, csendben maradok. – válasza csak egy
gyengéd mosoly volt.
Mozi után beültünk egy kávézóba a
plázában. Kerestünk egy eldugottabb helyet és kiveséztük a filmet. Mikor elindultunk
megcsörrent a telefonja.
- Szia, Ten! Mi… - befejezni a mondatát nem
tudta. Gondolom Ten félbeszakította a mondanivalójával. – Muszáj? Rendben,
indulunk. Akkor később találkozunk. Szia! Oh, várj, valaki elhozza a kocsimat
Jihye-ék dormjától? Okés, köszi. Még egyszer, szia!
- Történt valami? – közben a telefonját
eltette. Kezemet megfogta és maga után húzott. – Hé, Taeyong! Történt valami? –
tettem fel újra a kérdést.
- Sajnos igen. Nem kell semmi rosszra
gondolni. Csak az előbb hívta a többieket a menedzser, hogy este mégis van
próbánk. Azt meg nem csinálhatom meg, hogy nem leszek ott, mert a CEO-nim meg
akarja nézni, hogyan haladunk a próbákkal. Egy ideig el tudlak kísérni utána
megyek a kiadóhoz.
- Rendben. – válaszoltam.
Most nem beszélgettünk olyan sokat,
hiszen láttam Taeyongon, hogy nem nagyon örül annak, hogy be kell mennie
próbára.
- Idáig tudtalak csak elkísérni. Innentől már
hazatalálsz, ugye? – állított szembe magával.
- Persze, hogy hazatalálok, de te si… -
mondatomat egy csapat rajongó szakította félbe.
- Taeyong oppa! Szia!
- Ma is jól nézel ki oppa!
- Együtt vagytok?
- Nagyon aranyosak vagytok együtt! –
rohamoztak meg minket.
- Sok boldogságot nektek oppa! – és már tovább
is álltak.
- Azta, ezt gyorsan megúsztam. De nekem most
mennem kell. Majd este beszélünk. – búcsúként egy puszit kaptam a homlokomra.
Taeyong
szemszöge:
Miután elbúcsúztam tőle, rohantam a
kiadóba. Nagyon meglepődtem, hogy a főnök is ott lesz a próbán. Mikor beértem, már
mindenki ott volt. A srácokkal együtt bemelegítettünk, közben a fiúk a mai
napról kérdezgettek engem.
- Majd este elmesélem nektek az egész napot,
de most kezdjük el a próbát.
2 órán keresztül gyakoroltunk.
Mindenki fáradtan terült el a próbaterem padlóján.
- Ah, végre egy kicsit pihenhetek. Már azt
hittem, hogy soha sem lesz vége az utolsó számnak.
- Srácok légyszi maradjatok egy kicsit
csendben.
- Jihye-t hívod? – kérdezte Ten.
- Nem Mihi hívott vagy ötször.
„
– Szia Taeyong!” – szólt bele
Mihi a telefonba.
- Szia! Miért kerestél? – kérdeztem tőle.
„
– Valami szörnyű dolog történt.”
– elkezdtem egy kicsit aggódni. Remélem nem Jihye-vel történt valami.
- Mondjad már mi történt!
„
– Jihye kórházba került.” – kibökte azt
az egy mondatot, amit nem akartam hallani. Nem akartam hinni neki.
- Az nem lehet. Nem lehet, hogy kórházba
került. Mi történt? Tudod, mit? Mondd meg annak a kórháznak a címét, amelyikben
van! Azonnal odamegyek. – a vonalat rögtön bontottam.
Cuccaimat gyorsan felkaptam,
telefonomat zsebre raktam, de előtte megnéztem a címet, amit Mihi küldött és
már indultam is a kórházba.
- Ya! Taeyong!
- Hyung! Hova mész? – kérdezték tőlem.
- Most nem érek rá. A kórházba kell mennem.
- Történt valami? – kiabált utánam Winwin.
- Igen. Jihye kórházba került. – valamit még
utánam kiabáltak a fiúk, de már nem hallottam. Ahogy csak tudtam, a kórházba
siettem. Mivel este volt, így nem volt olyan sok autós Szöul utcáin. Az
odavezető úton egész végig azon gondolkoztam, hogy mi történhetett, hogy
kórházba került. Pont a mai napon, mikor olyan jól éreztük magunkat. A kórházba
érve azonnal megkérdeztem az egyik nővérkétől, hogy hol találom Jihye-t. Ezután
rohantam is ahhoz a szobához. Kint senkit nem találtam, így bekopogtam. Az
ajtót Soomin nyitotta ki.
- Jó, hogy itt vagy. Beszéljünk kint légyszi.
Vannak elegen ott bent. – bökött fejével a most már csukott ajtó felé.
- Mi történt? – kezdtem el a beszélgetést.
- Egyelőre mi csak annyit tudunk, hogy valaki
vagy valakik megverték őt. Elég erős ütéseket kapott, így elvesztette az
eszméletét, de szerencsére felébredt. Most jelen pillanatban alszik. A doki azt
mondta, hogy hamar rendbe jön. Agyrázkodása és komolyabb sérülése szerencsére nincs, csak horzsolások
vannak a karján és a lábán.
- És ez mikor történt? – nem tudtam a szemébe nézni,
hiszen bűnösnek éreztem magam, amiatt, hogy nem tudtam őt megvédeni. Bár nem
vagyunk együtt, mégis úgy érzem, hogy meg kell őt védenem.
- Sajnos azt sem tudjuk. Mivel mikor felkelt, nem
szólt senkihez semmit, csak sírt. Alig tudtuk megnyugtatni őt. Mark volt az,
aki nagy nehezen lecsillapította. – Mark neve hallatán összeszorítottam az
öklöm. Nem esett jól, hogy ő vigasztalta meg. Nekem kellett volna mellette
lennem, nem neki. – Te nem tudsz valamit? – zökkentett ki a gondolatmenetemből.
- Nem. Mióta elváltunk, nem beszéltem vele.
- Nem történt semmi olyan, amit meg tudnál
említeni a rendőrségnek?
- Nem. Vagyis várj. Mielőtt eljöttem tőle pár
fannal találkoztunk, akik köszöntek nekünk, meg azt mondták, hogy aranyosak
vagyunk együtt. Aztán elmentek. Én elbúcsúztam tőle és idáig nem tudtam, hogy
mi a helyzet.
- Reménykedj abban, hogy nem a fanjaid
csináltak valamit vele. Gyere, nézd meg, hogy van. – kinyitotta a szoba
ajtaját. Mindketten bementünk. A szobában ott volt az egész GOT7 és Jihye két
csapattársa. Belépésem után minden szem rám szegeződött. Mark elég mérgesen
nézett rám, de az ő véleménye pont nem érdekelt.
- Jobban lesz, ugye? – kérdeztem az ágy
mellett ülő JB-től.
- Persze, hogy jobban lesz. Hamar fel fog
épülni, hiszen Jihye elég erős. – válaszolt helyette Jackson. Mark még mindig
nem vette le rólam a szemét.
- Ezt te csináltad vele? – szűrte ki a fogai
között.
- Tessék? – válaszoltam neki.
- Igen, jól hallottad. Te csináltad ezt az
egészet? A te műved, hogy Jihye most itt fekszik?
- Mark ezt nem kellene. Taeyong biztos, hogy
nem ártana neki. – szólt közbe JB.
- Képzeld el, Mark, nem én voltam. Mi okom
lett volna arra, hogy őt bántsam? Megmondanád nekem? Hiszen szeretem őt. Mi a
fenének bántanám, ha egyszer szeretem? – kezdtem el vele kiabálni.
- Srácok nyugi. Ezt nem itt kellene
megvitatnotok. – nyugtatott minket Mihi.
- Én inkább elmegyek. Ha még egy percnél is
tovább kell szívnom vele egy levegőt, azt nem bírnám ki.
- Mark gyere vissza. Legalább Jihye miatt
maradj itt. – ment utána Jackson.
A kis vita után nem szóltunk
egymáshoz. Mindenki csendben ült a helyén és nézte a csendben alvó leányzót.