Zelo oneshot

Fél órája csak forgolódtam az ágyamban, nem jön álom a szememre. Még amikor először találkoztam a B.A.P-vel Zelo-tól  kaptam egy macit, amit Bumi-nak neveztem el nem tudom miért. Azóta avval alszom. Ránéztem a telefonomra : éjfél és még mindig ébren vagyok. Azon gondolkoztam, hogy át-e menjek Zelo-hoz vagy ne. Végül annál maradtam, hogy átmegyek. Kimásztam az ágyból, csendesen kinyitottam a szobám ajtaját, és elindultam Zelo szobája felé a macival a kezemben. Benyitottam.

- Zelo alszol már? – suttogtam

- Erin valami baj van? – kérdezte aggódva

- Nincs semmi, csak nem bírok aludni. Gondoltam átjövök és megkérdezem, hogy te mit szoktál csinálni, ha nem bírsz aludni – mondtam

- Hát.. megpróbálom kiüríteni a fejem, nem gondolni semmire – felelte

- De, ha... már itt vagy…aludj… itt… velem – ajánlotta fel

Nem mondtam semmit, gyorsan bebújtam mellé. Egymásnak háttal feküdtünk.

- Jóét – mondta Zelo

- Neked is.

„Vacsora után Zelo-val elmentünk sétálni. A parkba mentünk. Gyorsan telt az idő, ahogy beszélgettünk. Hirtelen erős ütést éreztem a tarkómon és utána teljes sötétség… Egy furgonban ébredtem összekötött kezekkel, lábakkal, és beragasztott szájjal. Körülnéztem Zelo is ugyanúgy volt bekötözve, mint én. Odakúsztam mellé. Öt maszkos férvi volt a kocsiban. Egy raktárhelyiségbe vittek minket.

- Te menj ki őrködni - mutatott az egyikre

Levették a szánkról a ragasztót.

- ÁÚ… ez fájt – szólaltam meg

- Kit érdekel? Na…hol van a pénz?- kérdezte a főnökük

- Milyen pénz? – értetlenkedett Zelo

- Főnök, a zsaruk – jött be az, aki őrködni volt

- Te jössz velünk – mutatott rám a főnökük

- Nee… Zelo nee.. – kiabáltam”

Arra ébredtem, hogy valaki mondja a nevem.

- Erin..... Erin nyugi – hallottam Zelo hangját, éreztem, ahogy megölel

Felriadtam és én is átkaroltam. Megnyugodtam, hogy itt volt mellette, hogy ez az egész csak egy rossz álom. Kérte, hogy meséljem el neki. Elmondtam.

- Nyugi. Nincs semmi baj – mondta

- Tudom, de nagyon rossz álom volt. Legalábbis én úgy érzem.

- Ez csak egy jelentéktelen álom. Aludj tovább – mondta és már aludtunk is.

Reggel furcsálltam, hogy nem hallottam a telefonomat csörögni, hogy ideje lenne felkelni. Egyből kipattantak a szemeim és észrevettem, hogy Zelo arca nagyon közel van az enyémhez és engem néz.

- Jézusom Zelo! – eszméltem fel

- Hány óra? El fogok késni! – ültem fel az ágyban

- Erin hova akarsz menni szombat reggel? – kérdezte

- Mi? Ma szombat van? Akkor sehova – dőltem vissza

- Mióta vagy fent? – fordultam felé

- Fél órája kb.

- Miért nem keltettél fel? – akadtam ki

Nem akartalak…. Olyan szép vagy,amikor alszol

- Ya! Zelo nem! – húztam a fejemre a takarót már amennyire bírtam

- De komolyan. Gyönyörű vagy – húzta le a fejemről

- Köszönöm – pirultam el

Mire észhez tértem volna Zelo ajkai az enyémet kóstolgatták. Ajkai puhák voltak. Lágyan és érzékien csókolt. Végül levegőhiány miatt váltunk el. Az eset után nem jutottam szóhoz, csak nagyokat pislogtam.

- Erin szeretnék valamit kérdezni tőled – törte meg a csendet

- Leszel a barátnőm? – kérdezte végül

Egy pár másodpercig csak néztem ki a fejemből a sokk hatása miatt. De miért pont én? Ezerszer szebb lányok vannak még rajtam kívül, és pont én?

- Igen te nagy gyerek – öleltem meg

A szemei csak úgy csillogtak az örömtől. Nagyon boldognak tűnt. Hát még én mennyire boldog voltam. Madarat lehetett volna fogatni velem. J

- Ma kirándulni megyünk, és jössz te is velünk, de előbb készíts nekünk reggelit. – mondta és felkapott a vállára

- Zelo! Tegyél le! – kapálóztam

Mintha csak a falnak beszéltem volna. Meg se hallotta. Ch… Ezt még megbánod. Ahogy leértünk az emeletről letett. Szilárd talaj a lábam alatt. Végre. A konyhában DaeHyun állt ott tiszta kómásan, szerintem még félig aludt. Palacsinta lesz reggelire.

- Dae – tettem a vállára a kezem

- Mi? Hol? – „kelt fel”

- Menj. Majd én megcsinálom – mondtam

Ezzel elviharzott. Gyorsan megreggeliztünk, majd felmentünk átöltözni. A fontosabb dolgokat bepakoltam egy táskába, de a telefonomat nem találtam. Feltúrtam az egész szobám a kis kütyüért.

- Ezt keresed? – kérdezte Zelo az ajtóban állva

- Igen. Köszönöm. – vettem volna el ha nem húzza el előlem

- Mit kapok cserébe?

- Aish –puffogtam magamba

Kezeimet nyaka köré fontam és megcsókoltam.

- Khm… - köszörülte a torkát YongGuk megzavarva a romantikus pillanatot

Hirtelen szétrebbentünk.

- Tudtam, hogy össze fogtok jönni - bólogatott

- Öhm…YongGuk….szeretnénk még valamit befejezni – mondta Zelo

- Jó oké, már itt sem vagyok – ezzel elment

- Hol is tartottunk? – kérdezte kajánul vigyorogva

- Azt hiszem itt – és megcsókoltam

Hosszú szenvedélyes csók volt.

- Nem kéne indulnunk? – szakítottam meg a csókot

- De menjünk.

Leértünk az emeletről és a többiek elkezdtek tapsolni és gratulálni. Először csak néztem nagyokat mire ez a nagy felhajtás, de aztán leesett. Hm… YongGuk elmondta. Ezért még számolunk Bang.

- Mehetünk? –kérdezte YoungJae

- Igen – mondtuk egyszerre mindannyian

Akkor kalandra fel! J