Az ajándék

Ma szabadnapom van és úgy döntöttem vásárolgatok kicsit. Vettem pár új ruhát és egy két apróságot. A zsebemben elkezdett rezegni a telefonom. Kivettem, majd megnéztem és a barátnőmtől kaptam SMS-t. A nagy olvasásba belemerülve véletlenül nekimentem valakinek.

- Bocsi, ne haragudj. – kértem elnézést, de nem néztem rá

- Minnie? – hallottam az ismerős hangot

- Tao? – felnéztem és ő állt előttem. Eldobtam a kezemben lévő táskákat és a nyakába ugrottam. Megpörgetett, majd letett.

- Te hogy kerülsz ide? – kérdem tőle

- Kaptam egy kis munkát.

- De itt Budapesten? – lepődtem meg

- Igen.

- Gyere, menjünk el kávézni – ajánlottam fel, amibe beleegyezett. Elmentünk a közeli kávézóba. Megrendeltük a kávénkat. Amíg a rendeléseinkre vártunk, beszélgettünk.

- Nagyon régen láttalak titeket. Hány éve is volt? Talán 5? – gondolkodtam hangosan

- Igen, elég régen volt már.

- És hogy vagytok?

- Nagyon jól. Sok a munka, sokat utazgatunk, koncertezünk. Hiányzol ám a fiúknak, de legfőképpen XiuMin-nek.

- Jajj a kis Baozi.  – mosolyodtam el. Közben kihozták a kávéinkat.

- És meddig maradsz Magyarországon? – ittam bele a kávémba

- Egy napot. Holnap indulok vissza…. Nem jössz velem vissza Koreába?

A kávémat majdnem visszaköptem a csészébe, annyira meglepett, amit Tao mondott az imént.

- Ezt most komolyan kérded?

- Nae. – bólintott

Végül is elmehetek hisz már régen láttam a srácokat. Kíváncsi vagyok ki mennyit változott. Az öt év hosszú idő.

- Menjünk. – egyeztem bele. Megittuk a kávénkat, majd elmentünk sétálni. Rengeteget beszélgettünk mindenféléről.

- Lassan mennem kell, mert még keresnem kell egy szállást – mondta Tao

- Mi lenne, ha nálam aludnál?

- Nem lenne gond?

- Persze hogy nem. Barátoknak bármit.

Elindultunk haza. Nem lakom messze a belvárostól. Félórányi séta után megérkeztünk.

Panelben lakom, nem találtam másik lakást. Minek is, hisz egyedül élek. Felesleges lenne egy nagy ház nekem. Felmentünk a harmadik emeletre. Előkerestem a kulcsot, majd kinyitottam az ajtót és lepakoltam a cuccokat.

- Éhes vagy? – kérdeztem

- Igen. Már régen ettem. – ült le az étkezőasztalhoz. Gyorsan összedobtam két szendvicset. Az egyiket odaadtam neki a másikat megettem én.

- Nagyon otthonos ez a lakás. – nézett körbe

- Köszönöm.  – mosolyodtam el. Már beesteledett. Van egy vendégszobám, ott ágyaztam meg Tao-nak.

- Hát… pizsamát nem tudok adni. – mosolyogtam kínosan

- Nem baj. Nem kell. Majd alszom a ruhámban.

- Oké, akkor én mentem fürödni.

Fél óra múlva frissen és üdén tértem vissza.

- Törölközőt a felső polcon találsz. – szóltam utána

Amíg Tao fürdött addig én egy bőröndbe összepakoltam pár holmit. Sikerült annyit beleraknom, hogy még bebírjam cipzárazni, mert hajlamos vagyok túl sok mindent elpakolni. Elraktam az egyik tegnap vett kis apróságot is. Végeztem a pakolással majd visszamentem nappaliba tévézni. Addigra már Tao is végzett. Beugrott, hogy én nem vettem meg a repülőjegyet így nem fogok tudni Koreába utazni. Elszomorodtam.

- Tao… én nem megyek veled, mert nem vettem repülőjegyet.

- Ne aggódj, már megvan.

- De hogy?

- Az titok.

- Van egy olyan érzésem, hogy te csak azért jöttél Budapestre, hogy engem visszavihess Koreába. – sunyin néztem rá

- Á – ásított egyet. – Megyek, lefekszem, hisz holnap korán indulunk. Jó éjt! – ezzel elment

Én is nyugovóra tértem.

Hajnalban arra ébredtem, hogy valaki kelteget.

- Jó reggelt! Készülj, mert nemsokára indulunk. – mondta majd kiment

Ránéztem az órámra, ami hatot mutatott. Kivánszorogtam az ágyból, majd hozzáfogtam készülődni. Elvégeztem a reggeli teendőimet és főztem kávét is. Megittuk, majd kihoztam a bőröndömet.

- Kész vagy? Indulhatunk? – kérdezte Tao

- Igen. – leellenőriztem, hogy minden rendben van-e. Bezártam az ajtót és elindultunk. Odaértünk, átestünk az összes ellenőrzésen. A gépünk fél nyolckor indult. Nem sokra emlékszem az útból mert valószínűleg elaludtam. Az álmomban Lala földön jártam…

Felriadtam.

- Hol vagyunk? – kérdeztem

- Fél óra múlva landolunk. Egyébként az egész utat átaludtad te hétalvó. – mosolygott rám Tao

- Hát én már csak ilyen vagyok.  – nevettem el magam. Pár perc múlva leszálltunk.

- Úristen, de régen voltam már itt. – fogtam meg a bőröndömet

- Hát igen. Hívok taxit.

- Rendben.

Tíz perc múlva megjött a fuvarunk. Beszálltunk, Tao elmondta a sofőrnek a címet. Egy órás kocsikázás után megérkeztünk. Egy hatalmas háznál álltunk meg. Én csak ámultam tátott szájjal. Amikor elutaztam, akkor a fiúk még nem ilyenben laktak.

- Csukd be a szád, még a végén belerepül egy légy. – nevetett Tao

Becsuktam a beszélőkém még mielőtt Tao-nak igaza lesz. Elindult én meg követtem őt. Egyszer csak megállt az egyik ajtó előtt és benyitott. Levettük a cipőinket és a kabátunkat az előszobában.

- Megjöttem. – kiabálja el magát Tao.  Suho jött elő.

- Minnie? – kérdezte meglepve. Ahogy megláttam egyből odarohantam hozzá és megöleltem.

- Oppa, hiányoztál.

A többiek is előjöttek és rendesen meglepődtek.

- Minnie? – kérdezte Chanyeol, majd odajött hozzám és jól megszorongatott.

- Te nem változtál semmit. – mondtam neki

- Mi ez a nagy hangzavar? – jött le XiuMin az emeletről

- Minnie? – nézett rám nagy szemekkel

- Baozi. – rohantam oda hozzá. Felkapott és megpörgetett.

- Hiányoztál és ti is. – mondtam

- Hyung, boldog születésnapot! – mondta Tao

- Ennél szebb születésnapi ajándékot nem is kaphattam volna. Köszönöm, hogy elhoztad Minnie-t.

- Én vagyok az ajándék? – lepődtem meg

- Félig meddig igen.

- Csoportos ölelés – így a maknae. Miután mindenki jól megölelgetett úgy hogy már alig kaptam levegőt, eszembe jutott valami. Előkerestem a bőröndből a kis dobozkát.

- Boldog születésnapot! – nyújtottam át. Kinyitotta és az arckifejezéséből azt vettem ki, hogy tetszik neki.

- Köszönöm. – puszilt meg