- Szia, _____.
- Oh, jó napot Mrs. Kim.
- Tudom, hogy Hanbin sokat dolgozik, de tudnál vigyázni
Hanbyul-ra egy napig?
- Természetesen. - feleltem örömmel
- De ha nem érsz rá, akkor kerítek valahonnan egy
bébiszittert.
- Nem szükséges.
- Elbírsz vele egyedül?
- Persze. Már nagylány. Megértjük egymást, amúgy is már
régen láttam, kíváncsi vagyok, hogy mennyit nőtt mióta utoljára láttam.
- Rendben. Köszönöm. Kb. fél óra múlva ott leszünk. -
tette le
Csengettek.
- Jó napot. - hajoltam meg - Szia Hanbyul.
- Szia unnie. - integetett
- Jó legyél és fogadj szót ____ unnie-nak. - guggolt le a lányához és
megölelte
- Akkor holnap jövök érte. Szia.
- Vigyázzon magára. Viszlát.
- Na, mit szeretnél csinálni?
- Mese. Nézhetek mesét unnie?
- Persze. - simogattam meg a buksiját - Pororo. Ugye?
Bólintott. Mivel nekem sem volt semmi dolgom, leültem
Hanbyul mellé és együtt néztük a mesét.
- Omo, de kár hogy vége. - szomorodott el
- Holnap is lesz, ne szomorkodj. Segítesz unnie-nak
ebédet főzni?
- Nae.
Gyors összedobtunk egy kis rament, majd jóízűen
megebédeltünk.
- Tele vagyok. - fogta a pocakját
Elpakoltam a tányérokat az asztalról és letöröltem azt.
- Segítek.
Felültettem Hanbyul-t a konyhapultra, majd engedtem a
mosogatóba vizet.
- Te adogasd a koszos edényeket, majd én elmosom. Oké?
Bólintott beleegyezően.
- Álmos vagy? - kérdeztem miután láttam, hogy a szemét
dörzsöli
- Nae.
- Gyere, menjünk aludni. - nyújtottam a kezem felé, amit
meg is fogott
- Unnie énekelsz nekem? - kérdezte miután már befeküdt az
ágyba
Énekeltem neki egy gyerekdalt, majd miután elaludt,
csendben kiosontam a szobából. Leültem a nappaliba olvasni.
Bő egy óra múlva egy álmos Hanbyul jött ki a szobából.
- Unnie, elmegyünk oppához?
- Szeretnél?
Bólogatott.
- Oké, de előtte öltözzünk át. Rendben? Mit szeretnél
felhúzni?
Egy kantáros farmert és egy piros pólót vett ki a
táskájából. Gyors ráadtam, majd úgy döntöttem, hogy én is így öltözöm fel.
Hanbyul már nagyon izgatott volt. Alig bírt magával.
Hanbin-nak egy szót sem szóltunk, úgyhogy meglepi lesz neki a látogatásunk.
Odaosontunk a táncteremhez, majd bekukucskáltunk az ablakon. Chanwoo az ajtó
fele mutogatott. Leraktam Hanbyul-t, aki szinte berontott a terembe és
odarohant Hanbin-hoz.
- Oppa.
Ahogy láttam, meglepődött amint meglátta a húgát.
- Hát te? - vette fel a karjába
- Unnie vigyáz rám, míg anya haza nem jön. - mutatott
felém
- Sziasztok. - léptem be
- Úgy látom összeöltöztetek. - adott egy csókot - Hogy
van az én kis hercegnőm? - nézte mosolyogva a húgát
- Ya, és akkor én mi vagyok?- vágtam egy durcis fejet
- Te a Királylányom. - nevette el magát Hanbin
Jól elidőztünk a YG-ba. Tablo oppa behozta Haru-t így
Hanbyul játszott egy kicsit vele. Indulás előtt még megnéztük a 2NE1-os unnikat
és a BigBang oppáit.
Már este volt mikor hazaértünk. Hanbyul-al leültünk
tv-zni. Annyira elfáradt, hogy elaludt az ölemben. Én is éreztem, hogy egyre
nehezebbek a szemhéjaim, majd lecsukódtak. Nem tudom hány óra lehetett, mikor
arra eszméltem fel, hogy valaki szólítgat.
-Jagi. - suttogta
- Hanbin?
- Gyertek. Menjünk lefeküdni.
Felvette a húgát, majd megfogta a kezem és bementünk a
szobába.
- Nem kellett volna megvárni. - mondta miután letette
Hanbyul-t az ágyra
- Nem is terveztük, egyszer csak elaludt az ölemben, majd
én is elszundítottam.
Reggel felébredtem és azt láttam, hogy Hanbyul már ül az
ágyon.
- Jó reggelt unnie!
- Neked is. Gyere. - fogtam meg a kezét - Hagyjuk oppát
aludni.
Gyorsan felöltöztünk és csináltunk reggelit is.
- Anyukád nem mondta, hogy pontosan mikor is jön?
- Aniya.
- Jó reggelt!
- Oppa! - szalad oda hozzá Hanbyul - Csináltunk reggelit,
gyere, egyél velünk. - húzta maga után a bátyját
Leültünk és megreggeliztünk. Hanbyul-nak bekapcsoltam a
mesét és miközben ő tévézett, mi addig Hanbin-nal elmosogattunk.
Csengettek.
- Nyitom. - indult meg barátom az ajtó felé
- Omma.
- Jó napot! - köszöntem miután Mrs. Kim beljebb jött
- Omma. - ugrott fel a kanapéról Hanbyul
- Ugye jó voltál? - kérdezte tőle mire ő csak bólogatott
- Nem volt vele semmi gond? - fordult felém
- Nagyon jó kislány volt. - simogattam meg a buksiját
-Omma, máskor is vigyázhat rám ____ unnie?
- Hát, ha nincs ellenére?
- Nincs. Bármikor vigyázok erre a tündérre.
- Köszönöm. Gyere Hanbyul, hagyjuk magukra a fiatalokat.
- fogta meg a kislány kezét
Kikísértük őket.
- Sziasztok! - integetett Hanbyul
- Olyan jól bánsz a húgommal, hogy már megfordult a
fejemben, hogy…. - ölelt meg hátulról Hanbin
- Oppa, de tudod, hogy még nem lehet. - akadtam ki
- Tudom. Nem most majd később.
- Mi van, hogy ha akkor már nem velem leszel együtt?
- Olyan nem lesz, mert örökre veled maradok, történjen
bármi is.
