Yongguk oneshot

Él Myeongdong-ban egy sötét lelkű kegyetlen ember. A neve Bang Yong Guk. Ő rengeteg emberi életet oltott már ki és a mészárlást még mindig folytatja. Annyit kell róla tudni, hogy a szüleit nagyon fiatalon elvesztette és ezután a nagyvárosi gettóban nevelkedett. Volt egy időszak, mikor barátokra lelt. Nagyon jól kijöttek egymással, ám egyik nap megpróbálta megölni az egyiküket, de nem sikerült neki, mert a többiek észrevették, hogy mire készül. Úgy döntöttek nem barátkoznak többé vele ezután. Megint magára maradt. A fejébe vette, hogy addig nem nyugszik, amíg meg nem öli őket.

A rendőrség is körözi, még nekik sem sikerült elkapniuk. Azt mondják, hogy az egykori Myeongdong-i börtönben él. Az épületet már 2007-ben bezárták, mert nem felelt meg az egészségügyi előírásoknak. Azóta ott áll üresen és elhagyatva.

Az emberek nem mernek kilépni az utcára, mert félnek, hogy egyszer elrabolja őket és végez velük.

- Himchan nézzük meg. – nyavalygott a lány barátjának

- Mimi nem lehet. Azt akarod, hogy elraboljon és megöljön?

- Nem. – szomorodott el a lány

Mimi és Himchan a középiskola óta ismerik egymást és most ugyanarra az egyetemre járnak. Nagyon jó barátságban vannak. Szint testvérek is lehetnének, olyan közel állnak egymáshoz.

A kollégiumuk, amelyben laknak, kétutcányira van az elhagyatott börtöntől.

- Noona, gyere már! Ne bámészkodj! – szólt rá a legfiatalabb

Miminek Himchan-on kívül van még négy barátja, Zelo, Youngjae, Daehyun és Jongup, de Himchan –hoz áll a legközelebb.

A koliban hárman osztoznak egy szobán. Mimi Himchan-nal és Zelo-val van egy szobában. Dae, Youngjae és Uppie a mellettük lévőben laknak.

Mimi és a fiúk általában együtt szoktak hazamenni, de ma a lánynak angol szakköre van, ezért egyedül kell visszamennie a kollégiumba. Suli után el is indult, de Mimi egy kíváncsi természetű lány és már meg akarta régebben is nézni közelebbről a börtönt - a tiltások ellenére is – ezért úgy döntött – mivel most egyedül van, és nem tiltja meg neki senki, hogy bemenjen – bemerészkedett. A kis ablakokon beszűrődött a fény, ezzel félhomályt teremtve. A poros földön a törött üvegszilánkok ropogtak a lába alatt. A szobában szanaszét voltak az asztalok és a székek. Még csak az első helyiség felénél járhatott, mikor hangokat hallott. Odakapta a fejét, de nem látott semmit. Megijedt és futásnak eredt, de útközben megbotlott valamiben és elesett. Ráesett a törött üvegszilánkokra, melyek felhasították a tenyerén a bőrt. Gyorsan felállt és továbbsietett a kijárat felé, de ekkor valaki hátulról befogta a száját és leütötte.

Mimi egy oszlophoz kötözve tért magához. Körbenézett és egy szobában találta magát, melyben volt egy szekrény, egy asztal és egy matrac. A matracon ült egy tetőtől talpig fekete ruhába burkolózott maszkos férfi.

- Na, végre hogy felébredtél. Meg ne próbálj kiabálni, különben lelőlek! – mondta mogorván és a lány felé ment

Mimi nagyon félt, nem tudta mit akarhat tőle Yongguk.

- Mit akar tőlem? – sírt

- Majd meglátod kislány.

- Meg fogok halni?

- Hamarosan. – mosolygott gonoszul Yongguk

Mimi belátta, hogy hiba volt idejönnie. Hallgatnia kellett volna Himchan-ra.

- Eközben a koliban –

- Hol van már Mimi? –idegeskedett Himchan

- Nem tudom. Hívd fel. – mondta Zelo

Felhívták a lányt. Kicsengett a telefonja, de nem vette fel.

- Nem veszi fel. – dobta le az ágyára a telefonját Himchan

- Hol lehet? – kérdezte Zelo

Kis gondolkodás után megszólalt az idősebbik:

- Azt hiszem, tudom, hol van.

- Hol?

- Tudod, mindig azt hajtogatja, hogy nézzük meg a börtönt. Szóval szerintem ott van, úgyhogy most odamegyek. – kapta fel a kabátját Himchan

- Én is megyek. – állt fel Zelo

- Nem, te itt maradsz, és ne gyertek utánam.

- De hyung…

- Semmi de. Szólj a többieknek, hogy elmentem. – lépett ki az ajtón Himchan

A fiatalabb megfogadta hyung-ja szavát és átment a szomszédos szobába.

- Srácok, Mimi eltűnt és Himchan utána ment.

- De hát hova ment Mimi? – kérdezte Jongup aggódva

- Az elhagyatott börtönbe.

- Azonnal oda kell mennünk. – pattant fel Youngjae

- Hyung, nem lehet. – rántotta vissza őt Zelo – Himchan mondta, hogy ne menjünk utána.

- Börtönnél –

- Nem hiszem el, hogy Mimi bement oda. – idegeskedett Himchan miközben a bejáratot kereste

Miután megtalálta, bement. A fényviszonyok miatt csak homályosan látott. Himchan körbejárta a börtön egy részét, de sehol sem találta Mimi-t.

- Mimi – kiáltotta el magát

Nem hallott semmit csak a visszhangját.

- Mimi – próbálkozott újra

- Yongguk-nál –

Miminek megütötte a fülét egy hang mely a nevét kiabálja.

- Mi volt ez? – figyelt fel a hangra Yongguk

- Him… - kezdett el kiabálni a lány

- Kussolsz! – fogta be Yongguk a száját, majd bekötözte neki

A férfi elindult a hang után, ezzel magára hagyva Mimi-t. A lány úgy gondolta, itt az alkalom elszöknie. Próbált kiszabadulni, de nem sikerült neki, csak vergődött.

- Mmmm – próbált magából valamiféle hangot kiadni

Hangokat hallott Himchan miután egyre beljebb merészkedett, majd látott egy árnyat, amint elsuhan a homályban. Körbenézett, de már nem látott semmit, mert valaki zsákot húzott a fejére és leütötte őt is.

A fiú Mimi mellett tért magához, ugyan úgy megkötözve, mint barátja.

- Jó téged újra látni… barátom. – mondta gúnyosan Yongguk egykori barátjának

- Ereszd el Mimi-t!

- Szeretnéd, ha elengedném őt? – rántotta hátra a lány fejét a hajánál fogva

- Igen.

- Haha, nem.

- Áú, ez fájt. – mondta Mimi, mire Yongguk elengedte a haját

- Himchan – fordult a lány a fiú felé már amennyire bírt – Nagyon sajnálom, hogy nem hallgattam rád.

- Nézd meg mibe kevertél. – rivallt rá a fiú

Mimi kissé megszeppent, mert nem látta még így viselkedni Himchan-t.

- Sajnálom, én nem akartam ezt.

- Sajnálhatod is, ez mind miattad van te liba.

Mimi-nek könnyek gyűltek a szemébe.

- Ne haragudj, nem akartalak bántani. – húzódott közelebb Himchan a lányhoz

- Semmi – rázta meg a fejét Mimi – Minden az én hibám.

- Oh, befejeznétek végre? Megfájdult tőletek a fejem. – szólt közbe Yongguk

- A koliban –

- Na, jó, én már nem tudok tovább itt ülni tétlenül.  – állt fel Dae – Utánuk megyünk. Kapjatok fel bármilyen tárgyat, melyet jól lehet fegyverként használni.

A fiúk fogták magukat és gyorsan kerestek valamit, amivel meg lehet sebesíteni valakit. Ki bicskát, ki kést, baseball ütőt és egy stukkert talált. Ezekkel a fegyverekkel indultak útnak.

Kört alakítottak ki. Így mentek be, hogy minden szögből lássák a terepet. Neszt hallottak. Előkapták a fegyvereiket és vártak.

- Hol van Zelo? – nézett maga mellé Jongup

- Elrabolta Yongguk – mondta Daehyun

Yongguk nagyon gyors mozgású és észrevehetetlen. Kiváló mestere lehetett, ha ilyeneket tud.

- Dae? – nézett barátja hűlt helyére Youngjae

- Hyung figyelj! – ahogy ezt kimondta Jongup a barátja eltűnt mellőle, aztán őt is elérte a végzete

Mind a négyen Mimi és Himchan mellett találták magukat.

- De jó, ti is itt vagytok. – mosolygott gúnyosan Yongguk

Daehyun megtapogatta a farzsebét, de nem találta a fegyverét benne.

- Netán ezt keresed? – mutatta neki Yongguk a pisztolyt – Mindegyikőtök fegyverét elvettem, szóval nem tudtok elszökni.

Jongup boldogan vette észre, hogy az ő bicskája még megvan, persze semmiféle érzelem nem tükröződött az arcán, nehogy a végén még lebukjanak. Elvágta nagy nehezen a kötelet a kezénél, majd továbbadta Dae-nak a bicskát és az a többieknek. Miután mindenki elvágta a kötelet a kezéről, halkan megbeszélték, hogy háromra rohannak. Ebből az egészből Yongguk mit sem sejtett.

- Három! – kiáltották mindannyian, majd rohantak, amerre láttak.

Zelo fellökte Yongguk-ot, hátha ezzel is nyernek egy kis időt. Himchan megfogta Mimi kezét, majd eszeveszett rohanásba kezdtek.

- Francba! – kelt fel, majd utánuk eredt

Volt egy folyosó, ahol egyszemélyes cellák voltak. Ezek pont akkorák voltak, mint egy ajtó. Mimi és Himchan beszaladt az egyik ilyenbe és gyorsan bezárták az ajtót.

Yongguk elkezdett dörömbölni rajta. Megtalálta őket.

Egy határozott mozdulattal berúgta az ajtót, majd fegyvert fogott rájuk.

Mimi egy hatalmasat sikított az ijedségtől és lekuporodott az egyik sarokba, míg Himchan egy másikba. Yongguk rájuk fogta a két pisztolyt.

- Kérlek, ne ölj meg. – suttogta halkan, könnyes szemekkel Mimi

- Kuss! – förmedt rá

Mimi fejéhez tartotta a fegyvert, de nem lőtt. Yongguk szemébe könnyek gyűltek, de ő próbált erős maradni, leplezte őket. Csak állt ott a lány fejéhez tartott pisztollyal és nézte őt. Ránézett Himchan-ra. Eszébe jutottak a fiúkkal töltött pillanatok. Yongguk gyorsan elhesegette ezeket a gondolatokat, majd komoran a lányra nézett és lőtt. Himchan-hoz fordult és meghúzta a ravaszt

Mimi kezét érte a lövés. Érezte, ahogyan a meleg vére csordogál végig a karján és egy hatalmas lyuk tátong rajta. A lány ekkor fogta fel, hogy Yongguk nem ölte meg őket. Mimi és Himchan kissé kábultan mentek át Daehyun „cellájába” ahol ő még mindig életben volt. Semmi sérülés nem borította a testét.

- Meg kell tennem. – hajtogatta Yongguk – Ha nem teszem meg, akkor megszegem a saját magamnak tett ígéretemet.

Jonggup-al, Zelo-val és Youngjae-vel már végzett. Mikor visszament Himchan-ék „cellájába” meglepetten vette észre, hogy ők nincsenek ott, ezért átment oda, ahol Daehyun tartózkodott és ott találta mind a hármukat.

- Sajnálom. – csak ennyit mondott és főbe lőtte őket

Az élettelen testek úgy rogytak a poros földre, mint a rongybabák.

- Pár nappal később –

Yongguk nem tudta felfogni, hogy megölte az egykori legjobb barátait. Lelkiismeret furdalása volt.

Hogy enyhítsen bűntudatán magával is végzett. Ezután már nem hallottak a Myeongdong-i gyilkosról.