Megjegyzés: Ez a szöveg durva obszcén szavakat tartalmaz.
-------------------------------------------------------------------------------------
Taeyeon szemszöge:
Egy gyönyörű napsütéses tavaszi napra ébredtem. A fák
most bontogatják virágaikat, ami gyönyörű látvány nyújt.
Ránéztem a barátomra, aki még édesen szunyókált, és
adtam a homlokára egy puszit, majd felöltöztem. Kimentem a konyhába reggelizni.
Kivettem az egyik szekrényből a müzlit és egy tálkát, majd odasétáltam a
hűtőszekrényhez, kinyitottam az ajtaját és szomorúan láttam, hogy nincs itthon
tej. Ekkor egy hatalmasat ásító Nam Joon jelent meg.
- Jó reggelt édesem! – csókolt meg
- Neked is. Oppa elszaladok a boltba tejért, mindjárt
jövök.
Zsebre vágtam a telefonom és magamhoz vettem a kocsi
kulcsot. Kisétáltam, majd beszálltam a fekete Landrover-be, bedugtam a kulcsot
és indítani akartam, de valamin megakadt a szemem. Valami rózsaszín dolognak
egy része kilógott a kesztyűtartóból. Próbáltam nyugtatni magam, hogy ez nem az,
amire gondolok. Kinyitottam a kis „ajtókát” és amint megláttam, a sejtésem
beigazolódott. Egy pink női fehérneműt találtam, ami nem az enyém. Most
tudatosult bennem hogy Nam Joon megcsalt.
Dühösen szálltam ki a kocsiból és szinte „betörtem” az
ajtót. Ő a konyhában ült most már felöltözve és újságot olvasott.
- Ezek után még van bőr a pofádon hazajönni? – mutattam
neki a rózsaszín bugyit, amit ő kikerekedett szemekkel bámult.
- Taeyeon én meg tudom magyarázni – esett kétségbe
- Te nekem ne magyarázkodj! Tartsd meg magadnak és légy
boldog azzal a ribanccal! Soha többet ne keress!
- Taeyeon…
Fogtam magam és otthagytam. Két éves kapcsolat ment most
tönkre egy csitri miatt. Nam Joon-nal szerettük egymást, kiálltunk egymás
mellet és megfogadtuk, hogy nem titkolózunk egymás előtt, de ő becsapott engem…
csúnyán átvert…
Szerettem őt, de ezek után már nem tudok a szemébe nézni.
Összetörte a szívemet az az ember, akit a világon a legjobban szeretek, vagyis
szerettem.
A könnyeim már patakokban folytak, ezzel elhomályosítva
az előttem zajló világot. Szükségem volt egy támaszra, így a barátnőmhöz
igyekeztem.
A lámpa a zebránál zöldet mutatott így azt gondoltam,
hogy nyugodtan átmehetek… tévedtem. Erős fájdalmat éreztem a combomban, majd
sötétség borult a világra.
Rap Monster szemszöge:
Taeyeon dühösen rontott be az ebédlőbe. Nem értettem mi
lehet a baja.
- Ezek után még van bőr a pofádon hazajönni? – emelte fel
a jobb kezét amibe Ji Song rózsaszín fehérneműje volt, amit kikerekedett
szemekkel néztem. A francba! Lebuktam, pedig szépen megmondtam Ji Song-nak,
hogy mindenét szedje össze, aztán húzzon el a picsába.
- Taeyeon én meg tudom magyarázni – mentegetőztem
- Te nekem ne magyarázkodj! Tartsd meg magadnak és légy
boldog azzal a ribanccal! Soha többet ne keress! – mondta és elment
- Taeyeon… -
csuklott el a hangom és könnyek gyűltek a szemembe
- Ezt jól megcsináltad Nam Joon – gondoltam magamba
Mérgembe beleütöttem a falba, mire az megrepedt. Dühös
voltam magamra és Ji Song-ra is. Hogy lehettem ekkora faszfej. Mindenünk
megvolt Taeyeon-nal. Boldogok voltunk…egészen mostanáig. Mindent elszúrtam.
Próbáltam hívni Taeyeon-t, de nem vette fel. Rengeteg
hangüzenetet hagytam neki, de egyikre sem jött válasz és már feladtam. Azt sem
tudom hova ment, merre járhat, mit csinálhat.
Egy váratlan pillanatban megcsörrent a telefonom, úgy
kaptam utána, mint éhes farkasok a húsra. Ismeretlen szám volt, de felvettem.
- Haló!
- Üdvözlöm! Maga Kim Nam Joon? – egy mély férfihang szólt
bele
- Igen én vagyok.
- Dr. Kim HeeChul vagyok.
Amint kimondta a nevét, éreztem, hogy valami nincs
rendben.
-… ön Kim Taeyeon hozzátartozója?
- Igen, a barátja vagyok.
- Sajnos rossz hírt kell közölnöm önnel uram. A barátnője
nagyon súlyos balesetet szenvedett. Elgázolták autóval és most kómában van.
Esetleg be tudna fáradni?
- Azonnal ott leszek. – tettem le
Gyorsan beszálltam a kocsiba és padlógázt adva sec-perc
alatt odaértem a kórházba. A portáshoz mentem.
- Jó napot! Melyik szobában van Kim Taeyeon?
- Sajnálom uram, most nincs látogatási idő.
- Azonnal mondja meg nekem, hogy melyik szobában van
Taeyeon különben…
- Nam Joon! – hallottam az ismerős hangot
- Doktor úr! – siettem oda hozzá – Hol van Taeyeon?
Bemehetek hozzá?
- Először is nyugodjon meg. Most elmondok pár dolgot.
Taeyeon kisasszonyt súlyos sérülésekkel hozták be. Eltört a jobb combcsontja, a
bal karja és belső vérzése is volt, a fejét is csúnyán beverte. A műtétek
szerencsére jól sikerültek, nem lépett fel komplikáció, de most pihenésre van
szüksége.
- Esetleg bemehetek hozzá? – kérdeztem reménykedő arccal
- Be.
- Köszönöm.
- Jöjjön velem! -
odavezetett a 13-as szobához. – Ne maradjon sokáig
- Rendben – bementem
Amint megláttam őt a lélegzetem is elakadt. Csövek lógtak
ki belőle mindenhonnan. Szörnyű volt őt így látni. A szívem is összeszorult a
látványtól. És az még jobban fájt, hogy
ez mind miattam van. Csak ültem az ágya
mellett fogva a kezét, amit horzsolások borítanak és csak néztem őt.
…
Taeyeon két hete van kórházban. Ma is mentem látogatni,
mint minden nap.
Az ágya melletti kis székre ültem le. Megfogtam kezét,
majd beszélni kezdtem hozzá, persze tudtam, hogy nem hallja, amit mondok.
- Nagyon hiányzol. Az éjszakáim álmatlanok, mert nem vagy
velem. Üres az ágyam nélküled. Nem tudom, hogy lehettem ekkora barom hogy
lefeküdtem vele. Nekem ő nem jelent semmit csak egyéjszakás kaland volt az
egész, de most már nagyon bánom, hogy megtörtént, mert akit szeretek az itt
fekszik előttem összetörve szó szerint. Remélem meg tudsz nekem bocsájtani. Ha
többé már nem is leszünk együtt, legalább barátok maradjunk. Sajnálom Taeyeon –
a torkomban gombóc keletkezett és egy kósza könnycsepp gördült le arcomon, ami
a kezünkre cseppent. Lehajtott fejjel imádkoztam Istenhez, hogy minden rendbe
jöjjön. Hirtelen enyhe szorítást éreztem a kezemnél. Felnéztem majd szóltam az
orvosnak, aki azonnal megérkezett.
- Doktor úr azt hiszem Taeyeon felébredt. Az előbb
megszorította a kezem.
- Valóban?
- Igen.
- Mindjárt megnézzük. – mondta és odasétált hozzá. –
Taeyeon mozgassa meg a jobb kezét, kérem! Most a bal lábát. Kitűnő. Bólintson,
ha hall engem!
Mindent megcsinált, amire az orvos kérte. Ledöbbentem.
- Akkor a lélegeztető gépről is levehetem?
Bólintott. Az orvos kiszedte a szájából a csövet. Taeyeon
rám nézett.
- Melyik kurva volt az? – kérdezte rekedtes hangon
Ez volt az első mondata. Nem érdekelt, hogy ezt kérdezte.
Most az volt a legfontosabb hogy életben van és tud beszélni.
- Azt hiszem, most magukra hagyom önöket. – ment ki az
orvos
- Ji Song – hajtottam le a fejem
- Tudtam – nyöszörögte
- Honnan? – kaptam fel a fejem
- Éreztem. Egyébként mindent hallottam, amit mondtál.
- Mindent? – döbbentem le – és mit gondolsz?
- Majd ezt otthon megbeszéljük.
Felcsillant a szemem utolsó mondata hallatán. Még van
remény.
Taeyeon szemszöge:
Éreztem, hogy valaki meg fogja a kezem és elkezd beszélni
hozzám. Amint megszólalt felismertem, hogy Nam Joon az.
- Nagyon hiányzol. Az éjszakáim álmatlanok, mert nem vagy
velem. Üres az ágyam nélküled. Nem tudom, hogy lehettem ekkora barom hogy
lefeküdtem vele. Nekem ő nem jelent semmit csak egyéjszakás kaland volt az
egész, de most már nagyon bánom, hogy megtörtént, mert akit szeretek az itt fekszik
előttem összetörve szó szerint. Remélem meg tudsz nekem bocsájtani. Ha többé
már nem is leszünk együtt, legalább barátok maradjunk. Sajnálom Taeyeon.
Hallottam, ahogy elcsuklik a hangja és éreztem, egy
könnycsepp hull a kezünkre. Életjelet kellett adnom, hogy azért mégse higgye azt,
hogy meghaltam, így kissé megszorítottam a kezét.
- Doktor úr azt hiszem Taeyeon felébredt. Az előbb
megszorította a kezem.
- Valóban?
- Igen.
- Mindjárt megnézzük. Taeyeon mozgassa meg a jobb kezét,
kérem! Most a bal lábát. Most bólintson, ha hall engem.
Mindent megtettem, amire az orvos kért.
- Kitűnő. – mondta. Megkérdezte, hogy le vehet-e a
lélegeztető gépről, mire aprót bólintottam. Amint kikerült a cső a légcsövemből
azonnal az első eszembe jutó kérdést vágtam Mon fejéhez.
- Melyik kurva volt az? – kérdeztem rekedtes hangon
- Azt hiszem, most magukra hagyom önöket. – ment ki az
orvos
- Ji Song – lehajtotta a fejét
- Tudtam – nyöszörögtem
- Honnan? – emelte rám kíváncsi tekintetét
- Éreztem. Egyébként mindent hallottam, amit mondtál.
- Mindent? – döbbent le – és mit gondolsz?
- Majd ezt otthon megbeszéljük.
…
Egy hét múlva saját felelősségemre hazaengedtek.
Visszamentem Nam Joon-hoz, hisz máshova úgysincs mennem. Még segítségre szorulok
egy-két dologban a gipszek miatt, de érzem, hogy napról napra jobban leszek.
Nam Joon-nal is megbeszéltük a nézeteltéréseinket és
kibékültünk. Mindenki megérdemel egy második esélyt.
Rap Monster szemszöge:
Taeyeont egy hét múlva hazaengedték. Visszajött hozzám,
aminek nagyon örülök. Néhány dologban még segítségre szorul a gipszek miatt, de
látom, rajta hogy egyre jobban érzi magát.
Taeyeon-nal megbeszéltünk mindent és újra együtt vagyunk.
Kaptam tőle még egy esélyt. Úgy érzem, szerencsés ember vagyok, hogy van egy
ilyen barátnőm, mint Ő.
