Az első éjszakám - amióta itt
vagyok Koreában - amit az új lakásban töltöttem, ami egyedül csakis az enyém.
Egy nagyot nyújtóztam a hatalmas francia ágyamon utána pedig utamat a konyhába
vettem. Elkészítettem a kávémat, amibe bele is kortyoltam, de kicsit forrónak
tűnt így leraktam a pultra és elkezdtem készülődni. Megmostam az arcom,
kifésültem hosszú szőkére festett hajamat. Egy kis sminket is feltettem és
indultam vissza a kávémhoz. Bögrémmel a kezemben a nappaliba mentem, bekapcsoltam
a velem szemben helyezkedő LCD TV-t. Éppen az ASTRO debüt száma ment. Meghallgattam,
egy kicsit táncoltam rá közben pedig a ruhámat is kiválasztottam. A döntésem
pedig egy egyszerű farmer csőnadrágra és egy fehér rövid ujjú pólóra esett.
Felvettem mellé egy pulóvert is. Pont megittam a kávém, amikor szeretett menedzser
unnim toppant be.
- Jó reggelt Jihye! Hogy aludtál?
- Neked is unni. Remekül, olyan jó volt végre
egyedül lenni a lakásban, amit most már nyugodtan kijelenthetek, hogy az enyém
– viccelődtem unnival.
- Hát nem teljesen a tied, te csak használod.
– kacsintott rám Soomin.
- Tudom – tettetem szomorúságot.
- Elkészültél? Mert ha igen akkor indulhatnánk
be a céghez, akar veled beszélni a CEO-nim.
- Mindjárt, csak gyorsan megmosom a fogam és
indulhatunk is. – indultam újra a fürdő felé.
Bögrémet közbe kiöblítettem és
már indultunk is. Felkaptam a kabátomat, a csizmámat. Az ajtót bezártam, a
kulcsot pedig a táskámban tettem.
Mikor beértünk a JYP-hez a
csekkolás után a főnököm irodájába mentem. Udvariasan bekopogtam és vártam a
visszajelzést, hogy bemehetek, amit hamarosan meg is kaptam.
- Jó reggelt kívánok CEO-nim – hajoltam meg,
ahogyan azt itt illik.
- Neked is jó reggelt. Ülj le kérlek. –
invitált a nagy fekete kanapé felé, ami az irodája bal sarkában helyezkedett
el. Helyet foglaltam az egyik fotelban.
- Nos, mivel egyenlőre modellként vagy nálunk
leszerződve, ezért szeretném ha többet tudnál erről a szakmáról. Szeretném, ha
egy vagy két hónapig egy-egy cégnél lennél és elsajátítanád a modell szakma
különböző fortélyait. Benne vagy?
- Nem hangzik rosszul. Benne vagyok. Ha nem illetlenség,
akkor szabad megkérdeznem, hogy melyik céghez megyek elsőnek? – kérdeztem
kicsit félve, mert még annyira nem tudom, hogy itt mi a szokás. Hiába koreai a
nevem, akkor sem koreai születésű vagyok, hanem magyar. Igen, Magyarországról
jöttem ide. 17 éves vagyok, de már az álmom egy részét valóra váltottam.
Egy véletlen folytán történt,
hogy Dél-Koreába kerültem. Egy cserediák programban vettem részt, persze a lánynak,
akihez kerültem, nem más volt az apukája, mint a világ legjobb főnöke, Park Jinyoung.
A CEO-nim lányával azóta is nagyon jóba vagyunk, de még itt nem ért véget a
mesélésem. A főnök szerint nagyon szép vagyok, ezért ő tett egy ajánlatot, hogy
ha vele kötök szerződést, akkor ő híres modellt farag belőle. Először nem
voltam benne biztos, hogy elfogadjam-e, mert azért elég távol lettem volna a
szüleimtől és a barátaimtól is. Gondolom a végére már rájöttetek. Úgy
döntöttem, hogy maradok Szöulban. Visszaérkezésem napja december első napja
volt. Aznap megkaptam a szerződést, amit aláírtam. Így december elsejétől már
hivatalosan is a JYP család új tagja voltam. Mindenkivel hamar
összebarátkoztam, de legjobban Markkal, Bambammel és Jacksonnal találtam meg a
közös hangsúlyt. De térjünk vissza a valóságba.
- Nem, nem baj, hogy megkérdezted, elhiszem,
hogy izgatott vagy – neveti el magát.
- Ennyire látszik rajtam?
- Nem. A viccelődést félretéve a Fantagio
Entertaimentnél leszel az első két hónapban. Ha lehetséges, akkor szeretnének
téged még ma bemutatni a cég dolgozóinak, szóval, ha nem nagy baj, akkor jó
lenne, ha innen azonnal oda mennél.
- Rendben, akkor én indulok is. Viszlát
CEO-nim – hajoltam meg előtte. Utam a sötétített ablakú kocsihoz vezetett.
Beültem, unni beindította a motort és már Szöul utcáin kocsikáztunk újra.
Mikor beértem a két hónapig
ideiglenes munkahelyemre a cég elnöke fogadott.
- Légy üdvözölve nálunk Jihye. Remélem, hogy
jól fogod magad itt érezni. – miközben beszélt egy liftbe invitált engem.
Beszálltunk és egy nagy folyóson nyitódott ki az ajtó. A végén egy megbeszélő
terembe tértünk be, ahol szerintem a cég összes dolgozója ott volt.
- Nos, emberek, bemutatom nektek az új
munkatársatokat. Ő itt Jihye, aki nem koreai születésű, ismétlem, nem koreai szóval
arra kérlek benneteket, hogy az itteni illemben egy kicsit segítsetek neki.
- Sziasztok, a nevem Park Jihye – hajoltam meg
előttük – Örülök, hogy találkozhattam veletek. Remélem, hogy jól kijövünk majd.
- Akkor én mentem is a dolgomra. Itt hagylak a
cég bandáival, ismerkedjetek meg. Sziasztok, srácok. – integetett feléjük.
- Viszlát – köszöntünk el egyszerre.
- Ha nem baj mi mennénk táncpróbára, mert egy
új számot tanulunk. Ugye nem baj dongsaeng? – jött oda hozzám Alice a Hello
Venus leadere. A legtöbb banda inkább szó nélkül lelépett. Kicsit rosszul
esett. Szomorúságomból az ASTRO egyik tagja zökkentett ki.
- Hello. A nevem Yoon Sanha – egy magas
vöröses hajú srác állt meg előttem.
- Szia. Az enyém, mint már elhangzott Park
Jihye, vagyis inkább csak a művésznevem – mosolyodtam el zavaromban.
- Szia. Mi pedig az ASTRO többi tagja vagyunk
– állt Sanha mellé egy szőke hajú srác.
- Az én nevem Park Jinwoo, de a többieknek
csak Jinjin – mutatkozott be.
- Az enyém Kim Myungjoon, de mindenki MJ-nek
szólít.
- Lee Dongmin, ezek a lököttek itt mellettem
csak Eunwoonak szólítanak. – mutatott a mellette ökörködő bandára.
- Becses nevem Moon Bin, csak neked Moonbin
vagyok. – kacsintott rám, mire a többiek nevetésben törtek ki.
- Szia. Én Park Minhyuk vagyok, becenevem
Rocky – jelent meg egy barna hajú barna szemű srác.
- Üdv nálunk, érezd magad otthon, ha bármi
segítség kell tudod, hol találsz bennünket – mondta Jinjin.
- Hát annyira még nem ismerem a céget, szóval
nem tudom, hogy hol talállak meg benneteket.
- Nos, akkor kezdődjön a Fantagio felfedezése –
karol belém Moonbin.
A cég minden egyes pontját megmutatták
nekem. Az út végén egy táncteremben kötöttünk ki, ami később kiderült, hogy ez
az ő termük, így itt megtalálom őket. A nap további részét velük töltöttem.
Végül nekik próbálniuk kellett, ezért a termet elhagytam. A folyóson barangolva
megtalált a tanárom. Bemutatkoztunk egymásnak, megmutatta azt a termet, ahol
holnaptól kezdve tanulni fogok. Olyan fél hat felé járhatott az idő mikor
kiléptem az utcára. A hirtelen jött hidegtől jobban összehúztam magamon a
kabátomat. Elővettem a fülhallgatómat, bekapcsoltam a zenét így indultam el
hazafelé. Pár lépést tettem mikor a telefonom megcsörrent, a kijelzőn pedig
Rocky száma jelent meg.
- Szia, Rocky, végeztetek mára a táncpróbával?
- Szia, igen már végeztünk. Vigyünk haza vagy
inkább tovább fagyoskodsz? – kérdezte nevetve. Mire ezt kimondta mellettem
megállt egy autó, belőle pedig Rocky kukkantott ki. Megszakítottam a
beszélgetést.
- Ha nem baj, akkor rendben. – mosolyogtam rá.
- Akkor szállj be – villantotta rám ezer
wattos mosolyát.
A kocsiban csak ő a menedzserük
és én ültünk.
- Hogy-hogy csak most mész haza, egyedül? –
kérdezte 5 perc után Minhyuk.
- Elbeszélgettem az időt a tanárommal, plussz
megmutatta azt a termet, ahol tanulni fogok. Te?
- Mi van velem? – fordult hátra, kérdőn nézve
rám.
- Hogy-hogy most mész haza?
- Én egy kicsit maradtam még táncolni. Tudod
nagyon szeretek táncolni. – mosolygott még mindig rám.
- Tényleg? Akkor te vagy a dance machine a
csapatban? – viszonoztam mosolyát.
- Mondhatni, de még Moonbin is tud táncolni.
- Hol tegyelek ki téged? – kérdezte a
beszélgetésünket megszakítva a menedzser oppa.
- Itt tökéletes lesz. Köszönöm szépen, hogy
haza hoztatok.
- Ugyan, nem kell megköszönni, szívesen
tettük. – jelent meg újra az ablakban Rocky mosolyogva.
- Jó éjszakát nektek. – köszöntem el tőlük.
- Neked is. – válaszolták együtt.
Felmentem a lakásomba. Letusoltam
közben végig a mai napon gondolkoztam. Gyorsan megtörölköztem, felvettem a
pizsim. Aludni nem nagyon tudtam mivel a holnapi napon gondolkoztam, hogy
remélem, újra látni fogom őt.
Reggel nyolc órakor már bent
voltam a teremben, vártam, hogy újdonsült tanárom új dolgokat tanítson nekem a
modell szakmáról.
- Rendben, menjél ebédelni és fél kettőkor
folytatjuk – csapta össze tenyerét Minha unni.
Én meghajoltam és az ebédlőbe
sétáltam. Az ebédlőben már az összes alkalmazott ott volt.
Ebédre finom spagettit kaptunk.
Helyet kerestem, de sehol sem találtam. Már vagy ötször körbejártam az ebédlőt,
míg egyszer egy Minhyuk bukkant fel mellettem.
- Nem találsz helyet? Gyere, ebédelj velünk. –
mondhatni a fülembe súgta ezt a két mondatot.
- Szívesen ebédelnék veletek, de van még egy
hely az ASTRO asztalánál az újoncnak? – viccelődtem vele.
- Neked mindig van hely – válaszra egy
félmosolyt kaptam. Megfordult és az asztalukhoz battyogott én pedig mögötte
követtem őt.
- Nézzétek kit hozott Rocky. Egy Jihyet –
jegyezte meg Eunwoo.
- Pont az előbb akartam neked írni, hogy nem
ebédelsz-e velünk. De ha már Rocky hyung megtalált, akkor kár lett volna írnom.
– szomorodott el Sanha.
- Ha Rocky nem szól és te írtál volna, akkor
is idejöttem volna hozzátok. – ültem le Sanha és Rocky közé.
- Tényleg? – csillant fel a szeme.
- Igen. – kuncogtam, erre pedig hirtelen Sanha
megölelt – Az ölelést miért kaptam? – néztem kérdőn rá.
- Mert ha én szóltam volna neked, akkor is
idejöttél volna hozzánk. – mosolygott a legfiatalabb. Válaszom csak egy mosoly
volt felé. Viszont ebéd közben a szívem majd kiugrott a helyéről, hiszen vele
ebédelhettem bár voltak még rajtunk kívül öten az asztalnál. Nem nagyon
beszélgettünk a fiúkkal ebéd közben, hiszen mindenki örült, hogy pihenhet és
ehet. Mikor végeztünk a nagyon finom spagettivel, mindenki ment a dolgára.
Mivel nekem még volt időm, felmentem a tetőre. Nagyon megtetszett, amit onnan
láttam. Annyira, hogy el is merengtem, azon, hogy már mennyi mindent elértem.
Egy éve még nem is gondoltam, hogy Koreában leszek modell. Merengésemből egy
mély hang zökkentett ki.
- Mindenki megtalálja a rejtekhelyem? Azt
hiszem új után kell néznem – vakarta meg a tarkóját Minhyuk.
- Oh, nem tudtam, hogy ez a te helyed. – ült
le mellém.
- Ugyan, csak viccelődtem. Nem csak én szoktam
ide feljönni, a többi banda tagjai is ide szoktak jönni, ha nincs ötletük egy
dalhoz, vagy csak éppenséggel egy kis magányra vágynak. – nézett rám nagy barna
szemeivel.
- Talán nincs ötleted egy dalhoz? – kérdeztem
tőle nevetve.
- Sajnos én nem vagyok annyira tehetséges,
hogy dalt írjak. Én a rapben és a táncban vagyok tehetséges – döntötte hátra a
fejét és a kék színben tündöklő eget kezdte el nézni – Egy kis magányra vágytam
inkább. Nem mindig van kedvem velük ökörködni.
- A nagy Park Minhyuknak nincs kedve
viccelődni? Hogy lehetséges ez? Pedig szerintem veletek nagyon sokat lehet
hülyéskedni. – néztem rá.
- Igen velük nem unalmas az élet, de néha
nagyon durva hülyeségeik tudnak lenni.
- Gondolom most is valami nagyon durván
hülyéskednek?
- Igen, de szerencsére most nem rajtam
viccelődnek.
- Mindig kipéciznek maguknak valakit? –
kérdeztem tőle meglepődötten.
- Igen. Általában az ilyen kispécizünk valakit
és rajta hülyéskedünk ötletnek a kitalálója Sanha.
- Sanha? Azt hittem, hogy ő inkább ilyen
visszahúzódó típus.
- Ő? Nem, egy kis gonosz maknae tud néha
lenni. Ilyenkor olyan mintha egy kisördög bújna belé.
- Azta, akkor ha Sanha ilyen nagyívbe kerüljem
el?
- Öhm, igen. Jobban jársz, ha nem akarsz te is
a célpontjai közé tartozni.
A telefonom jelezni kezdett, hogy
vissza kell mennem dolgozni.
- Sajnos nekem mennem kell. Később még
találkozunk. Szia. – álltam fel mellőle, hogy visszamenjek a terembe, ahol
tovább folytatódik a modellképzésem.
- Máris? Jól van, később találkozunk. Szia
Jihye. – integetett
Olyan délután öt óra felé, már
indulhattam is haza. Mivel pocim jelezte, hogy éhes, felhívtam Mark oppat, hogy
nem jönnének el velem vacsizni?
- Szia hercegnő. – igen ő így szokott
szólítani, nem tudom miért ne kérdezzétek. Mikor megkérdeztem tőle, hogy miért
pont ezt a becenevet kaptam, ő azt felelte, hogy én vagyok a legszebb lány a
barátai közül. - Hogy vagy? Mi újság van veled? Nem láttalak ma a kiadónál.
Ugye nem vagy beteg? – zúdította rám a kérdéseit.
- Szia oppa. Nem, nem vagyok beteg.
- Hu, akkor megnyugodtam.
- Azt szeretném kérdezni, hogy lenne-e
kedvetek vacsizni velem?
- Hm, mindjárt megkérdezem őket. – elemelte
egy kicsit a telefont, de még így is hallottam, ahogy kiabál a GOT7 többi
tagjának. – Igent mondtak, akkor a szokásos helyen találkozunk?
- Igen, ott találkozunk. Szia oppa.
- Szia Jihye.
Bontottuk mindketten a vonalat.
Az étterem, ahol a GOT7-nel szoktunk kajálni nem volt messze a Fantagiotól. A
fiúk már ott voltak a szokásos helyünkön.
- Sziasztok, srácok. – köszöntem oda nekik,
közbe levettem a kabátom. A cipőmet már az ajtóban levettem, a szokáshoz
illően. Helyet foglaltam Mark mellett.
- Szia. – köszöntek egy emberként.
- Hogy van a kisasszony mostanában az oppai
nélkül? – kérdeztem JB.
- Nagyon rosszul. – folytattam a viccelődő
beszélgetést egy kis cukisággal.
- Az elmúlt két napba, hogy-hogy nem jöttél be
hozzánk? – kérdezte Junior oppa.
- Mert nem voltam a cégnél. – kérdően nézett
rám az összes tag
- Akkor hol voltál, ha nem voltál a cégnél? –
kérdezte kicsit ijedt arckifejezéssel Mark.
Talán ők nem tudnak róla, hogy
két hónapig nem is fogok bemenni a kiadóhoz?
- Ti nem tudtok róla? – kérdeztem tőlük.
- Miről kéne tudnunk? – nézett fel a
telefonjából Bambam.
- Nem mondta a CEO-nim, hogy két hónapig
egy-egy cégnél leszek?
- Átmész egy másik kiadóhoz? – ijedt meg
Yugyeom
- Nem, nem megyek át semmilyen kiadóhoz –
nyugtattam meg őket. – Azért nem voltam a kiadónál az elmúlt két napban, mert
két hónapig a Fantagionál tanulok.
- Mit tanulsz ott? – kérdezi JB.
- A modellszakmáról. Lépéseket, beállásokat,
ilyesmiket.
- De ezeket a JYP-nál is meg lehet tanulni.
- Igen, meg lehet, de a CEO-nim azt szeretné,
hogy különböző oldalról kapjak visszajelzéseket. Több ember tanítsa meg a
különböző lépéseket. Így nagyobb esélyem lesz modellként befutni.
- Aha, vagyis akkor két hónapig nem fogunk
látni? – szögezte le a kérdést Bambam.
- Két hónapig az én drága oppáim nélkül? Még
mit nem, majd találunk rá lehetőséget, hogy találkozzunk. – kacsintottam rájuk.
- Remek. – csapta össze a kezeit Jackson. –
Akkor viszont együnk, mert a kaját már kihozták nekünk csak annyira
belefeledkeztünk abba, hogy Jihye nem lesz két hónapig a kiadónál, hogy észre
sem vettük. – nevetett fel.
- Jó étvágyat nektek – felvettem a pálcikát,
neki láttam az elém lerakott ramennek.
- Neked is kicsi dongsaengem – mondta teli
szájjal Youngjae
Vacsora közben még ökörködtünk
egy kicsit. A viccelődéseinket a telefonom üzenetjelző hangja szakította meg.
Dongwoo:
„Szia
Jihye. Nem tudom, hogy mikor végzel pontosan, de nem lenne kedved eljönni velem
valahova?”
Jihye:
„Szia.
Már rég végeztem. Sajnos nem tudok menni most. A barátaimmal vagyok.”
Dongwoo:
„Oh,
jól van, akkor nem is zavarok.
Jihye:
„Sajnálom,
hogy nem tudok most menni. De majd kerítünk rá sort.”
Választ már nem kaptam rá.
- Ki volt az? – szólt hozzám Mark, de úgy,
hogy csak én halljam.
- Dongwoo volt az. Megkérdezte, hogy ráérek-e.
Dongwoo az évfolyamunk leghelyesebb sráca. Minden lány oda meg vissza van érte.
Nekem annyira nem jön be, jól néz ki, de egy kicsit egoista és nagyon rámenős.
Talán lehet azért mondtam már neki igent egy randira, mert már az agyamra ment,
hogy mindennap minden percében ezt kérdezte tőlem.
- És? Ráérsz?
- Sajnos nem, mert veletek vagyok. – ütöttem
őt vállba.
- Akkor az a Dongwoo nevű gyerek ki lett most
kosarazva? – hajol át az asztalon Jackson.
- Nem lett kikosarazva. Csak elhalasztottuk
egy másik napra. Amúgy sem randi lenne, hanem egy baráti találkozás. Pont, mint
veletek. – ittam bele az italomba.
- Biztos? – kérdezte Mark a nem létező
szakállát piszkálva.
- Kivel fog randizni az én kis hercegnőm? –
kapcsolódott be JB oppa is.
- Senkivel nem fogok randizni. – válaszoltam
gyorsan mielőtt még többet kérdeznének.
- Hm. Azért a biztonság kedvéért majd
figyelünk téged. – állt fel a helyéről majd kifizette a vacsoránkat. Indultunk
is haza.
- Ne vigyünk inkább haza?
- Nem kell. Nincs olyan messze a lakásom. Meg
egy kis séta sosem árt. – mosolyodtam el.
- Jól van, ahogy akarod, de ha hazaértél
csörögjél vagy dobj egy üzenetet. – ölelt meg Mark majd beszállt az autóba és
elhajtottak. Szokásomhoz híven elővettem a fülesem, bekapcsoltam a zenét.
Hazafelé a KNK új számát hallgattam. Miután hazaértem, készítettem magamnak egy
forró csokit, amit rögtön meg is ittam, közben írtam Marknak, hogy épségben
hazaértem. Elmostam a bögrét. Vettem egy jó meleg fürdőt, majd bebújtam az
ágyamba. Az álom elég hamar elnyomott.
Kb. minden napom így telt, 8-ra
be kellett mennem, fél kettőig ebédszünetem van, aztán vagy felmegyek a tetőre
gondolkozni vagy a fiúkkal hülyéskedünk. Mivel még kiskorú vagyok, iskolába
kell járnom. Kicsit nehéz a munka mellett. Mai viszont egész más volt. Ma volt
az a nap mikor Dongwooval megyek „randizni”. Fél hónap után most megyünk el
arra a bizonyos baráti találkozásra. Hát igen, azóta sok minden történt, köztük
van az is, hogy most adtam be a derekam Dongwooval, hogy elhívhat. Ennek most
jött el a napja. Pont szabadnapos voltam és az iskolában sem volt ma tanítás.
Otthon készülődök, mikor a Heaval való bulizásomat egyikünk telefonja
szakította meg. Mindketten megnéztük, kiderült, hogy az enyém volt az.
- Ki az? Dongwoo írt? Hol lesz a randitok? –
kíváncsiskodott a CEO-nim lánya.
- Igen ő írt. Nem árulta el csak annyit írt,
hogy csinos legyek és, hogy mennyire jön értem.
- 5-re. – mondtam neki nyugodtan.
- 5-re? – kiabált fel barátnőm.
- Igen? Még bőven van két órám. Nyugi. –
nevettem fel.
- Kész leszel te addigra? Amúgy nem izgulsz a
randi miatt? Ő a leghelyesebb pasi az évfolyamunkon
- Unni, biztos, hogy kész leszek addigra. Egy
kicsit talán izgulok – néztem rá nyugalmat árasztó szemekkel.
Egy fél óra múlva már Hea unni el
ment, mert még tanulnia kell. Én már tegnap ebédszünetben tanultam a
dolgozatra. Miután kikísértem a barátnőmet első készülődési helyemnek a fürdőt
céloztam meg. Lezuhanyoztam, hajamat is megmostam. Megtörölköztem, hajamat
miután megtöröltem betekertem a törölközőbe. Szobámban kiválasztottam a ruhát.
Döntésem egy fekete csipkés ruhára esett, mellé a kedvenc masnis magassarkúmat
vettem fel. Ezután már csak a hajammal szenvedtem egy kicsit. Szárítás után
kivasaltam, pár tincset pedig belokniztam. Sminkelést nem vittem túlzásba, csak
alapozót, szemhéjtust és szempillaspirált használtam. Mikor kész lettem
megnéztem magam a tükörben, úgy gondoltam, hogy ha egy kicsit késő érek haza
lehet, hogy fázni fogok útközben, ezért felvettem mellé egy kardigánt. Az
elkészüléssel fél órával Dongwoo érkezése előtt kész lettem. A csengő hangjára felpattantam,
felvettem a táskám és már indultam is az ajtó felé. Mikor kinyitottam az ajtót
egy nagyon elegáns Dongwooval találtam magam szembe.
- Szia – húzta fél mosolyra a száját – Nagyon
csinos vagy.
- Szia. Jól áll neked az öltöny. – zártam be
az ajtót.
- Nem gondoltam, hogy ha magassarkút húzol,
akkor is ilyen alacsony van. – jegyezte meg viccelődve.
- Nem tehetek róla, hogy ilyen alacsony
vagyok. – tettetem durcást.
- Ugyan, nem rosszból mondtam – állt meg és
szembe fordított magával. – Alacsonyan is nagyon szép vagy.
- Köszönöm – pirultam el.
Miután ezt megbeszéltük, csendben
sétáltunk egymás mellett. Ezt a csendet én törtem meg.
- Most már elárulod, hogy hova viszel?
- Hm, mindjárt megérkezünk. De látom rajtad,
hogy kíváncsi vagy ezért elmondom, hogy a randink első állomása egy étterem
lesz.
Az étterem nagyon elegáns volt,
az étel nagyon finom volt. Nagyon kitett magáért. Vacsora után elmentünk
sétálni a Banpo hídhoz. Ilyenkor este a legszebb. Nekem nagyon tetszett,
ahogyan a hídról leomló vizet megvilágítják különböző színű lámpákkal. Sokat
beszélgettem Dongwooval, de annyira nem éreztem magam jól vele. Talán ha, Ő
lett volna velem akkor biztos, hogy a mennyekben lennék.
Randi közben elgondolkoztam, hogy
miért is mentem bele, hogy elhívjon egy randira. Nem érzem vele magam olyan
jól.
- Öhm, Dongwoo? Nem mennénk haza? Kezdek egy
kicsit fázni, meg holnap egy témazárót is meg kell írnom.
- Rendben, hazakísérlek, oké?
- Nem kell, köszönöm. Menj nyugodtan haza, én
is hazatalálok. Szia. – indultam el, de ő megfogta a kezem és visszarántott.
Egymással szemben voltunk, felém közeledett. Hirtelen nem tudtam mit akar, de
mikor tudatosult bennem, hogy meg akar csókolni, elfordítottam a fejem és eltoltam
magamtól.
- Ezt én nem szeretném.
- Oh, bocsánat nem akartam nyomulni.
- Hát pedig sikerült. – válaszoltam neki
ingerülten.
- Sajnálom… Én… Nem tudom mi ütött belém. –
vakarta meg zavarában a tarkóját.
- Figyelj, inkább hagyjuk, Felejtsük el és
kész. Felejtsük el az előbb történteket, de jobb, ha egymást is.
- Miért felejtenélek el, ha szeretlek? – tette
fel a nem várt kérdést.
- Azért, mert én nem érzek irántad többet
barátságnál. – ez volt az utolsó mondat, ami a randinkon elhangzott.
Másnap suli után kellett csak
egy-két órát dolgoznom. Mivel a tanárainknak valami gyűlés volt az ASTRO-val
hülyültünk egy kicsit a táncteremben. Az banda többi tagja megéhezett, így ők
úgy döntöttek, hogy elmennek valami ennivalót vesznek.
- Akkor biztos, hogy nem jöttök? – kérdezte meg
utoljára Jinjin.
- Nekem nincs most kedvem sétálgatni meg kaját
cipelni. – válaszoltam.
- Nekem sincs kedvem semmihez, csak pihenni
végre egy kicsit. – válaszolta Ő mellőlem.
- Rendben, akkor mi elmentünk. – integetett
nekünk az ajtóból Sanha.
- Kértek valamit? – kérdezte MJ.
- Nekem jó az, amit mondtatok.
- Nekem is jó a csirke, a pizza meg a bubble
tee. – mosolygott rá a többiekre.
- Jók legyetek, ne csináljatok hülyeséget. –
mutatott felénk Moonbin.
- Nem fogunk. – válaszoltuk egyszerre.
Miután elmentek mindketten
kiterültünk a padlón és így beszélgettünk. Már nem tudom hogyan, de valahogyan
szóba került a tegnapi randi.
- Inkább ne is beszéljünk róla.
- Miért? Nem sikerült jól? – tette fel meglepetten
a kérdést.
- Nem – húztam el a szám – Aranyosan
megszervezte ezt az egészet, de nem éreztem vele jól magam. Tetejében meg is
akart csókolni.
- Komolyan? – vágott a szavamba.
- Igen, de eltoltam magamtól. Jah meg utána
szerelmet vallott nekem.
- Akkor most együtt vagytok? – kérdezte
viccelődve.
- Jó fej Dongwoo, de én barátként tekintek rá.
- Akkor miért mentél el vele randizni, ha csak
barátként tekintesz rá? – nézett fel a telefonjából.
- Nem tudom, talán azért, hogy elfelejtsek egy
embert. – vagyis inkább elfelejtselek téged.
Most biztos kérditek magatoktól,
hogy miért akarom Őt elfelejteni. Azért, mert mikor be akartam neki vallani,
hogy én szeretem Ő akkor jelentette be, hogy neki van barátnője. Akkor nagyon
összetörtem. Nagyon rosszul esett, hogy az a személy, akit én szeretek más lány
kezét fogja. Mást ölel, mást csókol. Végül Hea unni rá vett, hogy adjak egy
esélyt Dongwoonak. Megkapta, de el is szúrta.
- És? Sikerült őt elfelejtened?
- Sajnos nem.
- Veled mi a helyzet? Mi újság van Hyunával?
- Velem semmi. Nem tudom mi van vele.
- Hogy-hogy? Nem vele beszélsz most?
- Már rég szakítottunk.
- Oh. Nem tudtam…
- Megcsalt, meg rájöttem, hogy mást szeretek.
Majdnem ugyanaz, mint nálad. – nevetett fel majd a hátára fordult.
A szerelmi életünket itt ki is
veséztük, többet erről már nem beszéltünk.
Viccelődtünk, táncoltunk és
tovább várakoztunk, hogy meghozzák a fiúk a kaját.
Úgy néz ki, hogy a felé küldött
jeleimet, nem veszi észre.
- Nézd! Ő szerinted illene hozzám? – jött oda
hozzám telefonját pedig az arcomba nyomta.
- Nem látom rendesen, mert nagyon közel van az
arcomhoz a telod. – kivettem a kezéből és megnéztem a lányt. Nagyon szép volt,
vékony, hosszú barna hajú. Sokkal szebb volt nálam.
- Nem tudom. Nekem egy kicsit beképzeltnek
tűnik. – füllentettem neki.
- Pedig szerintem tök aranyos. Nagyon jól
elbeszélgetek vele.
- Akkor miért kérdezed meg tőlem, hogy
illene-e hozzád?
- Baj, hogy kikérem a legjobb barátom
véleményét? – kérdőn nézett rám.
- Talán lehet, hogy másnak rosszul esik. –
fakadt ki belőlem pár könnycsepp.
- Te most sírsz? – közeledett felém, hogy azt
a pár könnycseppet letörölje, de a kezét ellöktem.
- Nem. Miért sírnék? Úgy sem érdekel téged,
hogy mi van velem. – már nem érdekelt semmi csak az, hogy ebből a teremből
minél hamarabb kijussak.
- Nem mész sehova. Itt maradsz és elmondod,
hogy miért sírsz. – ragadta meg a kezem. – Nézz a szemembe. – nagy nehezen a
szemébe néztem, de nem bírtam sokáig állni a tekintetét.
- Inkább visszamegyek a terembe. Lehet, hogy
már vége az értekezletnek.
- Nem mész te sehová. Elmondod szépen, hogy
miért sírsz.
- Kérlek szépen, hagyjuk ezt a témát, nem
szeretnék róla beszélni. – de menekülni sehogyan sem tudtam.
- Nem, nem fogjuk hanyagolni a témát.
- Látom, te nem tágítasz. Rendben, akkor
elmondom miért sírok. Azért sírok, mert, akit én szeretek velem nem törődik.
Észre sem veszi azokat a jeleket, amiket felé küldök.
- Mekkora egy paraszt lehet az a pasi, aki nem
vesz téged észre. – próbált nyugtatni.
- Igen, mekkora egy paraszt vagy. Mikor
idekerültem, te közeledtél felém, amit el is fogadtam, reménykedtem benne, hogy
lesz valami köztünk. De azon a napon mikor be akartam neked vallani, hogy
szeretlek, te bejelentetted, hogy barátnőd van. Így, hogy elfelejtselek
elmentem Dongwooval randizni. Te pedig most kikéred a véleményem, hogy illene
hozzád az a lány. Megmondjam őszintén? Nem, nem illik hozzád. – ezeket a
mondatokat sírva mondtam neki. Ő pedig csodálkozva állt előttem. – Szeretlek
Rocky, de te nem veszel észre. Te csak egy barátként tekintesz rám.
- Ez… Ez nem igaz. Az első naptól kezdve
tetszettél, de akkor még nem voltam biztos, hogy tényleg téged szeretlek, de
Hyuna rá döbbentett arra, hogy igenis téged szeretlek. Az előző lánnyal meg azért
kezdtem el beszélgetni, mert azt hittem, hogy összejössz Dongwooval. De ezek
után, nem kell már vele beszélnem – vakarta meg a tarkóját Rocky. – Az a
helyzet, hogy én is szeretlek.
- Így igaz. – szólalt meg az ajtóból Moonbin.
– Már kiakasztott mindenkit azzal, hogy téged mennyire szeret.
- Tényleg? – kérdeztem tőle sírva, de már nem
a szomorúságtól sírtam, hanem ezek örömkönnyek voltak.
- Igen, de akkor már fel is teszem a kérdést.
– jött oda hozzám. – Lennél a barátnőm? – nézett mélyen a szemembe.
- Igen, leszek a barátnőd. – ugrottam a nyakába.
- Végre, nem minket fog piszkálni – örültek a
többiek nekünk.
Ujjainkat összekulcsolta Rocky.
- Gratulálok fiatalok. Aztán vigyázz rá. –
jött be a terembe Soomin unni, a menedzserem.
- Köszönjük. – mosolyogtunk a többiekre.
Így jöttünk össze az én drága
barátommal, Rockyval. Lassan már két éve, hogy boldogítjuk egymást. Mikor a
GOT7-nel közöltem mindenki lefagyott kivéve Markot, ő volt az, aki már az
elejétől kezdve titkon nekünk drukkolt, hogy jöjjünk össze. A Fantagio kiadóval
azóta is tartom a kapcsolatot. Mindent az én kedves főnökömnek köszönhetem, ha
ő nem akarja azt, hogy más-más tanároktól tanuljak, talán soha sem jöhettem
volna össze Rockyval.