I'm Only Human - Part I

„ Csak fekszem a sötét szobában és folyamatosan magamat ostorozom azzal, ami történt. Én nem akartam, hogy ez legyen. Én egyszerűen csak boldog akartam lenni. Boldog vele, de ez az egy nem lehetséges. Folyamatos sírásom közben a fejemben a baleset képei pörögnek. Elfelejtenem is nehéz lesz ezt a dolgot, nemhogy őt. Miért velem történt mindez? Miért?”

 - Sziasztok! – léptem be a GOT7 tánctermébe.

 - Szia! – köszöntek egy emberként a padlón kiterülve.

 - Szia Jihye! Mizujs? Hogy vannak a többiek? – jött oda hozzám JB egy ölelésért.

 - Hamarosan debütálunk. Már ki van tűzve a nap, hogy mikor. Jól vannak, beszélnek a barátjukkal.

 - De hiszen én itt vagyok, akkor hogyan tudna velem Soomin beszélgetni? – kelt fel a helyéről Jackson.

 - Tudod, Jackson ez a párkapcsolat csak a te fejedben létezik. – mindenki felnevetett Jackson pedig egy durcis fejet vágott.

 - Ugyan hyung, több ezer szép lány él Koreában. Egyszer majd találkozni fogsz eggyel. – magyarázta neki Yugyeom.

 - Mit csinálsz ma este? Jössz velünk vacsizni? – kérdezte Mark.

 - Még nem tudom. Lehet, hogy unniékkal megyek kajálni vagy… - a mondatom befejezni nem tudtam, mert egy SMS-t kaptam.

Mihi:

„Szia! Délutánra és holnapra is szabadnapot kaptunk, ezért Min is a barátjával meg én is a barátommal fogom tölteni ezt az időt. A dorm teljes egészében a tied. ;) Vigyázz magadra! Szeretünk! :* <3”

 - Vagyis megyek veletek vacsizni, mert unniék otthon sem lesznek. Majd csak két nap múlva látom őket.

 - Hova mentek ilyen hirtelen? – ugrott fel Jackson.

 - Délután és holnap szabadnaposak vagyunk, így ők a barátaikkal töltik az időt.

 - Komolyan mit lát abban a gyerekben? Én sokkal jobban nézek ki nála, kedvesebb is vagyok. – kuporodott össze a kanapén.

 - Igen, ezek mind igazak Jackson, csak nem szereti a… Hogyan is mondjam finoman... Hm. A magukat istenítő pasik nem jönnek be neki. – ültem le mellé. – Viszont hazanézek. Lehet le is zuhanyozok. Jaebum oppa? Majd csörögsz, ha indultok vacsizni? – búcsúzásképpen mindenkit megöleltem.

 - Persze. Jó legyél és vigyázz magadra. Majd olyan hét óra fele fogok talán csörögni. – integetett a táncterem közepéről.

Utam elöszőr a mi tánctermünk felé vezetett. Beléptem a terembe. Lámpák felkapcsolva, a szobában minden felforgatva. A lámpa itt is fel van kapcsolva. Unniék néha olyan rendetlenek tudnak lenni. Gyorsan rendet raktam, felkaptam a táskám és a pulcsim. Mielőtt kiléptem volna a teremből mindenhol lekapcsoltam a világítást. Pakolás közben még írtam a menedzser oppának, hogy ha még bent van a cégnél, akkor haza tudna-e vinni. Szerencsémre még itt volt. Gyorsan hazaértem, nem volt most dugó a városban. A dormba felérve csináltam magamnak egy szendvicset, mivel eddig ma csak egy müzli szeletet ettem, ami mondhatni a reggelim volt. Az ebédem után lezuhanyoztam, utána pedig TV-t néztem. Pont egy dorama tegnapi részének az ismétlését adtak. Megnéztem azt az egy részt, de semmit nem értettem, hogy mi történik benne.

 - Akkor most a csaj valami médium vagy mi? – kérdeztem magamtól.

Miután feltettem magamnak a költői kérdést ismét egy SMS-t kaptam. A kijelzőn megjelent néven meglepődtem. Ő rá ma nem számítottam, de amúgy is fel akartam hívni már őt.

Taeyong:

„Szia! Hallottam, hogy ma, meg holnap szabadnapotok van. Nem találkoznánk valamelyik nap? J”

Jihye:

„Szia! Ma már foglalt vagyok, de holnap ráérek. J”

Taeyong:

„Okés. Holnap 11-re ott vagyok nálatok. A többi pedig legyen meglepetés. ;)”

Jihye:

„Veled tölthetem az egész napot, de jó nekem. J”

Taeyong:

„ Úgy bizony. De nekem most mennem kell, sajnos próba van. L Holnap találkozunk J”

Jihye:

„Vigyázz magadra!”

Választ nem kaptam. Gondoltam, azért, mert elkezdődött a próbája. A nap további részében aludtam. Mostanában amúgy is keveset tudtam pihenni a tánc- és énekpróbák miatt. Álmomból csengőhangom ébresztett fel. JB volt az.

„ – Szia! Mi most indulunk a cégtől. Kb. mikorra érsz oda a szokásos helyre?”

 - Szia! Hát öt perc, míg egy kicsit észhez térek és utána indulok is. Talán olyan 20 perc és ott vagyok.

„ – Rendben, akkor ott találkozunk. Szia!”

 - Szia! – mindketten bontottuk a vonalat. Még felkaptam a táskám és egy vastagabb pulcsit akartam felhúzni, de nem találtam egyet sem. Úgy néz ki, mindegyik mosásra vár. Feltúrtam a szobám, de csak egy vastagot találtam, az pedig Taeyongé volt. Mivel egy kicsit késésben voltam, így felkaptam azt és már rohantam is az étterembe, ahol enni szoktunk. A pulcsiját még a múltkori találkozásunkkor adta nekem. Egy kicsit későn kísért haza, és, hogy meg ne fázzak nekem adta az egyiket – mivel ő általában kettővel jár, mert, ha az egyikkel történik valami, akkor legyen a másik tiszta – így még nem volt időm visszaadni neki. De majd holnap visszaadom. Míg oda értem, egész végig Taeyong férfias illatát éreztem a pulóveren.

 - Nahát, az emlegetett kisasszony is megérkezett hozzánk. Ez több volt, mint húsz perc. – kezdett bele az ál-lecseszésbe Mark.

 - Tudom, de nem azt mondtam, hogy pontosan 20 perc és itt vagyok. – mentem bele az ál-veszekedésbe.

 - Ne veszekedjetek, inkább lássatok neki az ételnek, amit rendeltünk. A kedvencedet hozattuk. – csitított le minket JB.

 - Rendben. Köszönöm, hogy rendeltetek nekem is.– felvettem az evőpálcikát és már neki is láttam az elém rakott ételnek.

 - Amúgy holnap mit csinálsz? – kérdezte tőlem teli szájjal Jackson.

 - Taeyonggal leszek. – válaszoltam neki.

 - Taeyong? Az NCT-s Taeyong? – kérdezte Mark.

 - Ismersz más Taeyongot? – kérdeztem vissza.

 - Nem.

 - Mit fogtok csinálni egész nap? – és elkezdődött a faggatózás. Persze majdnem minden kérdésre „Nem” volt a válaszom. Elég sokáig beszélgettünk. Olyan kilenc vagy fél tíz fele indultunk haza. Elbúcsúztam mindenkitől egy öleléssel. Hazaérve először lezuhanyoztam. Fürdés után megszárítottam a hajam. Délutánhoz hasonlóan a nappaliban lévő kanapén foglaltam helyet és néztem a TV-t, közben Taeyonggal beszélgettem. Kérdezgettem a holnapi találkánkról, de nem mondott semmit. Továbbra is titokzatos maradt. Aztán elköszöntem tőle, mert már nagyon fáradt voltam.

Reggel a szokásosnál később ébredtem. Általában olyan öt vagy hat óra fele szoktunk kelni, de most 10 órakor ébredtem fel. Ébredésem után első dolgom az volt, hogy megnézzem az időt. Mivel már csak egy órám volt elkészülni, így azonnal felkeltem az ágyamból. Első készülődési pontom a konyha volt. Ettem pár falatot, utána pedig a fürdőt foglaltam el. Hajamat kivasaltam, sminkem szolid lett, csak kihúztam a szemem meg egy kis szempillaspirált és egy halvány szájfényt tettem fel. Öltözékem egy szakadtas farmerból, egy fehér csipkés felsőből, egy angyalszárnyas pulcsiból és a kedvenc topánkámból állt. Magamra fújtam még a kedvenc parfümömet, amit anyukámtól kaptam a szülinapomra. Míg vártam, hogy Taeyong megérkezzen, addig felnéztem a közösségi oldalakra. Nagyon sokan várják, hogy a JYP új lánybandája, vagyis mi hárman, debütáljunk. Elolvastam a kommenteket is. Olyan jól estek, még nem is ismernek, de már szeretnek minket. Rólunk eddig csak képek kerültek ki. A debütáló videónkat csak két nap múlva teszik ki a netre. Az interneten való böngészést pont akkor fejeztem be, mikor Taeyong csöngetett. Kinyitottam neki az ajtót és beinvitáltam.

 - Szia! – ezer wattos mosolyt kaptam.

 - Szia, gyere be! – mosolyogtam vissza rá.

 - Rendben. Hű, de csini valaki. – mért végig.

 - Köszönöm. Te is jól nézel ki. – ő egy fekete nadrágot és egy sima, egyszerű fehér pólót viselt. – Mit fogunk ma csinálni? – tettem fel már vagy ezredszerre a kérdést.

 - Hát először úgy gondoltam, hogy egy kicsit itt maradunk és beszélgetünk, vagy a B terv az, hogy elsétálunk az étteremig, ahol helyet foglaltam nekünk ebédre. – mosolygott még mindig rám.

 - Hm, legyen inkább a B terv, az jobban hangzik. – nevettem el magam.

 - Akkor induljunk is. – karolt belém.

 - Mi újság van a JYP-nél? – kezdett bele a beszélgetésbe, mikor kiértünk az utcára.

 - Az az újság van, hogy hamarosan debütálni fogok, mint a JYP új lánybandája. – újságoltam el neki a nagy hírt.

 - Wow, akkor majd megkérem a CEO-nimet, hogy énekelhessek veled egy dalt. – kacsintott rám.

 - Remélem meg fogja engedni, hogy egy dal erejéig együtt működjünk. – most én karoltam át őt.

 - Én is ebben reménykedem. Szerintem már holnap neki állhatok könyörögni. – nevetett fel majd rátette a kezét az enyémre, ami az ő karján pihent.

 - Amúgy milyen érzés a színpadon állni? – egy kicsit kérdezgettem az idol létről.

 - Az érzés leírhatatlan. Szavakba önteni nem tudom, hogy milyen nagyszerű a színpadon lenni, vagy az, amikor a fanok a nevedet kántálják. Imádok ott lenni. Remélem neked is tetszeni fog majd. – ölelt meg.

Egy óra alatt oda is értünk az étterembe. Míg sétáltunk, sokat beszélgettünk, nevettünk egymáson. Jól éreztem magam vele.

 - Köszönöm.

 - Ugyan, ez egy úriember dolga, hogy segítsen a hölgynek, nem? – kérdezte miután segített nekem, aztán ő is a helyére sétált. Velem szemben foglalt helyet.

 - Végülis de. – helyeseltem.

 - Tudod, elterveztem az egész napot. Remélem semmi nem szól közbe. – tette le az asztalra a telefonját. – Ebédre pedig a kedvencedet rendeltem, Carbonara spagettit.

 - Ezt a sok mindent, mikor tervezted meg? – kérdeztem tőle, mikor a letették elénk a tányérokat.

 - Szabadidőmben, a foglalást tegnap intéztem, mert mikor megkérdeztelek csak akkor tudtam pontos időt mondani az étteremnek. – mosolygott rám.

Válaszként csak visszamosolyogtam rá. Ebéd közben is csak beszélgettünk.

 - Talán azt a harmadik gombóc fagyit nem kellett volna megennem. Olyan érzésem van, mintha mindjárt kipukkadnék. – simogattam a teli pocakomat.

 - Ya, a felét én ettem meg. De lehet, hogy nem kellett volna még azt is megenned. Most olyan a hasad, mintha kisbaba lenne benne. – tette a kezét a pocimra és megsimogatta azt, mintha tényleg terhes lennék.

 - Ya, nem vagyok terhes. – vettem el a kezét a hasamról. – Csak teleettem magam.

 - Persze, és ezt higgyem is el? – nézett rám olyan nemhiszekneked fejjel. – Nyugi csak viccelek. Tudom, hogy nem vársz babát. – nevetett fel. – Mehetünk a következő helyszínre? – fogta meg a kezem és a karjára rakta.

A következő program a mozi volt. Itt elég sok ember volt, így Taeyong felvette magára a maszkot meg a sapkát. Persze a film alatt levette ezeket magáról. Egy romantikus vígjátékot néztünk meg. Kicsit csodálkoztam, hogy nyálas filmet nézünk, hiszem Taeyong nem szereti az ilyet. Mikor megkérdeztem tőle, ő azt válaszolta, hogy erre nagyon is kíváncsi volt.

 - Egy romantikus filmre vagy TE kíváncsi, aki inkább vígjátékokat néz? – tettem fel a költői kérdést.

 - Pszt. Inkább nézd a filmet, mert ránk fognak szólni, hogy maradjunk csendben.

 - Jó, csendben maradok. – válasza csak egy gyengéd mosoly volt.

Mozi után beültünk egy kávézóba a plázában. Kerestünk egy eldugottabb helyet és kiveséztük a filmet. Mikor elindultunk megcsörrent a telefonja.

 - Szia, Ten! Mi… - befejezni a mondatát nem tudta. Gondolom Ten félbeszakította a mondanivalójával. – Muszáj? Rendben, indulunk. Akkor később találkozunk. Szia! Oh, várj, valaki elhozza a kocsimat Jihye-ék dormjától? Okés, köszi. Még egyszer, szia!

 - Történt valami? – közben a telefonját eltette. Kezemet megfogta és maga után húzott. – Hé, Taeyong! Történt valami? – tettem fel újra a kérdést.

 - Sajnos igen. Nem kell semmi rosszra gondolni. Csak az előbb hívta a többieket a menedzser, hogy este mégis van próbánk. Azt meg nem csinálhatom meg, hogy nem leszek ott, mert a CEO-nim meg akarja nézni, hogyan haladunk a próbákkal. Egy ideig el tudlak kísérni utána megyek a kiadóhoz.

 - Rendben. – válaszoltam.

Most nem beszélgettünk olyan sokat, hiszen láttam Taeyongon, hogy nem nagyon örül annak, hogy be kell mennie próbára.

 - Idáig tudtalak csak elkísérni. Innentől már hazatalálsz, ugye? – állított szembe magával.

 - Persze, hogy hazatalálok, de te si… - mondatomat egy csapat rajongó szakította félbe.

 - Taeyong oppa! Szia!

 - Ma is jól nézel ki oppa!

 - Együtt vagytok?

 - Nagyon aranyosak vagytok együtt! – rohamoztak meg minket.

 - Sok boldogságot nektek oppa! – és már tovább is álltak.

 - Azta, ezt gyorsan megúsztam. De nekem most mennem kell. Majd este beszélünk. – búcsúként egy puszit kaptam a homlokomra.

Taeyong szemszöge:

Miután elbúcsúztam tőle, rohantam a kiadóba. Nagyon meglepődtem, hogy a főnök is ott lesz a próbán. Mikor beértem, már mindenki ott volt. A srácokkal együtt bemelegítettünk, közben a fiúk a mai napról kérdezgettek engem.

 - Majd este elmesélem nektek az egész napot, de most kezdjük el a próbát.

2 órán keresztül gyakoroltunk. Mindenki fáradtan terült el a próbaterem padlóján.

 - Ah, végre egy kicsit pihenhetek. Már azt hittem, hogy soha sem lesz vége az utolsó számnak.

 - Most egy kicsit pihenünk, utána újra kezdjük, de nem mindegyik számot próbáljuk el, csak párat. Aztán végre megyünk haza. – válaszolt Taeil.

 - Srácok légyszi maradjatok egy kicsit csendben.

 - Jihye-t hívod? – kérdezte Ten.

 - Nem Mihi hívott vagy ötször.

„ – Szia Taeyong!” – szólt bele Mihi a telefonba.

 - Szia! Miért kerestél? – kérdeztem tőle.

„ – Valami szörnyű dolog történt.” – elkezdtem egy kicsit aggódni. Remélem nem Jihye-vel történt valami.

 - Mondjad már mi történt!

„ – Jihye kórházba került.” – kibökte azt az egy mondatot, amit nem akartam hallani. Nem akartam hinni neki.

 - Az nem lehet. Nem lehet, hogy kórházba került. Mi történt? Tudod, mit? Mondd meg annak a kórháznak a címét, amelyikben van! Azonnal odamegyek. – a vonalat rögtön bontottam.

Cuccaimat gyorsan felkaptam, telefonomat zsebre raktam, de előtte megnéztem a címet, amit Mihi küldött és már indultam is a kórházba.

 - Ya! Taeyong!

 - Hyung! Hova mész? – kérdezték tőlem.

 - Most nem érek rá. A kórházba kell mennem.

 - Történt valami? – kiabált utánam Winwin.

 - Igen. Jihye kórházba került. – valamit még utánam kiabáltak a fiúk, de már nem hallottam. Ahogy csak tudtam, a kórházba siettem. Mivel este volt, így nem volt olyan sok autós Szöul utcáin. Az odavezető úton egész végig azon gondolkoztam, hogy mi történhetett, hogy kórházba került. Pont a mai napon, mikor olyan jól éreztük magunkat. A kórházba érve azonnal megkérdeztem az egyik nővérkétől, hogy hol találom Jihye-t. Ezután rohantam is ahhoz a szobához. Kint senkit nem találtam, így bekopogtam. Az ajtót Soomin nyitotta ki.

 - Jó, hogy itt vagy. Beszéljünk kint légyszi. Vannak elegen ott bent. – bökött fejével a most már csukott ajtó felé.

 - Mi történt? – kezdtem el a beszélgetést.

 - Egyelőre mi csak annyit tudunk, hogy valaki vagy valakik megverték őt. Elég erős ütéseket kapott, így elvesztette az eszméletét, de szerencsére felébredt. Most jelen pillanatban alszik. A doki azt mondta, hogy hamar rendbe jön. Agyrázkodása és komolyabb sérülése szerencsére nincs, csak horzsolások vannak a karján és a lábán.

 - És ez mikor történt? – nem tudtam a szemébe nézni, hiszen bűnösnek éreztem magam, amiatt, hogy nem tudtam őt megvédeni. Bár nem vagyunk együtt, mégis úgy érzem, hogy meg kell őt védenem.

 - Sajnos azt sem tudjuk. Mivel mikor felkelt, nem szólt senkihez semmit, csak sírt. Alig tudtuk megnyugtatni őt. Mark volt az, aki nagy nehezen lecsillapította. – Mark neve hallatán összeszorítottam az öklöm. Nem esett jól, hogy ő vigasztalta meg. Nekem kellett volna mellette lennem, nem neki. – Te nem tudsz valamit? – zökkentett ki a gondolatmenetemből.

 - Nem. Mióta elváltunk, nem beszéltem vele.

 - Nem történt semmi olyan, amit meg tudnál említeni a rendőrségnek?

 - Nem. Vagyis várj. Mielőtt eljöttem tőle pár fannal találkoztunk, akik köszöntek nekünk, meg azt mondták, hogy aranyosak vagyunk együtt. Aztán elmentek. Én elbúcsúztam tőle és idáig nem tudtam, hogy mi a helyzet.

 - Reménykedj abban, hogy nem a fanjaid csináltak valamit vele. Gyere, nézd meg, hogy van. – kinyitotta a szoba ajtaját. Mindketten bementünk. A szobában ott volt az egész GOT7 és Jihye két csapattársa. Belépésem után minden szem rám szegeződött. Mark elég mérgesen nézett rám, de az ő véleménye pont nem érdekelt.

 - Jobban lesz, ugye? – kérdeztem az ágy mellett ülő JB-től.

 - Persze, hogy jobban lesz. Hamar fel fog épülni, hiszen Jihye elég erős. – válaszolt helyette Jackson. Mark még mindig nem vette le rólam a szemét.

 - Ezt te csináltad vele? – szűrte ki a fogai között.

 - Tessék? – válaszoltam neki.

 - Igen, jól hallottad. Te csináltad ezt az egészet? A te műved, hogy Jihye most itt fekszik?

 - Mark ezt nem kellene. Taeyong biztos, hogy nem ártana neki. – szólt közbe JB.

 - Képzeld el, Mark, nem én voltam. Mi okom lett volna arra, hogy őt bántsam? Megmondanád nekem? Hiszen szeretem őt. Mi a fenének bántanám, ha egyszer szeretem? – kezdtem el vele kiabálni.

 - Srácok nyugi. Ezt nem itt kellene megvitatnotok. – nyugtatott minket Mihi.

 - Én inkább elmegyek. Ha még egy percnél is tovább kell szívnom vele egy levegőt, azt nem bírnám ki.

 - Mark gyere vissza. Legalább Jihye miatt maradj itt. – ment utána Jackson.

A kis vita után nem szóltunk egymáshoz. Mindenki csendben ült a helyén és nézte a csendben alvó leányzót.