Sungmin oneshot

- Látsz valamit? – kérdezte Sungmin miután bekötötte a szemem

- Nem, semmit.

- Biztos?

- Tuti.

- Maradj itt! – parancsolt rám

- Várj! Hova mész?

- Mindjárt jövök.

Hallottam a csoszogását, ahogy felmegy az emeletre. Azon gondolkodtam, hogy mit akarhat. Miért kötötte be a szemem? Gondolkodásomból valaki visszazökkentett. Éreztem, hogy nem vagyok egyedül a szobában. Először azt hittem Sungmin, de amikor megszólalt csalódnom kellett, mert nem ő volt hanem Heechul.

- Szia Nora. – súgta a fülembe, amitől kicsit megijedtem

- Sz-szia. – dadogtam

- Hogy vagy? – hallottam lépteim, ahogy körbejár engem

- Köszi, jól.

Csend, túl nagy csend. Valami nem stimmel. Rossz előérzetem van.

- Boldog Karácsonyt! – csókolt meg

Észbe kaptam és ellöktem magamtól, majd lépteket hallottam.

- Sungmin? – kérdeztem, de nem jött választ. Ezek szerint Heechul elment. Kedvem lett volna sírni, de nem tettem. Mégis hogy képzeli, hogy csak úgy lesmárol, mikor nagyon jól tudja, hogy van barátom. Talán… azért csinálta… mert hiányzik neki Lena? Sungmin hangja zökkentett vissza a valóságba.

- Leveheted a kendőt. Boldog Karácsonyt! – mondta

Levettem a szememről a zavaró anyagot és amint megláttam, hogy előttem áll Sungmin egy dobozzal a kezében és a dobozon nincs tető, hanem egy szőrgombóc kukucskál ki belőle nagyon megörültem neki.

- Úristen! Ez egy kutya?

- Aha. Miért? Minek látszik? – kérdezte nevetve

- Nagyon cuki. – vettem ki a dobozból. Olyan apró és törékeny.

- Mi legyen a neve? – gondolkodtam hangosan

- Ajax. – mondtuk egyszerre, majd elnevettük magunkat

- Köszönöm. – csókoltam meg. – Ez a legszebb karácsonyi ajándék, amit valaha kaptam.

- Örülök, hogy tetszik. – ölelt meg

- Aludhatok ma nálatok? Nincs kedvem hazamenni.

- Ez kérdés volt? Hát persze.

- Oké. Akkor felviszem Ajax-ot.

Felvittem a kutyust a vendégszobába. Az az én szobám, ha itt vagyok a fiúknál. Amikor felvittem Ajax-ot akkor vettem észre, hogy elaludt. Kibéleltem a dobozkáját egy pléddel és hagytam szunyókálni. Olyan aranyos. Megsimogattam még egyszer, majd lementem a nappaliba, de bénaságomra az utolsó lépcsőn leestem. Ryeowook, Kangin és Shindong a konyhában beszélgettek és a nagy puffanásra ők is felkapták a fejüket, majd amint meglátták, hogy mi történt, kinevettek. Nem hogy segítenének inkább csak röhögtek rajtam.

- Gyere, hadd segítsek. – nyújtotta a kezét Donghae, aki az imént került elő

- Köszi. – fogadtam el.

- Jól vagy?

- Igen. – poroltam le magam.

- Fiúk, nem láttatok egy könyvet, ami itt volt az asztalon?

- A Klastrom titkára gondolsz? – jött le Kyuhyun az emeletről

- Aha.

- Ott van a polcon.

- Ah. Megvan. – vettem le, majd leültem olvasni

A nagy olvasásba belemerülve észre se vettem, hogy besötétedett.

- Nora, nincs kedved megnézni egy filmet? – kérdezte Eunhyuk

- Pillanat. – az utolsó mondatot olvastam – És vége. – tettem le a könyvet

- Felőlem.

- Mit nézzünk? Horrort?

- Ööö… - húztam a számat

- Akkor az lesz.

Életemben egyszer, na, jó kétszer néztem horrort, de elég is volt. Alig mertem hazamenni a moziból a barátnőmmel a film után.

- Meg is van. Mysterious Island 2. – vette le Hyuk a kiválasztott filmet a polcról

Kyuhyun és Ryeowook egy tál popcornnal a kezükben jöttek, majd a többiek is letelepedtek a nappaliba. Leültem Sungmin mellé, majd jött Heechul és leült mellém. Kerülni akartam vele a találkozást, mert eszembe juttatta a reggeli kis incidenst.

A film eleje még nézhető volt számomra, majd jöttek azok a részek, hogy egyszer a semmiből előbukkant egy zombi meg hasonlók. Olyankor rendesen megijedtem, és ahogy láttam nem csak én hanem Ryeowook is, mert majdnem kiöntötte a popcornt.

Másfél lóra vérfagyasztó izgalom után mindenki elment aludni. Én már megfürödve mentem fel és lefeküdtem az ágyba közben a telefonomat nyomogattam. Két kart éreztem a derekamnál. Leraktam az éjjeli szekrényemre a készüléket és Sungmin felé fordultam. Megcsókolt majd oldalamat kezdte simogatni.

- Ne! Most nincs kedven. – fogtam meg a kezét

Bevillant Heechul csókja. Elkezdtem sírni. El kell mondanom Sungmin-nak, hisz mégis csak a barátom, nem titkolózhatok előtte. Nem akarom elveszíteni.

- Nora, baj van? – hangjában aggodalmat véltem felfedezni

- Oppaa nem akarlak elveszíteni. –sírtam

- Mégis miért veszítenél el? – hátamat kezdte simogatni

- Történt valami.

- Micsoda?

- Tudod, amikor feljöttél Ajax-ért, akkor otthagytál bekötött szemmel a nappaliban és… Heechul megcsókolt. – nyögtem ki – Fogalmam sincs mi ütött belé.

- És ezt miért nem mondtad el hamarabb?

- Mert féltem, hogy mit fogsz rá reagálni. Beszélj vele, mint férfi a férfival és kérlek, ne csinálj balhét. Sungmin szeretlek!

- Én is. – ölelt meg

- Szóval akkor nem haragszol?

- Rád? Nem.

- Van egy sejtésem hogy miért tette.

- És mi az? – kérdezte érdeklődve

- Lehet, hogy hiányzik neki Lena.

- Az lehet, de most már aludjunk. Jó éjt!

- Neked is oppa!

- Ideje lenne felkelni hercegnőm. – éreztem, hogy valaki megsimogatja az arcom

- Mmm… - fordultam át a másik oldalamra

Sugmin felhúzta a redőnyt, én meg a fejemre a takarót, de ő ezt nem hagyta annyiba. Leszedte rólam. Mit sem törődve vele, tovább aludtam.

- Nora kelj fel! – csapott a fenekemre – Addig nem fogom abbahagyni, amíg fel nem kelsz.

- Pedig jobban járnál. – morogtam a párnába

Általában nagy a tűrőképességem, de ha betelik a pohár, akkor aztán…

Egy szempillantás alatt felkeltem és leterítettem Sungmin-t.

- Én szóltam, hogy hagyd abba. – fogtam le mindkét kezét. Ő csak nagy szemekkel pislogott rám.

- Jó reggelt! – adott egy csókot

- Khm… netán zavarok? – nézett be Donghae, mivel résnyire volt nyitva az ajtó

Egyből szétrebbentünk és lemásztam a barátomról.

- Gyertek ebédelni.

- Mi? Már annyi az idő? – néztem nagyot

Megnéztem a telefonom és tényleg annyi volt.

- Nora beszéltem Heechul-al.

- És mit mondott? Ugye nem vesztetek össze?

- Nem, nyugi. Azt mondta, hogy ő se tudja miért tette, de bevallotta, hogy hiányzik neki Lena.

- Oh, akkor beigazolódott a sejtésem. Figyelj, van egy ötletem. Mi lenne, ha szerveznénk nekik egy találkozót, vagy elhívnánk Lena-t? Mit szólsz?

- Jó ötlet. Majd beszélek vele.

- Oké, de most kimennél? Szeretnék felöltözni.

- Előttem is öltözhetsz. – perverz vigyor jelent meg arcán

- Nem. Menj ki! – kezdtem kifelé tolni, majd bezártam az ajtót

Gyorsan kerestem valami ruhát és felöltöztem. Miután végeztem lementem és megebédeltünk. Elmosogattam, még segítséget is kaptam a maknae személyében.

- Noona, sütsz nekünk sütit? – nézett rám kiskutya szemekkel Kyu

- Hááát… nem is tudom. Süssek?

- Légyszii.

- Oké. –egyeztem bele- Ha leszek a kuktám.

Délután gyorsan összedobtunk két tucat muffint a maknae-val.

- Hulla fáradt vagyok. – ültem le

- Hmm… mi ez a finom illat? – jött le Ryeowook

- Muffin. Most csináltuk.

Otthagytam a fiúkat had egyenek. Megkerestem Sungmin-t.

- Csináltunk muffint. Nem jössz enni?

- Az előbb beszéltem Lena-val és azt mondta, hogy nemsokára itt lesz.

Lementünk és mi is leültünk enni. Csengettek. Megjött Lena. Heechul ment ajtót nyitni. Kíváncsi vagyok mit fog szólni, ha meglátja ki áll az ajtó mögött.

- Lena? – hallottam Heechul döbbent hangját

- Sziasztok. – köszönt a vendég

- Szia.

Heechul és Lena felmentek. Gondolom, megbeszélik a történteket…

Lassan besötétedett. Elmentem tusolni, majd lefeküdtem.

- Szerintem ez a nap egész jó volt. – bújtam be Sungmin mellé az ágyba

- Lehet még jobb is…