YongGuk oneshot

__________ hívnak 21 éves vagyok és a TS Entertainment-nél dolgozom, mint háttértáncos. Hazaérve a munkából folytattam a pakolást, mivel tegnap költöztünk össze a barátommal YongGuk-kal. Kis idő múlva hallom, hogy csapódik a bejárati ajtó. Vártam, hogy szerelmem jelzi, hogy megjött, de semmi. Éppen a hálószobába pakolásztam, amikor dühösen berontott.

- Mégis mit képzelsz te? – kiabálta

- YongGuk nem értem miről beszélsz.

- Nagyon jól tudod, hogy miről. Arról hogy megcsalsz – mondta dühösen

Kezdtem kicsit megijedni, mert ilyennek még nem láttam a barátomat.

- Ezt mégis honnan veszed? – már a sírás határán voltam

- Ugyan már, láttam, amit láttam – mondta flegmán

Na igen. Ma hazafele a munkából találkoztam a bátyámmal és váltottunk egy – két szót. Öleléssel és puszival váltunk el egymástól. Gondolom, erre célozhatott.

- De YongGuk…

- Semmi de. Ne tereld a témát!

Már csak ez hiányzott. Nagyon fájt, hogy YongGuk nem bízik bennem. Nem bírtam tovább és egyszerűen kikeltem magamból, pedig általában egy egész nyugodt lélek vagyok, de ha felhúznak vagy valami, akkor harcolok az igazamért. (Na ez elég bölcs volt. Asszem. XD)

- YongGuk, ő a bátyám. – kiabáltam sírva

- H-hogy mi? – lepődött meg

Nem törődve semmivel sírva lecsúsztam a fal mentén.

- Jól hallottad – mondtam szipogva

A gyűlölet lángoló parazsai lassanként halványodni kezdtek benne, csöndesen kialudtak, megszürkültek, s a hideg unalmas hamu körülvette Őt és beporozta. Nem szólt semmit, odajött elém és leguggolt. A szemem sarkából láttam. Enyhén megemelte a fejem az államnál fogva, hogy lássa az arcom, de én kerültem a tekintetét.

- Nézz a szemembe – kérte

Belenéztem gesztenyebarna szemeibe, és elvesztem bennük. Az a megbánó tekintet, Istenem mit meg nem adnék érte. Az a tekintet még a legkőszívűbb ember szívét is képes lenne meglágyítani, szerintem. 

- Nagyon sajnálom, nem tudtam, hogy ő a bátyád – mondta most már nyugodt hangnemben

Nem mondtam semmit, csak hallgattam.

- Tudod, amikor megláttalak titeket ölelkezni… és amikor megpusziltátok egymást elborult az agyam, nem tudtam hova tenni, amit láttam – mondta megbánóan

- A féltékenység mindennél erősebb ösztön, de egyben nem éppen a legjobb is, és ez természetes – mondtam szememet törölve

- Felejtsük el ezt az egészet, és lépjünk tovább - javasolta

- Oké – egyeztem bele

Örülök, hogy a vitáinkat ilyen jól meg tudjuk beszélni. Azthiszem ilyen egy jól működő kapcsolat egyik alapköve.

- Szeretlek ______! – mondta és adott egy puszit

- Én is Oppa! – öleltem meg

- Na gyere, főzök neked egy teát – felállt előlem – Na mi lesz? – nézett le rám

- Ahjj…  YongGuk-sshi – kérleltem cukin és nyújtottam a kezeimet, hogy vegyen fel

Komolyan mondom, úgy festhettem, mint egy óvodás. XD

Mosolyogva felkapott és kivitt a konyhába. Csinált nekem egy finom gyümölcsteát.

- Vigyázz forró! – adta kezembe a bögrét

- Auu.. ez meleg.

- Én szóltam. Gyere majd én lehűtöm – húzott magához és megcsókolt

Miután megittam átmentünk a nappaliba, és összebújva néztük a tévét.

~THE END~

Hát ez most rövid lett. Nem jött az ihlet. Na mindegy. Ehhez is jó olvasást.