Az első pillanattól kezdve

Épp munkából tartottam hazafele, mikor egy aranyos kiskutyával futottam össze az utcán. Szegénykém egyedül kóborolt. A gazdájának biztos hiányzik. Megnéztem a nyakörvét, amin rajta volt a neve és a gazdája címe.

- De hát ez kétsaroknyira van. – gondoltam magamban

- Gyere Kongie, hazaviszlek. – mondtam a kis ebnek

Felvettem a karomba és elindultam vele. Nagyon aranyos Jack Russel terrier. Kb. 5-6 hónapos lehet, ahogy elnéztem. A hátán és a farkán is van egy barna folt.

Negyed óra gyaloglás után megérkeztem. Megkerestem a lakás számát – ugyanis az illető társas házban él – és becsengettem. Egy 180 magas barna hajú srác nyitott ajtót. Nagyon jó megjelenésű, látszik, hogy ad magára.

- Szia. – köszöntem – Öhm… megtaláltam Kongie-t az utcán és hazahoztam.

- Ahj…. már megint kiszöktél? – vette el tőlem mosolyogva – Oh, de udvariatlan vagyok, ne haragudj, még be sem mutatkoztam. A nevem Hongbin.

Nem is figyeltem mit mondott, még mindig a mosolyával voltam elfoglalva. Kérdő tekintettel nézett rám és akkor esett le, hogy meg kéne szólalnom.

- Chanmi. – nyögtem ki végül

- Köszönöm, hogy hazahoztad Kongie-t.

- Igazán nincs mit. Ne haragudj, de most mennem kell. – indultam meg

- Mivel hálálhatnám meg?

- Ugyan, nem kell.

- Holnap egy ebéddel?!

- Rendben.

~Másnap a kávézóban~

- Hari képzeld, tegnap találkoztam egy helyes sráccal.

- Mi okból kifolyólag? – kérdezte halál komolyan

- Jaj, ne legyél már ennyire komoly. – nevettem el magam mire ő is elkezdett mosolyogni – Elszökött a kutyája és hazavittem.

- Hmm… cseles. – nevetett – És hogy néz ki?

- Jól.

- Bővebben?

- Barna hajú, kb. 180 magas és innen kétsaroknyira lakik.

- Hongbin? – lepődött meg

- Te ismered? – akadtam ki – És nem is mondtad, hogy ilyen jól néz ki.

- Hűha… valaki szerelmes? – kezdett el cukkolni

- Nem is, de nem tagadom, jól néz ki.

Az órára pillantottam, 5 perc múlva dél. Ekkor esett le, hogy nekem „randim” van.

- Úristen! El fogok késni.

- Honnan?

- Hongbin meghívott ebédelni. Teljesen kiment a fejemből. Sietek vissza. – kaptam fel a kabátomat

Rohantam a megbeszélt helyre. Ő már ott ült és várt. Próbáltam mély levegőket venni, hogy ne tűnjön fel, hogy idáig rohantam, meg az sem lenne szép, ha elmondanám neki hogy elfelejtettem.

- Sokat késtem? – ültem le vele szembe – Ne haragudj.

- Nem. Én sem rég érkeztem.

Leadtuk a rendelésünket, majd nem sokkal később meg is hozta a pincér.

- És Chanmi, mit dolgozol?

- Az egyik kávézóban vagyok felszolgáló. És te?

- Egy fiúbanda tagja vagyok. – mondta büszkén

- Melyiknek?

Láttam rajta, hogy kicsit meglepte a kérdésem.

- A VIXX-nek.

- Mianhae, nem ismerem.

- Akkor csak ajánlani tudom magukat. – mosolygott – Bocsi nem akarok nagyképűnek tűnni.

- Nem tűnsz annak. – mosolyogtam rá – Nem félsz attól, hogy lefotóznak, amint egy idegen lánnyal ebédelsz?

- Nem, mert ez az egyetlen hely Szöulban, ahol szinte alig van paparazzó, úgyhogy nyugodt vagyok.

Még váltottunk pár szót, de nem sokat, mert az ebédszünetem mindjárt lejár.

- Köszönöm az ebédet.

- Ugyan, ennyi jár neked.

- Mennem kell. – álltam fel – Szia.
- Szia.

Hamar visszaértem a kávézóba és újra munkába álltam.

- Na, milyen volt? – kérdezte barátnőm

- Sokat beszélgettünk és megtudtam, hogy egy fiúbanda tagja, de te honnan ismered őt?

- A főiskolán osztálytársak voltunk.

- Szóval innen.

Olyan szép tavaszi idő van kint. Úgy ki szeretnék menni a szabadba, de még nem járt le a műszakom. Ahogy kifele bámultam az ablakon, megállt a kávézó előtt egy srác és befele nézett, majd elkezdett integetni. Miután felismertem, hogy ő Hongbin, visszaintegettem neki.

~másnap~

Egy ismerős alak sétált be a kávézóba napszemüvegben.

- Üdv a hölgyeknek.

- Szia.

- Hoztam nektek valamit. – vett elő egy borítékot – Két jegy van benne a ma esti koncertünkre. Remélem, eljöttök.

Hari-val egymásra néztünk.

- Hát persze hogy elmegyünk. – egyeztünk bele

- De ezt most miért kapjuk?

- Az most nem fontos. Akkor este. További szép napot. – ment el

Munka után hazamentem és azon gondolkodtam, hogy mit vegyek fel este. Nem szeretnék nagyon kihívó, de slampos se lenni, így a választásom egy kantáros farmerra és egy divatos fehér pólóra esett.  Felöltöztem, a hajam lófarokba fogtam, kicsit kisminkeltem magam, majd felhúztam a piros tornacipőm.

Átugrottam Hari-ért, majd elindultunk. Bevallom, kicsit izgulok, mert még nem voltam ilyen koncerten. Amíg sorba álltunk, megnéztük a jegyeinket és meglepődtünk, mikor láttuk, hogy azok V.I.P-k.

- Most tuti hülyének fogsz nézni, de mit jelent az, hogy V.I.P jegy?

Barátnőm tányér nagyságú szemekkel nézett rám. Ez az Chanmi sikerült beégetned magad a legjobb barátnőd előtt.

- Úgy nézek ki, mint aki rendszeresen jár ilyenekre? – próbáltam menteni a menthetőt

- A V.I.P azt jelenti, hogy téged hamarabb beengednek a többi jegyes előtt és a koncert után találkozhatsz a fiúkkal. – magyarázta

- Aha, már értem.

Lassan kezdték beengedni az embereket. Mi is bementünk, majd elfoglaltuk a helyünket. Miután mindenkit beengedtek, elkezdődött a koncert. A fények kialudtak és a rajongók elkezdtek sikítozni, majd megjelentek a fiúk. Barátnőm elkezdett énekelni mellettem. Én is énekeltem volna, ha tudtam volna a dalszöveget. Ahogy telt az idő egyre jobban éreztem magam. Bevallom, elég jó zenét csinálnak. Az aktuális számnál mindig megkérdeztem a barátnőmet, hogy ennek mi a címe, és hogy éppen melyikük énekel. Azt hiszem, majd küldhet át pár zenét. Volt egy pillanat mikor Hongbin elmosolyodott. Szerintem észrevett minket.

Lassan közeledett a koncert vége. Bejelentették, hogy az utolsó dal következik ami – ahogy a barátnőmtől megtudtam- a Don’t want to be an Idol. Nagyon megtetszett ez a szám, a mondanivaló miatt, már-már annyira, hogy majdnem elkezdtem sírni.

Koncert után beengedték a V.I.P jegyes rajongókat. Beszéltünk pár szót a fiúkkal, fotózkodtunk és pacsiztunk velük. Miközben zajlott az egész, próbáltam megjegyezni a fiúk nevét és arcát.

Miután minden lezajlott, barátnőmmel elindultunk haza.

- Ahhoz képest, hogy nem ismerem őket, nagyon jól szórakoztam.

- Örülök, hogy tetszett.

- Azt hiszem, majd küldhetsz át pár zenét. – nevettem

- Oké. – nevetett Hari is

Útközben meg is érkeztünk a lakásomhoz.

- Jó éjt. – köszöntem Hari-nak

- Neked is. – ment tovább

~

Időközben megtanultam a neveket is és mindent megtudtam a VIXX-ről.  Hongbin sokszor jön be a kávézóba, ezzel is feldobva a szürke hétköznapjaimat. Azt hiszem, kezdem egyre jobban megkedvelni.

A mai nap is úgy indult, mint a többi, míg meg nem jelent Hongbin.

- Sziasztok. – köszönt

- Szia.

- Kivinnéd ezt az 5-ös asztalhoz? – kértem meg barátnőmet

- Persze.

- Chanmi hozzád jöttem.

- Hozzám? – néztem rá nagy szemekkel

- Nem lenne kedved eljönni velem kutyát sétáltatni?

Hogy én és ő? Együtt? Ketten? Kutyát sétáltatni?

- De, munka után szívesen elmegyek veled.

- Akkor megadom a számom. Add ide a telefonod!

Kicsit haboztam, de odaadtam neki, majd bepötyögte a számát.

- Majd hívj. Most mennem kell. Sziasztok. – ment el

Hari visszatért a pult mögé, majd kérdőn nézett rám.

- Délután elmegyünk kutyát sétáltatni és az imént számot cseréltünk.

Egész nap csak a délutánra tudtam gondolni. Észre se vettem, hogy milyen gyorsan telik az idő, csak arra eszméltem fel, hogy lejárt a munkaidőm.  Hazamentem, gyorsan átöltöztem valami kényelmes ruhába. Rezgett a telefonom. Hongbin volt az.

„10 perc múlva a parkban.” – állt az SMS-ben

„Rendben.”

Felkaptam magamra a kabátom és a cipőm és már indultam is.

Mikor kiértem a parkba még nem volt sehol, de nem sokat kellett várnom rá, mert, ahogy felnéztem, megláttam őket közeledni.

- Szia! – köszönt széles mosollyal az arcán

- Sziasztok! Szia Kongie! – guggoltam le a kutyushoz, majd megsimogattam a buksiját. Ő ezt örömmel tűrte és még örömében a farkát is csóválta.

Séta közben Hongbin rengeteget mesélt Kongie-ról, amit örömmel hallgattam. Magáról is sokat mesélt, hogy jobban megismerhessem. Én is mondtam magamról pár szót, de közel sem annyit, amennyit ő. Nem szeretek magamról beszélni.

Már csak azt vettük észre, hogy egész jól besötétedett már.

- Azt hiszem, nekem most mennem kell.

- Elkísérlek.

Csendben sétáltunk egymás mellett, csak Kongie lihegését lehetett hallani.

- Köszönöm ezt a mai napot. Jó éjt!

- Neked is. Szia! – intett majd elment

~

Épp ebédszünetet tartottunk, mikor megcsörrent a telefonom.

- Szia Hongbin! – vettem fel.

- Szia. Kitaláltam valamit. – hallottam a hangjában az izgatottságot

- Na és mit? – kíváncsiskodtam

- Elviszlek a Jellyfish-be.

- Mi? – akadtam ki – De egy vadidegen csak nem mehet be úgy oda.

- Majd azt mondom, hogy egy nagyon közeli barátom vagy. Munka után felveszlek. Ne menj haza, ott várj meg!

- Oké. Szia! – tettem le

Bevágtam egy értetlen fejet.

- Mi van? – kérdezte Hari

- Hongbin el akar vinni a Jellyfish-be.

- És ezen miért vagy kiakadva? Én számtalanszor voltam már ott. – mondta könnyedén

Az állam a padlót súrolta.

- Hogy mi van? És még ezt sem mondtad nekem.

- Hupsz. Ez kimaradt. – kapta szája elé a kezét

- Hány ilyen piszkos kis titkod van még? – néztem rá összeszűkített szemekkel – Nincs több?

- Esküszöm.

- Na és milyen? Várj inkább ne spoilerezz. Ne mondj semmit. – lettem hirtelen izgatott

Barátnőm csak furán nézett rám, hogy belém meg mi ütött.

~

Ahogy ígérte, munka után felvett és elkocsikáztunk a Jellyfish-hez. Amint megláttam a lélegzetem is elállt. 10 emeletes. Elképesztően magas épület, tele ablakokkal.

Bementünk. Hongbin beszélt a portással.

Elindultunk valamerre. Útközben megtudtam, hogy a stúdióba megyünk. Ahogy haladtunk a folyosókon én csak ámultam és bámultam, hogy mik vannak itt.

- Annyeong! – köszöntem, miután beléptünk a stúdióba

- Hello!  - köszöntek a fiúk – Te lennél Chanmi? – kérdezte Ken

Bólintottam. Kicsit zavarba éreztem magam, ennyi fiú társaságában.

- Hongbin sokat mesélt rólad. – folytatta

Kicsit meglepett, amit Ken mondott. Hongbin mesélt nekik rólam??  Vajon miket mondhatott még?

- Gyere, ülj le. Nem harapunk. – mondta mosolyogva Ravi

Leültem Hyuk mellé a kanapéra.

- Épp most vesszük fel az új dalokat. Kíváncsi vagy rájuk? – kérdezte N

- Ühüm.

Belehallgattunk pár számba az albumról. Egész jónak találtam őket.

- Ez még nem a végleges verzió, van még mit csiszolni rajta. – mondta Ravi

- Tudod Ravi a tökéletességre törekszik. –fordult felém Leo

Én csak mindenre bólogattam, mint a kutyák.

Elég jól elbeszélgettem a fiúkkal. Megnéztem, hogy veszik fel a dalokat, hogy rakják össze az alapokat.

- Merre van a mosdó?

- Gyere, megmutatom. – állt fel Hyuk

A folyosón csendben sétáltunk egymás mellett.

- Köszi. Nem kell megvárni. Visszatalálok. – mentem be

- Oké. – ment el

Elvégeztem a dolgom, majd visszaindultam a stúdióba, de az ajtó előtt megálltam, amint meghallottam, hogy miről beszélgettek.

- Na, Hongbin. Mondd már el neki. Ne légy nyuszi. – hallottam Ravi hangját

- De…

- Semmi de. Elmondod és kész.

- Kinek kell elmondani és mit? – lepődtem meg. Akkor ez azt jelenti, hogy Hongbin-nak tetszik valaki?

Egy pillanatra felcsillant a szemem hogy én vagyok az a valaki, de aztán gyorsan el is múlt. Miért pont én lennék az a valaki? Biztos nem akarna egy ilyen unalmas alakkal járni, mint én. Szomorúság ült ki az arcomra. Haza kell mennem még mielőtt, elkezdenék sírni. Felöltöttem magamra egy álarcot, ami eltakarta a valódi érzéseimet. Bementem.

- Na, gyerünk! – suttogták a többiek és odatolták elém Binit

A szívem hevesen kezdett dobogni.

- Chanmi… izé. – vakarta zavarában a tarkóját

A többiek csak izgatottan nézték, hogy Kong kiböki e már végre, azt, amit akar.

-…..lennél a barátnőm? – nyögte ki végül

A szívem egy pillanatra megállt.

- Akkor mégis és lennék az a lány? – raktam össze a képet. Nem mondtam semmit csak ott álltam. Szerintem a homlokomra lehetett volna írni, hogy „Feldolgozás alatt.”

A fiúk egyrészt megkönnyebbültek, másrészt még mindig kíváncsian várták, hogy mi lesz a válaszom.

- Nem is tudom mit kéne mondanom. – motyogtam alig érthetően

- Mondd, már hogy igen! – szólt hirtelen Hakyeon

- Igen. – mondtam ki végül

Hongbin felkapott és megpörgetett a levegőben. A többiek elkezdtek tapsolni és ujjongani.

- Szóval és voltam az a lány? – kérdeztem mosolyogva

Bólintott, majd megcsókolt.

- Az első pillanattól kezdve!

Karácsony Monsta X módra

-Oppa! Segítesz mézeskalácsot sütni?

- Persze Jagi, ha kapok egy csókot.

- Most zsarolsz?

- Nem, csak egy csókot kértem. - vigyorgott rám

Megráztam a fejem, majd nyomtam egy csókot az ajkára.

Összekevertük a hozzávalókat, amiket a recept írt, majd félretettük pihenni a tésztát.

- Jagi. - szólt Wonho

Ahogy odafordultam egy adag lisztet kaptam az arcomba. Ő csak jót nevetett rajtam.

- Ya! Hoseok! - fújtattam egyet

Belenyúltam a lisztes tasakba és vettem ki belőle egy maroknyit, majd odasétáltam Hoseokhoz és az arcába fújtam az egészet. Most visszakaptad. Elnevettem magam. Végül az lett a vége hogy egymást dobáltuk liszttel és a konyha tiszta kosz lett. Hoseok felkapott és megpörgetett a levegőben.

- Tegyél le. El fogok szédülni. - kacagtam

Letett. El akartam indulni és majdnem elestem, de Hoseok elkapott.

- Mondtam, hogy el fogok szédülni. - nevettem még mindig

Miután lenyugodtunk befejeztük a mézeskalácsokat, szépen ki is díszítettük őket.

- Ahh. Elfáradtam. - ült le az asztalhoz

- De hát alig csináltál valamit. - mosolyogtam

- Ez nem nekem való feladat.

- Pedig nagyon ügyes voltál. - ültem bele az ölébe

Pár percig csak csendben ültünk.

- Azt hiszem még nem végeztünk. - böktem a konyha fele - Ezt még fel kell takarítanunk.

- Aaaa.

- Na, ne nyafogj. - álltam fel - Gyere. - nyújtottam felé a kezem

Nagy nehezen felállt, majd gyorsan összetakarítottuk a konyhát.

Megbeszéltük, hogy este együtt fogunk Karácsonyozni a fiúkkal.

Egy héttel ezelőtt csináltunk egy húzást és Kihyun-t húztam. Nem volt kérdéses, hogy mit veszek neki, mert folyton azt hajtogatta, hogy neki mennyire tetszik az a Star Wars-os póló, úgyhogy megvettem neki azt, meg vettem neki egy csomó édességet és egy parfümöt.

Már Hoseok-nak is megvettem, remélem tetszeni fog neki, de azt majd csak holnap fogom neki odaadni.

A nap gyorsan eltelt, lassan indulnunk kell a fiúkhoz.

Átöltöztem ünnephez illően. Egy piros vastag nadrágot és egy rénszarvasos kötött pulcsit vettem fel.

~

- Sziasztok! - léptünk be a dormba

 Barátnőmmel gyors kipakoltuk a sütiket egy tálcára és csináltunk forró csokit is.

Körbeültünk és elkezdtük az ajándékozást. Én kezdtem.

- Én egy olyan embert húztam, aki nagyon jó barátom. Kedves, vicces és aranyos srác. Kihyunie. Boldog Karácsonyt! - mosolyogtam rá

- Omo. - lepődött meg - Kamsa.

Kibontotta az ajándékát. A szemei elkerekedtek.

- Omg. Kyuwon. Ez az...

- Igen az a póló.

- Nagyon szépen köszönöm. - ölelt meg szorosan

- Szívesen.

Kihyun Shownut húzta. A leader Minhyuk-ot. Minhyuk I.M-et. Changkyun Wonho-t. Hoseok Boun-t, barátnőm pedig Jooheon-t. Jooheon meg engem.

Kaptam tőle egy piros rúzst, amit már 1 hónapja kinéztem magamnak, egy karkötőt meg édességet.

A nap hátralévő részében filmeztünk, játszottunk meg beszélgettünk.

- Oppa, nincs kedvem hazamenni. Aludhatok ma itt? - kérdeztem Hyunwoo-t

- Persze.

~

- Álmos vagyok. - dörzsöltem meg a szemeimet

- Menjünk aludni? - kérdezte Hoseok

- Ühüm. - bólogattam

Végül mindenki úgy döntött, hogy lefekszik.

- Aztán semmi szex, semmi hangoskodás. - oltotta el a lámpát Hyungwon

- Nyugi, nem lesz semmi.

Hyungwon kijelentésén jót mosolyogtam. Nem sok kellett és elaludtam.

Reggel, ahogy felkeltem, eszembe jutott egy fantasztikus ötlet. Hogy tehetjük a fiúkat még boldogabbá Karácsonykor? Hát, ha összehozzuk őket a szüleikkel.

Elmondtam Boun-nak, hogy mit szeretnék.

- Jó, de mégis hogy érjük el a szüleiket.

- Ez egy jó kérdés. - gondolkodtam el - Ha te megnézed Changkyun telefonjába a számukat én meg Hoseokéba.

- De az nem túl kockázatos? Nem fognak rajtakapni, hogy turkálunk a telefonjukba?

- De, igazad van…hm...meg is van. Majd elkérjük a cég igazgatójától. Ő biztos tudja.

Szóval azt gondoltam ki, hogy a sarki éttermet a mai napra kibéreljük és csinálunk egy hatalmas családi ebédet.

- Ez remek ötlet.

- Már korán reggel szóltam az üzletvezetőnek hogy szeretném mára kibérelni az éttermet. Azt mondta semmi akadálya, úgyhogy az étterem pipa.

- Mivel kicsit fura lenne ma bemenni a céghez, inkább írok a főnöknek, hogy küldje el a családtagok telefonszámát. - mondta Boun

- Oké.

Ahogy elküldte, nemsokára pityegett is a telója.

- Megvan. Telefonszámok pipa.

- Oké. Akkor te hívd fel Changkyun, Hyungwon, Shownu szüleit. Majd én felhívom a többiekét. - mondtam

Persze ez az egész beszélgetés négyszemközt zajlott.

Miután elintéztünk minden hívást egy gyors helyzetvázolással, már csak a fiúknak kell elmondanunk, persze azt nem, hogy a szüleik is ott lesznek.

- Srácok. Idejönnétek egy kicsit? - kiabáltam el magam

Megvártuk, míg mindenki körénk gyűlt.

- Szóval. Kyuwon-al azt találtuk ki, hogy mi lenne, ha ma elmennénk ebédelni?

- Ez nagyon jól hangzik. - mondta Jooheon

Mindenki beleegyezett. Sínen vagyunk.

Odaértünk az étterem elé. Nagyon izgultam, hogy mit fognak szólni, ha belépnek. A fiúk előre mentek. Mikor meglátták a szüleiket szinte mindenki elkezdett sírni. Odaszaladtak hozzájuk és megölelték őket. Mosoly ült ki az arcomra, ahogy végignéztem rajtuk.

- Omma, appa? - kérdezték meglepődve - Ti hogy hogy itt?

- Ezt nekik köszönhetitek. - mutatott felénk Hyungwon anyukája

- Boldog Karácsonyt! - mondtuk egyszerre barátnőmmel

A fiúk odajöttek hozzánk és jó szorosan megöleltek minket.

Miután mindenki kiszorította belőlünk a szuszt, leültünk enni. Nem is számítottam rá, hogy ilyen finom karácsonyi ebéddel készültek nekünk a szakácsok.

Kaja után sokat beszélgettünk. Hoseok szülei nagyon kedvesek és aranyosak. Boldogok, hogy a fiuk végre talált magának barátnőt.

- Ami azt illeti Hoseok, van itt még valami számodra. Ezt tőlem kapod Karácsonyra. - nyújtottam át neki egy dobozt

Amint kinyitotta, a szemei elkerekedtek.

- Ez…de ez egy nagyon drága óra.

- Csitt! Ne azzal törődj, hogy mennyibe került. Tudom, hogy már régóta szeretted volna. Most megkaptad. Boldog Karácsonyt! - mosolyogtam rá

- Köszönöm Jagi! - adott egy puszit

Este a srácok elkísérték a szüleiket a reptérre, mi pedig kifizettük az ebédet és segítettünk az étteremben elmosogatni. Hoseok írt egy SMS-t, hogy nem tudja mikor érnek haza, ne várjam meg, nyugodtan feküdjek le.

Miután végeztünk barátnőmmel visszamentünk a dormba. Letusoltunk és még beszélgettünk kicsit.

- Úgy gondolom a mai nap egész jó volt.

- Szerintem is. Jó volt látni, hogy boldogok a fiúk. Bárcsak többet találkozhatnának a szüleikkel. Jót tenne nekik, ha sűrűbben látnák őket.

- Igen. De sajnos a munka.

- Tudom. Mind egy. Feküdjünk le. - bújt be az ágyába Boun

- Jó éjt. - kapcsoltam le a szobában a villanyt majd átmentem a miénkbe és én is lefeküdtem aludni

Sungmin oneshot

- Látsz valamit? – kérdezte Sungmin miután bekötötte a szemem

- Nem, semmit.

- Biztos?

- Tuti.

- Maradj itt! – parancsolt rám

- Várj! Hova mész?

- Mindjárt jövök.

Hallottam a csoszogását, ahogy felmegy az emeletre. Azon gondolkodtam, hogy mit akarhat. Miért kötötte be a szemem? Gondolkodásomból valaki visszazökkentett. Éreztem, hogy nem vagyok egyedül a szobában. Először azt hittem Sungmin, de amikor megszólalt csalódnom kellett, mert nem ő volt hanem Heechul.

- Szia Nora. – súgta a fülembe, amitől kicsit megijedtem

- Sz-szia. – dadogtam

- Hogy vagy? – hallottam lépteim, ahogy körbejár engem

- Köszi, jól.

Csend, túl nagy csend. Valami nem stimmel. Rossz előérzetem van.

- Boldog Karácsonyt! – csókolt meg

Észbe kaptam és ellöktem magamtól, majd lépteket hallottam.

- Sungmin? – kérdeztem, de nem jött választ. Ezek szerint Heechul elment. Kedvem lett volna sírni, de nem tettem. Mégis hogy képzeli, hogy csak úgy lesmárol, mikor nagyon jól tudja, hogy van barátom. Talán… azért csinálta… mert hiányzik neki Lena? Sungmin hangja zökkentett vissza a valóságba.

- Leveheted a kendőt. Boldog Karácsonyt! – mondta

Levettem a szememről a zavaró anyagot és amint megláttam, hogy előttem áll Sungmin egy dobozzal a kezében és a dobozon nincs tető, hanem egy szőrgombóc kukucskál ki belőle nagyon megörültem neki.

- Úristen! Ez egy kutya?

- Aha. Miért? Minek látszik? – kérdezte nevetve

- Nagyon cuki. – vettem ki a dobozból. Olyan apró és törékeny.

- Mi legyen a neve? – gondolkodtam hangosan

- Ajax. – mondtuk egyszerre, majd elnevettük magunkat

- Köszönöm. – csókoltam meg. – Ez a legszebb karácsonyi ajándék, amit valaha kaptam.

- Örülök, hogy tetszik. – ölelt meg

- Aludhatok ma nálatok? Nincs kedvem hazamenni.

- Ez kérdés volt? Hát persze.

- Oké. Akkor felviszem Ajax-ot.

Felvittem a kutyust a vendégszobába. Az az én szobám, ha itt vagyok a fiúknál. Amikor felvittem Ajax-ot akkor vettem észre, hogy elaludt. Kibéleltem a dobozkáját egy pléddel és hagytam szunyókálni. Olyan aranyos. Megsimogattam még egyszer, majd lementem a nappaliba, de bénaságomra az utolsó lépcsőn leestem. Ryeowook, Kangin és Shindong a konyhában beszélgettek és a nagy puffanásra ők is felkapták a fejüket, majd amint meglátták, hogy mi történt, kinevettek. Nem hogy segítenének inkább csak röhögtek rajtam.

- Gyere, hadd segítsek. – nyújtotta a kezét Donghae, aki az imént került elő

- Köszi. – fogadtam el.

- Jól vagy?

- Igen. – poroltam le magam.

- Fiúk, nem láttatok egy könyvet, ami itt volt az asztalon?

- A Klastrom titkára gondolsz? – jött le Kyuhyun az emeletről

- Aha.

- Ott van a polcon.

- Ah. Megvan. – vettem le, majd leültem olvasni

A nagy olvasásba belemerülve észre se vettem, hogy besötétedett.

- Nora, nincs kedved megnézni egy filmet? – kérdezte Eunhyuk

- Pillanat. – az utolsó mondatot olvastam – És vége. – tettem le a könyvet

- Felőlem.

- Mit nézzünk? Horrort?

- Ööö… - húztam a számat

- Akkor az lesz.

Életemben egyszer, na, jó kétszer néztem horrort, de elég is volt. Alig mertem hazamenni a moziból a barátnőmmel a film után.

- Meg is van. Mysterious Island 2. – vette le Hyuk a kiválasztott filmet a polcról

Kyuhyun és Ryeowook egy tál popcornnal a kezükben jöttek, majd a többiek is letelepedtek a nappaliba. Leültem Sungmin mellé, majd jött Heechul és leült mellém. Kerülni akartam vele a találkozást, mert eszembe juttatta a reggeli kis incidenst.

A film eleje még nézhető volt számomra, majd jöttek azok a részek, hogy egyszer a semmiből előbukkant egy zombi meg hasonlók. Olyankor rendesen megijedtem, és ahogy láttam nem csak én hanem Ryeowook is, mert majdnem kiöntötte a popcornt.

Másfél lóra vérfagyasztó izgalom után mindenki elment aludni. Én már megfürödve mentem fel és lefeküdtem az ágyba közben a telefonomat nyomogattam. Két kart éreztem a derekamnál. Leraktam az éjjeli szekrényemre a készüléket és Sungmin felé fordultam. Megcsókolt majd oldalamat kezdte simogatni.

- Ne! Most nincs kedven. – fogtam meg a kezét

Bevillant Heechul csókja. Elkezdtem sírni. El kell mondanom Sungmin-nak, hisz mégis csak a barátom, nem titkolózhatok előtte. Nem akarom elveszíteni.

- Nora, baj van? – hangjában aggodalmat véltem felfedezni

- Oppaa nem akarlak elveszíteni. –sírtam

- Mégis miért veszítenél el? – hátamat kezdte simogatni

- Történt valami.

- Micsoda?

- Tudod, amikor feljöttél Ajax-ért, akkor otthagytál bekötött szemmel a nappaliban és… Heechul megcsókolt. – nyögtem ki – Fogalmam sincs mi ütött belé.

- És ezt miért nem mondtad el hamarabb?

- Mert féltem, hogy mit fogsz rá reagálni. Beszélj vele, mint férfi a férfival és kérlek, ne csinálj balhét. Sungmin szeretlek!

- Én is. – ölelt meg

- Szóval akkor nem haragszol?

- Rád? Nem.

- Van egy sejtésem hogy miért tette.

- És mi az? – kérdezte érdeklődve

- Lehet, hogy hiányzik neki Lena.

- Az lehet, de most már aludjunk. Jó éjt!

- Neked is oppa!

- Ideje lenne felkelni hercegnőm. – éreztem, hogy valaki megsimogatja az arcom

- Mmm… - fordultam át a másik oldalamra

Sugmin felhúzta a redőnyt, én meg a fejemre a takarót, de ő ezt nem hagyta annyiba. Leszedte rólam. Mit sem törődve vele, tovább aludtam.

- Nora kelj fel! – csapott a fenekemre – Addig nem fogom abbahagyni, amíg fel nem kelsz.

- Pedig jobban járnál. – morogtam a párnába

Általában nagy a tűrőképességem, de ha betelik a pohár, akkor aztán…

Egy szempillantás alatt felkeltem és leterítettem Sungmin-t.

- Én szóltam, hogy hagyd abba. – fogtam le mindkét kezét. Ő csak nagy szemekkel pislogott rám.

- Jó reggelt! – adott egy csókot

- Khm… netán zavarok? – nézett be Donghae, mivel résnyire volt nyitva az ajtó

Egyből szétrebbentünk és lemásztam a barátomról.

- Gyertek ebédelni.

- Mi? Már annyi az idő? – néztem nagyot

Megnéztem a telefonom és tényleg annyi volt.

- Nora beszéltem Heechul-al.

- És mit mondott? Ugye nem vesztetek össze?

- Nem, nyugi. Azt mondta, hogy ő se tudja miért tette, de bevallotta, hogy hiányzik neki Lena.

- Oh, akkor beigazolódott a sejtésem. Figyelj, van egy ötletem. Mi lenne, ha szerveznénk nekik egy találkozót, vagy elhívnánk Lena-t? Mit szólsz?

- Jó ötlet. Majd beszélek vele.

- Oké, de most kimennél? Szeretnék felöltözni.

- Előttem is öltözhetsz. – perverz vigyor jelent meg arcán

- Nem. Menj ki! – kezdtem kifelé tolni, majd bezártam az ajtót

Gyorsan kerestem valami ruhát és felöltöztem. Miután végeztem lementem és megebédeltünk. Elmosogattam, még segítséget is kaptam a maknae személyében.

- Noona, sütsz nekünk sütit? – nézett rám kiskutya szemekkel Kyu

- Hááát… nem is tudom. Süssek?

- Légyszii.

- Oké. –egyeztem bele- Ha leszek a kuktám.

Délután gyorsan összedobtunk két tucat muffint a maknae-val.

- Hulla fáradt vagyok. – ültem le

- Hmm… mi ez a finom illat? – jött le Ryeowook

- Muffin. Most csináltuk.

Otthagytam a fiúkat had egyenek. Megkerestem Sungmin-t.

- Csináltunk muffint. Nem jössz enni?

- Az előbb beszéltem Lena-val és azt mondta, hogy nemsokára itt lesz.

Lementünk és mi is leültünk enni. Csengettek. Megjött Lena. Heechul ment ajtót nyitni. Kíváncsi vagyok mit fog szólni, ha meglátja ki áll az ajtó mögött.

- Lena? – hallottam Heechul döbbent hangját

- Sziasztok. – köszönt a vendég

- Szia.

Heechul és Lena felmentek. Gondolom, megbeszélik a történteket…

Lassan besötétedett. Elmentem tusolni, majd lefeküdtem.

- Szerintem ez a nap egész jó volt. – bújtam be Sungmin mellé az ágyba

- Lehet még jobb is…

Taeha oneshot

Miután a fiúk elmentek a boltba kimerészkedtem a szobámból. A könnyeimtől nem láttam semmit, csak homályosságot. Amint leértem a földszintre Jungwoo-val találtam szembe magam.

- Jessica mi a baj?- kérdezte megijedve miután látta rajtam hogy sírok

- Hatalmas hibát követtem el. Én nem akartam.

- Jól van, ne sírj. Azért csak nem lehet olyan nagy a baj. – ölelt meg

- Dehogy nem. Megcsaltam Taeha-t.

Jungwoo nem szólt semmit a hátamat kezdte el simogatni. El tudom képzelni, hogy most mit, gondolhat rólam. Azt hogy egy ribanc vagyok.

-  És beszéltél már Taeha-val?

- Még nem.

- De tudod, hogy el kell neki mondanod.

- Igen tudom.

Miután kissé sikerült megnyugodnom és a sírásom is csillapodott, elváltam Jungwoo-tól. A könnyeim teljesen eláztatták a pólóját.

- Mianhae, összesírtam a pólódat.- néztem rá

- Ez legyen a legkisebb gond. Most menj és mosakodj meg kicsit mire a fiúk hazaérnek.

- Később, ha akarod, kimosom.

- Nem kell, de most menj, mert mindjárt hazaérnek.

Bólintottam és otthagytam. Felmentem megmosakodtam és rendeztem a gondolataimat, hogy majd mit fogok mondani Taeha-nak. Nem sokkal később a fiúk is hazaértek. Még nem készültem fel, úgyhogy még vártam egy kicsit. Lementem a konyhába hogy igyak egy pohár vizet. Jongkook, Yuhwan és Sungmin a kanapén ültek és tévéztek, Ki-O, Sejoon meg egymást piszkálták.

- Fiúk jól nézzetek meg, mert lehet, most látjuk egymást utoljára. – mondtam nekik

Meg se vártam, hogy majd mit mondanak, gyors felszaladtam az emeletre. Megálltam Taeha szobája előtt, vettem egy mély levegőt és benyitottam. Ott ült az ágyán és kifele nézett az ablakon.

- Szia! – köszöntem

- Szia.

„Már úgy viselkedünk egymással mintha nem is lennénk együtt.” – gondoltam magamban

- Beszélni szeretnék veled.

- Jó, mert én is akartam veled beszélni. Gyere, ülj ide.

- Nem. Nekem jó így.  Nem is tudom, hogy mondjam el… Most egy életre meg fogsz utálni és majd azt mondod, hogy soha többé nem akarsz látni és azt gondolod majd rólam, hogy egy senkiházi ribi vagyok… Ebben a szituációban ez teljesen érthető… Szóval az a helyzet, hogy lekövettem egy hatalmas hibát… megcsaltalak. – könnyek gyűltek a szemembe

A szívemről hatalmas kő esett le hogy elmondtam, de ezzel most mindent tönkretettem… nem is kezdtem el magyarázkodni, mert úgy is tudom, hogy ebből már úgysem lesz semmi.

Meg se mertem mozdulni rá se mertem nézni, mert nem tudtam, hogy mi lesz a reakciója, csak bámultam a padlót. Megköszörülte a torkát mire ránéztem. Láttam a könnyeket a szemében.

- Nem is tudom én, sem hogy hogy mondjam el… nehéz. Én szerettelek és tudom, hogy te is így éreztél irántam, de most ez a kapcsolta meg kell, hogy szűnjön közöttünk. Én is ugyanolyan hibás vagy ebben, mint te… mert… én is megcsaltalak.

Kicsit lesokkolódtam még levegőt is elfelejtettem hirtelen venni. Taeha szavai szíven ütöttek. Nem gondoltam volna róla, de miért is beszélek, ilyeneket hisz én sem vagyok különb nála.

Akkor most ugyanabban a cipőben járunk. Megcsaltuk egymást. Mondhatni szép. Mind a ketten óriásit hibáztunk és ezt meg is bántuk, de már nem tudjuk visszatekerni az időt.

- Hát köszönöm ezt a 8 hónapot, amit veled tölthettem.

- Én is köszönöm, de azért ugye barátok maradunk? – kérdezte

- Persze. – öleltem meg utoljára – Holnap már el is költözöm.

- Felőlem nyugodtan maradhatsz.

- Nem. Inkább elmegyek. Szerintem mindkettőnknek az lesz a legjobb, ha én elmegyek. Nem tudnék tovább együtt élni azzal a személlyel, akit egykor szerettem, és aki egykor az enyém volt.

- Teljesen igazad van.

- Akkor én megyek is. Szia.

- Szia.

Miután megbeszéltük, kicsit megkönnyebbültem, de még fájt, hogy ezt tettem azzal az emberel, aki az életet jelentette nekem és ő is ugyanezt tette velem. De ahogy a mondás tartja „Minden jónak egyszer vége szakad” Hát nekünk most jött el az ideje. Átmentem a szobámba és elkezdtem pakolni. Holnap reggeli után elmegyek.

Itt hagyom a srácokat. Nehéz lesz, mert nagyon megszerettem őket.

- Noona, kész a vacsora. – nyitott be Sungmin

- Köszi hogy szóltál, de nem vagyok éhes. Mondd meg a többieknek, hogy nem megyek le enni.

Fürdés után még a maradék holmim is elcsomagoltam. Kopogtak.

- Szabad.

Yuhwan volt egy tál ramennel és egy szerencse sütivel.

- Ezt neked hoztam, hogy egyél. – rakta le az éjjeli szekrényemre

- Köszönöm. – ültem le az ágyamra

- Szóval holnap elmész?

- Igen. Mindenkinek így lesz a legjobb.

- Nagyon fogsz ám hiányozni nekünk. – karolt át

- Tudom.

- Jól van. Magadra hagylak. – ment ki

- Köszi, az ételt.

Gyors megettem amit Yuhwan hozott majd levittem a tálcát a konyhába.

Másnap reggel kicsit nehezen keltem fel. Megmosakodtam és felöltöztem. Reggeli után hívtam egy taxit, ami hazavisz.

- Hát jó volt veletek srácok. Hiányozni fogtok.

- Te is nekünk.

Segítettek bepakolni a bőröndjeimet a taxiba.

- Sziasztok. – integettem nekik az autóból

Másfél óra kocsikázás után hazaérkeztem.

- Köszönöm. – fizettem ki a taxit

Fél éve nem voltam itthon. Fura volt hazajönni. Már teljesen megszoktam a dormot.

Lepakoltam a cuccaimat és végigdőltem az ágyamon. Nem sokkal később el is nyomott az álom.

Úgy délután 5 körül ébredhettem fel. Kipakoltam a ruháimat. Leugrottam a sarki kisboltba kajáért. Összedobtam egy szendvicset vacsoraképpen.

A főnökömnek is szóltam, hogy változás van a magánéletem miatt, de még az volt a szerencsém hogy ahol dolgozom annak a cégnek a lakókörnyezetemben is van kirendeltsége, úgyhogy nem kellet másik állást keresnem csak át lettem helyezve.

Még mindig sokat gondolok Taeha-ra és a fiúkra… nagyon hiányoznak. A bánatomat munkába folyton, túlórázok, egyéb más feladatokat is elvállalok, aminek meg is lett az eredménye. Nemrég előléptettek osztályvezetővé, aminek köszönhetően emelkedett a fizetésem. Nagyon örülök neki legalább lesz egy kis pénz, amit félre tudok rakni.

Néha még vannak álmatlan éjszakáim, mert hiányzik az, hogy valaki magához öleljen és már jóét, puszit sem kapok… Barátnőm mondta, hogy mozduljak ki otthonról, menjek bulizni hátha, felszedek valami csávót, de mondtam neki, hogy nincs kedvem hozzá. Amúgy sem vagyok az a nagy pasizós típus Taeha-val is csak véletlen találkoztam.

„Épp a sarki kisboltból tartottam hazafele 3 nagy szatyorral mikor az egyik elszakadt és kiestek belőle, amiket vásároltam.

- Aish… miért mindig velem történik ilyen? – guggoltam le hogy összeszedjem a dolgokat

- Várj, hadd segítsek. – hallottam egy hangot

Egy szőke hajú, szemüveges srác volt. Velem egy magas lehetett. Nagyon kedves volt. Segített összeszedni a kiszóródott ételeket.

- Köszönöm. – hajoltam meg

- Igazán nincs mit. A nevem Taeha. – mutatkozott be

- Az enyém Jessica.

- Szívesen segítek hazavinni ezeket. – mutatott a szatyrokra

- Azt megköszönném.

Szóval egész hazáig elkísért. Ekkor még nem tudtam, hogy a SPEED tagja.”

Visszaemlékeztem ezekre a szép időkre. Egyszerre kellett mosolyognom és sírnom is.

~Pár hónap múlva~

Egyre jobban belebetegszem a depresszióba, hogy nincs itt velem. Amióta szakítottunk - olyan rossz kimondani ezt a szót – azóta nem is láttuk egymást és telefonon se beszéltünk. Iszonyatosan hiányzik. Nem tudok mit tenni ellene egyszerűen még mindig szeretem.

- Oda kell mennem.

- Nem. Jessica nem mehetsz oda. Így sosem fogod elfelejteni.

- De mi van, ha még mindig szeret?

- Ilyenekre ne is gondolj. Lehet, hogy van neki valakije. Lehet téged már el is felejtett.

Legbelül önmagammal vívódtam. A szívem és az eszem mást mond.

- Nem bírom. Odamegyek.

Végül a szívem győzedelmeskedett az eszem felett. Felkaptam a farmerkabátom magamra, felhúztam a cipőmet és elindultam, gyalog. Egész úton azon gondolkodtam, hogy mit fogok mondani neki, miért is mentem oda.

Odaértem a dormjuk elé. Épp felemeltem a kezem hogy majd kopogok mikor nyílt a bejárati ajtó. Taeha állt ott.

- Te hogy kerülsz ide? – kérdezte meglepetten

- Hozzád jöttem. Beszélni szeretnék veled.

- Én meg épp hozzád indultam.

- Hozzám? – néztem rá nagy szemekkel

- Igen. Én is beszélni akartam veled, de ha már itt vagy akkor menjünk e sétálni és majd séta közben megbeszéljük a dolgokat. – ajánlotta fel

- Oké.

Elindultunk és nem sokkal később beállt köztünk a kínos csend. Csak sétáltunk egymás mellett csendben, egyikünk sem szólalt meg. Végül én törtem meg a csendet.

- Oppa.

- Hm? – nézett rám

- Tudom, hogy hatalmas hibát követtem el, ami megbocsáthatatlan, de mindennap gondolok rád és a fiúkra. Hiányzol. Hiányzik az, hogy együtt alszunk el, hiányzik az ölelésed a csókod a hülyeségeid a…

Éreztem, hogy megfogja a kezem, mire nagy szemekkel néztem rá

- Shh…- emelte mutató ujját a szája elé

Magához rántott és megcsókolt. Annyira váratlanul érintett ez a tette, hogy azt sem tudtam mit tegyek csak álltam ott, mint egy szobor.

- Részemről megbocsátva. Már csak az a kérdés hogy te megbocsátasz e nekem. – mondta miután elvált tőlem

- Ezek után? Persze hogy meg. – mosolyogtam rá

- Ígérem, soha többé nem csinálok ilyen hülyeséget. – mondta

- Én sem.

- Gyere, menjünk haza.

Annyira boldog voltam, hogy meg tudtuk beszélni a dolgokat és újra együtt vagyunk. Most pont úgy érzem magam mikor megismerkedtünk.

Visszamentünk a dormba. Mikor megláttak a fiúk majd kiugrottak a bőrükből és össze-vissza ölelgettek.

- Akkor ezek szerint kibékültetek. – mondta Yuhwan

- Igen. – ölelt meg Taeha

- Üdv újra nálunk csajszi. – mondta Sejoon

Ryeowook oneshot

 Reggel szörnyű fejfájásra keltem és arra, hogy fázom. Kivánszorogtam az ágyból, majd lementem a konyhába, hogy készítsek magamnak teát. Az orrom is bedugult és a torkom is fáj.

- Kimi, jól vagy? Sápadtnak tűnsz. – mondta Leeteuk

- Nem. – ráztam a fejem, amibe beleszédültem, és ha nem lett volna ott Leeteuk, hogy elkapjon, akkor most már a padlóval néznék farkasszemet.

- Gyere, ülj le. – húzta ki az egyik széket

- Köszönöm. – nyöszörögtem. Ryeowook épp ekkor jött le az emeletről.

- Ryeowook főzz Kiminek gyógyteát és hozz fel neki gyógyszert is, addig felkísérem. – mondta Leeteuk

Nehezemre esett felállni, de vettem magamon annyi erőt és sikerült. JungSoo segített felmenni. Az ajtómhoz érve lábaimból kiment az erő és összeestem. Ennyire beteg még sosem voltam. JungSoo felsegített, majd bemásztam az ágyamba.

- Oppa, fázom. – suttogtam, mivel a hangom is elment

- Úgy emlékszem, hogy a te szobádban is van valahol egy pléd.

Bólogattam és mutattam, hogy a szekrényben a legfelső polcon van egy. Leeteuk levette, majd betakart és kiment. Nem sokkal utána Ryeowook megjött a teámmal és a gyógyszerrel. Nagyon kis cuki volt a rózsaszín kis tálcával a kezében. Letette az éjjeli szekrényemre. Elvettem róla a gőzölgő bögre teát.

- Vigyázz, még forró. Most lett kész.

Mielőtt beleittam volna, megkevertem és megfújtam, hogy ne égessem meg a számat vele.

- Kicsiket kortyolj. – mondta Ryeowook

Komolyan olyan, mintha a második anyukám lenne. Rengeteget törődik velem, ami jól esik, de néha kicsit túlzásba viszi.

- Most pedig vedd be a gyógyszert szépen. – adta a kezembe a pirulát

Amint megláttam, vágtam egy fintort. Utálok gyógyszert szedni, de hát, ha ez kell ahhoz, hogy jobban legyek, akkor muszáj lesz bevennem. Egészben kell lenyelnem, ilyenkor mindig attól félek, hogy megakad a torkomon és megfulladok. Jó nagyokat kortyoltam a teámból miután bevettem. Nem akartam érezni a keserű ízért.

- Jól van. Hagylak pihenni. Később még visszanézek. – ment ki

Kis idő múltán éreztem a gyógyszer hatását, ezáltal egy ici-picit jobb lett. Éppen kezdtem volna szundikálni, mikor a telefonom megcsörrent. Egyből felriadtam.

- Haló! – szóltam bele

- Szia Kimi. Nincs ma kedved este tartani egy csajos bulit?

- Bocsi MinHee, de nagyon beteg vagyok. Tegnap még nem volt semmi bajom, reggel már úgy keltem fel, hogy nagyon rosszul voltam.

- Oh, hát akkor gyógyulj unnie. Szia! – tette le

MinHee telefonhívása kiverte a szemeimből az álmot. Gondoltam egyet és elővettem a laptopom, majd kerestem egy filmet és azt kezdtem el nézni. Ajtónyitódásra lettem figyelmes.

- Azt hittem alszol. – jött be Ryeowook tálcával a kezében

- Akartam, de a barátnőm hívott és utána már nem voltam álmos.

- Hoztam neked…

- Kaját? – csillant fel a szemem

-… igen, rament. – mosolyodott el

- Nyami, a kedvencem. – vettem el a tálcát tőle és elkezdtem enni

Wookie istenien főz. Egyszer Kyu is főzött nekünk, de annak az lett a vége, hogy majdnem felgyújtotta a konyhát. Azóta a főzést inkább Ryeowook-ra hagyjuk.

- Mit nézel? – nézett a laptopomra

- A Holtak városát. – mondtam teli szájjal

- És eddig milyen?

- Most kezdtem el nézni.

- Akkor megnézhetnénk együtt. – helyezkedett el az ágyamban

- De oppa! Én megfertőzhetlek téged és neked nem szabad betegnek lenned. – fejeztem be az evést

Ryeowook eddigi vidám arca, most szomorúvá változott. Az eddig felfelé ívelő görbe vonal az arcán most az ellenkezőjét mutatta.

- Ne szomorodj el. Ha meggyógyultam, akkor megnézzük ketten ezt a filmet.

- Rendben.

~Két héttel később~

Most már visszajött rendesen a hangom, elmúlt a köhögésem és a torokfájásom. Végre mondhatom, hogy meggyógyultam.

(A betegségem miatt rengeteg munkát halmoztam fel, de ezt majd megoldom túlórával.)

A fiúk eltervezték, hogy ma este buliba mennek, de egyvalakinek nem szóltak előre.

- Ryeowook nem jössz velünk? – kérdezte Donghae, aki éppen a cipőjét húzta fel

- Hova? – értetlenkedett Wookie

- Hát bulizni.

- Jaa… nem.

 - Felőlem nyugodtan elmehetsz, majd máskor megnézzük a filmet. – mondtam a mellettem ülő fiúnak

- Menjetek csak, most úgy sincs kedvem bulizni.

- Oké, akkor, sziasztok. – mentek el

- Hol is van az a film? – kelt fel Ryeowook a kanapéról és elkezdte keresni a filmet

- Miért nem mentél a fiúkkal? – váltottam hirtelen témát

Abbahagyta a kutakodást, megfordult majd rám nézett.

- Már régóta meg akartam nézni és is ezt a filmet és itt az alkalom rá. – mondta egyszerűen

Van egy olyan érzésem, hogy azért maradt itthon, hogy velem lehessen, vagy ezt rosszul érzem?

- Egyébként és már előkerestem, itt van az asztalon.

Kivette a tokból majd berakta a lejátszóba és elindította.

Az egész filmet végigrettegtem, és ahogy láttam Ryeowook is megijedt néha. Amikor egyedül kezdtem el nézni, akkor csak az első fejezetig jutottam el, mert félelmetes volt és megfogadtam, hogy soha többé neme nézek horrort egyedül. Még mindig egy kicsit a film hatása alatt vagyok. Azt hiszem, ma nem fogok sokat aludni.

- Oppa, alszol ma velem? Félek.

- Mitől? – mosolyodott el Ryeowook

- A szellemektől.

- Szellemek nem léteznek te butus. – simogatta meg a fejem búbját – De ha ettől nyugodtabb leszel, akkor alszok veled.

Az éjjel közepén arra keltem fel, hogy a szívem hevesem dobogott és kivert a víz. Össze-vissza forgolódtam, nagyon nyugtalan voltam.

Hirtelen felriadtam.

- Kimi, minden rendben? – ébredt fel Ryeowook

- Azt hiszem láttam. – estem kétségbe

- Mit?

- A szellemet.

- Szerintem csak rosszat álmodtál. Feküdj vissza.

- De én biztos vagyok benne, hogy láttam. – néztem a szekrényem felé

- Nincs ott semmi. – húzott közelebb magához

Egy pillanatra meglepődtem, a szívem nagyot dobbant érintésére… Vajon én érzek valamit iránta? Vajon ő mit érez ott legbelül? E gondolatokkal merültem újra álomba.

Reggel ajtónyitódásra keltünk fel és egyből elhúzódtunk egymástól.

- Oh… valamit megzavartam? – nyitott be Leeteuk

- Nem, mi csak… - még mielőtt befejeztem volna mondanivalóm elment

- Mennyi lehet az idő? – néztem Ryeowook-ra

- Öt perc múlva dél. – nézte meg a telefonját- Megyek, felöltözöm.

Én is kerestem valami ruhát és felöltöztem, majd lementem ebédelni, de még előtte betértem a fürdőbe. Útközben találkoztam Leeteuk-kel.

- Milyen volt Ryeowook az ágyban? – kérdezte suttogva és vigyorral az arcán

- Mi? – kérdeztem vissza értetlenül

- Hát tegnap.

- Csak velem aludt, mert horrorfilmet néztünk és féltem.

- Aha, persze, persze. – bólogatott továbbra is vigyorogva

- Perverz. – csaptam mellkasára

- Jól van, na. – ment el azzal a vigyorral a képén

- Férfiak. – forgattam szemeim

Miután elvégeztem, amit akartam, megebédeltünk. Ebéd után mentem az SM-hez kippforgatásra, mert az EXO most fog comeback-elni.

Szerencsére ma ügyesek voltak a fiúk így nem kellett csak háromszor újravenni egy részt. Este 8-kor értem haza. Felmentem a szobámba és az ágyamon volt egy szál rózsa egy kis cetlivel. Ledobtam a cuccomat, majd odasétáltam az ágyamhoz és elvettem a cetlit meg a rózsát. Megszagoltam a virágot és elolvastam a papírkát.

„Lelkeddel táncolnék,

mely megérintett egyszer.

Bár érzem már táncoltunk,

lehet nem is egyszer.

Közös táncunk élvezem,

bár a tánc nem könnyű velem.

Kezdő lelkem botladozik,

mégis próbálj, táncolj velem!”

Amint elolvastam, valami megmozdult odabent. A szívemben melegség áradt szét, a gyomromban a pillangók megjelentek. Vajon melyikük írhatta ez? Egy vad idegent csak úgy nem engednének be, szóval közülük volt valaki. Kézzel volt írva, de nem ismertem fel.

Kerestem egy vázát és vízbe raktam a rózsát, a cetlit pedig az asztalomra tettem.

A nap hátralévő részében az járt a fejemben hogy ki írhatta.

~

Ma már csak a kis cetli volt az ágyamon.

„Oly hosszú egy hét,

S hogy megmondjam az őszintét,

Minden nap rád gondolok,

S belülről csak tombolok…

Annyi most csak a lényeg,

Hogy miért nincs még péntek!

Miért nem vagy mindig velem?

Miért nem fogod most a kezem?

Várom a percet, várom az órát,

mikor csak letépek egy rózsát,

Egyszerre megpillantom szemed,

S a letépett rózsát odaadom neked.

S te végre karodba fogsz engem,

Ekkor majd szárnyra kap lelkem,

S megszűnik köröttem a világ,

És lecsukódnak lassan a pillák.

Egymást átölelve alszunk csendben,

Együtt lélekben, együtt testben,

Nem mondok mást jelenleg,

Egy szót csak, hogy SZERETLEK!”

~

Reggel bal lábbal keltem fel úgy, hogy semmi kedvem munkába menni, de a muszáj az nagy úr.

Felöltöztem, majd elmentem dolgozni.

Nagyon lassan telt az idő, amíg dolgoztam, legalább is én úgy éreztem. Mikor lejárt a munkaidőm, szinte úgy indultam meg mintha rakétából lőttek volna ki.

Hazaérve egy újabb versike várt.

„Csak egy percig szeress,

míg elmondom, imádlak.

Csak egy óráig szeress,

míg megsúgom, kívánlak.

Szeress egy napig,

míg csókolni tudlak.

Szeress egy életen át,

és én is szeretni foglak.”

Ahogy olvastam sokkal jobb kedvem lett tőle, de még mindig nem jöttem rá, hogy ki írta. Most már nagyon furdal a kíváncsiság.

~

„Öröm és bánat együtt van a szívemben,

egy könnycsepp csillan meg a szememben.

Ha megkérdeznéd mi bajom,

csak annyit mondanék: HIÁNYZOL, de nagyon!!!”

- Úristen! – leesett, hogy ki volt, miután elolvastam a verset

Ryeowook. Ő volt. Ebben biztos vagyok, mert mióta megnéztük azt a filmet együtt, azóta sokat törődik velem. Előtte is rengeteget foglalkozott velem, mert beteg voltam, de mostanában úgy érzem, mintha keresné a társaságomat. Bevallom egyikükre se tekintettem ÚGY, mindenkivel jó barátok vagyunk, de Ryeowook… Amikor velem aludt, akkor elgondolkodtam, hogy mi lenne, ha mi ketten… És mostanában is egyre többször járt ez a fejembe, úgy éreztem mintha valami hiányozna az életemből és ez nem más, mint a SZERELEM.

Gyorsan kerestem egy tollat és papírt, amire nagy betűkkel ráírtam, hogy HIÁNYZOL. Fogtam magam és átmentem Ryeowook-hoz. Bekopogtam, majd benyitottam. Ott ült az ágyán és a laptopját bújta.

- Kimi… te. – állt fel az ágyáról

Még mielőtt végigmondhatta volna, amit akart, elővettem a papírkát és megmutattam neki. Nem szólt semmit, hanem ő is elővett egy pergament és széthajtogatta.

- HIÁNYZOL! – olvastam

Még mindig szótlanul álltunk egymással szemben, majd odaléptem hozzá és megöleltem.

- Szeretlek! – súgta fülembe

- Én is.

Kisség eltolt magától, hogy szemembe nézhessen, majd ajkai egyre közelebb kerültek az enyéimhez és egy lágy csókot lehelt rájuk.

Megtaláltam a hiányzó darabot. Az életem most már teljes Ryeowook-kal.

J-Hope oneshot

December van. Hideg, szeles és havas időjárás. Tél. Nem igazán szeretem, én inkább a nyarat várom minden évben.

Hétvége van. Itthon ülök a szobámban egy bögre meleg kakaóval és hallgatom a rádiót. Ma a Bangtan Boys a vendég. Ők a kedvenceim. Az eddigi összes fellépésükön ott voltam és mindig az első sorban. Sokszor észrevettem már, hogy Hoseok, amikor fellépnek, mindig arra szokott nézni amerre én állok és egyszer rám is kacsintott. Na, akkor azt hittem ott helyben elájulok. Ezt titkoltam, de most elárulom, hogy beleszerettem Jung HoSeok-ban. Amikor J-Hope rám kacsintott az egyik fellépésükön akkor azt elmondtam a barátnőmnek is, és szerinte én bejövök Hope-nak. Tudom butaság, mert minden rajongója arról álmodik, hogy majd egyszer ő lesz a barátnője a szeretett oppájának. Így vagyok vele én is. Egy álomvilágban élek.

- És most következzen egy játék. – mondta a műsorvezető – Az első szerencsés válaszadó egy teljes napot eltölthet a BTS-szel, ha megválaszolja a kérdést, hogy ‘Mikor debütált a Bangtan Boys?’

Nem tétlenkedtem sokat, egyből felhívtam őket. Ezt a lehetőséget ki nem hagynám.

- Haló! – szólt bele a műsorvezető

- Hello!

- Szóval mikor debütált a BTS?

- 2013. június 12-én.

- Helyes a válasz. Megtudhatjuk a neved?

- Jung MinHye.

- MinHye te vagy a szerencsés, aki egy napot tölthet a BTS-szel.

- Jujj, de jó! Köszönöm szépen. –raktam le.

Most fogtam fel igazán hogy mi is történt. Egy teljes napot eltölthetek a kedvenc bandámmal. Vigyorgok, mint a tejbetök. Nem lehet levakarni az arcomról a mosolyt. Mikor már meguntam a rádiózást, kikapcsoltam a készüléket és úgy döntöttem, hogy megnézek egy filmet. A Halálos iramban 6-ra esett a választásom, mert az jó akció dús és én sem fogok unatkozni. Beraktam a lejátszóba és elindítottam.

A film végeztével elmentem fürdeni, majd lefeküdtem aludni.

Másnap reggel hóesésre ébredtem. A hideg miatt az ablakon jégvirág képződött. Gyorsan felöltöztem. Hozzáfogtam reggelit készíteni. Pirítóst csináltam. Épp leültem enni, amikor csengettek. Ki lehet az? Kinyitottam az ajtót és ledöbbentem.

- Szia! Te vagy MinHye? – kérdezte Nam Joon, ugyanis a Bangtan Boys állt az ajtóm előtt.

- I-igen. – dadogtam

- Akkor öltözz, mert megyünk korcsolyázni.

- Korcsolyázni? – lepődtem meg – Én nem tudok.

- Nem baj, majd megtanulsz, de most öltözz!

- Oké. – addig otthagytam őket és gyorsan felöltöztem jó melegen.

- Mehetünk. – léptem ki az ajtón, majd bezártam azt.

Beültünk az autóba és indultunk a koripályára. J-Hope egyfolytában engem nézett, amitől zavarban voltam és kicsit kényelmetlenül éreztem magam, majd egyszer csak megszólalt:

- Nagyon ismerős vagy valahonnan, de honnan?

- Talán onnan, hogy minden fellépéseteken ott voltam.

- Jé, tényleg és az első sorban szoktál lenni egy I ♥ J-Hope feliratú táblával, igaz?

- Igen. – bólintottam

Még sokat beszélgettünk, majd megérkeztünk a koripályához.

- Na, nem jössz? – kérdezte Jimin

- De még soha nem korcsolyáztam és el fogok esni.

- Nem fogsz, majd segítünk. – nyújtja a kezét HoSeok, amit elfogadtam

Rámentünk a jégre, de én csak szorítottam Hope kezét.

- Ne engedj el! – mondtam Hoseoknak.

- Nyugi, nem foglak. – mosolygott rám.

Nem sok kellett, hogy menten összeessek, az a mosoly, káprázatos. Először csak ott a szélén álltam, nem mertem beljebb menni, majd J-Hope elkapott és azt vettem észre, hogy vele korcsolyázok. Kicsit bénáztam az elején, de kezdett egyre jobban menni.

- Ugyanúgy kell mintha görkoriznál.

Ő már nagyon profin tolja, hisz mindenféle mutatványokat csinált, amitől nekem leesett az állam. Na, én ilyeneket biztos nem fogok tudni csinálni. Aztán magamra hagyott és ott termett mellettem Taehyung, amitől kicsit megijedtem, mert váratlan volt. Ez egy jó darabig így ment. Mindenkivel korcsolyáztam, de legtöbbet Hope-al. Egyszer el is estünk és akkor magammal rántottam, így rám esett. Elnevettük magunkat.

- Bocsi, ne haragudj.

- Semmi baj. Korcsolyázás nincs esés nélkül. – mosolygott

- Igazad van. – helyeseltem

Felsegített a földről, majd elkapott, mert majdnem megint elestem. Felnéztem és egy fagyal volt a fejünk felett. Csak álltunk egymást nézve hosszú percekig. Elvesztem hatalmas csoki barna szemeiben. Pillantásából ki tudtam olvasni, hogy ma jól érezte magát. Ahogy a mondás is tartja: „A szem a lélek tükre.” Hope mosolyra húzta ajkait, amitől nekem is mosolyognom kellett. Arcunk pár centire volt csak egymástól. HoSeok felpillantott és megszólalt:

- Tudod mit szoktak a fagyal alatt állók csinálni?

- Csókolózni? – kérdeztem félve

- Igen.

- És mi is azt fogunk?

Nem szólt semmit csak lehunyta pilláit és közelíteni kezdett felém. Pilláim automatikusan lehunytam és vártam a csodát. Puha ajkait megéreztem a számon. Azt akartam, hogy ez a pillanat örökké tartson. Végül levegőhiány miatt váltunk el.

- Hope én…

- Shh… - nem hagyta, hogy befejezzem a mondandómat. – Figyelj! Én nagyon megkedveltelek, még ha csak egy napot is töltöttem veled, de amikor megláttalak az első fellépésünkön, nem tudom, de valami megmozdult idebent – mutatott a szívére – és amikor a koncert után aláírásokat osztogattunk és te is ott voltál a sok rajongó között, vártam, hogy sorra kerülj és láthassalak. Amikor elmentél csak rád tudtam gondolni.

Nem tudtam megszólalni, csak álltam ott, mint egy darab fa. Hope szavai csengtek a fülemben. Ez most szerelmet vallott nekem? Én most csak álmodom? Becsuktam a szemeimet, majd kinyitottam. Ez nem álom, ez nagyon is a valóság.

- MinHye lenne kedved jobban megismerkedni velem? – kérdezte

- Igen. – öleltem meg.

Már besötétedett és a kori pálya is bezárt, így beültünk egy kávézóba és megittunk egy forró italt.

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------

Ezzel szeretnék minden kedves olvasómnak Kellemes Ünnepeket kívánni. :)