Yongguk oneshot

Él Myeongdong-ban egy sötét lelkű kegyetlen ember. A neve Bang Yong Guk. Ő rengeteg emberi életet oltott már ki és a mészárlást még mindig folytatja. Annyit kell róla tudni, hogy a szüleit nagyon fiatalon elvesztette és ezután a nagyvárosi gettóban nevelkedett. Volt egy időszak, mikor barátokra lelt. Nagyon jól kijöttek egymással, ám egyik nap megpróbálta megölni az egyiküket, de nem sikerült neki, mert a többiek észrevették, hogy mire készül. Úgy döntöttek nem barátkoznak többé vele ezután. Megint magára maradt. A fejébe vette, hogy addig nem nyugszik, amíg meg nem öli őket.

A rendőrség is körözi, még nekik sem sikerült elkapniuk. Azt mondják, hogy az egykori Myeongdong-i börtönben él. Az épületet már 2007-ben bezárták, mert nem felelt meg az egészségügyi előírásoknak. Azóta ott áll üresen és elhagyatva.

Az emberek nem mernek kilépni az utcára, mert félnek, hogy egyszer elrabolja őket és végez velük.

- Himchan nézzük meg. – nyavalygott a lány barátjának

- Mimi nem lehet. Azt akarod, hogy elraboljon és megöljön?

- Nem. – szomorodott el a lány

Mimi és Himchan a középiskola óta ismerik egymást és most ugyanarra az egyetemre járnak. Nagyon jó barátságban vannak. Szint testvérek is lehetnének, olyan közel állnak egymáshoz.

A kollégiumuk, amelyben laknak, kétutcányira van az elhagyatott börtöntől.

- Noona, gyere már! Ne bámészkodj! – szólt rá a legfiatalabb

Miminek Himchan-on kívül van még négy barátja, Zelo, Youngjae, Daehyun és Jongup, de Himchan –hoz áll a legközelebb.

A koliban hárman osztoznak egy szobán. Mimi Himchan-nal és Zelo-val van egy szobában. Dae, Youngjae és Uppie a mellettük lévőben laknak.

Mimi és a fiúk általában együtt szoktak hazamenni, de ma a lánynak angol szakköre van, ezért egyedül kell visszamennie a kollégiumba. Suli után el is indult, de Mimi egy kíváncsi természetű lány és már meg akarta régebben is nézni közelebbről a börtönt - a tiltások ellenére is – ezért úgy döntött – mivel most egyedül van, és nem tiltja meg neki senki, hogy bemenjen – bemerészkedett. A kis ablakokon beszűrődött a fény, ezzel félhomályt teremtve. A poros földön a törött üvegszilánkok ropogtak a lába alatt. A szobában szanaszét voltak az asztalok és a székek. Még csak az első helyiség felénél járhatott, mikor hangokat hallott. Odakapta a fejét, de nem látott semmit. Megijedt és futásnak eredt, de útközben megbotlott valamiben és elesett. Ráesett a törött üvegszilánkokra, melyek felhasították a tenyerén a bőrt. Gyorsan felállt és továbbsietett a kijárat felé, de ekkor valaki hátulról befogta a száját és leütötte.

Mimi egy oszlophoz kötözve tért magához. Körbenézett és egy szobában találta magát, melyben volt egy szekrény, egy asztal és egy matrac. A matracon ült egy tetőtől talpig fekete ruhába burkolózott maszkos férfi.

- Na, végre hogy felébredtél. Meg ne próbálj kiabálni, különben lelőlek! – mondta mogorván és a lány felé ment

Mimi nagyon félt, nem tudta mit akarhat tőle Yongguk.

- Mit akar tőlem? – sírt

- Majd meglátod kislány.

- Meg fogok halni?

- Hamarosan. – mosolygott gonoszul Yongguk

Mimi belátta, hogy hiba volt idejönnie. Hallgatnia kellett volna Himchan-ra.

- Eközben a koliban –

- Hol van már Mimi? –idegeskedett Himchan

- Nem tudom. Hívd fel. – mondta Zelo

Felhívták a lányt. Kicsengett a telefonja, de nem vette fel.

- Nem veszi fel. – dobta le az ágyára a telefonját Himchan

- Hol lehet? – kérdezte Zelo

Kis gondolkodás után megszólalt az idősebbik:

- Azt hiszem, tudom, hol van.

- Hol?

- Tudod, mindig azt hajtogatja, hogy nézzük meg a börtönt. Szóval szerintem ott van, úgyhogy most odamegyek. – kapta fel a kabátját Himchan

- Én is megyek. – állt fel Zelo

- Nem, te itt maradsz, és ne gyertek utánam.

- De hyung…

- Semmi de. Szólj a többieknek, hogy elmentem. – lépett ki az ajtón Himchan

A fiatalabb megfogadta hyung-ja szavát és átment a szomszédos szobába.

- Srácok, Mimi eltűnt és Himchan utána ment.

- De hát hova ment Mimi? – kérdezte Jongup aggódva

- Az elhagyatott börtönbe.

- Azonnal oda kell mennünk. – pattant fel Youngjae

- Hyung, nem lehet. – rántotta vissza őt Zelo – Himchan mondta, hogy ne menjünk utána.

- Börtönnél –

- Nem hiszem el, hogy Mimi bement oda. – idegeskedett Himchan miközben a bejáratot kereste

Miután megtalálta, bement. A fényviszonyok miatt csak homályosan látott. Himchan körbejárta a börtön egy részét, de sehol sem találta Mimi-t.

- Mimi – kiáltotta el magát

Nem hallott semmit csak a visszhangját.

- Mimi – próbálkozott újra

- Yongguk-nál –

Miminek megütötte a fülét egy hang mely a nevét kiabálja.

- Mi volt ez? – figyelt fel a hangra Yongguk

- Him… - kezdett el kiabálni a lány

- Kussolsz! – fogta be Yongguk a száját, majd bekötözte neki

A férfi elindult a hang után, ezzel magára hagyva Mimi-t. A lány úgy gondolta, itt az alkalom elszöknie. Próbált kiszabadulni, de nem sikerült neki, csak vergődött.

- Mmmm – próbált magából valamiféle hangot kiadni

Hangokat hallott Himchan miután egyre beljebb merészkedett, majd látott egy árnyat, amint elsuhan a homályban. Körbenézett, de már nem látott semmit, mert valaki zsákot húzott a fejére és leütötte őt is.

A fiú Mimi mellett tért magához, ugyan úgy megkötözve, mint barátja.

- Jó téged újra látni… barátom. – mondta gúnyosan Yongguk egykori barátjának

- Ereszd el Mimi-t!

- Szeretnéd, ha elengedném őt? – rántotta hátra a lány fejét a hajánál fogva

- Igen.

- Haha, nem.

- Áú, ez fájt. – mondta Mimi, mire Yongguk elengedte a haját

- Himchan – fordult a lány a fiú felé már amennyire bírt – Nagyon sajnálom, hogy nem hallgattam rád.

- Nézd meg mibe kevertél. – rivallt rá a fiú

Mimi kissé megszeppent, mert nem látta még így viselkedni Himchan-t.

- Sajnálom, én nem akartam ezt.

- Sajnálhatod is, ez mind miattad van te liba.

Mimi-nek könnyek gyűltek a szemébe.

- Ne haragudj, nem akartalak bántani. – húzódott közelebb Himchan a lányhoz

- Semmi – rázta meg a fejét Mimi – Minden az én hibám.

- Oh, befejeznétek végre? Megfájdult tőletek a fejem. – szólt közbe Yongguk

- A koliban –

- Na, jó, én már nem tudok tovább itt ülni tétlenül.  – állt fel Dae – Utánuk megyünk. Kapjatok fel bármilyen tárgyat, melyet jól lehet fegyverként használni.

A fiúk fogták magukat és gyorsan kerestek valamit, amivel meg lehet sebesíteni valakit. Ki bicskát, ki kést, baseball ütőt és egy stukkert talált. Ezekkel a fegyverekkel indultak útnak.

Kört alakítottak ki. Így mentek be, hogy minden szögből lássák a terepet. Neszt hallottak. Előkapták a fegyvereiket és vártak.

- Hol van Zelo? – nézett maga mellé Jongup

- Elrabolta Yongguk – mondta Daehyun

Yongguk nagyon gyors mozgású és észrevehetetlen. Kiváló mestere lehetett, ha ilyeneket tud.

- Dae? – nézett barátja hűlt helyére Youngjae

- Hyung figyelj! – ahogy ezt kimondta Jongup a barátja eltűnt mellőle, aztán őt is elérte a végzete

Mind a négyen Mimi és Himchan mellett találták magukat.

- De jó, ti is itt vagytok. – mosolygott gúnyosan Yongguk

Daehyun megtapogatta a farzsebét, de nem találta a fegyverét benne.

- Netán ezt keresed? – mutatta neki Yongguk a pisztolyt – Mindegyikőtök fegyverét elvettem, szóval nem tudtok elszökni.

Jongup boldogan vette észre, hogy az ő bicskája még megvan, persze semmiféle érzelem nem tükröződött az arcán, nehogy a végén még lebukjanak. Elvágta nagy nehezen a kötelet a kezénél, majd továbbadta Dae-nak a bicskát és az a többieknek. Miután mindenki elvágta a kötelet a kezéről, halkan megbeszélték, hogy háromra rohannak. Ebből az egészből Yongguk mit sem sejtett.

- Három! – kiáltották mindannyian, majd rohantak, amerre láttak.

Zelo fellökte Yongguk-ot, hátha ezzel is nyernek egy kis időt. Himchan megfogta Mimi kezét, majd eszeveszett rohanásba kezdtek.

- Francba! – kelt fel, majd utánuk eredt

Volt egy folyosó, ahol egyszemélyes cellák voltak. Ezek pont akkorák voltak, mint egy ajtó. Mimi és Himchan beszaladt az egyik ilyenbe és gyorsan bezárták az ajtót.

Yongguk elkezdett dörömbölni rajta. Megtalálta őket.

Egy határozott mozdulattal berúgta az ajtót, majd fegyvert fogott rájuk.

Mimi egy hatalmasat sikított az ijedségtől és lekuporodott az egyik sarokba, míg Himchan egy másikba. Yongguk rájuk fogta a két pisztolyt.

- Kérlek, ne ölj meg. – suttogta halkan, könnyes szemekkel Mimi

- Kuss! – förmedt rá

Mimi fejéhez tartotta a fegyvert, de nem lőtt. Yongguk szemébe könnyek gyűltek, de ő próbált erős maradni, leplezte őket. Csak állt ott a lány fejéhez tartott pisztollyal és nézte őt. Ránézett Himchan-ra. Eszébe jutottak a fiúkkal töltött pillanatok. Yongguk gyorsan elhesegette ezeket a gondolatokat, majd komoran a lányra nézett és lőtt. Himchan-hoz fordult és meghúzta a ravaszt

Mimi kezét érte a lövés. Érezte, ahogyan a meleg vére csordogál végig a karján és egy hatalmas lyuk tátong rajta. A lány ekkor fogta fel, hogy Yongguk nem ölte meg őket. Mimi és Himchan kissé kábultan mentek át Daehyun „cellájába” ahol ő még mindig életben volt. Semmi sérülés nem borította a testét.

- Meg kell tennem. – hajtogatta Yongguk – Ha nem teszem meg, akkor megszegem a saját magamnak tett ígéretemet.

Jonggup-al, Zelo-val és Youngjae-vel már végzett. Mikor visszament Himchan-ék „cellájába” meglepetten vette észre, hogy ők nincsenek ott, ezért átment oda, ahol Daehyun tartózkodott és ott találta mind a hármukat.

- Sajnálom. – csak ennyit mondott és főbe lőtte őket

Az élettelen testek úgy rogytak a poros földre, mint a rongybabák.

- Pár nappal később –

Yongguk nem tudta felfogni, hogy megölte az egykori legjobb barátait. Lelkiismeret furdalása volt.

Hogy enyhítsen bűntudatán magával is végzett. Ezután már nem hallottak a Myeongdong-i gyilkosról.

Ilhoon oneshot

Szerintünk a világ legnehezebb munkája nem más, mint egy bandát menedzselni...egy fiú bandát...és az a banda nem más,mint a BTOB.

Ma a fiúk felléptek az M!Countdonwnban az új dalukkal, amit a rajongók hatalmas sikítással fogadtak.

A mai nap is nagyon fárasztó volt mind a kilencünk számára. Viszont mindenki örült, hogy ma egy kicsit felszabadulhat, hiszen partira vagyunk hivatalosak, amiről a szülinapos semmit sem tud. Fellépés után, leizzadva, kimelegedve jöttek le a színpadról. Éppen Mirával beszélgettem amikor Ilhoon odajött hozzánk és egyből elhallgattunk.

- Miről susmotolnak itt a hölgyek?- kérdezte érdeklődve

- Semmi különös, csajos téma. – füllentett Mira

- Okéé – ment el, de még előtte egy gyanús pillantást vetett ránk.

- Lányok! – szinte beugrott mellénk Hyunsik – Lenne egy nagy kérésem. Ilhoon-nak ma van a születésnapja és szervezünk neki egy szülinapi bulit. Segítenétek ebben nekünk?

- Persze, hogy segítünk. – válaszoltam

- Köszi. Mivel Ilhoon nem tudhat, róla ezért valamit ki kell találnunk, hogy hova küldjük el.

- Mit szólnál, ha elküldenénk egy wellnessbe? – vetette fel az ötletet Mira

- Tökéletes. Ezt megdumáltuk. Megyek öltözni. – ment el

Miután átöltöztek, elindultunk haza. Otthon mindenki ledőlt, úgy tett mintha fáradt lenne, de közben azon járt az eszünk Mirával hogy hol lesz megtartva a buli.

- Ezt én kapom? De miért csak én megyek? Nem jöhetne velem Minhyuk hyung? – hallottam a nappaliból Ilhoon hangját

- De, elviheted őt is.

- Nézzétek mit kaptam. – lóbálja az orrunk előtt a wellnesses belépőjét

- Wow, és ezt mire kaptad, ha szabad megkérdeznem? - mondta Mira olyan hangnemmel mintha semmit nem tudna

- Hát nem tudod, hogy milyen nap van?- kérdezte Ilhoon majd kiabálva

- De tudom, milyen nap van. Október 4-e van. - mondta Mira nyugodtan

- Nem egészen. Ma van a szülinapom – vigyorgott, mint egy tejbe tök

- Ja, tényleg. Boldog szülinapot – mondtuk mind a ketten kicsit unottan

A szülinapos szomorúan távozott a nappaliból, hogy tőlünk csak egy „Boldog szülinapot” kapott ezen a jeles napon ráadásul unott hangnemben, de hát ez van nem szabad lelőnünk előre a meglepetést.

Ilhoon és Minhyuk elkezdtek készülődni a wellnessbe.

- Mentünk. Sziasztok – köszöntek el

Miután Ilhoon-ék elmentek mindenki a nappaliba jött és Mirával kiosztottuk a feladatokat a fiúknak.

Eunkwang és Changsub csinálja dekorációt. Peniel és Sungjae csomagolja be az ajándékokat, Hyunsik-ot pedig befogtuk kuktának a konyhába.  

Sütöttünk Ilhoon-nak kétféle tortát. Egy csokisat meg egy banánosat és készítettük még szendvicseket.  Miután végeztünk, megnéztük, hogy hogy állnak a fiúk. Mindenki megcsinálta a kapott feladatot, csak egy kicsit Sungjae volt tiszta csomagoló papír. Jót nevettünk rajta, de ő bevágta a durcást.

- Ya! Ne nevessetek ez nem vicces! – mondta a maknae és elkezdte leszedni magáról a csomagolópapírt

Mindennel végeztünk. Elmentünk készülődni.  Lezuhanyoztunk és felöltöztünk. Én egy kék szettet választottam Mira pedig egy sárga-fekete kombinációjú ruhát.

  Mirával felhívtuk a Cube dolgozóit.

Lassan megérkeztek a vendégek. Minhyuk-tól kaptam egy SMS-t hogy úton vannak hazafelé.

- Szóval a terv így szól: Amikor bejönnek és felkapcsolják, a villanyt akkor mindenki előjön, és egyszerre kiabáljuk, hogy „Boldog születésnapot”. – mondtam

- Susogást hallok. Gyorsan mindenki bújjon el. – mondta Mira

- Miért van itt sötétség? Talán már alszanak? – hallottam kintről Ilhoon hangját

- Nem tudom, lehet, hiszen ma mindenki elfáradt. - mondta Minhyuk

Nyitódott a bejárati ajtó és felkapcsolódott a lámpa. Mindenki előugrott a rejtekhelyéről. Miután bejöttek, Mirával előhoztuk a tortákat és odaadtuk neki.

- Boldog születésnapot Ilhoon!- kiabáltuk

Ilhoon meglepett arccal nézett felénk és azt kérdezte: - Ezt nekem csináltátok??

- Tán a szomszédnak? Hát persze hogy neked. – mosolyogtam – Fújd el a gyertyákat.

- De először kívánj valamit. – mondta Mira

Ilhoon lehunyta szemeit egy pár másodpercre, majd kinyitotta őket és elfújta a gyertyákat.

Ezután mindenki gratulált neki a szülinapja alkalmából, és megkapta az ajándékokat is. Nagyon örült nekik. Úgy bontogatta a dobozkákat, mint egy öt éves. Jót mosolyogtunk rajta Mirával.

- Akkor bulizzunk! – indította be a zenelejátszót Dongwoon

A parti már nagyban folyt, kezdtek kicsit bepiálni páran, van, aki hamar elment arra hagyatkozva, hogy dolga van neki.

Éppen Yoseobbal táncoltam mikor Ilhoon félrehív, hogy szeretne velem beszélni.

- Hana, gyönyörű vagy.

- Oh, Ilhoon ne túlozz. Köszönöm. – pirultam el

- Figyelj Hana. Nem is tudom, hogy mit kéne mondanom, de nagyon megkedveltelek az utóbbi időben.  Lehet, hogy neked valaki más tetszik, de szeretném, ha tudnád, hogy én mit érzek irántad. Hana én… szeretlek. – mondta Ilhoon végig a szemembe nézve, majd közelebb hajolt és megcsókolt.

Amikor eltávolodott tőlem, csak álltam ott, mint egy oszlop magam elé bámulva.

- Sajnálom, ha most rosszat tettem. – hajtotta le a fejét

- Mi? Nem, dehogy. Csak meglepődtem.  – tértem magamhoz – Izé….Ilhoon, szeretlek.

- Mit mondtál? – lepődött meg

- Azt hogy Szeretlek. – mondtam újra

Egy váratlan pillanatban magához rántott és megölelt.

- Nem is tudom elmondani, hogy mennyire boldog vagyok most.  Nem is kell nekem szülinapi ajándék. Nekem te vagy az ajándékom. – suttogta a fülembe

- Hát itt meg mi folyik – jött oda hozzánk Minhyuk és Mira kéz a kézben

Ilhoon összekulcsolta ujjainkat és felemelte a kezünket, boldogan jelezve ezzel, hogy mi egy párt alkotunk. Hatalmas vigyor ült ki az arcomra, amint megláttam Miráékat hogy fogják egymás kezét.

Próbáltam jelezni a fiúknak, hogy hagyjanak minket kicsit magunkra. Minhyuk vette is az adást és elmentek Ilhoonal.

- Na. Mesélj. Hogy történt? – kérdeztem barátnőmet

- Mi? – értetlenkedett

- Hát te meg Minhyuk.

- Ja. Hát semmi különös, odajött hozzám, táncoltunk és megcsókolt. – vigyorgott Mira

- És ti?

- Ah… olyan cuki volt, szerelmet vallott nekem. Először nem is akartam hinni a fülemnek,de aztán leesett, hogy mit is mondott. – újságoltam

Miután mindent megbeszéltünk, visszamentünk a tömegbe táncolni.

Yuseong oneshot

Yuseong megint hozott haza egy nagy adag szennyest, amit moshatok ki. Átnéztem a nadrágja zsebeit, mert múltkor benne hagyott egy zsebkendőt és kimostam. A farzsebében találtam egy kulcsot, ami nem a miénk. Egyből átfutott az agyamon, hogy megcsal valakivel. Megvárom még hazaér és akkor majd kifaggatom.

Leültem tévézni és vártam, hogy hazaérjen. Kis idő múlva hallom a bejárati ajtó nyitódását.

- Szia, szívem. Megjöttem.

- Szia. Milyen napod volt?

- Egész jó.

- Figyelj csak! Ez mi? – mutattam neki a kulcsot

- Ez…

- Van valakid?

- Nem. Nincs.

- Akkor kié ez a kulcs?

-…. szóval az van, hogy vettem egy kétemeletes házat a tengerparton.

- Hogy mit csináltál? – akadtam ki – Nem jó nekünk a mostani evvel a két szobával meg a többivel? Ráadásul engem meg sem kérdeztél.

- De ez túl kicsi.

- Már miért lenne kicsi? Én nem akarok elköltözni.

- De ha megnézed, garantálom, hogy tetszeni fog. Gyere, menjünk, nézzük meg.

- Hát nem tudom Yuseong. – ingattam a fejem

- Naa, gyere, légyszii.

- Na, jó - adtam be a derekam

- Szeretlek – puszilt meg

Beszálltunk a kocsiba és elindultunk.

- Ha a tengerparton vetted azt a házat, akkor nem fogja elönteni a tenger, ha árvíz, lesz?

- Nem. Nem fogja.

Kb. fél óra kocsikázás után megérkeztünk.

Mikor beléptünk a házba volt egy kis folyosó ahol fogas és cipős szekrény foglalt helyet. Utána következett egy nagy nappali, aminek a közepén volt egy üvegasztal, azzal szembe pedig egy TV meg CD lejátszó hangfalakkal. A TV felett volt egy közös kép rólunk. Az üvegasztal körül volt egy téglavörös bőrkanapé fotelokkal.

- Nézz jobbra, bocs nem, balra. Itt van a konyhád, amiben majd főzöl nekem. – mondta Yuseong

- Oppa , ez a konyhapult hatalmas. Ugye nem itt akarod majd….

- Kicsim vigyázz még a végén felizgatod magad. - nevetett

Tehát a nappalitól balra volt a konyha, aminek a bejárata felett boltív van kirakva pirosas téglákból és egy csapóajtó választja el a nappalitól. A konyha U alakú és a nappali fele nézett egy kerámia főzőlap, amin majd tudok főzni.

A főzőlap mögött volt egy hűtőszekrény meg egy mosogatógép és konyhaszekrény. Ezek mellet egy hagyományos mosogató is volt, ami felett a csempén lógtak a főző és merőkanalak.

A nappalitól jobbra egy hatalmas ablak nyújtott gyönyörű kilátást a tengerpartra. Ha fel akartál menni az emeletre, akkor nagy talpformák voltak fából kifaragva és a lábnyomok mellett üveg, hogy ha véletlen nem arra lépsz, rá akkor ne ess le.

Az első emeleten volt egy vendégszoba, ami mellett egy fürdő és toalett. Erről a szintről nyílt egy U alakú erkély, amin h kihajoltál akkor le tudtál nézni a földszintre.

A második emelet felé tartva a lépcsők már hagyományosak voltak. Itt az első helység egy gyerekszoba volt, mellette a hálószobával és a fürdővel. Utána már legfelül a padlás volt.

- Hát mit ne mondjak, elég nagy ez a ház. – mondtam, miután körbejártuk az egész lakást

- Tudod, majd ha többen leszünk, akkor jól fog jönni. – ölelt meg hátulról

- Várj egy kicsit! Mi az, hogy többen leszünk?

- _____én nagyon szeretlek és szeretnék tőled gyereket.

- Nem gondolod, hogy ez még korai?

- Nem. Úgy érzem, készen állok, hogy kibővítsük a családot. Most már van szép nagy házunk, elférnénk itt akár négyen is.

- Már egyből kettőt akarsz? - lepődtem meg

- Nem bánnám.

- A családalapítással szerintem várjunk még. Viszont ha ideköltözünk, akkor mi lesz a régi házunkkal?

- Kiadjuk albérletbe.

- Ez jól hangzik.

Végül beleegyeztem hogy ideköltözzünk mert láttam Yuseong-on hogy mennyire szeretne itt lakni.

Rap Monster oneshot

Megjegyzés: Ez a szöveg durva obszcén szavakat tartalmaz.

-------------------------------------------------------------------------------------

Taeyeon szemszöge:

Egy gyönyörű napsütéses tavaszi napra ébredtem. A fák most bontogatják virágaikat, ami gyönyörű látvány nyújt.

Ránéztem a barátomra, aki még édesen szunyókált, és adtam a homlokára egy puszit, majd felöltöztem. Kimentem a konyhába reggelizni. Kivettem az egyik szekrényből a müzlit és egy tálkát, majd odasétáltam a hűtőszekrényhez, kinyitottam az ajtaját és szomorúan láttam, hogy nincs itthon tej. Ekkor egy hatalmasat ásító Nam Joon jelent meg.

- Jó reggelt édesem! – csókolt meg

- Neked is. Oppa elszaladok a boltba tejért, mindjárt jövök.

Zsebre vágtam a telefonom és magamhoz vettem a kocsi kulcsot. Kisétáltam, majd beszálltam a fekete Landrover-be, bedugtam a kulcsot és indítani akartam, de valamin megakadt a szemem. Valami rózsaszín dolognak egy része kilógott a kesztyűtartóból. Próbáltam nyugtatni magam, hogy ez nem az, amire gondolok. Kinyitottam a kis „ajtókát” és amint megláttam, a sejtésem beigazolódott. Egy pink női fehérneműt találtam, ami nem az enyém. Most tudatosult bennem hogy Nam Joon megcsalt.

Dühösen szálltam ki a kocsiból és szinte „betörtem” az ajtót. Ő a konyhában ült most már felöltözve és újságot olvasott.

- Ezek után még van bőr a pofádon hazajönni? – mutattam neki a rózsaszín bugyit, amit ő kikerekedett szemekkel bámult.

- Taeyeon én meg tudom magyarázni – esett kétségbe

- Te nekem ne magyarázkodj! Tartsd meg magadnak és légy boldog azzal a ribanccal! Soha többet ne keress!

- Taeyeon…

Fogtam magam és otthagytam. Két éves kapcsolat ment most tönkre egy csitri miatt. Nam Joon-nal szerettük egymást, kiálltunk egymás mellet és megfogadtuk, hogy nem titkolózunk egymás előtt, de ő becsapott engem… csúnyán átvert…

Szerettem őt, de ezek után már nem tudok a szemébe nézni. Összetörte a szívemet az az ember, akit a világon a legjobban szeretek, vagyis szerettem.

A könnyeim már patakokban folytak, ezzel elhomályosítva az előttem zajló világot. Szükségem volt egy támaszra, így a barátnőmhöz igyekeztem.

A lámpa a zebránál zöldet mutatott így azt gondoltam, hogy nyugodtan átmehetek… tévedtem. Erős fájdalmat éreztem a combomban, majd sötétség borult a világra.

Rap Monster szemszöge:

Taeyeon dühösen rontott be az ebédlőbe. Nem értettem mi lehet a baja.

- Ezek után még van bőr a pofádon hazajönni? – emelte fel a jobb kezét amibe Ji Song rózsaszín fehérneműje volt, amit kikerekedett szemekkel néztem. A francba! Lebuktam, pedig szépen megmondtam Ji Song-nak, hogy mindenét szedje össze, aztán húzzon el a picsába.

- Taeyeon én meg tudom magyarázni – mentegetőztem

- Te nekem ne magyarázkodj! Tartsd meg magadnak és légy boldog azzal a ribanccal! Soha többet ne keress! – mondta és elment

 - Taeyeon… - csuklott el a hangom és könnyek gyűltek a szemembe

- Ezt jól megcsináltad Nam Joon – gondoltam magamba

Mérgembe beleütöttem a falba, mire az megrepedt. Dühös voltam magamra és Ji Song-ra is. Hogy lehettem ekkora faszfej. Mindenünk megvolt Taeyeon-nal. Boldogok voltunk…egészen mostanáig. Mindent elszúrtam.

Próbáltam hívni Taeyeon-t, de nem vette fel. Rengeteg hangüzenetet hagytam neki, de egyikre sem jött válasz és már feladtam. Azt sem tudom hova ment, merre járhat, mit csinálhat.

Egy váratlan pillanatban megcsörrent a telefonom, úgy kaptam utána, mint éhes farkasok a húsra. Ismeretlen szám volt, de felvettem.

- Haló!

- Üdvözlöm! Maga Kim Nam Joon? – egy mély férfihang szólt bele

- Igen én vagyok.

- Dr. Kim HeeChul vagyok.

Amint kimondta a nevét, éreztem, hogy valami nincs rendben.

-… ön Kim Taeyeon hozzátartozója?

- Igen, a barátja vagyok.

- Sajnos rossz hírt kell közölnöm önnel uram. A barátnője nagyon súlyos balesetet szenvedett. Elgázolták autóval és most kómában van. Esetleg be tudna fáradni?

- Azonnal ott leszek. – tettem le

Gyorsan beszálltam a kocsiba és padlógázt adva sec-perc alatt odaértem a kórházba. A portáshoz mentem.

- Jó napot! Melyik szobában van Kim Taeyeon?

- Sajnálom uram, most nincs látogatási idő.

- Azonnal mondja meg nekem, hogy melyik szobában van Taeyeon különben…

- Nam Joon! – hallottam az ismerős hangot

- Doktor úr! – siettem oda hozzá – Hol van Taeyeon? Bemehetek hozzá?

- Először is nyugodjon meg. Most elmondok pár dolgot. Taeyeon kisasszonyt súlyos sérülésekkel hozták be. Eltört a jobb combcsontja, a bal karja és belső vérzése is volt, a fejét is csúnyán beverte. A műtétek szerencsére jól sikerültek, nem lépett fel komplikáció, de most pihenésre van szüksége.

- Esetleg bemehetek hozzá? – kérdeztem reménykedő arccal

- Be.

- Köszönöm.

-  Jöjjön velem! - odavezetett a 13-as szobához. – Ne maradjon sokáig

- Rendben – bementem

Amint megláttam őt a lélegzetem is elakadt. Csövek lógtak ki belőle mindenhonnan. Szörnyű volt őt így látni. A szívem is összeszorult a látványtól.  És az még jobban fájt, hogy ez mind miattam van.  Csak ültem az ágya mellett fogva a kezét, amit horzsolások borítanak és csak néztem őt.

…

Taeyeon két hete van kórházban. Ma is mentem látogatni, mint minden nap.

Az ágya melletti kis székre ültem le. Megfogtam kezét, majd beszélni kezdtem hozzá, persze tudtam, hogy nem hallja, amit mondok.

- Nagyon hiányzol. Az éjszakáim álmatlanok, mert nem vagy velem. Üres az ágyam nélküled. Nem tudom, hogy lehettem ekkora barom hogy lefeküdtem vele. Nekem ő nem jelent semmit csak egyéjszakás kaland volt az egész, de most már nagyon bánom, hogy megtörtént, mert akit szeretek az itt fekszik előttem összetörve szó szerint. Remélem meg tudsz nekem bocsájtani. Ha többé már nem is leszünk együtt, legalább barátok maradjunk. Sajnálom Taeyeon – a torkomban gombóc keletkezett és egy kósza könnycsepp gördült le arcomon, ami a kezünkre cseppent. Lehajtott fejjel imádkoztam Istenhez, hogy minden rendbe jöjjön. Hirtelen enyhe szorítást éreztem a kezemnél. Felnéztem majd szóltam az orvosnak, aki azonnal megérkezett.

- Doktor úr azt hiszem Taeyeon felébredt. Az előbb megszorította a kezem.

- Valóban?

- Igen.

- Mindjárt megnézzük. – mondta és odasétált hozzá. – Taeyeon mozgassa meg a jobb kezét, kérem! Most a bal lábát. Kitűnő. Bólintson, ha hall engem!

Mindent megcsinált, amire az orvos kérte. Ledöbbentem.

- Akkor a lélegeztető gépről is levehetem?

Bólintott. Az orvos kiszedte a szájából a csövet. Taeyeon rám nézett.

- Melyik kurva volt az? – kérdezte rekedtes hangon

Ez volt az első mondata. Nem érdekelt, hogy ezt kérdezte. Most az volt a legfontosabb hogy életben van és tud beszélni.

- Azt hiszem, most magukra hagyom önöket. – ment ki az orvos

- Ji Song – hajtottam le a fejem

- Tudtam – nyöszörögte

- Honnan? – kaptam fel a fejem

- Éreztem. Egyébként mindent hallottam, amit mondtál.

- Mindent? – döbbentem le – és mit gondolsz?

- Majd ezt otthon megbeszéljük.

Felcsillant a szemem utolsó mondata hallatán. Még van remény.

Taeyeon szemszöge:

Éreztem, hogy valaki meg fogja a kezem és elkezd beszélni hozzám. Amint megszólalt felismertem, hogy Nam Joon az.

- Nagyon hiányzol. Az éjszakáim álmatlanok, mert nem vagy velem. Üres az ágyam nélküled. Nem tudom, hogy lehettem ekkora barom hogy lefeküdtem vele. Nekem ő nem jelent semmit csak egyéjszakás kaland volt az egész, de most már nagyon bánom, hogy megtörtént, mert akit szeretek az itt fekszik előttem összetörve szó szerint. Remélem meg tudsz nekem bocsájtani. Ha többé már nem is leszünk együtt, legalább barátok maradjunk. Sajnálom Taeyeon.

Hallottam, ahogy elcsuklik a hangja és éreztem, egy könnycsepp hull a kezünkre. Életjelet kellett adnom, hogy azért mégse higgye azt, hogy meghaltam, így kissé megszorítottam a kezét.

- Doktor úr azt hiszem Taeyeon felébredt. Az előbb megszorította a kezem.

- Valóban?

- Igen.

- Mindjárt megnézzük. Taeyeon mozgassa meg a jobb kezét, kérem! Most a bal lábát. Most bólintson, ha hall engem.

Mindent megtettem, amire az orvos kért.

- Kitűnő. – mondta. Megkérdezte, hogy le vehet-e a lélegeztető gépről, mire aprót bólintottam. Amint kikerült a cső a légcsövemből azonnal az első eszembe jutó kérdést vágtam Mon fejéhez.

- Melyik kurva volt az? – kérdeztem rekedtes hangon

- Azt hiszem, most magukra hagyom önöket. – ment ki az orvos

- Ji Song – lehajtotta a fejét

- Tudtam – nyöszörögtem

- Honnan? – emelte rám kíváncsi tekintetét

- Éreztem. Egyébként mindent hallottam, amit mondtál.

- Mindent? – döbbent le – és mit gondolsz?

- Majd ezt otthon megbeszéljük.

…

Egy hét múlva saját felelősségemre hazaengedtek. Visszamentem Nam Joon-hoz, hisz máshova úgysincs mennem. Még segítségre szorulok egy-két dologban a gipszek miatt, de érzem, hogy napról napra jobban leszek.

Nam Joon-nal is megbeszéltük a nézeteltéréseinket és kibékültünk. Mindenki megérdemel egy második esélyt.

Rap Monster szemszöge:

Taeyeont egy hét múlva hazaengedték. Visszajött hozzám, aminek nagyon örülök. Néhány dologban még segítségre szorul a gipszek miatt, de látom, rajta hogy egyre jobban érzi magát.

Taeyeon-nal megbeszéltünk mindent és újra együtt vagyunk. Kaptam tőle még egy esélyt. Úgy érzem, szerencsés ember vagyok, hogy van egy ilyen barátnőm, mint Ő.

Az ajándék

Ma szabadnapom van és úgy döntöttem vásárolgatok kicsit. Vettem pár új ruhát és egy két apróságot. A zsebemben elkezdett rezegni a telefonom. Kivettem, majd megnéztem és a barátnőmtől kaptam SMS-t. A nagy olvasásba belemerülve véletlenül nekimentem valakinek.

- Bocsi, ne haragudj. – kértem elnézést, de nem néztem rá

- Minnie? – hallottam az ismerős hangot

- Tao? – felnéztem és ő állt előttem. Eldobtam a kezemben lévő táskákat és a nyakába ugrottam. Megpörgetett, majd letett.

- Te hogy kerülsz ide? – kérdem tőle

- Kaptam egy kis munkát.

- De itt Budapesten? – lepődtem meg

- Igen.

- Gyere, menjünk el kávézni – ajánlottam fel, amibe beleegyezett. Elmentünk a közeli kávézóba. Megrendeltük a kávénkat. Amíg a rendeléseinkre vártunk, beszélgettünk.

- Nagyon régen láttalak titeket. Hány éve is volt? Talán 5? – gondolkodtam hangosan

- Igen, elég régen volt már.

- És hogy vagytok?

- Nagyon jól. Sok a munka, sokat utazgatunk, koncertezünk. Hiányzol ám a fiúknak, de legfőképpen XiuMin-nek.

- Jajj a kis Baozi.  – mosolyodtam el. Közben kihozták a kávéinkat.

- És meddig maradsz Magyarországon? – ittam bele a kávémba

- Egy napot. Holnap indulok vissza…. Nem jössz velem vissza Koreába?

A kávémat majdnem visszaköptem a csészébe, annyira meglepett, amit Tao mondott az imént.

- Ezt most komolyan kérded?

- Nae. – bólintott

Végül is elmehetek hisz már régen láttam a srácokat. Kíváncsi vagyok ki mennyit változott. Az öt év hosszú idő.

- Menjünk. – egyeztem bele. Megittuk a kávénkat, majd elmentünk sétálni. Rengeteget beszélgettünk mindenféléről.

- Lassan mennem kell, mert még keresnem kell egy szállást – mondta Tao

- Mi lenne, ha nálam aludnál?

- Nem lenne gond?

- Persze hogy nem. Barátoknak bármit.

Elindultunk haza. Nem lakom messze a belvárostól. Félórányi séta után megérkeztünk.

Panelben lakom, nem találtam másik lakást. Minek is, hisz egyedül élek. Felesleges lenne egy nagy ház nekem. Felmentünk a harmadik emeletre. Előkerestem a kulcsot, majd kinyitottam az ajtót és lepakoltam a cuccokat.

- Éhes vagy? – kérdeztem

- Igen. Már régen ettem. – ült le az étkezőasztalhoz. Gyorsan összedobtam két szendvicset. Az egyiket odaadtam neki a másikat megettem én.

- Nagyon otthonos ez a lakás. – nézett körbe

- Köszönöm.  – mosolyodtam el. Már beesteledett. Van egy vendégszobám, ott ágyaztam meg Tao-nak.

- Hát… pizsamát nem tudok adni. – mosolyogtam kínosan

- Nem baj. Nem kell. Majd alszom a ruhámban.

- Oké, akkor én mentem fürödni.

Fél óra múlva frissen és üdén tértem vissza.

- Törölközőt a felső polcon találsz. – szóltam utána

Amíg Tao fürdött addig én egy bőröndbe összepakoltam pár holmit. Sikerült annyit beleraknom, hogy még bebírjam cipzárazni, mert hajlamos vagyok túl sok mindent elpakolni. Elraktam az egyik tegnap vett kis apróságot is. Végeztem a pakolással majd visszamentem nappaliba tévézni. Addigra már Tao is végzett. Beugrott, hogy én nem vettem meg a repülőjegyet így nem fogok tudni Koreába utazni. Elszomorodtam.

- Tao… én nem megyek veled, mert nem vettem repülőjegyet.

- Ne aggódj, már megvan.

- De hogy?

- Az titok.

- Van egy olyan érzésem, hogy te csak azért jöttél Budapestre, hogy engem visszavihess Koreába. – sunyin néztem rá

- Á – ásított egyet. – Megyek, lefekszem, hisz holnap korán indulunk. Jó éjt! – ezzel elment

Én is nyugovóra tértem.

Hajnalban arra ébredtem, hogy valaki kelteget.

- Jó reggelt! Készülj, mert nemsokára indulunk. – mondta majd kiment

Ránéztem az órámra, ami hatot mutatott. Kivánszorogtam az ágyból, majd hozzáfogtam készülődni. Elvégeztem a reggeli teendőimet és főztem kávét is. Megittuk, majd kihoztam a bőröndömet.

- Kész vagy? Indulhatunk? – kérdezte Tao

- Igen. – leellenőriztem, hogy minden rendben van-e. Bezártam az ajtót és elindultunk. Odaértünk, átestünk az összes ellenőrzésen. A gépünk fél nyolckor indult. Nem sokra emlékszem az útból mert valószínűleg elaludtam. Az álmomban Lala földön jártam…

Felriadtam.

- Hol vagyunk? – kérdeztem

- Fél óra múlva landolunk. Egyébként az egész utat átaludtad te hétalvó. – mosolygott rám Tao

- Hát én már csak ilyen vagyok.  – nevettem el magam. Pár perc múlva leszálltunk.

- Úristen, de régen voltam már itt. – fogtam meg a bőröndömet

- Hát igen. Hívok taxit.

- Rendben.

Tíz perc múlva megjött a fuvarunk. Beszálltunk, Tao elmondta a sofőrnek a címet. Egy órás kocsikázás után megérkeztünk. Egy hatalmas háznál álltunk meg. Én csak ámultam tátott szájjal. Amikor elutaztam, akkor a fiúk még nem ilyenben laktak.

- Csukd be a szád, még a végén belerepül egy légy. – nevetett Tao

Becsuktam a beszélőkém még mielőtt Tao-nak igaza lesz. Elindult én meg követtem őt. Egyszer csak megállt az egyik ajtó előtt és benyitott. Levettük a cipőinket és a kabátunkat az előszobában.

- Megjöttem. – kiabálja el magát Tao.  Suho jött elő.

- Minnie? – kérdezte meglepve. Ahogy megláttam egyből odarohantam hozzá és megöleltem.

- Oppa, hiányoztál.

A többiek is előjöttek és rendesen meglepődtek.

- Minnie? – kérdezte Chanyeol, majd odajött hozzám és jól megszorongatott.

- Te nem változtál semmit. – mondtam neki

- Mi ez a nagy hangzavar? – jött le XiuMin az emeletről

- Minnie? – nézett rám nagy szemekkel

- Baozi. – rohantam oda hozzá. Felkapott és megpörgetett.

- Hiányoztál és ti is. – mondtam

- Hyung, boldog születésnapot! – mondta Tao

- Ennél szebb születésnapi ajándékot nem is kaphattam volna. Köszönöm, hogy elhoztad Minnie-t.

- Én vagyok az ajándék? – lepődtem meg

- Félig meddig igen.

- Csoportos ölelés – így a maknae. Miután mindenki jól megölelgetett úgy hogy már alig kaptam levegőt, eszembe jutott valami. Előkerestem a bőröndből a kis dobozkát.

- Boldog születésnapot! – nyújtottam át. Kinyitotta és az arckifejezéséből azt vettem ki, hogy tetszik neki.

- Köszönöm. – puszilt meg

YoSeob oneshot

Ma hazalátogatom a szüleimhez és magammal viszem ______-t . Ő is a CUBE-nál dolgozik sminkesként. Nagyon jó barátságot ápolok vele.

- ______ hazajössz velem a szüleimhez?

- Én? – nézett rám nagy szemekkel – De miért is?

- Nem akarok egyedül menni. Légyszi  - néztem rá kiskutya szemekkel. Ennek a nézésemnek nem tud ellenállni.

- Na, jó. – egyezett bele – Mikor indulunk?

- Most – és már hívtam is egy taxit. Tíz perc múlva megérkezett. Beszálltunk és elmondtam a sofőrnek a címet. Másfél óra kocsikázás után megérkeztünk. Kifizettem a taxit és becsöngettem. Kis idő múlva nyílt az ajtó.

- Szia, anya! – öleltem meg, amit ő is viszonzott

- Szia YoSeob. Ő a barátnőd? – mutatott _____-ra/re

- Nem. Ő a legjobb barátom.

- Jó napot a nevem ______    ______ - hajolt meg

- Én Mrs. Yang vagyok. Biztos, hogy csak barátok vagytok? – kérdezte

- Na, de anya!

- Jól van, jól van. Gyertek beljebb – invitált be

- Wáó. Nagyon szép a lakásuk – mondta _____ elámulva

- Köszönjük. – mondta anya – Kértek valamit inni?

- Én kérek narancslevet.

- Én kérnék egy pohár vizet. – mondta ______

Leültünk a konyhába és anya hozta az innivalókat. Beszélgettünk egy darabig, majd anya hirtelen megkérdezte:

- Nézzünk YoSeob-ról kiskori képeket?

- Igen, kíváncsi vagyok milyen volt Seob kisgyerekként.

- Jaj, ne – fogtam a fejem. Most muszáj leégetned _______előtt? Előhozta a fényképes dobozt, meg pár felvételt. Azokat nézegettük másfél órán keresztül, közben jókat nevetgéltünk. Anya azt is megmutatta ______-nak/nek, hogy miket gyűjtöttem kiskoromban, majd egy álmos kisember jött ki az egyik szobából. Amint meglátott engem, egyenesen ide szaladt hozzám.

- Szia YoSeob – mászott az ölembe és szorosan megölelt.

- Szia álomszuszék – pusziltam meg. Ő az öcsém Yang ChungHee. Négy éves, de nagyon rosszcsont kisgyerek. Szeret mindenkin lógni, mint a kis majmok.

- Köszönj szépen _______ -nak/nek. Mondd szépen, szia _______ noona! – nem mondott semmit csak a mellkasomba fúrta a fejét – Szégyenlős.

- Szia ChungHee. Ne félj, ______ noona nem harap – mosolygott a mellettem űlő lány.

- _______ noona és YoSeob jön velem játszani? – kérdezte öcsém

______-val/vel egymásra néztünk és elmentünk ChungHee-vel játszani.

- Aztaa de szép szobája van valakinek. Ez mind a tiéd? – kérdezte ______

- Igen – mondta öcsém

- De jó neked.

CHungHee megkért hogy vegyek le neki valamit a polcról, majd egyszer csak azt éreztem, hogy valamit hozzám dobtak. Ránéztem _____-ra/re, aki úgy tett mintha nem ő dobta volna és elkezdett szaladni. Felkaptam az öcsémet és utána eredtünk. El is kaptuk, de mivel zokniban voltunk és csúszott a parketta, ezért egy hatalmas borulás lett a vége.  Mindketten rám estek.

- Nem fájt? – kérdezte ______

- Nem. – nevettem, majd ők is elkezdtek kuncogni

- Minden rendben? – kérdezte kintről apa

- Öhm… igen, csak leesett egy játék – füllentettem. Még egy darabig játszottunk ChungHee-vel és beszélgettünk. _______ előre ment, követtem én is, de nem merem bevallani a szüleimnek hogy, szeretem, de ha most nem teszem, akkor lehet, hogy több alkalmam nem lesz rá.

- Anya, apa én… szeretem ______-t. – kimondtam. Félve RÁ pillantottam, aki csak úgy állt ott mint aki megkövült.

- De… hogy… mi… - nem engedtem, hogy befejezze mondandóját, rátapadtam ajkaira. Képes vagyok ilyet tenni, hogy a szüleim előtt megcsókolom, Mióta lettem én ilyen? Mindegy, most már nem ez a fontos. Végül levegőhiány miatt váltunk el.

- A fiunk végre talált egy hozzá illő lányt – mondta apa

- Szeretlek ______!

- Én is – ölelt meg - De ezt még megbeszéljük.

- Anya, apa mennünk kell. Sziasztok – indultunk, mert a taxi már várt ránk.

- Viszlát! – köszönt el _____

Tao oneshot 18+

Ma megint fotózás ZiTao-val. Épp időben értem be. Ő már ott volt és fotózták.

- Szia! – integettem neki

- Annyeonghasseyo! – hajoltam meg

- Kisasszony sietnünk kell, mert nemsokára maga következik – mondta az egyik stilys-t

Elmentem átöltözni, majd kisminkeltek. Elmondta a fotós, hogy először külön-külön csinál képeket kettőnkről, majd együtt. Elnéztem, ahogy pózolgat a kamerának, és nevetnem kellet, amikor azt kérték tőle, hogy cukiskodjon. Végeztek Tao-val, megnéztük a képeit és szerintem egész, jól sikerültek. Jöttem én. Nekem is ugyanazt kellett tennem, mint neki. Tartottunk egy kis szünetet, majd jött a közös fotózás. Egy szoknya volt rajtam tornacipővel és egy pólóval. Az első póz olyan volt, hogy háttal álltunk egymásnak és úgy kellet ránéznünk a másikra.

A következőkben, megint cukiskodni kellet, amit én kifejezetten szeretek, és a harmadik, ami sosem maradhat el egy fotózásról: a szexi képek. Az utolsó témát nem nagyon szeretem, mert zavarba jövök, és mindig elnevetem magam, ami most sem történt másképp.

Tao keze egyre feljebb csúszott a combomon és tudtam, mit akar. Nem tagadom és is, vágyom rá.

- Végeztünk. Szép munka emberek. – mondta a fotós

Elmentünk átöltözni. Felhúztam az utcai ruhámat, amikor kopogtak.

- Szabad.

Tao volt az. Bezárta maga mögött az ajtót és egyből nekem esett. Elkezdtük falni egymás ajkait. Nekinyomott a falnak, majd levette rólam a pólót. Én sem tétováztam, lehámoztam róla a felsőjét. Nyakamat kezdte el szívogatni. Számat jóleső sóhajok hagyták el, így adtam tudtára, hogy tetszik, amit csinál Kár volt felöltöznöm úgy is tudtam, hogy ez lesz a vége.. Kezei végig szántották az egész testemet. Mikor a fenekemhez ért belemarkolt utalva, arra hogy ugorjak a derekára. Kezeimet nyaka köré fontam, hogy le ne essek róla. .Ezután lerakott a szobában található kis asztalra. Keze a melltartóm pántjával szórakozott, míg végül sikerült kikapcsolnia. Levette rólam és eldobta a szoba egyik sarkába. Melleimet kezdte kényeztetni. Hol az egyiket hol a másikat szívogatta. Haladt egyre lefelé hasamat puszilgatva, míg a nadrágom gombjával bíbelődött. Pillanatok alatt megszabadított alsómtól, már csak egy szál bugyiban feküdtem előtte. Ezután visszatért ajkaimhoz és gyors pozíciót váltottunk. Ráültem derekára, míg kezem végigjárta kidolgozott felsőtestét. Megéreztem magam alatt dudorodó férfiasságát. Csípőmmel körözgetni kezdtem, ezzel is húzva Tao agyát. Ekkor egy hatalmasat nyögött. Perverz vigyor ült ki arcomra, majd ezután újra csókban forrtunk össze. Kezeim letévedtek nadrágjának övéhez, amit kis bíbelődés után ki is kapcsoltam. Nem tétováztam tovább egyből lerántottam róla a nadrágot. Dudorodó férfiasságán végighúztam a kezemet. Már csak egyetlen ruhadarab választott el bennünket a mennyország kapujától. Egy váratlan pillanatban maga alá gyűrt. Derekam alá nyúlt és apró puszikkal lepte el hasamat. Egy szempillantás alatt lerántotta rólam a bugyit. Én se tétlenkedtem, rögvest leszedtem bokszer alsóját Tao egy csókra invitált, majd belém hatolt. A csókunkba nyögtem, amitől elkezdett idegesítő lassúsággal mozogni bennem. A hajába túrtam és közelebb húztam magamhoz.

- Gyor… shab…. bahn – súgtam fülébe

Vette az adást és gyorsabb tempóra váltott. Éreztem, hogy nemsokára elérek a csúcsra. Egy sikoly kíséretében elélveztem majd utána nem sokkal Tao is egy morgással. Kihúzódott belőlem és kezeivel megtámaszkodott fölöttem. Ezután szép lassan visszatért lélegzetünk a rendes kerékvágásba. Összeszedtük a ruháinkat és felöltöztünk. Megnéztem, hogy nem törtünk össze semmit. Szerencsére minden ép maradt. Ő előrement, addig én leoltottam a villanyt és bezártam az ajtót. Tao felajánlotta, hogy hazakísér, amibe beleegyeztem. Egész hazavezető úton nem szóltunk egymáshoz. Az egyik pillanatban megfogta a kezem, amitől zavarba jöttem. Ránéztem és elmosolyodott. Nem sok kellett volna, hogy menten összeesek. Az a mosoly. Gyilkolni tud vele. Közben hazaértünk.

-  Hát… köszönöm ezt a csodálatos napot – álltam meg a bejárati ajtó előtt. Belenéztem gyönyörű fekete íriszeibe és elvesztem bennük. Már csak arra eszméltem fel, hogy megcsókolt.

- Szeretlek______  _____! – vált el ajkaimtól

- Én is szeretlek Huang Zi Tao!