Sungmin oneshot

- Látsz valamit? – kérdezte Sungmin miután bekötötte a szemem

- Nem, semmit.

- Biztos?

- Tuti.

- Maradj itt! – parancsolt rám

- Várj! Hova mész?

- Mindjárt jövök.

Hallottam a csoszogását, ahogy felmegy az emeletre. Azon gondolkodtam, hogy mit akarhat. Miért kötötte be a szemem? Gondolkodásomból valaki visszazökkentett. Éreztem, hogy nem vagyok egyedül a szobában. Először azt hittem Sungmin, de amikor megszólalt csalódnom kellett, mert nem ő volt hanem Heechul.

- Szia Nora. – súgta a fülembe, amitől kicsit megijedtem

- Sz-szia. – dadogtam

- Hogy vagy? – hallottam lépteim, ahogy körbejár engem

- Köszi, jól.

Csend, túl nagy csend. Valami nem stimmel. Rossz előérzetem van.

- Boldog Karácsonyt! – csókolt meg

Észbe kaptam és ellöktem magamtól, majd lépteket hallottam.

- Sungmin? – kérdeztem, de nem jött választ. Ezek szerint Heechul elment. Kedvem lett volna sírni, de nem tettem. Mégis hogy képzeli, hogy csak úgy lesmárol, mikor nagyon jól tudja, hogy van barátom. Talán… azért csinálta… mert hiányzik neki Lena? Sungmin hangja zökkentett vissza a valóságba.

- Leveheted a kendőt. Boldog Karácsonyt! – mondta

Levettem a szememről a zavaró anyagot és amint megláttam, hogy előttem áll Sungmin egy dobozzal a kezében és a dobozon nincs tető, hanem egy szőrgombóc kukucskál ki belőle nagyon megörültem neki.

- Úristen! Ez egy kutya?

- Aha. Miért? Minek látszik? – kérdezte nevetve

- Nagyon cuki. – vettem ki a dobozból. Olyan apró és törékeny.

- Mi legyen a neve? – gondolkodtam hangosan

- Ajax. – mondtuk egyszerre, majd elnevettük magunkat

- Köszönöm. – csókoltam meg. – Ez a legszebb karácsonyi ajándék, amit valaha kaptam.

- Örülök, hogy tetszik. – ölelt meg

- Aludhatok ma nálatok? Nincs kedvem hazamenni.

- Ez kérdés volt? Hát persze.

- Oké. Akkor felviszem Ajax-ot.

Felvittem a kutyust a vendégszobába. Az az én szobám, ha itt vagyok a fiúknál. Amikor felvittem Ajax-ot akkor vettem észre, hogy elaludt. Kibéleltem a dobozkáját egy pléddel és hagytam szunyókálni. Olyan aranyos. Megsimogattam még egyszer, majd lementem a nappaliba, de bénaságomra az utolsó lépcsőn leestem. Ryeowook, Kangin és Shindong a konyhában beszélgettek és a nagy puffanásra ők is felkapták a fejüket, majd amint meglátták, hogy mi történt, kinevettek. Nem hogy segítenének inkább csak röhögtek rajtam.

- Gyere, hadd segítsek. – nyújtotta a kezét Donghae, aki az imént került elő

- Köszi. – fogadtam el.

- Jól vagy?

- Igen. – poroltam le magam.

- Fiúk, nem láttatok egy könyvet, ami itt volt az asztalon?

- A Klastrom titkára gondolsz? – jött le Kyuhyun az emeletről

- Aha.

- Ott van a polcon.

- Ah. Megvan. – vettem le, majd leültem olvasni

A nagy olvasásba belemerülve észre se vettem, hogy besötétedett.

- Nora, nincs kedved megnézni egy filmet? – kérdezte Eunhyuk

- Pillanat. – az utolsó mondatot olvastam – És vége. – tettem le a könyvet

- Felőlem.

- Mit nézzünk? Horrort?

- Ööö… - húztam a számat

- Akkor az lesz.

Életemben egyszer, na, jó kétszer néztem horrort, de elég is volt. Alig mertem hazamenni a moziból a barátnőmmel a film után.

- Meg is van. Mysterious Island 2. – vette le Hyuk a kiválasztott filmet a polcról

Kyuhyun és Ryeowook egy tál popcornnal a kezükben jöttek, majd a többiek is letelepedtek a nappaliba. Leültem Sungmin mellé, majd jött Heechul és leült mellém. Kerülni akartam vele a találkozást, mert eszembe juttatta a reggeli kis incidenst.

A film eleje még nézhető volt számomra, majd jöttek azok a részek, hogy egyszer a semmiből előbukkant egy zombi meg hasonlók. Olyankor rendesen megijedtem, és ahogy láttam nem csak én hanem Ryeowook is, mert majdnem kiöntötte a popcornt.

Másfél lóra vérfagyasztó izgalom után mindenki elment aludni. Én már megfürödve mentem fel és lefeküdtem az ágyba közben a telefonomat nyomogattam. Két kart éreztem a derekamnál. Leraktam az éjjeli szekrényemre a készüléket és Sungmin felé fordultam. Megcsókolt majd oldalamat kezdte simogatni.

- Ne! Most nincs kedven. – fogtam meg a kezét

Bevillant Heechul csókja. Elkezdtem sírni. El kell mondanom Sungmin-nak, hisz mégis csak a barátom, nem titkolózhatok előtte. Nem akarom elveszíteni.

- Nora, baj van? – hangjában aggodalmat véltem felfedezni

- Oppaa nem akarlak elveszíteni. –sírtam

- Mégis miért veszítenél el? – hátamat kezdte simogatni

- Történt valami.

- Micsoda?

- Tudod, amikor feljöttél Ajax-ért, akkor otthagytál bekötött szemmel a nappaliban és… Heechul megcsókolt. – nyögtem ki – Fogalmam sincs mi ütött belé.

- És ezt miért nem mondtad el hamarabb?

- Mert féltem, hogy mit fogsz rá reagálni. Beszélj vele, mint férfi a férfival és kérlek, ne csinálj balhét. Sungmin szeretlek!

- Én is. – ölelt meg

- Szóval akkor nem haragszol?

- Rád? Nem.

- Van egy sejtésem hogy miért tette.

- És mi az? – kérdezte érdeklődve

- Lehet, hogy hiányzik neki Lena.

- Az lehet, de most már aludjunk. Jó éjt!

- Neked is oppa!

- Ideje lenne felkelni hercegnőm. – éreztem, hogy valaki megsimogatja az arcom

- Mmm… - fordultam át a másik oldalamra

Sugmin felhúzta a redőnyt, én meg a fejemre a takarót, de ő ezt nem hagyta annyiba. Leszedte rólam. Mit sem törődve vele, tovább aludtam.

- Nora kelj fel! – csapott a fenekemre – Addig nem fogom abbahagyni, amíg fel nem kelsz.

- Pedig jobban járnál. – morogtam a párnába

Általában nagy a tűrőképességem, de ha betelik a pohár, akkor aztán…

Egy szempillantás alatt felkeltem és leterítettem Sungmin-t.

- Én szóltam, hogy hagyd abba. – fogtam le mindkét kezét. Ő csak nagy szemekkel pislogott rám.

- Jó reggelt! – adott egy csókot

- Khm… netán zavarok? – nézett be Donghae, mivel résnyire volt nyitva az ajtó

Egyből szétrebbentünk és lemásztam a barátomról.

- Gyertek ebédelni.

- Mi? Már annyi az idő? – néztem nagyot

Megnéztem a telefonom és tényleg annyi volt.

- Nora beszéltem Heechul-al.

- És mit mondott? Ugye nem vesztetek össze?

- Nem, nyugi. Azt mondta, hogy ő se tudja miért tette, de bevallotta, hogy hiányzik neki Lena.

- Oh, akkor beigazolódott a sejtésem. Figyelj, van egy ötletem. Mi lenne, ha szerveznénk nekik egy találkozót, vagy elhívnánk Lena-t? Mit szólsz?

- Jó ötlet. Majd beszélek vele.

- Oké, de most kimennél? Szeretnék felöltözni.

- Előttem is öltözhetsz. – perverz vigyor jelent meg arcán

- Nem. Menj ki! – kezdtem kifelé tolni, majd bezártam az ajtót

Gyorsan kerestem valami ruhát és felöltöztem. Miután végeztem lementem és megebédeltünk. Elmosogattam, még segítséget is kaptam a maknae személyében.

- Noona, sütsz nekünk sütit? – nézett rám kiskutya szemekkel Kyu

- Hááát… nem is tudom. Süssek?

- Légyszii.

- Oké. –egyeztem bele- Ha leszek a kuktám.

Délután gyorsan összedobtunk két tucat muffint a maknae-val.

- Hulla fáradt vagyok. – ültem le

- Hmm… mi ez a finom illat? – jött le Ryeowook

- Muffin. Most csináltuk.

Otthagytam a fiúkat had egyenek. Megkerestem Sungmin-t.

- Csináltunk muffint. Nem jössz enni?

- Az előbb beszéltem Lena-val és azt mondta, hogy nemsokára itt lesz.

Lementünk és mi is leültünk enni. Csengettek. Megjött Lena. Heechul ment ajtót nyitni. Kíváncsi vagyok mit fog szólni, ha meglátja ki áll az ajtó mögött.

- Lena? – hallottam Heechul döbbent hangját

- Sziasztok. – köszönt a vendég

- Szia.

Heechul és Lena felmentek. Gondolom, megbeszélik a történteket…

Lassan besötétedett. Elmentem tusolni, majd lefeküdtem.

- Szerintem ez a nap egész jó volt. – bújtam be Sungmin mellé az ágyba

- Lehet még jobb is…

Taeha oneshot

Miután a fiúk elmentek a boltba kimerészkedtem a szobámból. A könnyeimtől nem láttam semmit, csak homályosságot. Amint leértem a földszintre Jungwoo-val találtam szembe magam.

- Jessica mi a baj?- kérdezte megijedve miután látta rajtam hogy sírok

- Hatalmas hibát követtem el. Én nem akartam.

- Jól van, ne sírj. Azért csak nem lehet olyan nagy a baj. – ölelt meg

- Dehogy nem. Megcsaltam Taeha-t.

Jungwoo nem szólt semmit a hátamat kezdte el simogatni. El tudom képzelni, hogy most mit, gondolhat rólam. Azt hogy egy ribanc vagyok.

-  És beszéltél már Taeha-val?

- Még nem.

- De tudod, hogy el kell neki mondanod.

- Igen tudom.

Miután kissé sikerült megnyugodnom és a sírásom is csillapodott, elváltam Jungwoo-tól. A könnyeim teljesen eláztatták a pólóját.

- Mianhae, összesírtam a pólódat.- néztem rá

- Ez legyen a legkisebb gond. Most menj és mosakodj meg kicsit mire a fiúk hazaérnek.

- Később, ha akarod, kimosom.

- Nem kell, de most menj, mert mindjárt hazaérnek.

Bólintottam és otthagytam. Felmentem megmosakodtam és rendeztem a gondolataimat, hogy majd mit fogok mondani Taeha-nak. Nem sokkal később a fiúk is hazaértek. Még nem készültem fel, úgyhogy még vártam egy kicsit. Lementem a konyhába hogy igyak egy pohár vizet. Jongkook, Yuhwan és Sungmin a kanapén ültek és tévéztek, Ki-O, Sejoon meg egymást piszkálták.

- Fiúk jól nézzetek meg, mert lehet, most látjuk egymást utoljára. – mondtam nekik

Meg se vártam, hogy majd mit mondanak, gyors felszaladtam az emeletre. Megálltam Taeha szobája előtt, vettem egy mély levegőt és benyitottam. Ott ült az ágyán és kifele nézett az ablakon.

- Szia! – köszöntem

- Szia.

„Már úgy viselkedünk egymással mintha nem is lennénk együtt.” – gondoltam magamban

- Beszélni szeretnék veled.

- Jó, mert én is akartam veled beszélni. Gyere, ülj ide.

- Nem. Nekem jó így.  Nem is tudom, hogy mondjam el… Most egy életre meg fogsz utálni és majd azt mondod, hogy soha többé nem akarsz látni és azt gondolod majd rólam, hogy egy senkiházi ribi vagyok… Ebben a szituációban ez teljesen érthető… Szóval az a helyzet, hogy lekövettem egy hatalmas hibát… megcsaltalak. – könnyek gyűltek a szemembe

A szívemről hatalmas kő esett le hogy elmondtam, de ezzel most mindent tönkretettem… nem is kezdtem el magyarázkodni, mert úgy is tudom, hogy ebből már úgysem lesz semmi.

Meg se mertem mozdulni rá se mertem nézni, mert nem tudtam, hogy mi lesz a reakciója, csak bámultam a padlót. Megköszörülte a torkát mire ránéztem. Láttam a könnyeket a szemében.

- Nem is tudom én, sem hogy hogy mondjam el… nehéz. Én szerettelek és tudom, hogy te is így éreztél irántam, de most ez a kapcsolta meg kell, hogy szűnjön közöttünk. Én is ugyanolyan hibás vagy ebben, mint te… mert… én is megcsaltalak.

Kicsit lesokkolódtam még levegőt is elfelejtettem hirtelen venni. Taeha szavai szíven ütöttek. Nem gondoltam volna róla, de miért is beszélek, ilyeneket hisz én sem vagyok különb nála.

Akkor most ugyanabban a cipőben járunk. Megcsaltuk egymást. Mondhatni szép. Mind a ketten óriásit hibáztunk és ezt meg is bántuk, de már nem tudjuk visszatekerni az időt.

- Hát köszönöm ezt a 8 hónapot, amit veled tölthettem.

- Én is köszönöm, de azért ugye barátok maradunk? – kérdezte

- Persze. – öleltem meg utoljára – Holnap már el is költözöm.

- Felőlem nyugodtan maradhatsz.

- Nem. Inkább elmegyek. Szerintem mindkettőnknek az lesz a legjobb, ha én elmegyek. Nem tudnék tovább együtt élni azzal a személlyel, akit egykor szerettem, és aki egykor az enyém volt.

- Teljesen igazad van.

- Akkor én megyek is. Szia.

- Szia.

Miután megbeszéltük, kicsit megkönnyebbültem, de még fájt, hogy ezt tettem azzal az emberel, aki az életet jelentette nekem és ő is ugyanezt tette velem. De ahogy a mondás tartja „Minden jónak egyszer vége szakad” Hát nekünk most jött el az ideje. Átmentem a szobámba és elkezdtem pakolni. Holnap reggeli után elmegyek.

Itt hagyom a srácokat. Nehéz lesz, mert nagyon megszerettem őket.

- Noona, kész a vacsora. – nyitott be Sungmin

- Köszi hogy szóltál, de nem vagyok éhes. Mondd meg a többieknek, hogy nem megyek le enni.

Fürdés után még a maradék holmim is elcsomagoltam. Kopogtak.

- Szabad.

Yuhwan volt egy tál ramennel és egy szerencse sütivel.

- Ezt neked hoztam, hogy egyél. – rakta le az éjjeli szekrényemre

- Köszönöm. – ültem le az ágyamra

- Szóval holnap elmész?

- Igen. Mindenkinek így lesz a legjobb.

- Nagyon fogsz ám hiányozni nekünk. – karolt át

- Tudom.

- Jól van. Magadra hagylak. – ment ki

- Köszi, az ételt.

Gyors megettem amit Yuhwan hozott majd levittem a tálcát a konyhába.

Másnap reggel kicsit nehezen keltem fel. Megmosakodtam és felöltöztem. Reggeli után hívtam egy taxit, ami hazavisz.

- Hát jó volt veletek srácok. Hiányozni fogtok.

- Te is nekünk.

Segítettek bepakolni a bőröndjeimet a taxiba.

- Sziasztok. – integettem nekik az autóból

Másfél óra kocsikázás után hazaérkeztem.

- Köszönöm. – fizettem ki a taxit

Fél éve nem voltam itthon. Fura volt hazajönni. Már teljesen megszoktam a dormot.

Lepakoltam a cuccaimat és végigdőltem az ágyamon. Nem sokkal később el is nyomott az álom.

Úgy délután 5 körül ébredhettem fel. Kipakoltam a ruháimat. Leugrottam a sarki kisboltba kajáért. Összedobtam egy szendvicset vacsoraképpen.

A főnökömnek is szóltam, hogy változás van a magánéletem miatt, de még az volt a szerencsém hogy ahol dolgozom annak a cégnek a lakókörnyezetemben is van kirendeltsége, úgyhogy nem kellet másik állást keresnem csak át lettem helyezve.

Még mindig sokat gondolok Taeha-ra és a fiúkra… nagyon hiányoznak. A bánatomat munkába folyton, túlórázok, egyéb más feladatokat is elvállalok, aminek meg is lett az eredménye. Nemrég előléptettek osztályvezetővé, aminek köszönhetően emelkedett a fizetésem. Nagyon örülök neki legalább lesz egy kis pénz, amit félre tudok rakni.

Néha még vannak álmatlan éjszakáim, mert hiányzik az, hogy valaki magához öleljen és már jóét, puszit sem kapok… Barátnőm mondta, hogy mozduljak ki otthonról, menjek bulizni hátha, felszedek valami csávót, de mondtam neki, hogy nincs kedvem hozzá. Amúgy sem vagyok az a nagy pasizós típus Taeha-val is csak véletlen találkoztam.

„Épp a sarki kisboltból tartottam hazafele 3 nagy szatyorral mikor az egyik elszakadt és kiestek belőle, amiket vásároltam.

- Aish… miért mindig velem történik ilyen? – guggoltam le hogy összeszedjem a dolgokat

- Várj, hadd segítsek. – hallottam egy hangot

Egy szőke hajú, szemüveges srác volt. Velem egy magas lehetett. Nagyon kedves volt. Segített összeszedni a kiszóródott ételeket.

- Köszönöm. – hajoltam meg

- Igazán nincs mit. A nevem Taeha. – mutatkozott be

- Az enyém Jessica.

- Szívesen segítek hazavinni ezeket. – mutatott a szatyrokra

- Azt megköszönném.

Szóval egész hazáig elkísért. Ekkor még nem tudtam, hogy a SPEED tagja.”

Visszaemlékeztem ezekre a szép időkre. Egyszerre kellett mosolyognom és sírnom is.

~Pár hónap múlva~

Egyre jobban belebetegszem a depresszióba, hogy nincs itt velem. Amióta szakítottunk - olyan rossz kimondani ezt a szót – azóta nem is láttuk egymást és telefonon se beszéltünk. Iszonyatosan hiányzik. Nem tudok mit tenni ellene egyszerűen még mindig szeretem.

- Oda kell mennem.

- Nem. Jessica nem mehetsz oda. Így sosem fogod elfelejteni.

- De mi van, ha még mindig szeret?

- Ilyenekre ne is gondolj. Lehet, hogy van neki valakije. Lehet téged már el is felejtett.

Legbelül önmagammal vívódtam. A szívem és az eszem mást mond.

- Nem bírom. Odamegyek.

Végül a szívem győzedelmeskedett az eszem felett. Felkaptam a farmerkabátom magamra, felhúztam a cipőmet és elindultam, gyalog. Egész úton azon gondolkodtam, hogy mit fogok mondani neki, miért is mentem oda.

Odaértem a dormjuk elé. Épp felemeltem a kezem hogy majd kopogok mikor nyílt a bejárati ajtó. Taeha állt ott.

- Te hogy kerülsz ide? – kérdezte meglepetten

- Hozzád jöttem. Beszélni szeretnék veled.

- Én meg épp hozzád indultam.

- Hozzám? – néztem rá nagy szemekkel

- Igen. Én is beszélni akartam veled, de ha már itt vagy akkor menjünk e sétálni és majd séta közben megbeszéljük a dolgokat. – ajánlotta fel

- Oké.

Elindultunk és nem sokkal később beállt köztünk a kínos csend. Csak sétáltunk egymás mellett csendben, egyikünk sem szólalt meg. Végül én törtem meg a csendet.

- Oppa.

- Hm? – nézett rám

- Tudom, hogy hatalmas hibát követtem el, ami megbocsáthatatlan, de mindennap gondolok rád és a fiúkra. Hiányzol. Hiányzik az, hogy együtt alszunk el, hiányzik az ölelésed a csókod a hülyeségeid a…

Éreztem, hogy megfogja a kezem, mire nagy szemekkel néztem rá

- Shh…- emelte mutató ujját a szája elé

Magához rántott és megcsókolt. Annyira váratlanul érintett ez a tette, hogy azt sem tudtam mit tegyek csak álltam ott, mint egy szobor.

- Részemről megbocsátva. Már csak az a kérdés hogy te megbocsátasz e nekem. – mondta miután elvált tőlem

- Ezek után? Persze hogy meg. – mosolyogtam rá

- Ígérem, soha többé nem csinálok ilyen hülyeséget. – mondta

- Én sem.

- Gyere, menjünk haza.

Annyira boldog voltam, hogy meg tudtuk beszélni a dolgokat és újra együtt vagyunk. Most pont úgy érzem magam mikor megismerkedtünk.

Visszamentünk a dormba. Mikor megláttak a fiúk majd kiugrottak a bőrükből és össze-vissza ölelgettek.

- Akkor ezek szerint kibékültetek. – mondta Yuhwan

- Igen. – ölelt meg Taeha

- Üdv újra nálunk csajszi. – mondta Sejoon

Ryeowook oneshot

 Reggel szörnyű fejfájásra keltem és arra, hogy fázom. Kivánszorogtam az ágyból, majd lementem a konyhába, hogy készítsek magamnak teát. Az orrom is bedugult és a torkom is fáj.

- Kimi, jól vagy? Sápadtnak tűnsz. – mondta Leeteuk

- Nem. – ráztam a fejem, amibe beleszédültem, és ha nem lett volna ott Leeteuk, hogy elkapjon, akkor most már a padlóval néznék farkasszemet.

- Gyere, ülj le. – húzta ki az egyik széket

- Köszönöm. – nyöszörögtem. Ryeowook épp ekkor jött le az emeletről.

- Ryeowook főzz Kiminek gyógyteát és hozz fel neki gyógyszert is, addig felkísérem. – mondta Leeteuk

Nehezemre esett felállni, de vettem magamon annyi erőt és sikerült. JungSoo segített felmenni. Az ajtómhoz érve lábaimból kiment az erő és összeestem. Ennyire beteg még sosem voltam. JungSoo felsegített, majd bemásztam az ágyamba.

- Oppa, fázom. – suttogtam, mivel a hangom is elment

- Úgy emlékszem, hogy a te szobádban is van valahol egy pléd.

Bólogattam és mutattam, hogy a szekrényben a legfelső polcon van egy. Leeteuk levette, majd betakart és kiment. Nem sokkal utána Ryeowook megjött a teámmal és a gyógyszerrel. Nagyon kis cuki volt a rózsaszín kis tálcával a kezében. Letette az éjjeli szekrényemre. Elvettem róla a gőzölgő bögre teát.

- Vigyázz, még forró. Most lett kész.

Mielőtt beleittam volna, megkevertem és megfújtam, hogy ne égessem meg a számat vele.

- Kicsiket kortyolj. – mondta Ryeowook

Komolyan olyan, mintha a második anyukám lenne. Rengeteget törődik velem, ami jól esik, de néha kicsit túlzásba viszi.

- Most pedig vedd be a gyógyszert szépen. – adta a kezembe a pirulát

Amint megláttam, vágtam egy fintort. Utálok gyógyszert szedni, de hát, ha ez kell ahhoz, hogy jobban legyek, akkor muszáj lesz bevennem. Egészben kell lenyelnem, ilyenkor mindig attól félek, hogy megakad a torkomon és megfulladok. Jó nagyokat kortyoltam a teámból miután bevettem. Nem akartam érezni a keserű ízért.

- Jól van. Hagylak pihenni. Később még visszanézek. – ment ki

Kis idő múltán éreztem a gyógyszer hatását, ezáltal egy ici-picit jobb lett. Éppen kezdtem volna szundikálni, mikor a telefonom megcsörrent. Egyből felriadtam.

- Haló! – szóltam bele

- Szia Kimi. Nincs ma kedved este tartani egy csajos bulit?

- Bocsi MinHee, de nagyon beteg vagyok. Tegnap még nem volt semmi bajom, reggel már úgy keltem fel, hogy nagyon rosszul voltam.

- Oh, hát akkor gyógyulj unnie. Szia! – tette le

MinHee telefonhívása kiverte a szemeimből az álmot. Gondoltam egyet és elővettem a laptopom, majd kerestem egy filmet és azt kezdtem el nézni. Ajtónyitódásra lettem figyelmes.

- Azt hittem alszol. – jött be Ryeowook tálcával a kezében

- Akartam, de a barátnőm hívott és utána már nem voltam álmos.

- Hoztam neked…

- Kaját? – csillant fel a szemem

-… igen, rament. – mosolyodott el

- Nyami, a kedvencem. – vettem el a tálcát tőle és elkezdtem enni

Wookie istenien főz. Egyszer Kyu is főzött nekünk, de annak az lett a vége, hogy majdnem felgyújtotta a konyhát. Azóta a főzést inkább Ryeowook-ra hagyjuk.

- Mit nézel? – nézett a laptopomra

- A Holtak városát. – mondtam teli szájjal

- És eddig milyen?

- Most kezdtem el nézni.

- Akkor megnézhetnénk együtt. – helyezkedett el az ágyamban

- De oppa! Én megfertőzhetlek téged és neked nem szabad betegnek lenned. – fejeztem be az evést

Ryeowook eddigi vidám arca, most szomorúvá változott. Az eddig felfelé ívelő görbe vonal az arcán most az ellenkezőjét mutatta.

- Ne szomorodj el. Ha meggyógyultam, akkor megnézzük ketten ezt a filmet.

- Rendben.

~Két héttel később~

Most már visszajött rendesen a hangom, elmúlt a köhögésem és a torokfájásom. Végre mondhatom, hogy meggyógyultam.

(A betegségem miatt rengeteg munkát halmoztam fel, de ezt majd megoldom túlórával.)

A fiúk eltervezték, hogy ma este buliba mennek, de egyvalakinek nem szóltak előre.

- Ryeowook nem jössz velünk? – kérdezte Donghae, aki éppen a cipőjét húzta fel

- Hova? – értetlenkedett Wookie

- Hát bulizni.

- Jaa… nem.

 - Felőlem nyugodtan elmehetsz, majd máskor megnézzük a filmet. – mondtam a mellettem ülő fiúnak

- Menjetek csak, most úgy sincs kedvem bulizni.

- Oké, akkor, sziasztok. – mentek el

- Hol is van az a film? – kelt fel Ryeowook a kanapéról és elkezdte keresni a filmet

- Miért nem mentél a fiúkkal? – váltottam hirtelen témát

Abbahagyta a kutakodást, megfordult majd rám nézett.

- Már régóta meg akartam nézni és is ezt a filmet és itt az alkalom rá. – mondta egyszerűen

Van egy olyan érzésem, hogy azért maradt itthon, hogy velem lehessen, vagy ezt rosszul érzem?

- Egyébként és már előkerestem, itt van az asztalon.

Kivette a tokból majd berakta a lejátszóba és elindította.

Az egész filmet végigrettegtem, és ahogy láttam Ryeowook is megijedt néha. Amikor egyedül kezdtem el nézni, akkor csak az első fejezetig jutottam el, mert félelmetes volt és megfogadtam, hogy soha többé neme nézek horrort egyedül. Még mindig egy kicsit a film hatása alatt vagyok. Azt hiszem, ma nem fogok sokat aludni.

- Oppa, alszol ma velem? Félek.

- Mitől? – mosolyodott el Ryeowook

- A szellemektől.

- Szellemek nem léteznek te butus. – simogatta meg a fejem búbját – De ha ettől nyugodtabb leszel, akkor alszok veled.

Az éjjel közepén arra keltem fel, hogy a szívem hevesem dobogott és kivert a víz. Össze-vissza forgolódtam, nagyon nyugtalan voltam.

Hirtelen felriadtam.

- Kimi, minden rendben? – ébredt fel Ryeowook

- Azt hiszem láttam. – estem kétségbe

- Mit?

- A szellemet.

- Szerintem csak rosszat álmodtál. Feküdj vissza.

- De én biztos vagyok benne, hogy láttam. – néztem a szekrényem felé

- Nincs ott semmi. – húzott közelebb magához

Egy pillanatra meglepődtem, a szívem nagyot dobbant érintésére… Vajon én érzek valamit iránta? Vajon ő mit érez ott legbelül? E gondolatokkal merültem újra álomba.

Reggel ajtónyitódásra keltünk fel és egyből elhúzódtunk egymástól.

- Oh… valamit megzavartam? – nyitott be Leeteuk

- Nem, mi csak… - még mielőtt befejeztem volna mondanivalóm elment

- Mennyi lehet az idő? – néztem Ryeowook-ra

- Öt perc múlva dél. – nézte meg a telefonját- Megyek, felöltözöm.

Én is kerestem valami ruhát és felöltöztem, majd lementem ebédelni, de még előtte betértem a fürdőbe. Útközben találkoztam Leeteuk-kel.

- Milyen volt Ryeowook az ágyban? – kérdezte suttogva és vigyorral az arcán

- Mi? – kérdeztem vissza értetlenül

- Hát tegnap.

- Csak velem aludt, mert horrorfilmet néztünk és féltem.

- Aha, persze, persze. – bólogatott továbbra is vigyorogva

- Perverz. – csaptam mellkasára

- Jól van, na. – ment el azzal a vigyorral a képén

- Férfiak. – forgattam szemeim

Miután elvégeztem, amit akartam, megebédeltünk. Ebéd után mentem az SM-hez kippforgatásra, mert az EXO most fog comeback-elni.

Szerencsére ma ügyesek voltak a fiúk így nem kellett csak háromszor újravenni egy részt. Este 8-kor értem haza. Felmentem a szobámba és az ágyamon volt egy szál rózsa egy kis cetlivel. Ledobtam a cuccomat, majd odasétáltam az ágyamhoz és elvettem a cetlit meg a rózsát. Megszagoltam a virágot és elolvastam a papírkát.

„Lelkeddel táncolnék,

mely megérintett egyszer.

Bár érzem már táncoltunk,

lehet nem is egyszer.

Közös táncunk élvezem,

bár a tánc nem könnyű velem.

Kezdő lelkem botladozik,

mégis próbálj, táncolj velem!”

Amint elolvastam, valami megmozdult odabent. A szívemben melegség áradt szét, a gyomromban a pillangók megjelentek. Vajon melyikük írhatta ez? Egy vad idegent csak úgy nem engednének be, szóval közülük volt valaki. Kézzel volt írva, de nem ismertem fel.

Kerestem egy vázát és vízbe raktam a rózsát, a cetlit pedig az asztalomra tettem.

A nap hátralévő részében az járt a fejemben hogy ki írhatta.

~

Ma már csak a kis cetli volt az ágyamon.

„Oly hosszú egy hét,

S hogy megmondjam az őszintét,

Minden nap rád gondolok,

S belülről csak tombolok…

Annyi most csak a lényeg,

Hogy miért nincs még péntek!

Miért nem vagy mindig velem?

Miért nem fogod most a kezem?

Várom a percet, várom az órát,

mikor csak letépek egy rózsát,

Egyszerre megpillantom szemed,

S a letépett rózsát odaadom neked.

S te végre karodba fogsz engem,

Ekkor majd szárnyra kap lelkem,

S megszűnik köröttem a világ,

És lecsukódnak lassan a pillák.

Egymást átölelve alszunk csendben,

Együtt lélekben, együtt testben,

Nem mondok mást jelenleg,

Egy szót csak, hogy SZERETLEK!”

~

Reggel bal lábbal keltem fel úgy, hogy semmi kedvem munkába menni, de a muszáj az nagy úr.

Felöltöztem, majd elmentem dolgozni.

Nagyon lassan telt az idő, amíg dolgoztam, legalább is én úgy éreztem. Mikor lejárt a munkaidőm, szinte úgy indultam meg mintha rakétából lőttek volna ki.

Hazaérve egy újabb versike várt.

„Csak egy percig szeress,

míg elmondom, imádlak.

Csak egy óráig szeress,

míg megsúgom, kívánlak.

Szeress egy napig,

míg csókolni tudlak.

Szeress egy életen át,

és én is szeretni foglak.”

Ahogy olvastam sokkal jobb kedvem lett tőle, de még mindig nem jöttem rá, hogy ki írta. Most már nagyon furdal a kíváncsiság.

~

„Öröm és bánat együtt van a szívemben,

egy könnycsepp csillan meg a szememben.

Ha megkérdeznéd mi bajom,

csak annyit mondanék: HIÁNYZOL, de nagyon!!!”

- Úristen! – leesett, hogy ki volt, miután elolvastam a verset

Ryeowook. Ő volt. Ebben biztos vagyok, mert mióta megnéztük azt a filmet együtt, azóta sokat törődik velem. Előtte is rengeteget foglalkozott velem, mert beteg voltam, de mostanában úgy érzem, mintha keresné a társaságomat. Bevallom egyikükre se tekintettem ÚGY, mindenkivel jó barátok vagyunk, de Ryeowook… Amikor velem aludt, akkor elgondolkodtam, hogy mi lenne, ha mi ketten… És mostanában is egyre többször járt ez a fejembe, úgy éreztem mintha valami hiányozna az életemből és ez nem más, mint a SZERELEM.

Gyorsan kerestem egy tollat és papírt, amire nagy betűkkel ráírtam, hogy HIÁNYZOL. Fogtam magam és átmentem Ryeowook-hoz. Bekopogtam, majd benyitottam. Ott ült az ágyán és a laptopját bújta.

- Kimi… te. – állt fel az ágyáról

Még mielőtt végigmondhatta volna, amit akart, elővettem a papírkát és megmutattam neki. Nem szólt semmit, hanem ő is elővett egy pergament és széthajtogatta.

- HIÁNYZOL! – olvastam

Még mindig szótlanul álltunk egymással szemben, majd odaléptem hozzá és megöleltem.

- Szeretlek! – súgta fülembe

- Én is.

Kisség eltolt magától, hogy szemembe nézhessen, majd ajkai egyre közelebb kerültek az enyéimhez és egy lágy csókot lehelt rájuk.

Megtaláltam a hiányzó darabot. Az életem most már teljes Ryeowook-kal.

J-Hope oneshot

December van. Hideg, szeles és havas időjárás. Tél. Nem igazán szeretem, én inkább a nyarat várom minden évben.

Hétvége van. Itthon ülök a szobámban egy bögre meleg kakaóval és hallgatom a rádiót. Ma a Bangtan Boys a vendég. Ők a kedvenceim. Az eddigi összes fellépésükön ott voltam és mindig az első sorban. Sokszor észrevettem már, hogy Hoseok, amikor fellépnek, mindig arra szokott nézni amerre én állok és egyszer rám is kacsintott. Na, akkor azt hittem ott helyben elájulok. Ezt titkoltam, de most elárulom, hogy beleszerettem Jung HoSeok-ban. Amikor J-Hope rám kacsintott az egyik fellépésükön akkor azt elmondtam a barátnőmnek is, és szerinte én bejövök Hope-nak. Tudom butaság, mert minden rajongója arról álmodik, hogy majd egyszer ő lesz a barátnője a szeretett oppájának. Így vagyok vele én is. Egy álomvilágban élek.

- És most következzen egy játék. – mondta a műsorvezető – Az első szerencsés válaszadó egy teljes napot eltölthet a BTS-szel, ha megválaszolja a kérdést, hogy ‘Mikor debütált a Bangtan Boys?’

Nem tétlenkedtem sokat, egyből felhívtam őket. Ezt a lehetőséget ki nem hagynám.

- Haló! – szólt bele a műsorvezető

- Hello!

- Szóval mikor debütált a BTS?

- 2013. június 12-én.

- Helyes a válasz. Megtudhatjuk a neved?

- Jung MinHye.

- MinHye te vagy a szerencsés, aki egy napot tölthet a BTS-szel.

- Jujj, de jó! Köszönöm szépen. –raktam le.

Most fogtam fel igazán hogy mi is történt. Egy teljes napot eltölthetek a kedvenc bandámmal. Vigyorgok, mint a tejbetök. Nem lehet levakarni az arcomról a mosolyt. Mikor már meguntam a rádiózást, kikapcsoltam a készüléket és úgy döntöttem, hogy megnézek egy filmet. A Halálos iramban 6-ra esett a választásom, mert az jó akció dús és én sem fogok unatkozni. Beraktam a lejátszóba és elindítottam.

A film végeztével elmentem fürdeni, majd lefeküdtem aludni.

Másnap reggel hóesésre ébredtem. A hideg miatt az ablakon jégvirág képződött. Gyorsan felöltöztem. Hozzáfogtam reggelit készíteni. Pirítóst csináltam. Épp leültem enni, amikor csengettek. Ki lehet az? Kinyitottam az ajtót és ledöbbentem.

- Szia! Te vagy MinHye? – kérdezte Nam Joon, ugyanis a Bangtan Boys állt az ajtóm előtt.

- I-igen. – dadogtam

- Akkor öltözz, mert megyünk korcsolyázni.

- Korcsolyázni? – lepődtem meg – Én nem tudok.

- Nem baj, majd megtanulsz, de most öltözz!

- Oké. – addig otthagytam őket és gyorsan felöltöztem jó melegen.

- Mehetünk. – léptem ki az ajtón, majd bezártam azt.

Beültünk az autóba és indultunk a koripályára. J-Hope egyfolytában engem nézett, amitől zavarban voltam és kicsit kényelmetlenül éreztem magam, majd egyszer csak megszólalt:

- Nagyon ismerős vagy valahonnan, de honnan?

- Talán onnan, hogy minden fellépéseteken ott voltam.

- Jé, tényleg és az első sorban szoktál lenni egy I ♥ J-Hope feliratú táblával, igaz?

- Igen. – bólintottam

Még sokat beszélgettünk, majd megérkeztünk a koripályához.

- Na, nem jössz? – kérdezte Jimin

- De még soha nem korcsolyáztam és el fogok esni.

- Nem fogsz, majd segítünk. – nyújtja a kezét HoSeok, amit elfogadtam

Rámentünk a jégre, de én csak szorítottam Hope kezét.

- Ne engedj el! – mondtam Hoseoknak.

- Nyugi, nem foglak. – mosolygott rám.

Nem sok kellett, hogy menten összeessek, az a mosoly, káprázatos. Először csak ott a szélén álltam, nem mertem beljebb menni, majd J-Hope elkapott és azt vettem észre, hogy vele korcsolyázok. Kicsit bénáztam az elején, de kezdett egyre jobban menni.

- Ugyanúgy kell mintha görkoriznál.

Ő már nagyon profin tolja, hisz mindenféle mutatványokat csinált, amitől nekem leesett az állam. Na, én ilyeneket biztos nem fogok tudni csinálni. Aztán magamra hagyott és ott termett mellettem Taehyung, amitől kicsit megijedtem, mert váratlan volt. Ez egy jó darabig így ment. Mindenkivel korcsolyáztam, de legtöbbet Hope-al. Egyszer el is estünk és akkor magammal rántottam, így rám esett. Elnevettük magunkat.

- Bocsi, ne haragudj.

- Semmi baj. Korcsolyázás nincs esés nélkül. – mosolygott

- Igazad van. – helyeseltem

Felsegített a földről, majd elkapott, mert majdnem megint elestem. Felnéztem és egy fagyal volt a fejünk felett. Csak álltunk egymást nézve hosszú percekig. Elvesztem hatalmas csoki barna szemeiben. Pillantásából ki tudtam olvasni, hogy ma jól érezte magát. Ahogy a mondás is tartja: „A szem a lélek tükre.” Hope mosolyra húzta ajkait, amitől nekem is mosolyognom kellett. Arcunk pár centire volt csak egymástól. HoSeok felpillantott és megszólalt:

- Tudod mit szoktak a fagyal alatt állók csinálni?

- Csókolózni? – kérdeztem félve

- Igen.

- És mi is azt fogunk?

Nem szólt semmit csak lehunyta pilláit és közelíteni kezdett felém. Pilláim automatikusan lehunytam és vártam a csodát. Puha ajkait megéreztem a számon. Azt akartam, hogy ez a pillanat örökké tartson. Végül levegőhiány miatt váltunk el.

- Hope én…

- Shh… - nem hagyta, hogy befejezzem a mondandómat. – Figyelj! Én nagyon megkedveltelek, még ha csak egy napot is töltöttem veled, de amikor megláttalak az első fellépésünkön, nem tudom, de valami megmozdult idebent – mutatott a szívére – és amikor a koncert után aláírásokat osztogattunk és te is ott voltál a sok rajongó között, vártam, hogy sorra kerülj és láthassalak. Amikor elmentél csak rád tudtam gondolni.

Nem tudtam megszólalni, csak álltam ott, mint egy darab fa. Hope szavai csengtek a fülemben. Ez most szerelmet vallott nekem? Én most csak álmodom? Becsuktam a szemeimet, majd kinyitottam. Ez nem álom, ez nagyon is a valóság.

- MinHye lenne kedved jobban megismerkedni velem? – kérdezte

- Igen. – öleltem meg.

Már besötétedett és a kori pálya is bezárt, így beültünk egy kávézóba és megittunk egy forró italt.

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------

Ezzel szeretnék minden kedves olvasómnak Kellemes Ünnepeket kívánni. :)

Yongguk oneshot

Él Myeongdong-ban egy sötét lelkű kegyetlen ember. A neve Bang Yong Guk. Ő rengeteg emberi életet oltott már ki és a mészárlást még mindig folytatja. Annyit kell róla tudni, hogy a szüleit nagyon fiatalon elvesztette és ezután a nagyvárosi gettóban nevelkedett. Volt egy időszak, mikor barátokra lelt. Nagyon jól kijöttek egymással, ám egyik nap megpróbálta megölni az egyiküket, de nem sikerült neki, mert a többiek észrevették, hogy mire készül. Úgy döntöttek nem barátkoznak többé vele ezután. Megint magára maradt. A fejébe vette, hogy addig nem nyugszik, amíg meg nem öli őket.

A rendőrség is körözi, még nekik sem sikerült elkapniuk. Azt mondják, hogy az egykori Myeongdong-i börtönben él. Az épületet már 2007-ben bezárták, mert nem felelt meg az egészségügyi előírásoknak. Azóta ott áll üresen és elhagyatva.

Az emberek nem mernek kilépni az utcára, mert félnek, hogy egyszer elrabolja őket és végez velük.

- Himchan nézzük meg. – nyavalygott a lány barátjának

- Mimi nem lehet. Azt akarod, hogy elraboljon és megöljön?

- Nem. – szomorodott el a lány

Mimi és Himchan a középiskola óta ismerik egymást és most ugyanarra az egyetemre járnak. Nagyon jó barátságban vannak. Szint testvérek is lehetnének, olyan közel állnak egymáshoz.

A kollégiumuk, amelyben laknak, kétutcányira van az elhagyatott börtöntől.

- Noona, gyere már! Ne bámészkodj! – szólt rá a legfiatalabb

Miminek Himchan-on kívül van még négy barátja, Zelo, Youngjae, Daehyun és Jongup, de Himchan –hoz áll a legközelebb.

A koliban hárman osztoznak egy szobán. Mimi Himchan-nal és Zelo-val van egy szobában. Dae, Youngjae és Uppie a mellettük lévőben laknak.

Mimi és a fiúk általában együtt szoktak hazamenni, de ma a lánynak angol szakköre van, ezért egyedül kell visszamennie a kollégiumba. Suli után el is indult, de Mimi egy kíváncsi természetű lány és már meg akarta régebben is nézni közelebbről a börtönt - a tiltások ellenére is – ezért úgy döntött – mivel most egyedül van, és nem tiltja meg neki senki, hogy bemenjen – bemerészkedett. A kis ablakokon beszűrődött a fény, ezzel félhomályt teremtve. A poros földön a törött üvegszilánkok ropogtak a lába alatt. A szobában szanaszét voltak az asztalok és a székek. Még csak az első helyiség felénél járhatott, mikor hangokat hallott. Odakapta a fejét, de nem látott semmit. Megijedt és futásnak eredt, de útközben megbotlott valamiben és elesett. Ráesett a törött üvegszilánkokra, melyek felhasították a tenyerén a bőrt. Gyorsan felállt és továbbsietett a kijárat felé, de ekkor valaki hátulról befogta a száját és leütötte.

Mimi egy oszlophoz kötözve tért magához. Körbenézett és egy szobában találta magát, melyben volt egy szekrény, egy asztal és egy matrac. A matracon ült egy tetőtől talpig fekete ruhába burkolózott maszkos férfi.

- Na, végre hogy felébredtél. Meg ne próbálj kiabálni, különben lelőlek! – mondta mogorván és a lány felé ment

Mimi nagyon félt, nem tudta mit akarhat tőle Yongguk.

- Mit akar tőlem? – sírt

- Majd meglátod kislány.

- Meg fogok halni?

- Hamarosan. – mosolygott gonoszul Yongguk

Mimi belátta, hogy hiba volt idejönnie. Hallgatnia kellett volna Himchan-ra.

- Eközben a koliban –

- Hol van már Mimi? –idegeskedett Himchan

- Nem tudom. Hívd fel. – mondta Zelo

Felhívták a lányt. Kicsengett a telefonja, de nem vette fel.

- Nem veszi fel. – dobta le az ágyára a telefonját Himchan

- Hol lehet? – kérdezte Zelo

Kis gondolkodás után megszólalt az idősebbik:

- Azt hiszem, tudom, hol van.

- Hol?

- Tudod, mindig azt hajtogatja, hogy nézzük meg a börtönt. Szóval szerintem ott van, úgyhogy most odamegyek. – kapta fel a kabátját Himchan

- Én is megyek. – állt fel Zelo

- Nem, te itt maradsz, és ne gyertek utánam.

- De hyung…

- Semmi de. Szólj a többieknek, hogy elmentem. – lépett ki az ajtón Himchan

A fiatalabb megfogadta hyung-ja szavát és átment a szomszédos szobába.

- Srácok, Mimi eltűnt és Himchan utána ment.

- De hát hova ment Mimi? – kérdezte Jongup aggódva

- Az elhagyatott börtönbe.

- Azonnal oda kell mennünk. – pattant fel Youngjae

- Hyung, nem lehet. – rántotta vissza őt Zelo – Himchan mondta, hogy ne menjünk utána.

- Börtönnél –

- Nem hiszem el, hogy Mimi bement oda. – idegeskedett Himchan miközben a bejáratot kereste

Miután megtalálta, bement. A fényviszonyok miatt csak homályosan látott. Himchan körbejárta a börtön egy részét, de sehol sem találta Mimi-t.

- Mimi – kiáltotta el magát

Nem hallott semmit csak a visszhangját.

- Mimi – próbálkozott újra

- Yongguk-nál –

Miminek megütötte a fülét egy hang mely a nevét kiabálja.

- Mi volt ez? – figyelt fel a hangra Yongguk

- Him… - kezdett el kiabálni a lány

- Kussolsz! – fogta be Yongguk a száját, majd bekötözte neki

A férfi elindult a hang után, ezzel magára hagyva Mimi-t. A lány úgy gondolta, itt az alkalom elszöknie. Próbált kiszabadulni, de nem sikerült neki, csak vergődött.

- Mmmm – próbált magából valamiféle hangot kiadni

Hangokat hallott Himchan miután egyre beljebb merészkedett, majd látott egy árnyat, amint elsuhan a homályban. Körbenézett, de már nem látott semmit, mert valaki zsákot húzott a fejére és leütötte őt is.

A fiú Mimi mellett tért magához, ugyan úgy megkötözve, mint barátja.

- Jó téged újra látni… barátom. – mondta gúnyosan Yongguk egykori barátjának

- Ereszd el Mimi-t!

- Szeretnéd, ha elengedném őt? – rántotta hátra a lány fejét a hajánál fogva

- Igen.

- Haha, nem.

- Áú, ez fájt. – mondta Mimi, mire Yongguk elengedte a haját

- Himchan – fordult a lány a fiú felé már amennyire bírt – Nagyon sajnálom, hogy nem hallgattam rád.

- Nézd meg mibe kevertél. – rivallt rá a fiú

Mimi kissé megszeppent, mert nem látta még így viselkedni Himchan-t.

- Sajnálom, én nem akartam ezt.

- Sajnálhatod is, ez mind miattad van te liba.

Mimi-nek könnyek gyűltek a szemébe.

- Ne haragudj, nem akartalak bántani. – húzódott közelebb Himchan a lányhoz

- Semmi – rázta meg a fejét Mimi – Minden az én hibám.

- Oh, befejeznétek végre? Megfájdult tőletek a fejem. – szólt közbe Yongguk

- A koliban –

- Na, jó, én már nem tudok tovább itt ülni tétlenül.  – állt fel Dae – Utánuk megyünk. Kapjatok fel bármilyen tárgyat, melyet jól lehet fegyverként használni.

A fiúk fogták magukat és gyorsan kerestek valamit, amivel meg lehet sebesíteni valakit. Ki bicskát, ki kést, baseball ütőt és egy stukkert talált. Ezekkel a fegyverekkel indultak útnak.

Kört alakítottak ki. Így mentek be, hogy minden szögből lássák a terepet. Neszt hallottak. Előkapták a fegyvereiket és vártak.

- Hol van Zelo? – nézett maga mellé Jongup

- Elrabolta Yongguk – mondta Daehyun

Yongguk nagyon gyors mozgású és észrevehetetlen. Kiváló mestere lehetett, ha ilyeneket tud.

- Dae? – nézett barátja hűlt helyére Youngjae

- Hyung figyelj! – ahogy ezt kimondta Jongup a barátja eltűnt mellőle, aztán őt is elérte a végzete

Mind a négyen Mimi és Himchan mellett találták magukat.

- De jó, ti is itt vagytok. – mosolygott gúnyosan Yongguk

Daehyun megtapogatta a farzsebét, de nem találta a fegyverét benne.

- Netán ezt keresed? – mutatta neki Yongguk a pisztolyt – Mindegyikőtök fegyverét elvettem, szóval nem tudtok elszökni.

Jongup boldogan vette észre, hogy az ő bicskája még megvan, persze semmiféle érzelem nem tükröződött az arcán, nehogy a végén még lebukjanak. Elvágta nagy nehezen a kötelet a kezénél, majd továbbadta Dae-nak a bicskát és az a többieknek. Miután mindenki elvágta a kötelet a kezéről, halkan megbeszélték, hogy háromra rohannak. Ebből az egészből Yongguk mit sem sejtett.

- Három! – kiáltották mindannyian, majd rohantak, amerre láttak.

Zelo fellökte Yongguk-ot, hátha ezzel is nyernek egy kis időt. Himchan megfogta Mimi kezét, majd eszeveszett rohanásba kezdtek.

- Francba! – kelt fel, majd utánuk eredt

Volt egy folyosó, ahol egyszemélyes cellák voltak. Ezek pont akkorák voltak, mint egy ajtó. Mimi és Himchan beszaladt az egyik ilyenbe és gyorsan bezárták az ajtót.

Yongguk elkezdett dörömbölni rajta. Megtalálta őket.

Egy határozott mozdulattal berúgta az ajtót, majd fegyvert fogott rájuk.

Mimi egy hatalmasat sikított az ijedségtől és lekuporodott az egyik sarokba, míg Himchan egy másikba. Yongguk rájuk fogta a két pisztolyt.

- Kérlek, ne ölj meg. – suttogta halkan, könnyes szemekkel Mimi

- Kuss! – förmedt rá

Mimi fejéhez tartotta a fegyvert, de nem lőtt. Yongguk szemébe könnyek gyűltek, de ő próbált erős maradni, leplezte őket. Csak állt ott a lány fejéhez tartott pisztollyal és nézte őt. Ránézett Himchan-ra. Eszébe jutottak a fiúkkal töltött pillanatok. Yongguk gyorsan elhesegette ezeket a gondolatokat, majd komoran a lányra nézett és lőtt. Himchan-hoz fordult és meghúzta a ravaszt

Mimi kezét érte a lövés. Érezte, ahogyan a meleg vére csordogál végig a karján és egy hatalmas lyuk tátong rajta. A lány ekkor fogta fel, hogy Yongguk nem ölte meg őket. Mimi és Himchan kissé kábultan mentek át Daehyun „cellájába” ahol ő még mindig életben volt. Semmi sérülés nem borította a testét.

- Meg kell tennem. – hajtogatta Yongguk – Ha nem teszem meg, akkor megszegem a saját magamnak tett ígéretemet.

Jonggup-al, Zelo-val és Youngjae-vel már végzett. Mikor visszament Himchan-ék „cellájába” meglepetten vette észre, hogy ők nincsenek ott, ezért átment oda, ahol Daehyun tartózkodott és ott találta mind a hármukat.

- Sajnálom. – csak ennyit mondott és főbe lőtte őket

Az élettelen testek úgy rogytak a poros földre, mint a rongybabák.

- Pár nappal később –

Yongguk nem tudta felfogni, hogy megölte az egykori legjobb barátait. Lelkiismeret furdalása volt.

Hogy enyhítsen bűntudatán magával is végzett. Ezután már nem hallottak a Myeongdong-i gyilkosról.

Ilhoon oneshot

Szerintünk a világ legnehezebb munkája nem más, mint egy bandát menedzselni...egy fiú bandát...és az a banda nem más,mint a BTOB.

Ma a fiúk felléptek az M!Countdonwnban az új dalukkal, amit a rajongók hatalmas sikítással fogadtak.

A mai nap is nagyon fárasztó volt mind a kilencünk számára. Viszont mindenki örült, hogy ma egy kicsit felszabadulhat, hiszen partira vagyunk hivatalosak, amiről a szülinapos semmit sem tud. Fellépés után, leizzadva, kimelegedve jöttek le a színpadról. Éppen Mirával beszélgettem amikor Ilhoon odajött hozzánk és egyből elhallgattunk.

- Miről susmotolnak itt a hölgyek?- kérdezte érdeklődve

- Semmi különös, csajos téma. – füllentett Mira

- Okéé – ment el, de még előtte egy gyanús pillantást vetett ránk.

- Lányok! – szinte beugrott mellénk Hyunsik – Lenne egy nagy kérésem. Ilhoon-nak ma van a születésnapja és szervezünk neki egy szülinapi bulit. Segítenétek ebben nekünk?

- Persze, hogy segítünk. – válaszoltam

- Köszi. Mivel Ilhoon nem tudhat, róla ezért valamit ki kell találnunk, hogy hova küldjük el.

- Mit szólnál, ha elküldenénk egy wellnessbe? – vetette fel az ötletet Mira

- Tökéletes. Ezt megdumáltuk. Megyek öltözni. – ment el

Miután átöltöztek, elindultunk haza. Otthon mindenki ledőlt, úgy tett mintha fáradt lenne, de közben azon járt az eszünk Mirával hogy hol lesz megtartva a buli.

- Ezt én kapom? De miért csak én megyek? Nem jöhetne velem Minhyuk hyung? – hallottam a nappaliból Ilhoon hangját

- De, elviheted őt is.

- Nézzétek mit kaptam. – lóbálja az orrunk előtt a wellnesses belépőjét

- Wow, és ezt mire kaptad, ha szabad megkérdeznem? - mondta Mira olyan hangnemmel mintha semmit nem tudna

- Hát nem tudod, hogy milyen nap van?- kérdezte Ilhoon majd kiabálva

- De tudom, milyen nap van. Október 4-e van. - mondta Mira nyugodtan

- Nem egészen. Ma van a szülinapom – vigyorgott, mint egy tejbe tök

- Ja, tényleg. Boldog szülinapot – mondtuk mind a ketten kicsit unottan

A szülinapos szomorúan távozott a nappaliból, hogy tőlünk csak egy „Boldog szülinapot” kapott ezen a jeles napon ráadásul unott hangnemben, de hát ez van nem szabad lelőnünk előre a meglepetést.

Ilhoon és Minhyuk elkezdtek készülődni a wellnessbe.

- Mentünk. Sziasztok – köszöntek el

Miután Ilhoon-ék elmentek mindenki a nappaliba jött és Mirával kiosztottuk a feladatokat a fiúknak.

Eunkwang és Changsub csinálja dekorációt. Peniel és Sungjae csomagolja be az ajándékokat, Hyunsik-ot pedig befogtuk kuktának a konyhába.  

Sütöttünk Ilhoon-nak kétféle tortát. Egy csokisat meg egy banánosat és készítettük még szendvicseket.  Miután végeztünk, megnéztük, hogy hogy állnak a fiúk. Mindenki megcsinálta a kapott feladatot, csak egy kicsit Sungjae volt tiszta csomagoló papír. Jót nevettünk rajta, de ő bevágta a durcást.

- Ya! Ne nevessetek ez nem vicces! – mondta a maknae és elkezdte leszedni magáról a csomagolópapírt

Mindennel végeztünk. Elmentünk készülődni.  Lezuhanyoztunk és felöltöztünk. Én egy kék szettet választottam Mira pedig egy sárga-fekete kombinációjú ruhát.

  Mirával felhívtuk a Cube dolgozóit.

Lassan megérkeztek a vendégek. Minhyuk-tól kaptam egy SMS-t hogy úton vannak hazafelé.

- Szóval a terv így szól: Amikor bejönnek és felkapcsolják, a villanyt akkor mindenki előjön, és egyszerre kiabáljuk, hogy „Boldog születésnapot”. – mondtam

- Susogást hallok. Gyorsan mindenki bújjon el. – mondta Mira

- Miért van itt sötétség? Talán már alszanak? – hallottam kintről Ilhoon hangját

- Nem tudom, lehet, hiszen ma mindenki elfáradt. - mondta Minhyuk

Nyitódott a bejárati ajtó és felkapcsolódott a lámpa. Mindenki előugrott a rejtekhelyéről. Miután bejöttek, Mirával előhoztuk a tortákat és odaadtuk neki.

- Boldog születésnapot Ilhoon!- kiabáltuk

Ilhoon meglepett arccal nézett felénk és azt kérdezte: - Ezt nekem csináltátok??

- Tán a szomszédnak? Hát persze hogy neked. – mosolyogtam – Fújd el a gyertyákat.

- De először kívánj valamit. – mondta Mira

Ilhoon lehunyta szemeit egy pár másodpercre, majd kinyitotta őket és elfújta a gyertyákat.

Ezután mindenki gratulált neki a szülinapja alkalmából, és megkapta az ajándékokat is. Nagyon örült nekik. Úgy bontogatta a dobozkákat, mint egy öt éves. Jót mosolyogtunk rajta Mirával.

- Akkor bulizzunk! – indította be a zenelejátszót Dongwoon

A parti már nagyban folyt, kezdtek kicsit bepiálni páran, van, aki hamar elment arra hagyatkozva, hogy dolga van neki.

Éppen Yoseobbal táncoltam mikor Ilhoon félrehív, hogy szeretne velem beszélni.

- Hana, gyönyörű vagy.

- Oh, Ilhoon ne túlozz. Köszönöm. – pirultam el

- Figyelj Hana. Nem is tudom, hogy mit kéne mondanom, de nagyon megkedveltelek az utóbbi időben.  Lehet, hogy neked valaki más tetszik, de szeretném, ha tudnád, hogy én mit érzek irántad. Hana én… szeretlek. – mondta Ilhoon végig a szemembe nézve, majd közelebb hajolt és megcsókolt.

Amikor eltávolodott tőlem, csak álltam ott, mint egy oszlop magam elé bámulva.

- Sajnálom, ha most rosszat tettem. – hajtotta le a fejét

- Mi? Nem, dehogy. Csak meglepődtem.  – tértem magamhoz – Izé….Ilhoon, szeretlek.

- Mit mondtál? – lepődött meg

- Azt hogy Szeretlek. – mondtam újra

Egy váratlan pillanatban magához rántott és megölelt.

- Nem is tudom elmondani, hogy mennyire boldog vagyok most.  Nem is kell nekem szülinapi ajándék. Nekem te vagy az ajándékom. – suttogta a fülembe

- Hát itt meg mi folyik – jött oda hozzánk Minhyuk és Mira kéz a kézben

Ilhoon összekulcsolta ujjainkat és felemelte a kezünket, boldogan jelezve ezzel, hogy mi egy párt alkotunk. Hatalmas vigyor ült ki az arcomra, amint megláttam Miráékat hogy fogják egymás kezét.

Próbáltam jelezni a fiúknak, hogy hagyjanak minket kicsit magunkra. Minhyuk vette is az adást és elmentek Ilhoonal.

- Na. Mesélj. Hogy történt? – kérdeztem barátnőmet

- Mi? – értetlenkedett

- Hát te meg Minhyuk.

- Ja. Hát semmi különös, odajött hozzám, táncoltunk és megcsókolt. – vigyorgott Mira

- És ti?

- Ah… olyan cuki volt, szerelmet vallott nekem. Először nem is akartam hinni a fülemnek,de aztán leesett, hogy mit is mondott. – újságoltam

Miután mindent megbeszéltünk, visszamentünk a tömegbe táncolni.

Yuseong oneshot

Yuseong megint hozott haza egy nagy adag szennyest, amit moshatok ki. Átnéztem a nadrágja zsebeit, mert múltkor benne hagyott egy zsebkendőt és kimostam. A farzsebében találtam egy kulcsot, ami nem a miénk. Egyből átfutott az agyamon, hogy megcsal valakivel. Megvárom még hazaér és akkor majd kifaggatom.

Leültem tévézni és vártam, hogy hazaérjen. Kis idő múlva hallom a bejárati ajtó nyitódását.

- Szia, szívem. Megjöttem.

- Szia. Milyen napod volt?

- Egész jó.

- Figyelj csak! Ez mi? – mutattam neki a kulcsot

- Ez…

- Van valakid?

- Nem. Nincs.

- Akkor kié ez a kulcs?

-…. szóval az van, hogy vettem egy kétemeletes házat a tengerparton.

- Hogy mit csináltál? – akadtam ki – Nem jó nekünk a mostani evvel a két szobával meg a többivel? Ráadásul engem meg sem kérdeztél.

- De ez túl kicsi.

- Már miért lenne kicsi? Én nem akarok elköltözni.

- De ha megnézed, garantálom, hogy tetszeni fog. Gyere, menjünk, nézzük meg.

- Hát nem tudom Yuseong. – ingattam a fejem

- Naa, gyere, légyszii.

- Na, jó - adtam be a derekam

- Szeretlek – puszilt meg

Beszálltunk a kocsiba és elindultunk.

- Ha a tengerparton vetted azt a házat, akkor nem fogja elönteni a tenger, ha árvíz, lesz?

- Nem. Nem fogja.

Kb. fél óra kocsikázás után megérkeztünk.

Mikor beléptünk a házba volt egy kis folyosó ahol fogas és cipős szekrény foglalt helyet. Utána következett egy nagy nappali, aminek a közepén volt egy üvegasztal, azzal szembe pedig egy TV meg CD lejátszó hangfalakkal. A TV felett volt egy közös kép rólunk. Az üvegasztal körül volt egy téglavörös bőrkanapé fotelokkal.

- Nézz jobbra, bocs nem, balra. Itt van a konyhád, amiben majd főzöl nekem. – mondta Yuseong

- Oppa , ez a konyhapult hatalmas. Ugye nem itt akarod majd….

- Kicsim vigyázz még a végén felizgatod magad. - nevetett

Tehát a nappalitól balra volt a konyha, aminek a bejárata felett boltív van kirakva pirosas téglákból és egy csapóajtó választja el a nappalitól. A konyha U alakú és a nappali fele nézett egy kerámia főzőlap, amin majd tudok főzni.

A főzőlap mögött volt egy hűtőszekrény meg egy mosogatógép és konyhaszekrény. Ezek mellet egy hagyományos mosogató is volt, ami felett a csempén lógtak a főző és merőkanalak.

A nappalitól jobbra egy hatalmas ablak nyújtott gyönyörű kilátást a tengerpartra. Ha fel akartál menni az emeletre, akkor nagy talpformák voltak fából kifaragva és a lábnyomok mellett üveg, hogy ha véletlen nem arra lépsz, rá akkor ne ess le.

Az első emeleten volt egy vendégszoba, ami mellett egy fürdő és toalett. Erről a szintről nyílt egy U alakú erkély, amin h kihajoltál akkor le tudtál nézni a földszintre.

A második emelet felé tartva a lépcsők már hagyományosak voltak. Itt az első helység egy gyerekszoba volt, mellette a hálószobával és a fürdővel. Utána már legfelül a padlás volt.

- Hát mit ne mondjak, elég nagy ez a ház. – mondtam, miután körbejártuk az egész lakást

- Tudod, majd ha többen leszünk, akkor jól fog jönni. – ölelt meg hátulról

- Várj egy kicsit! Mi az, hogy többen leszünk?

- _____én nagyon szeretlek és szeretnék tőled gyereket.

- Nem gondolod, hogy ez még korai?

- Nem. Úgy érzem, készen állok, hogy kibővítsük a családot. Most már van szép nagy házunk, elférnénk itt akár négyen is.

- Már egyből kettőt akarsz? - lepődtem meg

- Nem bánnám.

- A családalapítással szerintem várjunk még. Viszont ha ideköltözünk, akkor mi lesz a régi házunkkal?

- Kiadjuk albérletbe.

- Ez jól hangzik.

Végül beleegyeztem hogy ideköltözzünk mert láttam Yuseong-on hogy mennyire szeretne itt lakni.