Yuseong oneshot

Yuseong megint hozott haza egy nagy adag szennyest, amit moshatok ki. Átnéztem a nadrágja zsebeit, mert múltkor benne hagyott egy zsebkendőt és kimostam. A farzsebében találtam egy kulcsot, ami nem a miénk. Egyből átfutott az agyamon, hogy megcsal valakivel. Megvárom még hazaér és akkor majd kifaggatom.

Leültem tévézni és vártam, hogy hazaérjen. Kis idő múlva hallom a bejárati ajtó nyitódását.

- Szia, szívem. Megjöttem.

- Szia. Milyen napod volt?

- Egész jó.

- Figyelj csak! Ez mi? – mutattam neki a kulcsot

- Ez…

- Van valakid?

- Nem. Nincs.

- Akkor kié ez a kulcs?

-…. szóval az van, hogy vettem egy kétemeletes házat a tengerparton.

- Hogy mit csináltál? – akadtam ki – Nem jó nekünk a mostani evvel a két szobával meg a többivel? Ráadásul engem meg sem kérdeztél.

- De ez túl kicsi.

- Már miért lenne kicsi? Én nem akarok elköltözni.

- De ha megnézed, garantálom, hogy tetszeni fog. Gyere, menjünk, nézzük meg.

- Hát nem tudom Yuseong. – ingattam a fejem

- Naa, gyere, légyszii.

- Na, jó - adtam be a derekam

- Szeretlek – puszilt meg

Beszálltunk a kocsiba és elindultunk.

- Ha a tengerparton vetted azt a házat, akkor nem fogja elönteni a tenger, ha árvíz, lesz?

- Nem. Nem fogja.

Kb. fél óra kocsikázás után megérkeztünk.

Mikor beléptünk a házba volt egy kis folyosó ahol fogas és cipős szekrény foglalt helyet. Utána következett egy nagy nappali, aminek a közepén volt egy üvegasztal, azzal szembe pedig egy TV meg CD lejátszó hangfalakkal. A TV felett volt egy közös kép rólunk. Az üvegasztal körül volt egy téglavörös bőrkanapé fotelokkal.

- Nézz jobbra, bocs nem, balra. Itt van a konyhád, amiben majd főzöl nekem. – mondta Yuseong

- Oppa , ez a konyhapult hatalmas. Ugye nem itt akarod majd….

- Kicsim vigyázz még a végén felizgatod magad. - nevetett

Tehát a nappalitól balra volt a konyha, aminek a bejárata felett boltív van kirakva pirosas téglákból és egy csapóajtó választja el a nappalitól. A konyha U alakú és a nappali fele nézett egy kerámia főzőlap, amin majd tudok főzni.

A főzőlap mögött volt egy hűtőszekrény meg egy mosogatógép és konyhaszekrény. Ezek mellet egy hagyományos mosogató is volt, ami felett a csempén lógtak a főző és merőkanalak.

A nappalitól jobbra egy hatalmas ablak nyújtott gyönyörű kilátást a tengerpartra. Ha fel akartál menni az emeletre, akkor nagy talpformák voltak fából kifaragva és a lábnyomok mellett üveg, hogy ha véletlen nem arra lépsz, rá akkor ne ess le.

Az első emeleten volt egy vendégszoba, ami mellett egy fürdő és toalett. Erről a szintről nyílt egy U alakú erkély, amin h kihajoltál akkor le tudtál nézni a földszintre.

A második emelet felé tartva a lépcsők már hagyományosak voltak. Itt az első helység egy gyerekszoba volt, mellette a hálószobával és a fürdővel. Utána már legfelül a padlás volt.

- Hát mit ne mondjak, elég nagy ez a ház. – mondtam, miután körbejártuk az egész lakást

- Tudod, majd ha többen leszünk, akkor jól fog jönni. – ölelt meg hátulról

- Várj egy kicsit! Mi az, hogy többen leszünk?

- _____én nagyon szeretlek és szeretnék tőled gyereket.

- Nem gondolod, hogy ez még korai?

- Nem. Úgy érzem, készen állok, hogy kibővítsük a családot. Most már van szép nagy házunk, elférnénk itt akár négyen is.

- Már egyből kettőt akarsz? - lepődtem meg

- Nem bánnám.

- A családalapítással szerintem várjunk még. Viszont ha ideköltözünk, akkor mi lesz a régi házunkkal?

- Kiadjuk albérletbe.

- Ez jól hangzik.

Végül beleegyeztem hogy ideköltözzünk mert láttam Yuseong-on hogy mennyire szeretne itt lakni.

Rap Monster oneshot

Megjegyzés: Ez a szöveg durva obszcén szavakat tartalmaz.

-------------------------------------------------------------------------------------

Taeyeon szemszöge:

Egy gyönyörű napsütéses tavaszi napra ébredtem. A fák most bontogatják virágaikat, ami gyönyörű látvány nyújt.

Ránéztem a barátomra, aki még édesen szunyókált, és adtam a homlokára egy puszit, majd felöltöztem. Kimentem a konyhába reggelizni. Kivettem az egyik szekrényből a müzlit és egy tálkát, majd odasétáltam a hűtőszekrényhez, kinyitottam az ajtaját és szomorúan láttam, hogy nincs itthon tej. Ekkor egy hatalmasat ásító Nam Joon jelent meg.

- Jó reggelt édesem! – csókolt meg

- Neked is. Oppa elszaladok a boltba tejért, mindjárt jövök.

Zsebre vágtam a telefonom és magamhoz vettem a kocsi kulcsot. Kisétáltam, majd beszálltam a fekete Landrover-be, bedugtam a kulcsot és indítani akartam, de valamin megakadt a szemem. Valami rózsaszín dolognak egy része kilógott a kesztyűtartóból. Próbáltam nyugtatni magam, hogy ez nem az, amire gondolok. Kinyitottam a kis „ajtókát” és amint megláttam, a sejtésem beigazolódott. Egy pink női fehérneműt találtam, ami nem az enyém. Most tudatosult bennem hogy Nam Joon megcsalt.

Dühösen szálltam ki a kocsiból és szinte „betörtem” az ajtót. Ő a konyhában ült most már felöltözve és újságot olvasott.

- Ezek után még van bőr a pofádon hazajönni? – mutattam neki a rózsaszín bugyit, amit ő kikerekedett szemekkel bámult.

- Taeyeon én meg tudom magyarázni – esett kétségbe

- Te nekem ne magyarázkodj! Tartsd meg magadnak és légy boldog azzal a ribanccal! Soha többet ne keress!

- Taeyeon…

Fogtam magam és otthagytam. Két éves kapcsolat ment most tönkre egy csitri miatt. Nam Joon-nal szerettük egymást, kiálltunk egymás mellet és megfogadtuk, hogy nem titkolózunk egymás előtt, de ő becsapott engem… csúnyán átvert…

Szerettem őt, de ezek után már nem tudok a szemébe nézni. Összetörte a szívemet az az ember, akit a világon a legjobban szeretek, vagyis szerettem.

A könnyeim már patakokban folytak, ezzel elhomályosítva az előttem zajló világot. Szükségem volt egy támaszra, így a barátnőmhöz igyekeztem.

A lámpa a zebránál zöldet mutatott így azt gondoltam, hogy nyugodtan átmehetek… tévedtem. Erős fájdalmat éreztem a combomban, majd sötétség borult a világra.

Rap Monster szemszöge:

Taeyeon dühösen rontott be az ebédlőbe. Nem értettem mi lehet a baja.

- Ezek után még van bőr a pofádon hazajönni? – emelte fel a jobb kezét amibe Ji Song rózsaszín fehérneműje volt, amit kikerekedett szemekkel néztem. A francba! Lebuktam, pedig szépen megmondtam Ji Song-nak, hogy mindenét szedje össze, aztán húzzon el a picsába.

- Taeyeon én meg tudom magyarázni – mentegetőztem

- Te nekem ne magyarázkodj! Tartsd meg magadnak és légy boldog azzal a ribanccal! Soha többet ne keress! – mondta és elment

 - Taeyeon… - csuklott el a hangom és könnyek gyűltek a szemembe

- Ezt jól megcsináltad Nam Joon – gondoltam magamba

Mérgembe beleütöttem a falba, mire az megrepedt. Dühös voltam magamra és Ji Song-ra is. Hogy lehettem ekkora faszfej. Mindenünk megvolt Taeyeon-nal. Boldogok voltunk…egészen mostanáig. Mindent elszúrtam.

Próbáltam hívni Taeyeon-t, de nem vette fel. Rengeteg hangüzenetet hagytam neki, de egyikre sem jött válasz és már feladtam. Azt sem tudom hova ment, merre járhat, mit csinálhat.

Egy váratlan pillanatban megcsörrent a telefonom, úgy kaptam utána, mint éhes farkasok a húsra. Ismeretlen szám volt, de felvettem.

- Haló!

- Üdvözlöm! Maga Kim Nam Joon? – egy mély férfihang szólt bele

- Igen én vagyok.

- Dr. Kim HeeChul vagyok.

Amint kimondta a nevét, éreztem, hogy valami nincs rendben.

-… ön Kim Taeyeon hozzátartozója?

- Igen, a barátja vagyok.

- Sajnos rossz hírt kell közölnöm önnel uram. A barátnője nagyon súlyos balesetet szenvedett. Elgázolták autóval és most kómában van. Esetleg be tudna fáradni?

- Azonnal ott leszek. – tettem le

Gyorsan beszálltam a kocsiba és padlógázt adva sec-perc alatt odaértem a kórházba. A portáshoz mentem.

- Jó napot! Melyik szobában van Kim Taeyeon?

- Sajnálom uram, most nincs látogatási idő.

- Azonnal mondja meg nekem, hogy melyik szobában van Taeyeon különben…

- Nam Joon! – hallottam az ismerős hangot

- Doktor úr! – siettem oda hozzá – Hol van Taeyeon? Bemehetek hozzá?

- Először is nyugodjon meg. Most elmondok pár dolgot. Taeyeon kisasszonyt súlyos sérülésekkel hozták be. Eltört a jobb combcsontja, a bal karja és belső vérzése is volt, a fejét is csúnyán beverte. A műtétek szerencsére jól sikerültek, nem lépett fel komplikáció, de most pihenésre van szüksége.

- Esetleg bemehetek hozzá? – kérdeztem reménykedő arccal

- Be.

- Köszönöm.

-  Jöjjön velem! - odavezetett a 13-as szobához. – Ne maradjon sokáig

- Rendben – bementem

Amint megláttam őt a lélegzetem is elakadt. Csövek lógtak ki belőle mindenhonnan. Szörnyű volt őt így látni. A szívem is összeszorult a látványtól.  És az még jobban fájt, hogy ez mind miattam van.  Csak ültem az ágya mellett fogva a kezét, amit horzsolások borítanak és csak néztem őt.

…

Taeyeon két hete van kórházban. Ma is mentem látogatni, mint minden nap.

Az ágya melletti kis székre ültem le. Megfogtam kezét, majd beszélni kezdtem hozzá, persze tudtam, hogy nem hallja, amit mondok.

- Nagyon hiányzol. Az éjszakáim álmatlanok, mert nem vagy velem. Üres az ágyam nélküled. Nem tudom, hogy lehettem ekkora barom hogy lefeküdtem vele. Nekem ő nem jelent semmit csak egyéjszakás kaland volt az egész, de most már nagyon bánom, hogy megtörtént, mert akit szeretek az itt fekszik előttem összetörve szó szerint. Remélem meg tudsz nekem bocsájtani. Ha többé már nem is leszünk együtt, legalább barátok maradjunk. Sajnálom Taeyeon – a torkomban gombóc keletkezett és egy kósza könnycsepp gördült le arcomon, ami a kezünkre cseppent. Lehajtott fejjel imádkoztam Istenhez, hogy minden rendbe jöjjön. Hirtelen enyhe szorítást éreztem a kezemnél. Felnéztem majd szóltam az orvosnak, aki azonnal megérkezett.

- Doktor úr azt hiszem Taeyeon felébredt. Az előbb megszorította a kezem.

- Valóban?

- Igen.

- Mindjárt megnézzük. – mondta és odasétált hozzá. – Taeyeon mozgassa meg a jobb kezét, kérem! Most a bal lábát. Kitűnő. Bólintson, ha hall engem!

Mindent megcsinált, amire az orvos kérte. Ledöbbentem.

- Akkor a lélegeztető gépről is levehetem?

Bólintott. Az orvos kiszedte a szájából a csövet. Taeyeon rám nézett.

- Melyik kurva volt az? – kérdezte rekedtes hangon

Ez volt az első mondata. Nem érdekelt, hogy ezt kérdezte. Most az volt a legfontosabb hogy életben van és tud beszélni.

- Azt hiszem, most magukra hagyom önöket. – ment ki az orvos

- Ji Song – hajtottam le a fejem

- Tudtam – nyöszörögte

- Honnan? – kaptam fel a fejem

- Éreztem. Egyébként mindent hallottam, amit mondtál.

- Mindent? – döbbentem le – és mit gondolsz?

- Majd ezt otthon megbeszéljük.

Felcsillant a szemem utolsó mondata hallatán. Még van remény.

Taeyeon szemszöge:

Éreztem, hogy valaki meg fogja a kezem és elkezd beszélni hozzám. Amint megszólalt felismertem, hogy Nam Joon az.

- Nagyon hiányzol. Az éjszakáim álmatlanok, mert nem vagy velem. Üres az ágyam nélküled. Nem tudom, hogy lehettem ekkora barom hogy lefeküdtem vele. Nekem ő nem jelent semmit csak egyéjszakás kaland volt az egész, de most már nagyon bánom, hogy megtörtént, mert akit szeretek az itt fekszik előttem összetörve szó szerint. Remélem meg tudsz nekem bocsájtani. Ha többé már nem is leszünk együtt, legalább barátok maradjunk. Sajnálom Taeyeon.

Hallottam, ahogy elcsuklik a hangja és éreztem, egy könnycsepp hull a kezünkre. Életjelet kellett adnom, hogy azért mégse higgye azt, hogy meghaltam, így kissé megszorítottam a kezét.

- Doktor úr azt hiszem Taeyeon felébredt. Az előbb megszorította a kezem.

- Valóban?

- Igen.

- Mindjárt megnézzük. Taeyeon mozgassa meg a jobb kezét, kérem! Most a bal lábát. Most bólintson, ha hall engem.

Mindent megtettem, amire az orvos kért.

- Kitűnő. – mondta. Megkérdezte, hogy le vehet-e a lélegeztető gépről, mire aprót bólintottam. Amint kikerült a cső a légcsövemből azonnal az első eszembe jutó kérdést vágtam Mon fejéhez.

- Melyik kurva volt az? – kérdeztem rekedtes hangon

- Azt hiszem, most magukra hagyom önöket. – ment ki az orvos

- Ji Song – lehajtotta a fejét

- Tudtam – nyöszörögtem

- Honnan? – emelte rám kíváncsi tekintetét

- Éreztem. Egyébként mindent hallottam, amit mondtál.

- Mindent? – döbbent le – és mit gondolsz?

- Majd ezt otthon megbeszéljük.

…

Egy hét múlva saját felelősségemre hazaengedtek. Visszamentem Nam Joon-hoz, hisz máshova úgysincs mennem. Még segítségre szorulok egy-két dologban a gipszek miatt, de érzem, hogy napról napra jobban leszek.

Nam Joon-nal is megbeszéltük a nézeteltéréseinket és kibékültünk. Mindenki megérdemel egy második esélyt.

Rap Monster szemszöge:

Taeyeont egy hét múlva hazaengedték. Visszajött hozzám, aminek nagyon örülök. Néhány dologban még segítségre szorul a gipszek miatt, de látom, rajta hogy egyre jobban érzi magát.

Taeyeon-nal megbeszéltünk mindent és újra együtt vagyunk. Kaptam tőle még egy esélyt. Úgy érzem, szerencsés ember vagyok, hogy van egy ilyen barátnőm, mint Ő.

Az ajándék

Ma szabadnapom van és úgy döntöttem vásárolgatok kicsit. Vettem pár új ruhát és egy két apróságot. A zsebemben elkezdett rezegni a telefonom. Kivettem, majd megnéztem és a barátnőmtől kaptam SMS-t. A nagy olvasásba belemerülve véletlenül nekimentem valakinek.

- Bocsi, ne haragudj. – kértem elnézést, de nem néztem rá

- Minnie? – hallottam az ismerős hangot

- Tao? – felnéztem és ő állt előttem. Eldobtam a kezemben lévő táskákat és a nyakába ugrottam. Megpörgetett, majd letett.

- Te hogy kerülsz ide? – kérdem tőle

- Kaptam egy kis munkát.

- De itt Budapesten? – lepődtem meg

- Igen.

- Gyere, menjünk el kávézni – ajánlottam fel, amibe beleegyezett. Elmentünk a közeli kávézóba. Megrendeltük a kávénkat. Amíg a rendeléseinkre vártunk, beszélgettünk.

- Nagyon régen láttalak titeket. Hány éve is volt? Talán 5? – gondolkodtam hangosan

- Igen, elég régen volt már.

- És hogy vagytok?

- Nagyon jól. Sok a munka, sokat utazgatunk, koncertezünk. Hiányzol ám a fiúknak, de legfőképpen XiuMin-nek.

- Jajj a kis Baozi.  – mosolyodtam el. Közben kihozták a kávéinkat.

- És meddig maradsz Magyarországon? – ittam bele a kávémba

- Egy napot. Holnap indulok vissza…. Nem jössz velem vissza Koreába?

A kávémat majdnem visszaköptem a csészébe, annyira meglepett, amit Tao mondott az imént.

- Ezt most komolyan kérded?

- Nae. – bólintott

Végül is elmehetek hisz már régen láttam a srácokat. Kíváncsi vagyok ki mennyit változott. Az öt év hosszú idő.

- Menjünk. – egyeztem bele. Megittuk a kávénkat, majd elmentünk sétálni. Rengeteget beszélgettünk mindenféléről.

- Lassan mennem kell, mert még keresnem kell egy szállást – mondta Tao

- Mi lenne, ha nálam aludnál?

- Nem lenne gond?

- Persze hogy nem. Barátoknak bármit.

Elindultunk haza. Nem lakom messze a belvárostól. Félórányi séta után megérkeztünk.

Panelben lakom, nem találtam másik lakást. Minek is, hisz egyedül élek. Felesleges lenne egy nagy ház nekem. Felmentünk a harmadik emeletre. Előkerestem a kulcsot, majd kinyitottam az ajtót és lepakoltam a cuccokat.

- Éhes vagy? – kérdeztem

- Igen. Már régen ettem. – ült le az étkezőasztalhoz. Gyorsan összedobtam két szendvicset. Az egyiket odaadtam neki a másikat megettem én.

- Nagyon otthonos ez a lakás. – nézett körbe

- Köszönöm.  – mosolyodtam el. Már beesteledett. Van egy vendégszobám, ott ágyaztam meg Tao-nak.

- Hát… pizsamát nem tudok adni. – mosolyogtam kínosan

- Nem baj. Nem kell. Majd alszom a ruhámban.

- Oké, akkor én mentem fürödni.

Fél óra múlva frissen és üdén tértem vissza.

- Törölközőt a felső polcon találsz. – szóltam utána

Amíg Tao fürdött addig én egy bőröndbe összepakoltam pár holmit. Sikerült annyit beleraknom, hogy még bebírjam cipzárazni, mert hajlamos vagyok túl sok mindent elpakolni. Elraktam az egyik tegnap vett kis apróságot is. Végeztem a pakolással majd visszamentem nappaliba tévézni. Addigra már Tao is végzett. Beugrott, hogy én nem vettem meg a repülőjegyet így nem fogok tudni Koreába utazni. Elszomorodtam.

- Tao… én nem megyek veled, mert nem vettem repülőjegyet.

- Ne aggódj, már megvan.

- De hogy?

- Az titok.

- Van egy olyan érzésem, hogy te csak azért jöttél Budapestre, hogy engem visszavihess Koreába. – sunyin néztem rá

- Á – ásított egyet. – Megyek, lefekszem, hisz holnap korán indulunk. Jó éjt! – ezzel elment

Én is nyugovóra tértem.

Hajnalban arra ébredtem, hogy valaki kelteget.

- Jó reggelt! Készülj, mert nemsokára indulunk. – mondta majd kiment

Ránéztem az órámra, ami hatot mutatott. Kivánszorogtam az ágyból, majd hozzáfogtam készülődni. Elvégeztem a reggeli teendőimet és főztem kávét is. Megittuk, majd kihoztam a bőröndömet.

- Kész vagy? Indulhatunk? – kérdezte Tao

- Igen. – leellenőriztem, hogy minden rendben van-e. Bezártam az ajtót és elindultunk. Odaértünk, átestünk az összes ellenőrzésen. A gépünk fél nyolckor indult. Nem sokra emlékszem az útból mert valószínűleg elaludtam. Az álmomban Lala földön jártam…

Felriadtam.

- Hol vagyunk? – kérdeztem

- Fél óra múlva landolunk. Egyébként az egész utat átaludtad te hétalvó. – mosolygott rám Tao

- Hát én már csak ilyen vagyok.  – nevettem el magam. Pár perc múlva leszálltunk.

- Úristen, de régen voltam már itt. – fogtam meg a bőröndömet

- Hát igen. Hívok taxit.

- Rendben.

Tíz perc múlva megjött a fuvarunk. Beszálltunk, Tao elmondta a sofőrnek a címet. Egy órás kocsikázás után megérkeztünk. Egy hatalmas háznál álltunk meg. Én csak ámultam tátott szájjal. Amikor elutaztam, akkor a fiúk még nem ilyenben laktak.

- Csukd be a szád, még a végén belerepül egy légy. – nevetett Tao

Becsuktam a beszélőkém még mielőtt Tao-nak igaza lesz. Elindult én meg követtem őt. Egyszer csak megállt az egyik ajtó előtt és benyitott. Levettük a cipőinket és a kabátunkat az előszobában.

- Megjöttem. – kiabálja el magát Tao.  Suho jött elő.

- Minnie? – kérdezte meglepve. Ahogy megláttam egyből odarohantam hozzá és megöleltem.

- Oppa, hiányoztál.

A többiek is előjöttek és rendesen meglepődtek.

- Minnie? – kérdezte Chanyeol, majd odajött hozzám és jól megszorongatott.

- Te nem változtál semmit. – mondtam neki

- Mi ez a nagy hangzavar? – jött le XiuMin az emeletről

- Minnie? – nézett rám nagy szemekkel

- Baozi. – rohantam oda hozzá. Felkapott és megpörgetett.

- Hiányoztál és ti is. – mondtam

- Hyung, boldog születésnapot! – mondta Tao

- Ennél szebb születésnapi ajándékot nem is kaphattam volna. Köszönöm, hogy elhoztad Minnie-t.

- Én vagyok az ajándék? – lepődtem meg

- Félig meddig igen.

- Csoportos ölelés – így a maknae. Miután mindenki jól megölelgetett úgy hogy már alig kaptam levegőt, eszembe jutott valami. Előkerestem a bőröndből a kis dobozkát.

- Boldog születésnapot! – nyújtottam át. Kinyitotta és az arckifejezéséből azt vettem ki, hogy tetszik neki.

- Köszönöm. – puszilt meg

YoSeob oneshot

Ma hazalátogatom a szüleimhez és magammal viszem ______-t . Ő is a CUBE-nál dolgozik sminkesként. Nagyon jó barátságot ápolok vele.

- ______ hazajössz velem a szüleimhez?

- Én? – nézett rám nagy szemekkel – De miért is?

- Nem akarok egyedül menni. Légyszi  - néztem rá kiskutya szemekkel. Ennek a nézésemnek nem tud ellenállni.

- Na, jó. – egyezett bele – Mikor indulunk?

- Most – és már hívtam is egy taxit. Tíz perc múlva megérkezett. Beszálltunk és elmondtam a sofőrnek a címet. Másfél óra kocsikázás után megérkeztünk. Kifizettem a taxit és becsöngettem. Kis idő múlva nyílt az ajtó.

- Szia, anya! – öleltem meg, amit ő is viszonzott

- Szia YoSeob. Ő a barátnőd? – mutatott _____-ra/re

- Nem. Ő a legjobb barátom.

- Jó napot a nevem ______    ______ - hajolt meg

- Én Mrs. Yang vagyok. Biztos, hogy csak barátok vagytok? – kérdezte

- Na, de anya!

- Jól van, jól van. Gyertek beljebb – invitált be

- Wáó. Nagyon szép a lakásuk – mondta _____ elámulva

- Köszönjük. – mondta anya – Kértek valamit inni?

- Én kérek narancslevet.

- Én kérnék egy pohár vizet. – mondta ______

Leültünk a konyhába és anya hozta az innivalókat. Beszélgettünk egy darabig, majd anya hirtelen megkérdezte:

- Nézzünk YoSeob-ról kiskori képeket?

- Igen, kíváncsi vagyok milyen volt Seob kisgyerekként.

- Jaj, ne – fogtam a fejem. Most muszáj leégetned _______előtt? Előhozta a fényképes dobozt, meg pár felvételt. Azokat nézegettük másfél órán keresztül, közben jókat nevetgéltünk. Anya azt is megmutatta ______-nak/nek, hogy miket gyűjtöttem kiskoromban, majd egy álmos kisember jött ki az egyik szobából. Amint meglátott engem, egyenesen ide szaladt hozzám.

- Szia YoSeob – mászott az ölembe és szorosan megölelt.

- Szia álomszuszék – pusziltam meg. Ő az öcsém Yang ChungHee. Négy éves, de nagyon rosszcsont kisgyerek. Szeret mindenkin lógni, mint a kis majmok.

- Köszönj szépen _______ -nak/nek. Mondd szépen, szia _______ noona! – nem mondott semmit csak a mellkasomba fúrta a fejét – Szégyenlős.

- Szia ChungHee. Ne félj, ______ noona nem harap – mosolygott a mellettem űlő lány.

- _______ noona és YoSeob jön velem játszani? – kérdezte öcsém

______-val/vel egymásra néztünk és elmentünk ChungHee-vel játszani.

- Aztaa de szép szobája van valakinek. Ez mind a tiéd? – kérdezte ______

- Igen – mondta öcsém

- De jó neked.

CHungHee megkért hogy vegyek le neki valamit a polcról, majd egyszer csak azt éreztem, hogy valamit hozzám dobtak. Ránéztem _____-ra/re, aki úgy tett mintha nem ő dobta volna és elkezdett szaladni. Felkaptam az öcsémet és utána eredtünk. El is kaptuk, de mivel zokniban voltunk és csúszott a parketta, ezért egy hatalmas borulás lett a vége.  Mindketten rám estek.

- Nem fájt? – kérdezte ______

- Nem. – nevettem, majd ők is elkezdtek kuncogni

- Minden rendben? – kérdezte kintről apa

- Öhm… igen, csak leesett egy játék – füllentettem. Még egy darabig játszottunk ChungHee-vel és beszélgettünk. _______ előre ment, követtem én is, de nem merem bevallani a szüleimnek hogy, szeretem, de ha most nem teszem, akkor lehet, hogy több alkalmam nem lesz rá.

- Anya, apa én… szeretem ______-t. – kimondtam. Félve RÁ pillantottam, aki csak úgy állt ott mint aki megkövült.

- De… hogy… mi… - nem engedtem, hogy befejezze mondandóját, rátapadtam ajkaira. Képes vagyok ilyet tenni, hogy a szüleim előtt megcsókolom, Mióta lettem én ilyen? Mindegy, most már nem ez a fontos. Végül levegőhiány miatt váltunk el.

- A fiunk végre talált egy hozzá illő lányt – mondta apa

- Szeretlek ______!

- Én is – ölelt meg - De ezt még megbeszéljük.

- Anya, apa mennünk kell. Sziasztok – indultunk, mert a taxi már várt ránk.

- Viszlát! – köszönt el _____

Tao oneshot 18+

Ma megint fotózás ZiTao-val. Épp időben értem be. Ő már ott volt és fotózták.

- Szia! – integettem neki

- Annyeonghasseyo! – hajoltam meg

- Kisasszony sietnünk kell, mert nemsokára maga következik – mondta az egyik stilys-t

Elmentem átöltözni, majd kisminkeltek. Elmondta a fotós, hogy először külön-külön csinál képeket kettőnkről, majd együtt. Elnéztem, ahogy pózolgat a kamerának, és nevetnem kellet, amikor azt kérték tőle, hogy cukiskodjon. Végeztek Tao-val, megnéztük a képeit és szerintem egész, jól sikerültek. Jöttem én. Nekem is ugyanazt kellett tennem, mint neki. Tartottunk egy kis szünetet, majd jött a közös fotózás. Egy szoknya volt rajtam tornacipővel és egy pólóval. Az első póz olyan volt, hogy háttal álltunk egymásnak és úgy kellet ránéznünk a másikra.

A következőkben, megint cukiskodni kellet, amit én kifejezetten szeretek, és a harmadik, ami sosem maradhat el egy fotózásról: a szexi képek. Az utolsó témát nem nagyon szeretem, mert zavarba jövök, és mindig elnevetem magam, ami most sem történt másképp.

Tao keze egyre feljebb csúszott a combomon és tudtam, mit akar. Nem tagadom és is, vágyom rá.

- Végeztünk. Szép munka emberek. – mondta a fotós

Elmentünk átöltözni. Felhúztam az utcai ruhámat, amikor kopogtak.

- Szabad.

Tao volt az. Bezárta maga mögött az ajtót és egyből nekem esett. Elkezdtük falni egymás ajkait. Nekinyomott a falnak, majd levette rólam a pólót. Én sem tétováztam, lehámoztam róla a felsőjét. Nyakamat kezdte el szívogatni. Számat jóleső sóhajok hagyták el, így adtam tudtára, hogy tetszik, amit csinál Kár volt felöltöznöm úgy is tudtam, hogy ez lesz a vége.. Kezei végig szántották az egész testemet. Mikor a fenekemhez ért belemarkolt utalva, arra hogy ugorjak a derekára. Kezeimet nyaka köré fontam, hogy le ne essek róla. .Ezután lerakott a szobában található kis asztalra. Keze a melltartóm pántjával szórakozott, míg végül sikerült kikapcsolnia. Levette rólam és eldobta a szoba egyik sarkába. Melleimet kezdte kényeztetni. Hol az egyiket hol a másikat szívogatta. Haladt egyre lefelé hasamat puszilgatva, míg a nadrágom gombjával bíbelődött. Pillanatok alatt megszabadított alsómtól, már csak egy szál bugyiban feküdtem előtte. Ezután visszatért ajkaimhoz és gyors pozíciót váltottunk. Ráültem derekára, míg kezem végigjárta kidolgozott felsőtestét. Megéreztem magam alatt dudorodó férfiasságát. Csípőmmel körözgetni kezdtem, ezzel is húzva Tao agyát. Ekkor egy hatalmasat nyögött. Perverz vigyor ült ki arcomra, majd ezután újra csókban forrtunk össze. Kezeim letévedtek nadrágjának övéhez, amit kis bíbelődés után ki is kapcsoltam. Nem tétováztam tovább egyből lerántottam róla a nadrágot. Dudorodó férfiasságán végighúztam a kezemet. Már csak egyetlen ruhadarab választott el bennünket a mennyország kapujától. Egy váratlan pillanatban maga alá gyűrt. Derekam alá nyúlt és apró puszikkal lepte el hasamat. Egy szempillantás alatt lerántotta rólam a bugyit. Én se tétlenkedtem, rögvest leszedtem bokszer alsóját Tao egy csókra invitált, majd belém hatolt. A csókunkba nyögtem, amitől elkezdett idegesítő lassúsággal mozogni bennem. A hajába túrtam és közelebb húztam magamhoz.

- Gyor… shab…. bahn – súgtam fülébe

Vette az adást és gyorsabb tempóra váltott. Éreztem, hogy nemsokára elérek a csúcsra. Egy sikoly kíséretében elélveztem majd utána nem sokkal Tao is egy morgással. Kihúzódott belőlem és kezeivel megtámaszkodott fölöttem. Ezután szép lassan visszatért lélegzetünk a rendes kerékvágásba. Összeszedtük a ruháinkat és felöltöztünk. Megnéztem, hogy nem törtünk össze semmit. Szerencsére minden ép maradt. Ő előrement, addig én leoltottam a villanyt és bezártam az ajtót. Tao felajánlotta, hogy hazakísér, amibe beleegyeztem. Egész hazavezető úton nem szóltunk egymáshoz. Az egyik pillanatban megfogta a kezem, amitől zavarba jöttem. Ránéztem és elmosolyodott. Nem sok kellett volna, hogy menten összeesek. Az a mosoly. Gyilkolni tud vele. Közben hazaértünk.

-  Hát… köszönöm ezt a csodálatos napot – álltam meg a bejárati ajtó előtt. Belenéztem gyönyörű fekete íriszeibe és elvesztem bennük. Már csak arra eszméltem fel, hogy megcsókolt.

- Szeretlek______  _____! – vált el ajkaimtól

- Én is szeretlek Huang Zi Tao!

Chanyeol oneshot

Végre péntek van. Ma egész nap keményen gyakoroltunk a következő fellépésre. Park Jina vagyok, 20 éves és az EXO egyik háttértáncosa. Nemrég költöztem oda hozzájuk a főnök parancsára. Kicsit furcsa együtt élni tizenkét fiúval, de hozzá kell szoknom, hogy még egy darabig itt fogok élni velük.

- Ennyi volt. Mára végeztünk.  – mondta a koreográfus. Gyorsan összeszedtem a cuccaimat és elmentem átöltözni. Holnap szabadnap. Végre egy kis pihenés. Fogadtam egy taxit, ami hazavitt.

- Sziasztok – intettem a kanapén ülőknek

- Szia.

Hazaérve egyből elfoglaltam a fürdőt. Egy-kettő letusoltam, majd bementem a szobámba. Kicsit körülnéztem a neten, hogy mik is a friss hírek. Láttam, hogy barátnőm is fent van, így meghívtam skype-olni. Úgy másfél órát beszélhettünk, amikor valaki kopogott.

- Bocsi Sara. Mennem kell. Szia. – csuktam össze a laptopom- Szabad.

- Nincs kedved megnézni egy filmet?

- Bocsi Chanyeol, de nagyon fáradt vagyok.

- Na légyszi. – kezdett el könyörögni

- Nem.

- Na. Légyszi, légyszi, légyszi! – nyavalygott, mint egy óvodás

- Jól van. Legyen, de csak egy filmet. – adtam be a derekam

Hogyis mondjam? Chanyeol az a bandatag, akinek mindent elmondhatok, mindig meghallgat, és ha rossz kedvem van vagy szomorú, vagyok ő, mindig felvidít. Nem tenné ezt, ha nem ő lenne a Happy Virus. Ti hisztek a fiú-lány barátságban? Én igen, és lehet, hogy kicsit többet is érzek, mint barátság?. Nem azt nem lehet. Ő egy idol és pont az egyik háttértáncossal jöjjön össze? Kizárt. Lementünk, mindenki ott ült a nappaliba. Behuppantam Chen és Chanyeol közé.

- Mit nézzünk? – kérdezte a leader a DVD-s polc előtt állva

- Horrort. – vágták rá egyszerre, kivéve engem

Na ne már! Nem szeretem a horrort. Rosszat fogok álmodni.

- Melyik legyen?

- A Holtak napja – mondta Kris

Az eleje még elég tűrhető volt, majd jöttek az egyre vérfagyasztóbb részek, azoknál inkább elfordultam, vagy becsuktam a szemem. Az egyik ijesztőbb résznél nem figyeltem a tévét és ezt Chanyeol észrevette. Az egyik kezét a combomra rakta. Arcomat egyből elöntötte a pír. Ránéztem és mosolygott. Még jobban elpirultam. Körülbelül a film felénél bealudhattam, mert a végére egyátalán nem emlékszem. Reggel a kanapén ébredtem, de nem voltam egyedül. Félig Chanyeol-on feküdtem. Próbáltam úgy átmászni rajta, hogy ne keltsem fel, de a tervem füstbe ment, ugyanis felébredt.

- Jó reggelt! – mosolyogtam kínosan

- Neked is.

- Bocsi, nem akartalak felébreszteni - másztam le végül róla. Szerencsémre még a fiúk aludtak így nem látták a kis „incidenst”.

- Semmi baj. Akkor én most megyek és letusolok – állt fel

- Oké. De siess, mert én is le szeretnék.

- Mit is szeretnél te? – kérdezte Kai lefele jövet az emeletről

- Letusolni, mert nem voltatok hajlandóak felkelteni, amikor véget ért a film.

Nem szólt semmit, csak eltűnt a konyhában.

- Férfiak – forgattam meg a szemem. Felmentem a szobámba és vettem elő másik ruhát. Ránéztem az órámra. Chanyeol már lassan egy órája a fürdőben van. Mi a fenét csinál ilyen sokáig?

- Chanyeol nem sietnél? Én is szeretnék letusolni – dörömböltem az ajtón

- Miért nem mész be hozzá? – kérdezte SeHun

Hogy mi? Ezt jól hallottam? SeHun mióta lett ilyen bunkó? Na ezt nem gondoltam volna a maknae-ról. Végre valahára a nagyságos úr kimászott a fürdőszobából. Gyorsan bementem és magamrazártam az ajtót. Levetkőztem és beálltam a folydogáló víz alá. Mint minden ember, aki szeret énekelni én is, csak a zuhany alatt. Nincs jó hangom, de most nem érdekelt, hogy a többiek meghallják. Elkezdtem énekelni a Wolf-ot méghozzá kínaiul, amin én is meglepődtem. Nem tudom miért, de most ahhoz volt kedvem. Letusoltam, majd felöltöztem és visszamentem a szobámba. A délelőtt elég hamar eltelt. Délben megebédeltünk és pihentünk kicsit. Éppen az egyik kedvenc könyvemet olvastam, amikor megcsörrent a telefonom.

- Haló! – vettem fel

- Szia Jina! Ráérsz? – kérdezte barátnőm

- Aha.

- Arra gondoltam elmehetnénk sétálni. Mit szólsz hozzá?

- Oké, menjünk, de előbb átöltözöm.

- Rendben. Fél óra múlva ott vagyok nálatok – tette le

Jó lesz egy kis időt a barátnőmmel tölteni, úgyis régen találkoztunk már. SooHee-t már óvodás korom óta ismerem. A szüleink nagyon jó barátságban vannak egymással, viszont mióta felvettek az SM-hez elég keveset tudtunk találkozni, most ideje bepótolni. Egy leggingst vettem fel egy tunikával és egy tornacipővel. A hajamat lófarokba fogtam. Tettem fel natúr sminket. Éppen végeztem, amikor csengettek.

- Nyitom – szaladtam le a lépcsőn

- Szia SooHee! – öleltem meg

- Szia! Mehetünk?

- Fiúk! Elmentem SooHee-vel sétálni, majd jövök. – kiabáltam fel

Barátnőmmel elmentünk a városba körülnézni meg a parkba sétálni. Sokat nevetgéltünk és hülyéskedtünk.

- Na és van már valami fiú a láthatáron? – kérdezte hirtelen SooHee

- Őszintén? Van. – pirultam el

- És ki az?

- Park Chanyeol.

- Egy idol? De jó neked. Mázlista vagy – mosolygott

- Ez nem ilyen egyszerű. Gondolod, hogy egy híres ember, mint Ő pont az egyik háttértáncosával jöjjön össze? Pff… Badarság – legyintettem

- Ki tudja, még mit hoz a jövő.

Még elég sokat beszélgettünk, majd SoHee-nek el kellett mennie. Elköszöntünk egymástól és én hazafele vettem az irányt. Hazaértem, levettem a cipőm az előszobába, majd felmentem a szobámba átöltözni valami kényelmesebb ruhába. Lementem vissza a nappaliba a fiúkhoz, akik éppen a tévét bámulták. Leültem közéjük. Valami nagyon idióta filmet néztünk.

- Bwaah.. Olyan unalmaaas – nyöszörgött LuHan

- Játtszunk felelsz vagy merszet, de ne hagyományosan – mire ezt kimondta SuHo, addigra a többiek behozták a piát. Kris töltött mindenkinek.

- Fenékig! – majd lehúztuk. Eléggég erős volt, mert mikor megittam marta a torkom. Körbeültünk és Lay pörgetett. Az üveg nálam állt meg.

- Jina felelsz vagy mersz? – kérdezte

- Felelek.

- Akkor mondd meg, hogy melyikünk jön be neked!

De jó pont egy ilyen kérdéssel kezdeni a játékot.

- Hát… nem is tudom. Mind nagyon jó pasik vagytok, de talán egy icipicit jobban kedvelem Chanyeolt – pirultam el. Ránéztem Channie-ra, aki zavarban volt a mondandóm hallatán, de nem nézett rám. Chen a kezembe nyomott egy teli poharat, mire én nagy szemekkel néztem rá.

- Minden felelés és merés után inni kell.

Lehúztam. Ugyanolyan volt, mint az első pohár. Gondoltam, hogy erre fog kimenni a játék. Leitattak. Már csak arra emlékszem, hogy SeHun-nak le kellett smárolnia LuHan-t… asszem. Reggel szörnyű fejfájásra ébredtem és nem a saját szobámban, hanem Chanyeol-éban. Ott feküdt mellettm. Észrevettem, hogy nincs rajtam ruha, csak fehérnemű. Pánikba estem. Elkezdtem Chanyeol-t bökdösni, hogy keljen fel.

- Chanyeol kelj fel! – piszkáltam – Hallod?! Kelj már fel! – persze hogy nem kelt fel, inkább átfordult a másik oldalára.

- Park Chanyeol azonnal kelj fel! – ugrottam rá

- Mi v…an? - látta hogy fehérneműben vagyok. Gyorsan magam elé  kaptam a takarót, de amint felkaptam az ágyról, megláttam Chanyeol-t egy szál boxerben. A szemem elé kaptam a kezem.

- Légyszii öltözz fel.

- Miért? Nem tetszik? – kérdezte, majd odajött elém és elvette a kezem a szememtől

- Elmondanád, hogy mi is történt valójában, mert nem emlékszem semmire.

- Hát… kicsit bevadultál…

- Akkor mi most lefeküdtünk? – kérdeztem félve

- Nem, de majdnem. Még időben sikerült leállítanom.

- Huh – fújtam ki a levegőt – Megyek, felöltözöm – indultam az ajtó felé, de Chanyeol megfogta a csuklóm.

- Amit tegnap mondtál...tudod...az tényleg igaz?

- Igen. Azt komolyan mondtam. Tudod… még eddigi életem során nem találkoztam egy ilyen kedves, aranyos fiúval, mint te. Na én megyek átöltözni.

- Hé! A takaróm.

- Nyugi, visszahozom – mondtam az ajtón kilépve. Átsiettem a szobámba, nehogy valaki meglásson. Felöltöztem. Egy farmerrövidnadrágot vettem fel egy toppal. Miután felöltöztem, visszavittem Chanyeol-nak aa takaróját és utána bementem a fürdőbe, de útközben összetalálkoztam SeHun-nal.

- Hó de szexi valaki. – mondta

- Fogd be SeHun! – mondtam bunkón. Mi ütött belé? Egyszer bunkózik velem, most meg nyalizni akar? Nem értem a maknae-t. Szálljon le rólam, ott van neki LuHan. Hagyjon engem békén. Bementem a fürdőbe elvégezni a szokásos reggeli teendőimet. Visszamentem a szobámba és leültem az ágyra.  Kopogásra lettem figyelmes.

- Szabad – mondtam. Chanyeol volt az. Bejött és leült mellém.

- Jina én gondolkodtam és arra jutottam, hogy szeretlek – törte meg a csendet. Az utolsó szó visszhangzott a fejemben. Egy pillanat alatt megéreztem puha ajkait a számon. Automatikusan lehunytam szemeimet és átadtam magam az érzésnek. A pillanatot LuHan sipítozása törte meg.

- Jina és Chanyeol együttvan, Jina és Chanyeol együttvan- kiabálta

- Elfelejtetted becsukni az ajtót. Igaz? – kérdem a velem szemben ülő fiút

- Hupsz. – mosolygott kínosan. Felálltam és becsuktam.

- Én is szeretlek Chanyeol – ölelem meg – Kérdezhetek valamit? – toltam el magamtól

- Bármit.

- SeHun mióta lett ilyen? Egyszer bunkózik velem, másszor meg nyalizik.

- Vannak rossz napjai, vagy biztos összeveszett LuHan-nal.

- Ah. Értem. Hát… akkor úgy tűnik, hogy mi most együttvagyunk – mosolyogtam

- Igen és együtt is leszünk örökké. Szeretlek Park Jina – csókolt meg

Az álmom valóra vált. Soha nem gondoltam volna, hogy egy ilyen fiú lesz a barátom, mint Chanyeol.

Kai oneshot Part 2

Az egyik barátnőm kérésére folytattam a Kai-s oneshotom.

---------------------------------------------------------------------------------

Már fél éve együtt voltam vele és egész idő alatt mindezt eltitkolta? Pont a legjobb barátnőmtől kellett megtudnom és nem tőle? Egy hazug disznó vagy Kim Jong In. Soha többé nem akarlak látni, de ez a furcsa érzés nem hagy nyugodni. Magamnak nem tudom bemesélni… még mindig szeretem, de hazudott nekem és nem szeretem a hazug embereket. Ő valahogy mégis más… érzem. A könnyeim patakokba folytak. Miért velem történik mindez? Még az eső is elkezdett esni. Ő is érzi, amit én. A csengő hangjára lettem figyelmes. Megtöröltem könnyektől vörös szemem és az ajtó felé vettem az irányt. Ki lehet az ilyen időben? Biztos Ji Eun az. Kinyitottam az ajtót és meglepetésemre Kai állt előttem csurom vizesen. Mégis mit akar? Rá akartam csapni az ajtót, de lábával megakadályozta. Kikerekedett szemekkel néztem rá. Bejött, de én nem foglalkoztam vele. Hátat fordítottam neki.

- Te meg mit akarsz? – kérdeztem flegmán

- Kérlek, beszéljük meg.

- Nincs mit megbeszélnünk. Hallottam, amit hallottam és ez épp elég.

- Figyelj! Én csakis miattad nem lettem vámpír, mert ha az lettem volna nem tudnék neked ellenállni és már rég megöltelek volna, vagy te is vámpírrá változtál volna.

- Akkor XiuMin harapásától miért nem változtam át?

- Mert kiszívtam a „mérget”.

- És mégis mikor akartad elmondani ezt az egészet? – kérdeztem, de választ nem kaptam-, Hahó! Kai! – fordultam, meg- Hahó! – legyeztem előtte a kezem. Aztán megláttam azt, amit inkább nem kellett volna. Az ő szeme is vörössé vált és megjelentek a fogai. Egy újabb hazugság. Már meg sem lepődtem. Kinéztem az ablakon és már besötétedett. De jó még egy vámpír. Annyira tudok neki örülni. Már csak ez hiányzott. Még egy gonddal több.

- Kai minden rendben?

- Persze – megnyalta alsó ajkát, majd egyre közelebb jött hozzám

- M-mit akarsz? – kérdeztem remegő hangon és elkezdtem hátrálni, de a fal megakadályozott. Elkezdett puszilgatni. Nem tagadom jól esett, de…

- Elég – toltam el magamtól – Még mindig szeretlek, nem tudok neked ellenállni, de ha azt akarod, hogy a barátnőd maradjak engem is át kell hogy változtass vámpírrá, ha nem akkor örökre elfelejthetsz.

- Nem azt nem tehetem!

- Válassz! Vagy ez vagy, vége.

Végül az elsőre esett a választása, ugyanis belémharapott. Az érzés, ami átjárt iszonyatos volt. Mintha kínoznának. Nagyjából ennyire emlékszem, mert elájultam. Reggel arra keltem, hogy fáj a nyakam és Jong In is ott feküdt mellettem. Most már hivatalosan én is vámpír vagyok. Ezen túl két életem van. Nappal egy átlagos lány éjjel pedig egy vámpír.

- Jó reggelt Byungie! – ölelt meg Kai

- Neked is. Mennem kell suliba.

- Egy kicsit még – húzott vissza barátom

- Kai nem lehet. El fogok késni

Gyorsan felöltöztem, megreggeliztem és mentem is.

- Szia, majd jövök. – léptem ki az ajtón. Útközben azon gondolkodtam, hogy elmondjam-e Ji Eun-nak. Mi van, ha megharagszik rám és soha többé nem áll szóba velem, vagy egész jól fogadja és megérti? Ezek a dolgok jártak a fejemben. A délelőtt gyorsan eltelt, főleg hogy majdnem minden tantárgyból dolgozatot írtunk. Végre elérkezett az ebédszünet.

- Szia Ji Eun – ültem le mellé

- Szia. Mizu csajszi?

- Semmi különös. Veled?

- Velem se. Ma egész nap dogát írtunk.

- Mi is.

Itt az idő, hogy elmondjam neki. Nem szeretek titkolózni.

- Ji Eun… én vámpír vagyok – egyszerűen kimondtam, mire kinevetett

- Na ne röhögtess már – nevetett tovább – Tényleg? – egyből komoly arcot vágott

- Igen. Tegnap Kai megharapott… az én kérésemre.

- Hát kislány Te választottad ezt az életet.

- Nem is vagy mérges? Nem is haragszol? - kérdeztem felvont szemöldökkel

- Előre tudtam hogy, hogy ez lesz a vége.

- Jujj, Ji Eun annyira szeretlek. Te vagy a legjobb barátnőm – öleltem meg

- De egyre kérlek. Ne csinálj hülyeséget vámpírként, légy szíves!

- Ígérem, nem fogok.

Örülök, hogy barátnőm ilyen jól fogadta és még a barátságunk se ment tönkre. Most már nyugodt vagyok már amennyire… Véget ért a suli, mentünk haza.

- Szia Jong In! Megjöttem – kiabáltam barátomnak

- Szia Ji Byung – ölelt meg hátulról – Milyen volt a suli?

- Fárasztó, egész nap dogát írtunk – huppantam le a kanapéra. Kai leült mellém.

- Ma este el kell mennünk a fiúkhoz tudatni velük, hogy van egy új tagja a klánnak. – mondta

- Muszáj? Nem fognak megenni?

- Nem te butus. Fajtársakra nem vadászunk.

- Jól van, na. Még nekem új ez az egész – durciztam be

- Szeretlek – ölelt meg

- Én is kis vámpír oppa-m – csókoltam meg

Lassan közeledett az este. Éreztem, ahogy átváltozom. Kai meg fogta a kezem és elkezdett maga után húzni. Valami sikátorféle helyre mentünk. Undorító, sáros, mocskos egy hely. Bementünk.

- Hol van a leader? – kérdezte barátom. Egy pillanatra sem engedtem el Kai kezét. Szóltak SuHo-nak, hogy Jong In hozott valakit. SuHo egyből ott termett mögöttem, amitől kicsit megijedtem.

- Szia szépségem – köszönt

- SuHo még mielőtt bármit is tennél vele, had mondjam el, hogy ő is vámpír – fordult meg Kai. A leader körbejárt és jól megnézett. Még mindig nem engedtem el barátom kezét. Tudom, hogy már én is olyan vagyok, mint ők, de még mindig féltem.

- Lássuk igazi vámpír vagy-e. D O. – csettintett. Kai elengedte a kezem. Megjelent egy fiú előttem.

- Most mit csináljak? – kérdem Kai-t

- Csak nyugi. Cselekedj ösztönösen – otthagyott. D.O. felém rohant és jött egy érzés, ami azt mondta, küldjem a földre. Egy szempillantás alatt került a földre.

- Kris – hívta a másikat. Ő is ugyanúgy végezte, mint D.O. A többiek csak ámultak.

- Ügyes – tapsolt SuHo – Üdv a klánban.

Odajött Kai felkapott és megpörgetett, majd megcsókolt. Előjöttek a többiek is. Megláttam XiuMin-t és szúrósan néztem rá. Vette az adást és inkább a háttérbe vonult. Most már én is a McClod klán tagja vagyok.